Magyar Hírlap, 1988. december (21. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1988. december 1., csütörtök Fokozott karhatalmi ellenőrzés Kirovabádban (MTI) Változatlanul feszült a helyzet Jerevánban és Bakuban, illetve más örmény és azerbajd­zsán városokban — erről számol be a tegnapi központi sajtó, amely egyre nagyobb teret szen­tel a két Kaukázuson túli köz­társaságban zajló eseményeknek. Az Izvesztyija tudósítása sze­rint Bakuban teljes szesztilalmat rendeltek el, s folyik a lakosság­nál lévő fegyverek begyűjtése. A kijárási tilalom megszegőivel szemben a karhatalmi erők hatá­rozottan fellépnek, így az utóbbi napokban több mint hétszáz sze­mélyt vettek őrizetbe. A szovjet lap helyszíni beszá­molója szerint az azerbajdzsáni főváros két kerületi rendőrkapi­tányságát is támadás érte, s hu­ligán elemek a kírovabádi rendőr­­kapitányság ellen is támadást kíséreltek meg. Az összecsapások következtében többen megsebe­sültek. Az Izvesztyija hangsúlyoz­za, hogy akadnak olyan esetek is, amikor a rendőrség munka­társai bizonyulnak tehetetlennek, cselekvőképtelennek és fe­gyelmezetlennek. Kirovobádban ugyanakkor új vezető került a városi pártbizottság élére. A Krasznaja Zvezda a kirovobádi helyzetet elemezve beszámol ar­ról, hogy kedden rakétapisztollyal megsebesítettek egy rendőrt. A karhatalmi erők fokozottan el­lenőrzik a várost Jerevánban a vállalatok, üze­mek többsége változatlanul csak „félgőzzel” termel, s Örményor­szág egyes körzeteiben tovább éleződött a helyzet — állapítja meg az Izvesztyija tegnapi szá­mában. Örményország öt városában a múlt héten tizenegy ember vesz­tette életét az örmények és azer­bajdzsánok közötti összecsapások­ban — jelentette tegnap az Ar­­menpress örmény köztársasági hírügynökség, hivatalos források­ra hivatkozva. Nyugati hírügy­nökségek megjegyzik, hogy az újabb halálesetekkel (a kirova­bádi tragikus események halottai­­val együtt) tizenkilencre emelke­dett az ellenségeskedések áldoza­tainak száma. A tömeggel együtt haladni nem azonos a néppel és a népért való haladással; a törté­nelem egyértelműen bebizonyítot­ta, hogy a kiontott vér még soha sehol nem oldotta meg a nem­zetiségi problémákat — írja az a hat neves orosz értelmiségi, aki a Moszkovszkije Novosztyi hasáb­jain felhívással fordult az azer­bajdzsán és örmény értelmiség képviselőihez. Grigorij Baklanov és Danyiil Granyin író, Vlagyimir Kudrjav­cev akadémikus, Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, Mihail Uljanov színművész és Szvjatoszlav Fjodorov, az akadé­mia levelező tagja üzenetében a Kaukázuson túli területeken is­mét fellángolt nemzeti gyűlölkö­dés, az esztelen vérontás miatti aggodalmának ad hangot. A szovjet Legfelsőbb Tanács ülése Nyílt vita a köztársaságok jogairól (Folytatás az 1. oldalról) Ja: az észt tömegmozgalom azért bontakozott ki és azért kapott akkora támogatást, mert tulajdonképpen azt sérel­mezték, hogy az alkotmányter­vezet ismert és vitatott pontjai éppen a 19. pártkonferencia szellemének mondanak ellent. Az észt képviselő felszólalását azzal fejezte be, hogy ők is a konszolidáció mellett vannak, és csak nyugodt szellemben le­het tárgyalni. Rögtön ezután Ivanov, az orosz köztársaság küldötte kapott szót, aki úgy fogalmazott, hogy teljesen egyetért az észt megállapítás­­sal, miszerint a tallini parla­ment döntése nemzetközi je­lentőségű, de ezt ő úgy értel­mezi: nagy politikai kárt okoz. Fel kell figyelni arra, milyen politikai bölcsességet és ön­mérsékletet tanúsított a lett és a litván felszólaló. Idézem Asztrauszkaszt, a vilniuszi vá­lasztókörzet képviselőjét, aki egyetértéséről biztosította Mi­hail Gorbacsov javaslatát, hogy valamennyi nemzet és nemzetiség képviselőiből álló tudós szakértőbizottság ké­szítse elő a nemzeti köztársa­ságok jogaival és státusával kapcsolatos párthatározatot. A szerda délelőtti ülés nagy eseménye volt Grant Voszkan­­jan örmény képviselő felszóla­lása. Hangsúlyozta, hogy a nem­zeti köztársaságok, autonóm köztársaságok és autonóm te­rületek státusát a jelenleginél sokkal kevésbé félreérthetően kell megfogalmazni. Feltűnő volt, hogy Sz. Tatliev azerbaj­dzsáni nemzetiségű sztyepana­­kerti képviselő tegnapi vádas­kodásával szemben, mennyire mérsékelt hangnemben fogal­mazta meg mondandóját. Ugyanakkor nem hallgatta el azt a véleményét, hogy ameny­­nyiben az azerbajdzsáni veze­tés világosan és egyértelműen levonta volna a következtetése­ket, a szumgaiti vérengzések után, akkor nem került volna sor az újabb „fordulóra”, a ki­rovabádi véres, tragikus ese­ményekre. Ezt az elemzést az azerbajdzsánoknak előbb-utóbb feltétlenül el kell végezniük, mert a helyzetnek csakis poli­tikai megoldása lehetséges. Természetesen nemcsak a nemzetiségi kérdéssel kapcso­latos problémák merültek fel a kétnapos vitában, hanem a felszólalók nagyon kritikusan nyilvánítottak véleményt a de­mokratikus átalakítás, az ön­igazgatás, és a hatalmi struk­túra demokratikus garanciái­ról általában. Azoknak a honatyáknak, akik most a plenáris vita lezárása után az alkotmánytervezet és választójogi törvény jogi for­mába öntését végzik, bizony nincs könnyű dolguk, hiszen a vitákban a Legfelsőbb Ta­nács ülésén új és új javaslatok kerültek elő a jelöltek számá­nak meghatározásáról és man­dátumukról Újra nagy súlyt kapott az a kérdés, vajon a bíráknak függetleneknek kell-e lenniük a tanácsoktól, s hogy senki mástól nem függhetnek, csak a törvénytől. Ismét sző­nyegre került a közvetett és közvetlen választás kérdése, valamint a népképviselők kongresszusi választása. A bi­zottságok vitája ma délig tart, s ezután szavaznak az egyes változtatásokról a küldöttek. N. Sándor László FONTOLVA HALADÁS VAGY GYORSÍTÁS? — ebben a kérdésben lehetne összefog­lalni a külföldi sajtó találgatá­sait a „prestaviáról”, a cseh­szlovákiai „átalakításról”, ame­lyet 1987 januárjában hirdetett meg a CSKP vezetése, s amely­nek mindenekelőtt való célja a csehszlovák gazdaság inten­zív fejlődési pályára átállítása. A találgatásoknak legutóbb a csehszlovák kormány élén tör­tént változás adott tápot, hi­szen Ladislav Adamec október elején egy olyan személyiséget váltott fel a szövetségi kor­mány élén — Lubomír Strou­­galt —, akit egyértelműen a re­formok híveként tartottak szá­mon külföldön is. Az új csehszlovák kormány novemberben nyilvánosságra hozott programja megcáfolta azokat a kombinációkat, ame­lyek szerint a kormányfővál­tás a reformok lelassítását szol­gálná. Nemcsak, hogy nem le­het a reformokkal a félúton megállni — hívta fel a figyel­met Adamec a két évre terve­zett kormányprogram előter­jesztésekor —, hanem meg kell gyorsítani azt a mélyreható gazdasági és politikai átalakí­tást, amelynek a reform a fede­zete. Az, hogy a régi, direktív irányítás és az új mechanizmus elemei még együtt érvényesül­nek, nem jelenti, hogy ez az állapot sokáig fennmarad. El­lenkezőleg, egy évvel előbbre hozzák — 1990 januárjára — a reformok teljes körű életbe léptetését, az új gazdasági me­chanizmus kidolgozására szánt időt. Ezt sürgeti az a kihívás, amelyet a világgazdasági lépés­tartás megkövetel, sőt kikény­szerít Csehszlovákiában. AZOK A STRUKTURÁLIS és irányítási hiányosságok, gondok, amelyekkel a leg­több szocialista ország szem­benézni kényszerül — elavu­ló vagy elavult termék­­szerkezet, korszerűtlen ár- és bérviszonyok, inflációs jelen­ségek, a konvertibilis adós­ságok növekedése —, egyre vi­lágosabban megmutatkoznak Csehszlovákiában is. Az elmúlt két évben a nemzeti jövede­lem 17 milliárd koronával volt kisebb az előirányzottnál, s az idén várhatóan további 19 mil­­liárddal csökken. Visszaesett a tőkés export, s zavarok vannak a belső ellátásban. Az üzletek­ből egyre gyakrabban nemcsak a tartós, hanem a közhaszná­latú, alapvető és mindennapi fogyasztási cikkek (cukor, rizs, liszt, ruházati cikkek, higiénés termékek) is eltünedeznek. A csehszlovák vezetés — ez vonatkozik a pártvezetésre is — helyzetelemzéseiben a hiá­nyosságokhoz vezető fő okok között a rossz irányítást, az in­novációs folyamat lassúságát, a modernizálás és a szerkezeti át­alakítás elhúzódását sorolja fel. Ebben a helyzetben a lakossá­gi fogyasztás eddigi szintje — az életszínvonal — is csak a tartalékok felélésével lenne biztosítható. A következtetés — s ezt tükrözi a novemberi kor­mányprogram is —: a mélyre­ható reform elkerülhetetlen és elodázhatatlan. Csehszlovákiában az 1987. ja­nuári pártplénum óta természe­tesen történtek intézkedések az intenzív gazdaság kibontakoz­tatására, reformtörvények ki­dolgozására és elfogadására. Módosították például a válla­lati jövedelemadóról és az álla­mi elvonásról szóló törvényt, az állami bankról szóló tör­vényt; a szövetségi gyűlés új mezőgazdasági adótörvényt ho­zott, s figyelemre méltó az a vegyes vállalatokról rendelkező új törvény is, amely a külföldi tőkebeáramlás útját hivatott egyengetni. Mindezek az intéz­kedések azonban ez ideig nem vezettek radikális fordulathoz. „Az emberek elégedetlenek az átalakítás megvalósításával... Azt mondják, hogy sokat beszé­lünk és írunk az átalakításról, de a helyzet egyelőre nem vál­tozik, a népgazdaságban nem kevesebb a nehézség, sőt inkább több ...” — írta Jan Fojtik, az ideológiai ügyekben illetékes KB-titkár, a CSKP KB Elnök­ségének októberi jelentésében. A JOBBÍTÓ SZÁNDÉKÚ­NAK ÍTÉLT ELÉGEDETLEN­SÉGET tolerálják Csehszlová­kiában. „A kormány nem zár­kózik el az alkotó bírálattól. Az eltérő nézetek, a szocialista pluralizmus érvényesítése nem gyengíti, hanem erősíti az or­szágot” — mondta Ladislav Adamec a kétéves program elő­terjesztésekor. Ugyanakkor ar­ra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány határozottan és ke­ményen fel fog lépni az ellen­zékkel szemben, szembeszáll a destabilizációs erőkkel. Ezeket a figyelmeztetéseket azért is szükségesnek tartják, mert Prágában úgy értékelik: azok a bel- és külföldön egy­aránt terjesztett nézetek, ame­lyek párhuzamot és rokonságot keresnek — és vélnek találni — a húsz évvel ezelőtti „prá­gai tavasz” és a mostani pres­tavdca, sőt a Szovjetunióban folyó átalakítás között, azok a nézetek nemcsak tévesek, de csehszlovákellenesek, reformel­lenesek, s a leghatározottabban útjukat kell állni. Tény, hogy a csehszlovák el­lenzék zöme a húsz évvel ez­előtti, az Alexander Dubcek, akkori pártvezető nevével fém­jelzett vagy azonosított eszmék platformján aktivizálódik. A prágai vezetés ezt kategoriku­san elutasítja, az ellenzék fel­hívásait és megmozdulásait provokációnak minősíti, s kar­hatalmi eszközökkel is fellép velük szemben. Maga Alexander Dubcek azo­nosulni látszik azzal a felfogás­sal, hogy a prestavdca a két év­tizeddel ezelőtti „prágai ta­vaszban” gyökerezik, annak folyománya. Az egykori első titkár, aki húsz év óta most, novemberben járt először kül­földön, bolognai díszdoktorrá avatásakor kifejtette: „Az el­múlt húsz év bebizonyította az ■»emberarcú szocializmus­ meg­teremtésére tett 1968-as prágai kísérlet helyességét, különösen annak fényében, ami ma a Szovjetunióban és más szocia­lista országokban történik." Dubcek, akinek kéthetes olasz­­országi útját nagy nemzetközi figyelem — s sokfelől érezhető rokonszenv — kísérte, megnyil­vánulásaiban nagyra értékelte a Szovjetunióban zajló átalakí­tási folyamatot, s az egész gor­­bacsovi politikát. HOL VAN TEHÁT AZ EL­LENTÉT a csehszlovák vezetés és az ellenzék között a prestav­da, az átalakítás kérdésében? Mindenekelőtt a politikai in­tézményrendszer reformjának a megítélésében. A Rudé Prá­vo, a CSKP KB lapja néhány nappal ezelőtt egész oldalas cikkben elemezte a KB 1968. novemberi ülésének a határo­zatát, s vont le belőle mára is érvényesnek tartott következ­tetéseket. A cikk élesen elítéli a „prágai tavasz” szószólóit, mert részükről „ismét olvassuk és halljuk azokat a követelmé­nyeket, hogy meg kell szüntet­ni a CSKP vezető szerepét..., be kell vezetni az abszolút gyü­lekezési és szólásszabadságot, föl kell újítani az egyéni vál­lalkozást, lehetővé kell tenni „független” hírközlő szervek és más szervezetek alakítását. A politikai rendszert pluralista alapon, burzsoá demokratikus minta alapján kell átszervez­ni ...” A prágai vezetés ezeket a kö­vetelményeket destruktívnak, szocialistaellenesnek ítéli. A CSKP és a kormány álláspont­ja az, hogy az ország politikai intézményrendszere megfelelő bázist nyújt az átalakításhoz. Reformra legfeljebb annyiban szorulhat, hogy tovább kell tö­kéletesíteni az eddigi, a Nem­zeti Fronton alapuló képvise­leti rendszert. Az átalakítás visszafordítha­tatlan — szögezi le a Rudé Právo idézett cikke. Megvalósí­tása azonban a lap szerint ki­zárólag a szocializmus lenini koncepciójának következetes alkalmazásával érhető el, ami­nek szerves része a párt ve­zető szerepe és a szocialista építés általános törvényszerű­ségeinek az érvényesítése. Arató Gábor A mélyreható reform elodázhatatlan ! !­­ ! Prágai tavasz és prestavica NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Perfiljev tájékoztatóra Moszkvába várják Csien Csi-csent (MTI) Első ízben tesz hivatalos látogatást a Szovjetunióban kínai külügyminiszter, s Csien Csi-csen mától szombatig feszített progra­mot bonyolít le Moszkvában: a külügyminiszteri tárgyalásokon túlmenően fogadja őt Mihail Gor­bacsov is — jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Vagyim Perfil­jev, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának he­lyettes vezetője. Perfiljev megalapozatlannak minősítette az Amerika Hangja rádióállomásnak azt a hírét, amely egy washingtoni kongresz­­szusi bizottságra hivatkozva állí­totta: a Szovjetunióban több mint 200 politikai foglyot tartanak ideggyógyintézetekben. A szóvivő utalt arra, hogy a szovjet szer­veknek ez a bizottság csak 65 nevet tartalmazó listát adott át, s ezekről a személyekről kide­rült, hogy jórészt bűncselekmé­nyek kapcsán kerültek kényszer­gyógyintézetekbe, vagy egyáltalán nem is léteznek. Kérdésekre válaszolva Perfil­jev megerősítette, hogy az iszlá­­mábádi szovjet nagykövetség munkatársai tárgyaltak az afga­nisztáni ellenforradalmárokkal. A szóvivő rámutatott, hogy a Szovjetunió kész minden előfel­tétel nélkül tárgyalni a szovjet hadifoglyok sorsáról. Kemény hangvételű, fontos állásfoglalás­­ Grósz Károly beszédének nemzetközi visszhangja Hírügynökségi jelentésekből. A hírügynökségek — és a lapok közül a fin dé Právo — tegnap részletesen ismertették Grósz Ká­roly pártfőtitkár keddi beszédét. A szocialista tájékoztatóeszközök azt emelték ki, hogy a párt és a társadalom helyes irányban, vál­tozatlan cél felé halad, de az út nem könnyű, hiszen az ellenséges, illetve ellenforradalmi erők fel­lépése óvatosságra int. A nyugati jelentések viszont már címeik­ben olyan megfogalmazásokat használtak, hogy a magyar veze­tő beszéde „szétfoszlatta a nyu­gati típusú többpártrendszer meg­teremtésébe vetett reményeket". A Rudé Právo idézte Grósz Károly szavait, amelyek szerint a Magyarországon folyó osztály­harc kimenetele attól függ, sike­rül-e a pártnak megtalálni ön­bizalmát, és megnyerni az egész­séges erőket. Az AP amerikai hírügynökség terjedelmes jelentésében a készü­lő alkotmányról, a reakciós erők elleni harcról, az egypártrend­­szerről elhangzottakkal foglalko­zott. Részletesen taglalta azt is, amit Grósz Károly a most fel­bukkant új pártokról mondott. A Reuter kiemelte, hogy a fő­titkár „kemény hangvételű, fon­tos beszédében" felhívta a figyel­met az anarchia, a káosz és a fehérterror veszélyére, ha nem állják útját az ellenséges, ellen­­forradalmi erőknek. Vélemények a romániai falurombolásról A terv sokakat szabályozott létre kényszerít (MTI) Az Olasz Helsinki­ Bizott­ság, a polgárjogi akciókat kezde­ményező Radikális Párt és más, emberi jogokra hivatkozó társa­dalmi szervezetek felhívására táblákkal tüntetett egy csoport tegnap Rómában a román nagy­­követség előtt a falurombolási program ellen. Előzőleg „Európa falvai" cím­mel kerekasztal-tanácskozást rendeztek az Olasz Szocialista Párt kezdeményezésére. A vitában Filippo Ungari neves alkotmányjogász, a kormányban részt vevő Olasz Köztársasági Párt vezetőségi tagja felvetette: mindazoknak a demokratikus erőknek, amelyek elítélik a ro­mániai jogsértéseket, közösen sürgetniük kellene a kormányt, hogy lépjen fel nemzetközi fóru­mokon e jogsértések ellen. Roland Dumas francia külügyi államminiszter a nemzetgyűlés külügyi bizottságában aggodal­mát fejezte ki az emberi jogok romániai helyzete miatt. Közölte a képviselőkkel, hogy Franciaor­szág bukaresti nagykövetsége „konkrét és pontos összeállítást készít az emberi jogok és a­ kul­turális örökség megsértéseiről”. Ceausescu román vezető múlt heti beszéde semmit nem tett a széles körű aggodalom megszün­tetéséért, hogy a „falurendezési” terv „sok románt, köztük számos nemzetiségit, arra kényszerít, fel­adva hagyományos életmódját, kulturális környezetét, steril, sza­bályozott, gazdaságilag terméket­­len létre kényszerüljön” — jelen­tette ki tegnap az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője. Benazir Bhutto az esélyes Ma nevezik ki a pakisztáni kormányfőt (MTI) Két héttel az általános választások után, a pakisztáni törvényhozás tagjai tegnap letet­ték a hivatali esküt. A legizgal­masabb kérdés kétségkívül az, hogy Gulám Iszhak Han köztár­sasági elnök kit bíz meg az új kormány megalakításával. Dönté­sét csak ma jelenti­­be, de min­den jel arra utal, hogy a meg­bízást Benazir Bhutto, a Pakisz­táni Néppárt (PPP) vezetője (ké­pünkön) fogja megkapni. MTI Külföld! Képszerkesztőség VILÁGHÍRADÓ Elhalasztották az ENSZ-közgyűlés vitáját a palesztin kérdésről (AFP) Az ENSZ-közgyűlés jo­gi bizottsága kedd este túlnyomó többséggel elfogadott határoza­tában felszólította az Egyesült Államokat, hogy változtassa meg döntését, és adjon vízumot Jasz­­szer Arafatnak, a PFSZ VB el­nökének. Ezzel egy időben hiva­talosan is elhalasztották az ENSZ közgyűlésének Palesztiná­ról napirendre tűzött vitáját, amely eredetileg december 1-jén kezdődött volna, s amelyre Ara­­fatot is várták. Az Izraeli Munkapárt elutasította a Likud tárgyalási ajánlatát (MTI, AFP) Az izraeli Munka­párt vezető testülete 61:57 arány­ban tegnap elutasította Jichak Samir miniszterelnöknek, a no­vember elsejei választásokból győztesként kikerült Likud-tömb vezetőjének azt a javaslatát, hogy a két párt kezdjen újabb kor­mányalakítási tárgyalásokat egy­mással. Háromoldalú megállapodás a dél-amerikai közös piacról (MTI) Buenos Airesben tegnap argentin—brazil—uruguayi há­romoldalú megállapodást írtak alá a dél-amerikai integráció kö­zös piaccá fejlesztéséről az ezred­fordulóig. Az Alfonsin, Sarney és Sanguinetti elnök által aláírt do­kumentum szerint a dél-amerikai integráció egy átfogóbb latin­amerikai együttműködés magjá­nak tekinthető. Miochowicz és Walesa tv-vitája (MTI) A lengyel televízió teg­nap este fő műsoridőben 45 per­ces egyenes adásban közvetítette azt a tv-vitát, amelyre Alfred Miodowicz, a hivatalos lengyel szakszervezeti mozgalom, az OPZZ elnöke és Lech Walesa, az egykori „Szolidaritás” elnöke kö­zött került sor, az előbbi javasla­tára. Míg Miodowicz szerint az ország jelenlegi helyzetében nem lenne helyes egy üzemben több szakszervezetet engedélyezni, ad­dig Walesa szerint a gazdasági és a szakszervezeti pluralizmus Lengyelországban előbbre való mint a politikai pluralizmus. Politikai válsággá mélyült a párizsi közlekedési sztrájk (MTI) Párizs külvárosaiban tegnap reggel megjelent az első kétszáz katonai szállító jármű, hogy enyhítsen a helyiérdekű gyorsvasutak leállásával kelet­kezett közlekedési nehézségeken. A bérkövetelő mozgalom és a fóvárosi tömegközlekedés ebből támadt fennakadása politikai vál­sággá mélyült. Bernard Pons, az RPR nemzet­gyűlési csoportjának elnöke közös bizalmatlansági indítvány be­nyújtására hívta fel a jobboldali pártokat. Vietnam csatlakozni kíván az ASEAN-hoz JTrAJ^0) . Tanjugnak az indo­néz fővárosból keltezett jelentése szerint az ASEAN köreiben üd­­vözlli, hogy Vietnam csatlakozni ka­t a tömörít a kelet­ ázsiai államo­­kat tömörítő szervezethez A ju­goszláv hírügynökség formni «»pítsssSS

Next