Magyar Hírlap, 1989. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1989-06-01 / 126. szám
Választani kell, de miért és hogyan? (5. oldal) Vállalkozói légiforgalom (6. oldal) 22. évfolyam, 126. szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1989. június 1., csütörtök Csak a disznólábak maradtak (7. oldal) Javaslat a szovjet köztársaságok szuverenitására (8. oldal) A tsz-ekről, a földről és az erdőről Három törvényjavaslat vitája a parlament szerdai ülésén Ebben a mai parlamenti világban már igazán nem lehet jósolni. Tegnap reggel, a három hete megválasztott mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter expozéja után, a dörzsölt parlamenti rókák meg mertek volna esküdni rá, hogy sima menet lesz. Az optimizmus nem volt alaptalan, hiszen a rendkívül éles, kodifikációs viták után, ahol a legkülönbözőbb politikai platformokról támadták a törvényjavaslatokat, az új miniszter nem vállalta, hogy konfrontációba keveredik az agrárvilággal és a jogásztársadalommal (és persze a képviselőházzal), hanem „kicsontozta" elsősorban a földtörvényt és az erdő- meg a vadgazdálkodásról szóló törvénymódosítást. (Az ülésszakot megelőző napon autentikusnak tűnő forrásból olyan hír is felröppent, hogy az utóbbi törvényjavaslatot be sem nyújtják. Kevés híján ez történt. A vadászatról szóló részt teljes egészében törölték és mind az erdőről, mind a földről szóló törvényből kihagyta a miniszter azokat a paragrafusokat, amelyek a tulajdonviszonyokat alapvetően érintették. Ezzel végső soron megszűnt a jelentős nézetkülönbségek oka. Ezek után okkal-joggal gondolták a szakértők és hitte maga a miniszter is, hogy ebédszünet után elmondhatja a zárszót és a Ház, látható többséggel elfogadja majd a benyújtott törvényjavaslatokat. Nem így lett. Tollóssy Frigyes budapesti képviselő nagy indulatokat kavaró felszólalása után mintha vérszemet kaptak volna mások is. Még olyan képviselői indítvány is elhangzott, hogy napolják el a döntést és új, szakszerűbb javaslatokat tegyenek le a Ház asztalára. Ez ugyan nyilvánvaló túlzásnak tetszett, de a részletkérdésekben olyan nagyszámú módosító javaslat hangzott el, hogy délután öt órára világossá vált: a döntés másnapra, a bizottsági ülések utánra marad. Jóllehet, az érdemi kérdésekben már tegnap egyetértés látszott kialakulni. Nevezetesen a többség egyetértett abban, hogy a téesz közös tulajdonának oszthatatlanságáról szóló doktrína végképp túlhaladottá vált és abban is megegyezett a többség hogy nem célszerű a teljes vagyon felosztása. A minisztérium által javasolt ötven százalék megfelelő megoldásnak tetszett. A háztáji mértékének felszabadításában is egyetértett a többség, hiszen valóban úgy lesz jó, ha a szövetkezet közgyűlése dönthet ebben is, mint sok minden más, a szövetkezeti gazdálkodás körébe tartozó kérdésben. A földtulajdon felső határának eltörlésével is egyet lehetett érteni. Egyetértés alakult ki abban is, hogy helyesen tette az új miniszter, amikor úgy döntött: nem vágnak a földtörvény mostani módosításával elébe a majdani tulajdoni reformnak. Aligha kérdés hogy hiba is lett volna, hiszen ezzel — már ha egyáltalán elfogadta volna a képviselőház -, kényszerpályára terelik a további jogalkotást, sőt, az alkotmányozást is. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy a tulajdoni reform ne volna fontos és sürgős. Enélkül ugyanis a piacgazdaság soha nem teljesedhet ki igazán. Gádor Iván Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko Tódoron, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésnek elnöke, és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. A továbbiakban elmondta, hogy a három törvényjavaslatot, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint az igazságügy-miniszter együttesen terjesztette elő Mindhárom törvényjavaslat összefügg a már elfogadott átalakulási törvénnyel, de számos más módosító rendelkezést is tartalmaz. A törvényjavaslatok több ponton egymáshoz iskapcsolódnak. Ezért az előterjesztőkkel egyetértésben javasolta, hogy az Országgyűlés együttesen tárgyalja a törvényt.A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Háttér Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. A három törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé — mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: — A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak gazdatudatú, földművevaslatokat. A javaslatot az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. 16 emberrel együtt lehet igazi érték. Az előterjesztést megelőző viták tapasztalatait hasznosítva a javaslatainkban arra törekedtünk, hogy a jog sajátos eszközrendszerével is elősegítsük a piachoz igazodó, a valós tulajdonosi viszonyokra épülő mezőgazdaság kialakítását. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva, a szövetkezeti szektorról elmondta: az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halászati termelőszövetkezet és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszövetkezetek — gazdasági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbításáért, amelyhez sajátos magyar vonások is kapcsolódnak, mint például a nyugdíjasokról való gondoskodás; a háztáji gazdálkodás eredményes szervezése; a tagok földtulajdonának legalább részarány formájában történő megőrzése; a kiegészítő tevékenység elismerése és növekvő szerepe. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évtized alatt többször módosították — mondta ezután, majd rövid történelmi áttekintést adott erről. Utalt arra, hogy az 1980-as évek elejéig a szövetkezetek gazdasági fejlődése töretlen volt, erősödött a vállalkozási szellem. Dinamikusan nőtt az ipari tevékenység. Viszont 1983-tól napjainkig a termelőszövetkezetek fejlődésében több helyütt megtorpanás, jelentős visszaeséstapasztalható. Figyelmeztető, hogy egyre veszélyesebben növekszik az egyszerű újratermelésre sem képes üzemek száma. Érdemben nem tudott ezen segíteni a törvény 1988. évi módosítása sem, amely a tagsági viszony vállalkozói elemeinek erősítését és az önkormányzat érdemi bővítését célozta. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltjának összességében kedvező tapasztalatait úgy summázta a mitoktatása a 1. oldalon) Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdett ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a parlament. Mivel az előterjesztésekhez számos képviselői módosító javaslat érkezett, a vitában elhangzott további indítványokkal együtt ezeket külön-külön is megvitatja majd a plenáris ülés szünetében a szakbizottság. Az eddigi gyakorlattól eltérően azonban — az idővel való jobb gazdálkodás érdekében — egy óránál hosszabb szünetet nem tartanak. Amennyiben a bizottsági jelentés elkészítése ennél több időt vesz igénybe, a szünetet befejezve, a plenáris ülést folytatják, s míg a bizottság álláspontját nem ismerhetik meg a képviselők, interpellációkat tárgyalnak. Hütter Csaba miniszter: A föld a gazdatudatú emberekkel együtt lehet igazi érték Kulcsár Kálmán, Németh Miklós és Grósz Károly Az MSZMP Központi Bizottságának közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről A temetés legyen a nemzeti megbékélés jelképe Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-i temetését. A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthyrendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ivett a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítástól az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakasz"-ig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás szoros összefüggésének felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállítása után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitika, jó nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal. 1956. november 1—4. között a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített kompromisszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reá szabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban részt vevő Nagy Imrének és küzdőtársainak emlékét. A párt megújulása során épít az 1956. október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54-es reformkezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondásos viszonyai között a szemben álló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan váltak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége. Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat: felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. A temetés legyen mementó: a nemzeti megbékélés jelképe. (MTI) Élettörténeti vázlat, snagovi blokkfüzetek Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát Interjú Nagy Erzsébettel Több mint három évtizede halogatott jogi aktus színhelye volt szerdán a Legfőbb Ügyészség. Nagy Imrének, Magyarország koholt vádak alapján elítélt és kivégzett Miniszterelnökének leánya. Nagy Erzsébet hosszú évek várakozása után átvehette édesapja személyes jellegű hagyatékát A szűk körben, minden külsőségtől mentesen lebonyolított hivatalos aktuson Nagy Erzsébet férjével, Vészi Jánossal jelent meg dr. Nyíri Sándor legfőbb ügyészhelyettes dolgozószobájában. A tágas hivatali helyiség vendégfogadó asztalán glédába állítva várták a hozzátartozókat mindazok a személyes jellegű iratok, feljegyzések, amelyek Nagy Imre romániai száműzetése idején papírra vetett gondolatait, emlékeit rögzítették, illetve mindaz, ami ezekből a dokumentumokból egyáltalán előkerült. A jogászi pontossággal összeállított átvételi lajstromra a többi között felkerülhetett az a 72 számozott oldalon íródott élettörténeti vázlat, amelynek Nagy Imre a Viharos emberöltő címet adta. A hagyaték dokumentumai között vehette át a család azt a három román blokkfüzetet is. (folytatoma a 4. oldalon) Nagy Erzsébet és férje, Vészi János megtekinti az átvett dokumentumokat