Magyar Horgász, 1955 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1955. január-február / 1-2. szám

KÖZGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁS Szövetségünk 1954. december 20-án tartotta a budapesti ÉDOSZ szék­­ház nagytermében évi közgyűlését. Közel 700 horgász jelent meg, hogy meghallgassa a vezetőség beszámolóját, azt bírálatával­­kiegészítve a követ­­kező évre megszabja szövetségünk mu­­kájána­k irányát. Közgyűlésünk — a horgászok parlamentje. Ott éreztük a tanácskozás színhelyén a 40.000 horgász feszült érdeklődését, figyelő tekintetét. A köz­­gyűlésen ott voltak a győri Wilhelm Piedk-gyár, a csepeli Rákosi Műveik, a Ganz, a MÁVAG, a sztálinvárosi, a miskolci, az ózdi munkáshorgászok kül­döttei, az ország összes horgászegyesületeinek megbízottai, a kilenc terü­leti intéző bizottság képviselői. Láttunk a küldöttek sorában magasrangú honvédtiszteket, kiváló orvosokat, mérnököket, pedagógusokat, művésze­ket. A közgyűlésen elhangzott minden felszólalás egyet akart, legfeljebb más-más elgondolásban, mégpedig: szép sportunk fellendítését, vizeink­nek hallal való dús népesítését. Az elhangzott felszólalásokból, bírálatok­ból a horgászat szeretetét érezhettük. Röviddel . kiilenc óra után Kolosszus József elnök­­megnyitotta a közgyűlést. A határo­zatképesség m­egállapítása után Berényi János ügyvezető titkár mondotta el a vezetőség beszámolóját az elmúlt évi működés­ről. Elmondotta, hogy a legutóbbi rendkívüli közgyű­lés által elfogadott alapszabályokat a Belügymi­nisztér­ium 1964. januárban jóváhagyta. A szövetség irányításában megvalósult a kollektív vezetés elve, a függetlenített vezetőkön kívül az elnökség, a választmány, a különböző bizottságok és a kilenc tájegységi intéző bizottság tagjai is rendszeresen részt vettek a vezetőség munkájában. A fegyelmi bizott­ság 13 határozatot hozott. A Magyar Horgász szerkesztőbizottsága lapumik­kás terjedelme ellenére is jó munkát végzett. A közgyűlés óriási tapsa közepette bejelentette ezután az ügyvezető titkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala néhány nap előtt értesítést küldött, hogy annyi papírt bocsát rendelkezésünkre, amely­­lehetővé teszi, hogy hivatalos lapunk a régi nagy formátumban, kéthavonként megjelenjék. Amennyire öröm ez, éppen úgy nehéz feladatot is jelent, mert az 1955. évi költségvetésben erre már nincs fedezet és kb. 120.000 forintnyi költségtöbbletet jelent a nagyobb lap­­többszöri megjelenése. Kéri a közgyűlés állásfoglalását ebben az ügyben. A Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére október elsejével az eddig is hor­gászkezelésben volt mintegy 14.CKX) kát. hold vízterület végleges szerződéssel a szövetség­­gondozásába került. A vizek halasitásást a MQHOSZ ráckevei i h­alkeltető á­llomása és epüfe mnakádd­­tógazdasága végzi majd el. A WMafüredi pisztrángkeltető 1954-ben 7911.000 ivadékot termelt, a ráckevei halkeltető pedig 11.300.000 db. pon­tyivadékot állított e elő, amelyet 82 horgászegyesületnek osztottak szét. A titkár ezután bejelentette, hogy a Hor­gászat című könyv ismét megjelent 5000 példányban és szükség szerint sor kerülhet újabb 5000 példány kiadására. A szakmai oktatás érdekében külföldről három oktatófilmet sze­reztünk be, ezeket a tél folyamán az egyesületek jelentkezése sorrendjében levetítik. A Nagybudapesti Horgászok Egyesülete 12 hetes horgásziskolát nyitott 50 részvevő szá­mára. A továbbiakban ismertette az ügyvezető titkár a sportközi horgász-szakosztályok­nak önálló horgászegyesületekké való alakulása ügyét, majd közölte, hogy megalakult a szövetség horgászcikkeket gyártó szövetkezete. A szövetség a nemzetközi sport­baráti kapcsolatok fejlesztése érdekében érintkezésbe lép több baráti testvérszövetséggel és csatlakozott a Rómában székelő Nemzetközi Horgász Szövetséghez. A továbbiakban az ügyvezető titkár a szövetség kezelésében lévő horgásztanyákról tett jelentést. Az agárdi tanyára mennyezetet építettek, négy szobát tél® használatra is berendeztek. 1954-ben 3200 horgász vette igénybe az agárdi tanyát. 1956-ben csónak­kikötőt építenek és újabb csarna­kokat vásárolnak. A tihanyi tanyát 1954-ben bővítette a szövetség és üzembe­­helyezte­­az új átkelő­­kompot is. Az 1954-ben a tanyát látogató 2806­­horgásztársunk­ na­gy része elismeréssé­l ny­il­at­kozoitt­­a tanyáról. 1955-­ben új horgász ál­lások készülnek és­­»a tanya berendezését még kényelmesebbé teszik. A szövetség átvette a tihanyi belső tó kezelését is. 1954-ben 14.000 db 5—6 dekás pontyávadékot helyeztek be a­­tóba, a­­további ivadé­koltás i­966-ben megtörtén­ik. A Balatonon tapasztalható laza horgász­­fegyelem megszilárdítására bevezetjük, hogy minden horgász köteles a közvetlen köze­lében lévő horgászokat ellenőrizni. A vándorhorgászat elősegítésére a szövetség 11 darab sátrat készíttetett, s azokat a horgá­szoknak díjmentesen­­kikölcsönzi egyesületük kezes­sége mellett. A szövetség 10 vidéki egyesületet segélyezett 55.200 Ft összeggel. A jövőben azonban az ilyen segélyezések helyett tájegység szerint egy-egy horgásztanyát épített a szövetség, amelyeket üzemeltetés céljából a területi intéző bizottságnak ad át. A választmány az erre vonatkozó javaslatot már elfogadta. Beszámolója végén az ügyvezető titkár beszélt a sajtó legutóbbi, a horgászat kérdé­seivel foglalkozó cikkeiről. A Soroksári Dunaág szennyezése ügyében novemberben ugyan­olyan tr­ntasztroaiá­lisn­ak mutatkozott a­­helyzet, mint­­1950-ban. Utolsó lehetőségként a nyiil­­vánosisaigihoz ford­ul­ltunk. A Szabad Nép szerkes­ztiőbi­zotttásáiga magáévá tette az ügyet és közölte Berényi sporttárs cikkét. A cikk etterelte a­­figyelmet a vízszennyezésre. A szenny­vizet dömperekkel szállítják el,­­a gyának vezetőit pedig felelőssé teszik a további szeny­­ny­ezésért. A Soroksári Dunaág zsilipeit­­megnyitották és nagydu­nai betáplálással kimos­ták a szennyvizet. A vízszennyezés­­kérdésével a rádió, a Népszava, a Magyar Nemzet és az Irodalmi Újság is foglalkozott. Az elnök ezután megnyitotta e beszámoló felett a vitát. Tóth István (Sajóvidéki ), miskolci horgászok­­nevében kérte, hogy a horgászújság havonta jelenjék meg, üd­vözölte a Horgászat új kiadását, helyeselte a horgászok egymás közötti ellenőrzését. Schmidt Flórián (Zalaegerszegi H. E.) az ivadékhalak szállítására gépkocsi beállítását sürgette. Mátrai Géza (Kaposvári H. E.) javasolta, a miutá­n a nagyalakú képeslap évi hat­­szori megjelenése 120.000 forint kiadási többlettel jár, minden horgász évi 5,5 forinttal járuljon hozzá a lap költségeihez.­­Sürgette a vasúti kedvezményt, őri­n Nándor (Ganz H. E.) hangsúlyozta: anyagi áldozatok árán is sűrűbben kell megjelentetni a Magyar Hor­gászt. Az orvhalászok ellen és az ellenőrzés bevezetésére kért hathatós intézkedéseket. Wiener Károly (Makói H. E.): A Marost évek óta nem­ ihalasítják, nálunk a halászok méreten aluli pontyokat árulnak. Ellenőrzést és hal­asítást követelt zajos helyeslés közben. Váry Viktor (Eger és Vidéke H. E. kiküldötte, Heves megye halászati felügyelője) ki­emelte, hogy nemcsak­­a Soroksári Dimaágat, hanem országszerte szennyezik a vizeket. Mindenütt meg kell akadályozni­­a h­al pusztít­ást! A közgyűlés ezt a kijelentést nagy taps­sal fogadta. Nagy Boldizsár (Cibakháza) kijelentette: a MOHOSZ többet törődjék a vi­déki egyesületekkel! Az újság többletköltségét szívesen vállalja. Egyes halászati szö­vetkezetek nem halasítanak, pedig­­a horgászok rendesen­­fizetik a területi díjakat. A hor­gászcikkeket gyártó szövetkezet megalakulását az egész horgásztársa­dalom nagy öröm­mel fogadja. Zádori János (MÁV Bp. Vasútépítő H. E.) rámutatott:­­a tassi és tihanyi (IA közgyűlési tudósítás folytatása a 4. oldal­on.) ÚJ KÖNTÖSBEN jelentkezik mától fogva kedves lapunk. Régvárt jóbarátként üd­vözöljük! Az 1951. március 1-én megszűnt nagyformátumú lapunk helyébe lépő, havonként, majd negyedévenként megjelenő kis la­pocskánk nem elégítette ki hor­gásztársaink egyre növekvő tu­dás- és olvasásvágyát. Nem volt olyan horgászösszejövetel, ahol a tagság ne fejezte volna ki egyön­tetűen azt a kívánságát, hogy bő­vítsük kedvelt újságunk terjedel­mét. Évekig harcoltunk a szükséges papírmennyiségért. Ezt a harcot végre győzelemre vittük. Ebben a győzelemben kifejezésre jutott kormányunk elismerése is egyre fejlődő horgász­sportunk iránt. Nagyalakú, mélynyomásban meg­jelenő lapunk nemcsak a magyar horgászszíveket hódítja meg is­mét, hanem méltóképp sorakozik fel a külföldi horgászlapok mellé is. Minthogy lapunk nemcsak ter­jedelemben növekedett meg, ha­nem az eddigi negyedévenkénti megjelenés helyett — két-két havi szám összevonásával — kéthavon­­ként jelenik meg, ezáltal tágabb terület nyílik arra is, hogy több szakcikket és egyéb nevelő hatású cikket adjunk közre. Új köntösben megjelenő lapunk nemcsak lehetőséget ad arra, hogy kibővítsük újságunk munkatársi gárdáját, hanem szükségszerűen meg is követeli. Ezért ezúton hí­vunk fel minden horgásztársat, akinek a horgászközösséget ér­deklő témái vannak és azokat megfelelő formába tudja önteni, küldje meg írásait, tudósításait, híreit, beszámolóit lapunk szer­kesztőbizottságának. Kolosszus József 3

Next