Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-01-02 / 1. szám
k ’s egynéhány híd - hajók, Sandhoffeiig tolódtak. [Ily környülállásokban szükség volt a’ hídnak még megmaradott részét kiszedni , és tsak eggyes hajók által lehetett kommunikátiójok , az említett sántzokbéli és Mannheim Őrizetjeinknek. — Mihelyt megtudta ezt az ellenség, szent mindjárt, a’ Majna - sintzában, és a’ Flesekben ( forma sántokban) lévő Őrizeteinknek, hogy adják meg magokat hadi-foglyoknak. Nem hajlott Népünk ezen felkívánásra, sőt több ízben megvetette azt , ámbár fenyegetődzött az ellenség, hogy ha nem engednek a’ szép szónak , százötven ágyúkból fog tüzelni, és negyven-ezer Emberrel omlani reájok. Estve felé megjelent Sántzainknál, Sr. Generál- Adjutánt Hendelet, ’s kapitulálni akart; de oly feltételekkel, mellyekre a’Mieink teljességgel nem állottak , 56 azt felelték Dec. 23-dikán, hogy úgy költöznek el a’ Flesekbiől, és a’ Rajna-sántzából, ha minden ágyúikat, muníciójokat , és magazínomjaikat szabadon elleállíthatják ; ’s e’ meg lévén, mind a’ Flesek, mind a’ Rajna-sántza lerontódnak , és Jlannheimra, nézve olly ígéretet terendenek a’Frantziák, hogy az egész had’ idején által, soha nem fogják ezt többé ágyúzni. Ezek a’ feltételek nem tetszettek az ellenségnek, minek okáért Dec. 23-dik ejtszakáján igen keményen tüzelt mind hosz-