Magyar Hírlap, 1998. május (31. évfolyam, 102-113. szám)

1998-05-02 / 102. szám

2 Magyar Hírlap VILÁGHÍRADÓ Az IRA nem adja fegyvereit (MH) Miközben Észak-Írország a rendezési terv elfogadásá­ról vagy elvetéséről május 22-én népszavazásra készül, az ír egyesítésért küzdő félkatonai szervezet, a jelenleg tűzszüneti elkötelezettség alatt álló IRA, nyilatkozatot tett közzé, misze­rint fegyverkészleteit nem adja fel. Közben Lisburn város központjában a nacionalisták autóbomba felrobbantására ké­szültek. Az óriáspokolgépet a tűzszerészek idejében ártalmat­lanítani tudták. A dániai szeparatisták győztek (MTI) A Feröer-szigeteken csütörtökön rendezett parlamenti választásokból azok a pártok kerültek ki győztesen, amelyek a Dánia autonóm részét képező terület nagyobb függetlensé­géért küzdenek. A fővárosban, Tórshavnban tegnap bejelen­tették, hogy 24 százalékos eredményével a szeparatista Köztár­sasági Párt lett történetében először a helyi parlament, a Lag­­ting legerősebb pártja. Ez a párt a legutóbbi választásokhoz ké­pest 10 százalékkal növelni tudta parlamenti részarányát. Az Atlanti-óceán északi részén, Skócia és Írország között fekvő, 45 ezer lakosú szigetcsoport önigazgatású terület, amelynek kül- és biztonság-, illetve egyes belpolitikai ügyeiben a dán kor­mány dönt. Az elmúlt években, főként pénzügyi kérdésekben és a szigetek környékén feltételezett olajlelőhelyek miatt az anyaországgal erőteljes konfliktusok alakultak ki. Suharto kizárja a reformokat (MTI) Az indonéz elnök kizárta, hogy ötéves mandátuma le­járta - 2003 - előtt bármilyen új politikai reformot készítené­nek elő. „Az általános politikai reformkövetelések nem tilo­sak az 1998-2003-as időszakban, de csak 2003 utánra dolgoz­hatók ki” - idézte az államfő szavait Raden Hartono belügy­miniszter. Az elnöki állásfoglalás az ország politikai és kato­nai vezetőinek tegnapi rendkívüli találkozóján hangzott el. A Szumátra-szigeti Medanban heves Suharto-ellenes diák­­tüntetések törtek ki pénteken. A Reuters jelentése szerint mintegy ötszáz feldühödött fiatal kövekkel dobálta a bizton­sági erők tagjait, akik könnygázzal, gumilövedékekkel és víz­ágyúkkal felszerelt páncélautókkal kényszerítették vissza őket az észak-szumátrai sziget egyetemi városába. Ruandai beismerés (MTI) Jean Kambanda volt ruandai miniszterelnök tegnap az ENSZ törvényszéke előtt beismerte az 1994-es ruandai népir­tásban való bűnrészességét. Kambanda, aki 1994-ben ideigle­nes kormányfő volt a kelet-afrikai országban, kilenc hónappal ezelőtti letartóztatása óta most először jelent meg a nemzet­közi bíróság előtt. Kenyából szállították Tanzániába, kiadatá­si kérelemmel. A hat vádpont közül az elsőben - a népirtás­ban - Kambanda bűnösnek vallotta magát. A volt kormányfő az első személy, aki bűnösnek vallotta magát a ruandai népir­tás ügyében vizsgálódó ENSZ-törvényszék előtt. Az 1996 no­vemberében létrehozott nemzetközi bíróság eddig 23 gyanú­sítottat tart letartóztatásban. A bíróság által kiszabható leg­magasabb büntetés az életfogytiglan. Kramplová elégedetlen (MH) Boros Jenő pozsonyi magyar nagykövetnek csütörtökön átadták Zdenka Kramplová szlovák külügyminiszter válaszát arra a jelentésre, amelyet tavaly szeptemberben szlovák kérésre Budapest készített a magyarországi szlovákok helyzetéről. A külügyminiszter álláspontja szerint a jelentés nem tükrözi a szlovák kisebbség valós helyzetét. Kovács Lászlóhoz intézett le­velében Kramplová kifejezte Szlovákia készségét kiegészítő tá­mogatás nyújtására a magyarországi szlovákok számára azokon a területeken, amelyeken a magyar kormány lehetőségei korlá­tozottak. Mint emlékezetes, a magyar külügyminisztérium ta­valy saját jelentéséhez csatolta az országos szlovák önkormány­zat saját helyzetértékelését is. Az ebben foglaltakra a külügymi­nisztériumnak a levélváltásról kiadott közleménye nem tér ki. Molnos fizet Funarnak (MH) Erkölcsi kártérítés megfizetésére ítélte a kolozsvári ügyészség az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének volt elnö­két. Molnos Lajosnak kétmillió lejt kell fizetnie a kolozsvári polgármesternek, akit egy magántévé-társaság adásában az 1996-os helyhatósági választások után ütődöttnek, szellemileg visszamaradottnak, középszerűnek nevezett. Az ügyészség helyt adott Funar becsületsértési vádjának, de elutasította azo­kat a vádpontokat, amelyek szerint Molnos a hatóságok rágal­mazásáért is elítélhető lenne. Funar összesen 30 milliárd lejes kártérítést követelt Molnostól, aki közölte, a mostani ítélet ellen is fellebbezni fog. Hasonlóképpen fellebbezésre készül Funar is, aki szerint az ügyészség az RMDSZ politikai befolyása alatt állt. Albright Dél-Koreában (MTI) Madeleine Albright amerikai külügyminiszter tegnap Dél-Koreában tárgyalt hivatali partnerével, Park Csang Szuval, majd Kim De Dzsung ál­lamfővel. Az amerikai diplomácia veze­tője ázsiai körútján előbb Japánban, majd Kínában tartózkodott. Pekingben előkészítette Bill Clinton elnök június­ban esedékes kínai látogatását. Albrigh­­tot a dél-koreai politikusok tájékoztatták a múlt hónapban kudarcba fulladt Korea-közi értekezletről. A tárgyalásokon értékelték a dél-koreai gazdasági válság leküzdéséért tett szöuli erőfeszítéseket is. Cool Britannia­­ ezt a címkét varrta most magára Nagy-Britannia, azoknak a szür­ke eminenciásoknak köszönhetően, akik a sikeres, fiatal miniszterelnök, Tony Blair kormányának arculatát formálják. A hatvanas években azzal csalogat­ták a brit fővárosba a fiatalokat, hogy elnevezték Swinging Londonnak, hiszen a jelző egyaránt jelezte, hogy lendületes és „klassz” metropolisról van szó. A „cool” szintén a szleng szókészletből jön, jelentése az, hogy valami „finoman divatos”, de utal arra is, hogy valamit hi­degfejű határozottsággal visznek előre a maga útján. A Cool Britannia - amelyet mostanság nyakra-főre használ a sajtó - jellemezni kívánja Tony Blair (és leg­főbb PR-tanácsadója, Peter Mandelson) politikai vonalvezetését, ugyanakkor rí­mel a brit ultranacionalisták XVIII. szá­zadi híres és ma is énekelt dalának első szavaira: „Rule Britannia” - Britannia uralkodj! Egy éve, a tavaly május 1-jei parla­menti választások óta él a szigetország a Cool Britannia ezredfordulós modernsé­get, erőt és újító szándékot sejtető légkö­rében. Két népréteg kezdi kicsit unni az elnevezés jelszószerű mesterkéltségét: a HÁTTÉR Cool Britannia fiatalok és az öregek tábora. Mindkét ré­teg nagyon sokat várt a Munkáspártban pislákolva még fellelhető szocialista esz­meiségtől és sok mindenben csalódott. Ami a gazdaságot illeti, a brit Mun­káspárt nagy szerencséje, hogy az előző­leg tizennyolc éven át hatalmon volt kon­zervatívoktól a konjunktúra szakaszában lévő országot örökölt. A toryk hajdanán rendkívül magas inflációt vettek át a Munkáspárttól, és ezt két és fél százalék­ra ledolgozták. Hogy a konjunktúrát és az alacsony inflációt megőrizze, az új pénzügyminiszter, Gordon Brown nem emelhette a közkiadásokat olyan mér­tékben, ahogy azt az öreg szocik elvár­ták. Az „Old Labour” szellemiségének az volt az egyik sarkalatos pontja, hogy az állam fejőstehén, tehát az öregek fej­csóválva nézik, mi megy végbe Cool Bri­tanniában. S nem megnyugtatta, hanem bosszantotta őket Gordon Brown, ami­kor a legutóbbi költségvetési beterjesztő beszédében folyvást a „népvagyon” sor­sát emlegette. Közben a fontsterling ér­téke más valutaféleségekhez viszonyítva magasra szökött, amitől szenved az ide­genforgalom és az ipar, egyes szakértők már a recesszió rémével fenyegetőznek. A fiatalokat is meglepte néhány új­donsággal az Új Labour. Az iskolából ki­kerülő tinédzserek közül sokan szívesen lógtak volna néhány évig munkanélküli­segélyen, de szubvencionált munkahe­lyekre, szakmunkás tanfolyamokra tere­lik őket. Az egyetemeken pedig csak a rászorulók kapnak tandíjsegélyt. Csalódott az ország a mintadiploma­tának tartott Robin Cook külügyminisz­terben is, aki izraeli látogatásán meggon­dolatlanul barátkozott palesztinokkal, és elkövetett hibákat a királynő külföldi út­jainak előkészítésekor. Az mással is elő­fordulhat - mondja az angol közvéle­mény -, hogy huszonnyolc évi házasság után otthagyja feleségét a titkárnője ked­véért, de miért kell ezt cifrázni? Miért kell kirúgni egy szorgalmas régi titkár­nőt, helyet csinálva a csinos szeretőnek? És miért kell a bájos hölgyet még a válás előtt elvinni külföldi utakra kísérőként? A hibák ellenére, úgy tűnik, a nép job­ban méltányolja az eredményeket: a bri­tek 53 százaléka áll a Labour mögött, 28 százalék a toryk, 14 százalék a liberális demokraták támogatója. • Sárközi Mátyás London KÜLFÖLD Az albán fegyveresek megöltek két szerb túszt Mindenki elégedetlen a szankciókkal A nemzetközi összekötő csoport által elrendelt újabb szank­ciók alaposan beárnyékolták a májusi ünnepeket Szerbiában. Belgrád az ország belügyeibe való durva beavatkozást emle­get és azt állítja, hogy a testület védelmébe vette az albán ter­rorizmust. MH-Újvidék A büntetőintézkedések hideg zuhanyként érték a szerb köz­véleményt, hiszen az állami propaganda azt hirdette, hogy a kormány mindent megtett a koszovói válság békés megol­dása érdekében, és ha valakit büntetni kell, akkor azok a pristinai vezetők, akik kono­kul elutasítják a tárgyalásokat. A politikusok azzal vigasztal­ják magukat és a közvéle­ményt, hogy a külföldi ban­kokban lévő eszközök befa­gyasztása - ami máris aktuális - nem okoz nagyobb gondot, mert a hazai bankok idejeko­rán visszavonták tőkéjük na­gyobb részét. Különben is a határozat úgymond csak az összekötő csoport öt nyugati tagját kötelezi, mert Moszkva képviselői nem írták azt alá. A külföldi befektetések tilal­ma - ami komolyabb követ­kezményekkel jár, mert telje­sen megbénítja a privatizációt - három hét múlva lép életbe, ha Milosevics elnök addig sem kezdi el az érdemi tárgya­lásokat az albán kisebbség képviselőivel. Független gaz­dasági szakemberek azt jósol­ják, hogy a szerb vállalkozók a túlélés reményében Monte­negróba vagy a boszniai Szerb Köztársaságba teszik majd át székhelyüket. Ez önmagában is súlyos csapás lesz a szerbiai gazdaságra, és a már eddig is negyven százalék körül moz­gó munkanélküliség további emelkedését idézi elő. Még nem tudni, hogy a belgrádi kormány milyen lé­péseket tervez az előállt hely­zetben. A majálisozókat kö­szöntő politikusok egyelőre keményen bírálják, és részre­hajlással vádolják a Nyuga­tot, de továbbra is elutasítják a külföldi közvetítést. Vuk Draskovics, a Szerb Megúj­hodási Mozgalom vezére - aki újabban a hivatalos állás­pontot támogatja - úgy látja, hogy a Nyugat azért bünteti Szerbiát, mert védelmezi ha­tárait, és elutasítja Nagy-Al­­bánia megteremtését. Az el­lenzéki pártok is bírálják a szankciók bevezetését arra figyelmeztetve, hogy a követ­kezményeket ismét a lakos­ság, és nem a rezsim fogja el­szenvedni, amely csak erősö­dik a nehéz időkben. Ibrahim Rugova, a legis­mertebb koszovói albán ve­zető pénteki nyilatkozatában kifogásolta, hogy a Nyugat kesztyűs kézzel bánik Mi­­losevicssel, és túl enyhe bün­tetéseket szab ki rá. Az albá­nok mindenesetre szigorúbb szankciókat vártak. Koszovó­ban továbbra is rendkívül fe­szült a helyzet. Az illegális Koszovói Felszabadítási Hadsereg pénteken elenge­dett két túszként fogva tartott szerb polgárt, másik kettőt azonban - a kilenc el­hurcolt szerbből - megöltek. *U. G. B. Albán diákok - a belgrádi-pristinai megállapodás értelmében­­ megpróbálták „visszafoglalni” iskoláikat, amelye­ket szerbek szálltak meg. Az albán diákokat rohamrendőrök tartóztatták fel fotó: mti/ap - srdjan­iuc Elrabolták Jelcin csecsenföldi megbízottját Néhány hely még kiadó az orosz kormányban Legkorábban kedden délután lesz végleges az új orosz kor­mánylista, de néhány részlet már csütörtökön tisztázódott. Cecsen fegyveresek fényes nappal elrabolták az orosz elnök grozniji képviselőjét. MH-Moszkva_____________ Borisz Jelcin szociális és mun­kaügyi miniszterré nevezte ki Okszana Dmitrijevát, a libe­rális Jabloko parlamenti kép­viselőjét. Dmitrijeva asszony­­ híven frakcióvezetője, Gri­­gorij Javlinszkij utasításához­­a három forduló egyikében sem adta szavazatát Kirijen­­kóra... Erre a posztra egyéb­ként sokan a parlament szo­ciális és munkaügyi bizottsá­gának vezetőjét tartották a legesélyesebbnek, már csak azért is, mert a miniszterelnö­köt megszavazó Zsirinovsz­­kij-frakció tagja. Vlagyimir Zsirinovszkij pedig nem tit­kolta, hogy miniszteri tárcát vár szolgálataiért. Néhány hely ugyan még kiadó, de már senki sem találgat azok után, hogy a Jablokónak immár két minisztere van a Kirijenko­­kormányban (a másik Mihail Zadomov pénzügyminiszter) - igaz, formailag már egyikük sem képviselő (az orosz tör­vény ezt kizárja), s a mozga­lomnak sem tagja (ez pedig Javlinszkij). Dmitrijeva asszony elődje, Oleg Sziszujev megmaradt a terület általános gazdájának, miniszterelnök-helyettesi rangban, kinevezésével ez a „sor” teljes lett - közölték - több helyettes nem lesz, ami újabb találgatásokat indított el. Például hogy mi lesz Ivan Ribkinnel, aki nemrég még a Nemzetbiztonsági Tanács tit­kára volt, majd miniszterel­nök-helyettes, most viszont területét, a Független Álla­mok (egyelőre halódó) Kö­zösségét minisztereitől együtt beolvasztották a külügymi­nisztériumba; megszűnt a kül­gazdasági minisztérium is, fel­adatai az ipari és kereskedel­mi minisztériumhoz kerültek. Ivan Ribkinnek különben május elsejére akadt munká­ja: ügyvezető miniszterelnök­helyettesként villámgyorsan Groznijba kellett repülnie, mivel a Rosztov-Baku or­szágúton fegyveresek elra­bolták Borisz Jelcin csecsen­földi képviselőjét, Valentyin Vlaszovot. Ribkinnek kitűnő kapcsolatai vannak Csecsen­­földön, ha így megy tovább, feladata mindig lesz, már csak címet-rangot kell találni hozzá. • Kerekes András 1998. MÁJUS 2., SZOMBAT A HÉT TÜKRE Ötöltek a hatok A hatok harmadszor is döntés elé állították Belgrádot, ám először fordult elő, hogy Pristinát is figyelmeztették. A koszovói válság megoldásával foglalkozó összekötő csoport szerdai római tanácskozásán ismét úgy ítélték meg, hogy Slobodan Milosevicséket mérhetetlenül na­gyobb felelősség terheli az újonnan kialakult válságért, mint Ibrahim Rugováékat. Ez így is van. S ezzel a szigo­rúbb szankciók bevezetését egyelőre nem támogató Moszkva épp úgy tisztában van, mint Szerbia. De Szer­biában azt is tudják, hogy az ügyet ma már ezerszer nehe­zebb megoldani, mint akár egy hónappal ezelőtt. Történt ugyanis az az apró, említésre alig érdemes ese­mény, hogy a szerbeket népszavazáson kérdezték meg: akarják-e a külföldiek közvetítését. A kérdés inkább volt provokatív, mint álnaiv, ezért is tették fel a referendum szervezői. A válasz ugyanolyan egyértelmű ugyanis, mintha a szerbeket arról faggatnák, hogy Szerbia főváro­sa holnaptól Belgrád helyett Pristina legyen-e. Ilyen mar­haságra csakis nemet lehet ikszelni. A referendum érvé­nyesen zárult, a szavazók elsöprő többsége „beolvasott” a Nyugatnak - közvetítőknek, összekötőknek, EBESZ- nek, González-missziónak, mifenének. Jöhetett hát a Nyugat válasza. A hat ország képviselője az orosz küldött kivételével hosszan vajúdott Rómában, majd rádörgött Milosevicsékre. Oroszország, amelyről nem feltétlenül mondható el, hogy következetes a koszovói kérdésben (legutóbb látványosan, ám semmit nem befolyásolóan Belgrád ellen fordult az értelmetlen fegyverembargó megszavazásával) amikor élesebbre fordult a helyzet, megint csak kifarolt. A hatok állásfoglalása így ötre zsugorodott. Az első lé­pés: befagyasztják a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (mily nagy öröm Montenegrónak!) és Szerbia kormányai­nak tulajdonában lévő külföldi javakat - ez már önmagá­­ban komoly veszteség. Az igazi érvágás mégis a második lépés lenne: ha leállítanák az országba irányuló külföldi beruházásokat. S innen már csak néhány órányi ülésezés és a hatok közötti marakodás választ el a harmadik intéz­kedéstől: a teljes gazdasági blokád bevezetésétől. Akar­­hatja-e ezt a Nyugat? Elfogadja-e ezt Oroszország? Mit szólna hozzá Belgrád? S válasza nem tenné-e szükségessé a remélhetően soha be nem következő negyedik lépést: a válság megoldására NATO-csapatok bevonulását? Belgrád ezúttal nem kapott sok gondolkodási időt. Korábban még egy hónapig tűnődhetett a „világ ellene fordulásán”, most viszont két hete sincs, hogy cseleked­jen. Vagyis le kell ülnie a tárgyalóasztalhoz a mind job­ban utált koszovói albánokkal, és be kell engednie az or­szágba a külföldi közvetítőket (csak kiderül, hogy mek­kora őrültség volt összekalapálni azt a népszavazást). Van persze még egy apró tényező, amit nem ártana, ha Moszkva után Washingtonban, Londonban és Bonnban is mérlegre tennének. Az, hogy a koszovói albánokat is feltétel nélküli tárgyalásokra kell buzdítani. Pillanatnyi­lag ugyanis Rugová olyan feltételeket támaszt Belgráddal szemben az autonómia azonnali visszaállítását követelve, amit Szerbia tárgyalások nélkül biztosan nem fog teljesí­teni. Egyébként Rugovának sincs sok ideje. Az általa (legalábbis szóban) elítélt terroristák ugyanis egyre más­ra gyilkolják a megszállónak mondott szerb rendőröket. Ha Rugovának nem tetszik is, Koszovó fegyverkezik. S nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, mi lesz ennek a vége. ...... . ........SZERDAHELYI CSABA . Óvatos optimizmus a londoni találkozó előtt Al Gore, az Egyesült Államok alelnöke volt az Izrael fennál­lásának ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepségsorozat díszvendége. Al Gore látogatásának elsősorban a két ország kapcsolatai szempontjából van jelentősége, habár politikai jellegű eszmecseréket is folytatott. Látogatása során megbe­szélést tartott Ezer Weizmann államelnökkel, Benjamin Ne­tanjahu miniszterelnökkel, valamint Ehud Barakkal, az ellen­zék vezetőjével, a Munkapárt elnökével. MH-Tel-Aviv_____________ Al Gore és Benjamin Netan­jahu közös sajtótájékoztatót tartott tegnap. Gore hangsú­lyozta, hogy az izraeli-palesz­tin békefolyamat elvi problé­máiról beszéltek anélkül, hogy részletesen tárgyaltak volna például a második csa­patkivonási szakaszban ese­dékes izraeli visszavonulás mértékéről. Egyes hírmagyarázók olyan benyomást szereztek, hogy amennyiben a hétfőn London­ban kezdődő izraeli-palesz­­tin-amerikai tárgyalás nem jár eredménnyel, megakad - leg­alábbis egy időre - a békefo­lyamat szekere. Úgy tűnik azonban, hogy bizonyos pozitív változás mégis bekövetkezett az el­múlt időszakban, legalábbis ami a hangulatot illeti. Az iz­raeli kormányfő hangoztatta, hogy Londonban, ahol Ma­deleine Albright amerikai külügyminiszter külön-külön folytat megbeszélést vele és Jasszer Arafattal, mindkét félnek rugalmasságról kell tanúságot tennie, valamiféle eredmény elérése érdekében. Arafat, a Palesztin Auto­nóm Hatóság vezetője hangsú­lyozta: „Miután mi már elvben lemondtunk eredeti elgondo­lásunkról egy elfogadható kompromisszum érdekében, most az izraelieken a sor”. Balata menekülttáborban, a Fatah (a PFSZ alszervezete) aktivistái tüntettek Izrael fennállásának ötvenedik év­fordulóján, amit „palesztin nemzeti katasztrófának” ne­veztek, és többek között köve­telték az Izrael elleni fegyveres harc újrafelvételének jogát. Az izraeli ünnepségek ke­retében tegnap délután a Tel- Aviv-i múzeumban feleleve­nítették az 50 évvel ezelőtti Függetlenségi nyilatkozat aláírási ceremóniáját. Az megismételt aláíráson jelen volt az eredeti nyilatkozat két egykori aláírója, valamint Ezer Weizmann államelnök. A különleges eseményen részt vett Ben Gurion unoká­ja, és Golda Meir leánya is. • Einat-Schöner Zsuzsa Az EU-csúcs nagy kérdése: ki viszi el a bankot? • Folytatás az 1. oldalról A fő kérdés, hogy a posztról való lemondásért cserébe mit ajánlhatnak fel a tizenö­tök a francia elnöknek. Az egyik ilyen alkutárgy az úgy­nevezett Waigel-pontok fel­vizezése, ami úgy tűnik, si­kerrel járt. Párizs minden­esetre részsikerként foghatja fel a pénzügyminiszterek tegnap este elfogadott nyi­latkozatát, amely elismeri, hogy a tagállamoknak a költségvetési konszolidáció mellett a foglalkoztatásbarát környezet kialakításáért is tenniük kell. Kudarcot vallott viszont Párizsnak az a törekvése, hogy az eurozóna tizenegy tagjának informális pénzügy­­miniszteri fórumát, az Eurotanácsot egy állandó tit­kárság felállításával az Euró­pai Központi Bank (ECB) szerepének ellensúlyozására használja fel. Theo Waigel német pénz­ügyminiszter is elégedetten állhatott fel az asztaltól, hi­szen kollégáitól újabb írásos garanciákat kapott arra, hogy az eurozónában nem lazul majd a pénzügyi fegye­lem. A tavaly elfogadott sta­bilitási paktum például - amely lehetőséget ad az álla­moknak egymás monetáris politikájának figyelemmel kísérésére - 1999. január 1. helyett már idén július 1-én életbe lép. A csúcstalálkozó harmadik legfontosabb fela­data az alapító tagok és a bankelnök kijelölése mellett a nemzeti valuták egymás­hoz viszonyított árfolyamá­nak meghatározása lesz. En­nek bejelentése ma várható, azért ilyen korán, hogy meg­előzzék az esetleges spekulá­ciókat. Az euro hivatalos startja 1999. január 1-jén lesz, ám az eurobankjegyek és -érmék csak 2002. január 1-jétől kerülnek forgalomba. A közös pénz sikerében két­kedők általában a tizenegy ország némelyikében jelent­kező, úgynevezett aszimmet­rikus válságok veszélyére hívják fel a figyelmet. Yves- Thibault de Silguy, az Euró­pai Bizottság biztosa azon­ban lapunknak közvetlenül a csúcs előtt nyilatkozva úgy vélte, hogy az euróval éppen­séggel könnyebb lesz elkerül­ni az ilyen kríziseket. Indok­lásul a klubtagok gazdaságai­nak egymáshoz való közele­dését, a fejlődési ciklusok egybeesését és a szorosabb kereskedelmi együttműkö­dést hozta fel. • Gyévai Zoltán Milyen előnyökkel járhat az euro?­ ­ Az árakat azonos egységben adják meg, így összehason­líthatóvá válnak, az árverseny miatt kiegyenlítődnek és mérséklődnek. - A valutaátváltás költségei megszűnnek, ami ösztönözheti a turizmust. - Az árfolyam-ingadozás kiiktatásával Európa kiszámítha­tóbb, stabilabb piaccá válik, s ez lökést adhat a befekteté­seknek. - A makrogazdasági stabilitás hosszabb távon kedvező hát­teret teremthet a növekedéshez, ami hozzájárul a munka­­nélküliség csökkentéséhez.­­ Az euro a nemzetközi pénzügyi életben ellensúlyozhatja a dollár szerepét.

Next