Magyar Horgász, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1949. január / 1. szám
km — mk. AA a MAGYAR ORSZÁGOS HORGÁSZ SZÖVETSÉG AluVAtt nOxUr* h“ * ^ r . , Szerkesztőség és kiadóhivatal: ~ Budapest, IV., Galamb utca 4. V. I. T—Telefon: 380—562. n&tfr / Megjelenik minden hónapban. A „Magyar Horgász"-t a MOHOSz-ban tömörült egyesületek minden tagja tagilletményként díjtalanul kapja meg III. évfolyam, 1. szám A szerkesztőbizottság elnöke: Gerlóczi Lajos 1949 január hó Az 1948-as centenáriumi év Szövetségünk életében is mélyreható újításokat hozott. A kormányzat bölcsebb és előre látóbb volt a Szövetségünk első szervezeti tagozódását elgondoló horgászvezetőknél. Előre látta, hogy a MOHOSz csak úgy érheti el kitűzött célját és csak úgy válhatik építőjévé népi demokráciánknak, ha öntudatos és szervezett horgásztömegeknek lesz csúcs érdekképviseleti szerve. Ez azonban csak úgy lehetséges — most már mi is látjuk és valljuk —, ha a horgászok ezt a nemes, testet-lelkét üdítő szórakozást nem magános farkasként elkülönülve, hanem a közösségi szellem mind szélesebb körben való kifejlesztése mellett, erős egyesületekben tömörülve élvezik és gyakorolják. A közösségi szellem alkotó és teremtő erejének bizonyítására igen sok és szép eredményt hozhatnánk fel példának, de itt csak a Ganzgyári Horgászegyesület, a csepeliV. M. és a Postás S. E. példájára hivatkozunk, mely egyesületek 3 év rövid leforgása alatt a tagok nagyobb megerőltetése nélkül teremtették meg horgásztanyájukat és ezzel nemcsak maguk, de a jövő nemzedék részére is biztosították a horgászati lehetőséget. A régi rendszernek nem volt célja, hogy a horgászok ezrei, sőt mint látjuk, tízezrei egyesületekbe, szövetségbe, mint érdekképviseleti szervbe tömörülve, birtokosává válhassanak az őket megillető jó és legjobb horgászterületeknek. Ellenkezőleg, a mutatkozó tömörüléseket egyéni érdekek támogatásával igyekeztek széttörni és így kihasználva gyengeségünket a jó és legjobb horgászvizek protekciói kiválasztottak zártkörű zsákmányává váltak és a dolgozó tömegek horgászai régebben ezekre a területekre csak álmukban gondolhattak. Hogy ez mennyire igaz, láthatjuk abból is, hogy a felszabadulás előtti, alig számottevő pár kislétszámú egyesület a felszabadulás utáni évek alatt 130 egyesületbe tömörült, 13.000 tagot számláló szövetséggé fejlődött! Az egyéni szövetségi tagságról való áttérés természetesen kisebb-nagyobb nehézségeket okozott, főleg az egyesületek megszervezése szempontjából. Szövetségünk támogatása és irányítása mellett nap nap után alakulnak országszerte újabb egyesületek és a legtöbb horgász lassan megtalálja a maga helyét valamelyik horgászegyesületben. Sajnos, csak a legtöbb horgász, mert még vannak olyan községek és városok, ahol van elég horgász, de szervezetlenségük miatt képtelenek életképes horgászegyesületet megalakítani. Azt hiszik, hogy horgászegyesületi elnök, vagy tisztségviselő csak jegyző, tanító vagy más értelmiségi lehet. Ha tehát nem találnak ilyen politikailag is alkalmas horgászt, elvesztik kedvüket és inkább nem horgásznak. Ma, mikor az ország legnagyobb gyárait és üzemeit munkásigazgatók irányítják, minden községben kell hogy akadjon olyan ön . Mit tá fentünk ! Mit tánunk - IRTA: BERÉNYI JÁNOS AMOHOSZ TITKÁRA tudatos, értelmes munkás, vagy paraszt, aki a horgászegyesület vezetését elvállalja. Szövetségünk mindenben segítségére van és lesz a megalakulandó új egyesületeknek, alapszabálymintát küld és szükség esetén személyes kiküldöttje útján is igyekszik minden támogatást megadni. Az új egyesületek megszervezésén kívül természetesen sok más feladatot is meg kellett oldania Szövetségünknek. Ezekről nem szeretnék újból egyenként beszámolni, mert azokat lapunk előző számaiból ismeri horgásztársadalmunk. A vidéki és fővárosi horgáászelőadások, a horgászfelszerelési akciók, a HÉV és MÁV utazási kedvezmény, az önálló vízterületek, a 12 éves szerződések, mind-mind csak egy-egy állomása volt a kitűzött célja felé haladó tömegszervezetünk munkájának. Kimagasló eredmény volt az év utolsó napjaiban befejezett, de hosszú hónapok előkészítő munkája eredményeképpen jelentkező közös állam, horgászjegy—MOHOSz igazolvány. Munkaidőmegtakarításban és fáradságban talán ki sem fejezhető az a sok előny, ami főleg a vidéki horgásztársainknál fog mutatkozni. Az új rendszer alapján elég, ha a horgász az egyesületnél intézi el a szükséges alakiságokat és négy nap múlva megkapja az összes szükséges iratokat. Pár nap és a hivatalos közlönyben megjelenik az új rendelet az egyesített új állami horgászjegyről. Mi lesz a feladata Szövetségünknek az elkövetkező évben? — ezt kérdezheti minden horgász társunk. Ha nyitott szemmel követtük Szövetségünk születését és növekedését, úgy előre láthattuk, hogy hazánkban a horgászmozgalom csak most van kifejlődőben. Pár év múlva itt húszezres horgásztömeggel kell számolni. Hol fognak ezek horgászni? Igen számolni kell ezzel és igyekszünk is a rendelkezésünkre álló lehetőségek legjobb felhasználásával a horgászati lehetőségeket biztosítani. Kizárólag a mi erőink és lehetőségeink azonban kevesek az ilyen nagyszámú horgásztömeg szükségleteinek kielégítésére. Köztudomású, hogy az ország természetes vizeinek 9%% a a halászszövetkezetek birtokában van, hosszú évekre szóló szerződésekkel biztosítva. A horgászbérletben lévő 3% nyi vízterületen a horgászok megmutatták, hogy sportjuk, egészségük és új életet adó üdülésük érdekében áldozatokat hajlandók hozni. Hivatkozunk itt a 3.101 kat. hold kiterjedésű, kizárólag horgászkezelésben lévő soroksári Hunyngra, hol a 99%-ban kétkezi dolgozókból álló 300- es horgászegyesülés 14 hónap alatt 180 métermázsa pontyivadékot telepített! bOO halásszal szemben 1949 ben már legalább 15.000 horgásszal kell számolnunk. De nemcsak nekünk, hanem a földművelésügyi kormányzatnak is számolnia kell ezzel! Lehetőséget kell találni arra, hogy a halászérdekek nagyobb sérelme nélkül ezek a dolgozó tömegek is helyet kapjanak a vizeken, természetesen olyan vizeken, ahol a horgászás nemcsak madzagáztatást, hanem eredményt is ígér. Reméljük, hogy módot lehet majd találni a halászok más irányú kártalanítása útján arra, hogy minden munkáshorgászegyesület a saját maga vizén — a soroksári dunaági horgászok útmutatása alapján — áldozatok árán megteremthesse a maga sporthalgazdaságát. A felszabadulás után a dolgozó munkásság figyelme elsősorban a gyár, az üzem, a vasutak, a hidak helyreállítása felé irányult és mire a jól végzett munka és eredmény után üdülést és szórakozást keresve a vizek felé fordult, azok már mind halászbérletbe kerültek. Véleményünk szerint főleg a nagyvárosok környékén lévő vizeket fenn kellett volna tartani a jelentkező horgásztömegek részére. Antos Zoltán elvtárstól, mint a magyar halász horgász ügyek legfőbb vezetőjétől várjuk a kérdés megoldását! Mert hogy ezt a kérdést 1949-ben meg kell valamilyen módon oldani, azt Szövetségünk tudja és a megoldás érdekében minden erejét ki is fogja fejteni. A MOHOSz új címe Budapest, IV., Galamb utca 3.3 1?