Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

­og az efféle fondorkodások által kétségbe­ hoz­­hatják az Ö Felsége’! részéről folytatott próbatételeknek valóságát ; vagy oly kép° feledésből, mintha meg­akadályoztathatná egy akármely Despotai hatalom még Sr. országban­ is, az olyan cselekedeteknek észre-vevését, meg­fontolását, ’s érzését.‘e „ Szükség most tudtára adni Fr. Or­­szágnak , ’s az egész Világnak, hogy míg a’ Fr. Kormányszék meg­ marad a’ mostani gondolataiban, addig Ő Felségének nints módja a’ választásban , leg­alább azt nem teheti, hogy a­ maga ellenségei milván­­ságos dölyfösségének fel­áldozza Koroná­ja' betsületét, és birtokainak bátorságát. Szükség közönségessé tenni, hogy az ’ Felsége’ békességes ajánlásaira nem hogy kész lett volna a’ Fr. Kormányszék mérsék­­lett ki­fejezésekkel válaszolni; sőt nem je­lentett maga részéről még csak valamely mód nélkül való feltételeket is, a’ melyek alatt akarna Békességet kötni. Igen döly­­fös és bántó módra kívánt mindeneknek előtte , oly által­­ engedéseket, melyeknek sürgetése, utolsónak is sok lett volna a’ két Tartományok mostani állapotához ké­pest, ’s a’ melyek egyáltaljában ellenkez­nek az Ő Felsége többszöri maga ki­nyi­­latkoztatásával, még­is azokra való egy­­szeri reá állást úgy kívánta, hogy fenn­­tartotta magának azt a’ halál nélkül val©

Next