Magyar Horgász, 1957 (11. évfolyam, 3-12. szám)
1957. március-április / 3-4. szám
A AMIRŐL ISMÉT BESZÉLNI KELL... ..Magyar Horgász” szeptember—októberi számában Török János alelnökünk tollából cikk jelent meg, amely az elmérgesedett halász-horgász viszonnyal foglalkozott. Utána a cikkben hivatkozott halászati termelőszövetkezeti értekezleten felvett Jegyzőkönyvet — rövid értesítés kíséretében — minden tagegyesületnek megküldtük. Erre azért volt szükség — mint ahogy az értesítésből is kitűnt —, mert az az egyesületeket nem elégítette ki a cikik, hanem részletesebb felvilágosítást kértek. Az egyesületek igen nagymértékben reagáltak úgy szóban, mint írásban a cikkben foglaltakra és egyöntetűen, Török János álláspontját igazolták, amely a Szövetség vezetőségének is álláspontja. Eszerint a halász-horgász barátság a területen nincs meg és mindaddig nem lesz meg, amíg a halászati termelőszövetkezetek és a Szövetség közös értekezletén a felnagyított ellentéteket nem rendezik. Nem akarom ismét felidézni azokat az okokat, indokokat, amelyek végül is oda szították a helyzetet, hogy a Jegyzőkönyvben leszögezett ellenséges állásfoglalás a halászati termelőszövetkezetek részéről megtörtént és megtörtént a Szövetség álláspontjának ismertetése is, Török János alelnökünk cikkében, valamint az egyesületek részére megküldött Jegyzőkönyv rövid bevezető értesítésében. Megállapíthatjuk azonban, hogy úgy történt, ahogy azt Török János megjósolta. Ha csak egyszer is módot adnak arra, hogy a horgászok képviselői közös értekezleten a halászokkal együtt a felügyeleti szerv képviselőinek jelenlétében leülhetnek a tárgyalóasztalhoz, kiderül, hogy tulajdonképpen nincsenek is olyan nagy ellentétek, hogy azokat ne lehessen a legrövidebb időn belül tisztázni. A Minisztérium képviselőinek jelenlétében, február 19-én, a Haltenyésztési Kutatóintézet tárgyalótermében értekezletre hívták össze az ország halászati termelőszövetkezeteinek vezetőit, a megyei halászati felügyelőket és a Szövetség képviselőit is. A kétnapos értekezleten minden egyes halászati termelőszövetkezetnek módjában volt ismertetni, hogy milyen ellentétek vannak a területén horgászó egyesületekkel, illetve azok tagságával. Sorra kerültek az úgynevezett területrendezési problémák is. Előfordult ugyanis, hogy egy és ugyanazon területet téves térképfelvételek alapján kiutalták a halászoknak és horgászoknak is. A Szövetség vezetői részletesen ismertették elgondolásaikat az egyes kérdésekkel kapcsolatban. Üdvözölték a halászoknak azt az elhatározását, hogy megalakítják a halászati termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervét, a HSZK-t és annak elnökévé megválasztották Bencze Ferencet, a Paksi Halászati Termelőszövetkezet elnökét. Kijelentették a Szövetség vezetői, hogy a megválasztott és a halászokat összefogó érdekképviseleti szervvel a legszorosabban kívánnak együttműködni a jobb halász-horgász viszony kialakítása érdekében és szeretnének együttműködni a természetes vizek halasztása tekintetében is. A halászati termelőszövetkezetek központjának megválasztott új elnöke — Bencze Ferenc — elnöki megnyitójában többek között kitért a halász-horgász jóviszony kialakítására. Elfogadta a Szövetség vezetőségének javaslatát és kijelentette, hogy a jövőben a halászok érdekképviseleti szervükön keresztül a legszorosabban együttműködnek a horgászokkal. Mind a Földművelésügyi Minisztérium, mind az értekezleten résztvevő Termelőszövetkezeti Tanács küldötte kijelentette: ahogy a legteljesebb mértékben meg kell védeni a halászok kezelésében lévő vízterületeket mindennemű területfoglalás ellen, ugyanúgy tiszteletben kell tartani mindenki részéről a horgászok kezelésébe adott és szerződésileg biztosított vízterületek határait is Az értekezlet után sor került az egyes területi kérdések helyszínen való rendezésére is. Itt is kitűnt, hogy jóakarattal és nem az ellentétek szításával lehet megoldani a kérdéseket úgy, hogy a halászok is megtalálják a maguk számítását, és a horgászok érdekei se szenvedjenek csorbát. Többek között elintéződött az ellentétek kiéleződését fokozó két legnagyobb horgász-halász ügy helyszíni tárgyalása, a Középtiszai Intéző Bizottság, a Szolnoki Munkás Horgászegyesület és a Szolnoki Halászati Termelőszövetkezet közötti vita az alcsiszigeti Holt-Tisza használatáról. Tekintetbe vették a halászok kívánságait, de a szelektálást olyan időszakiban hajtják végre, hogy az a horgászlehetőségeket nem csorbítja. A Szövetség vezetői a Dunaföldvári Horgászegyesület vezetőinek bekapcsolásával Dunaföldvárra meghívták Bencze Ferencet, a paksi ház elnökét a halászati termelőszövetkezet és a Dunaföldvári Horgászegyesület között a solti holt Dunaág szelektálása körül felmerült kérdések rendezésére. A helyszíni tárgyalás mindkét fél megelégedésére eredménnyel zárult és így az ellentét itt is megszűnt. Reméljük, hogy ezzel egy új korszak kezdődik a mindig emlegetett és általunk hőn óhajtott — azonban a valóságban meg nem lévő — halász-horgász barátság megteremtése érdekében. Ezúton is felhívjuk az egyesületek vezetőségének, de minden egyes horgásznak is a figyelmét arra, hogy ezt a jóviszonyt mindannyian segítsék elő. Szűnjék meg a vizen a halászok-horgászok marakodása. Ha bármilyen ellentét merülne fel, a horgászok vitatkozás és veszekedés helyett forduljanak az egyesületük vezetőségéhez, a vezetőség pedig — amennyiben nem tudja könnyűszerrel a helyileg illetékes halászati termelőszövetkezettel az ügyet elintézni — jelentse a Szövetségnek. A Szövetség a Halászati Szövetkezetek Központjával egyetértőleg, meghallgatva mind a horgászokat, mind a halászokat, igyekezni fog a barátság jegyében, lehetőleg pártatlanul dönteni a felmerült vitás ügyekben BERÉNYI JÁNOS évébe lépett Szövetségünk hivatalos lapja, a „Magyar Horgászújszerű címlapján ismét ugrott egyet az évszám. Tíz esztendő még egy folyóirat éveit számítva sem nagy idő, mégis szükségét érezzük, hogy megálljunk egy pillanatra ennél a határkőnél és visszatekintsünk a megtett útra. Fel kell mérnünk: vajon Szövetségünk életében lapunk betöltötte-e azt a szerepet, amely reá várt, megteremtette-e eleven, lüktető kapcsolatát a nagy horgásztársadalommal. Lényegében e kérdésre a horgásztársaknak kellene felelniük és ebből a szempontból értékelni a „Magyar Horgász“ fennállása óta eltelt évtized jó, vagy rossz munkáját, hiszen a kezdeti ötezres példányszám immár negyvenháromezerre növekedett. Ilyen nagy olvasótábornak pedig határozottan van bírálókészsége és igényessége is fejlett. A szerkesztő bizottság az évenkénti szövetségi iiközgyűlések hangulatából és a lap iránt általában megnyilvánult véleményekből mindig erőt merített magának, mert hiszen Győrtől Bajáig, Budapesttől Vásárosnaményig az ország horgászküldöttei a legmelegebb szeretettel nyilatkoztak lapunkról, sőt sokszor követelték, a havonkénti megjelentetést. Ezt a szeretetet a magunk, részéről úgy viszonozhattuk legjobban, hogy a horgászújság hasábjain a legjobb tapasztalatú, országos nevű szakírókat szólaltattuk meg, akik nemcsak a különböző horgászati módokat, felszereléseket ismertették, de horgászetikára is neveltek. A „Magyar Horgászt" mindenkor a horgász-halász barátság elmélyítéséért szállt síkra, s ha kellett a nagy horgászcsalád érdekeiért különböző területeken nemegyszer kemény harcot is vívott. De szórakoztató leírások, szép tájképek színessé, élvezetessé is tették a lapot. Amikor a tizenegyedik évben a még előttünk álló feladatok megvalósítása felé indulunk, ismét megígérhetjük, hogy a horgászközösség minden ügyéért munkálkodunk, lapunk oldalai továbbra is változatos, színes, derűs írásokkal és szakmai cikkekkel igyekeznek a növekvő igényeket kielégíteni. Mindezért csupán azt kérjük: továbbra is úgy szeressék, támogassák, olvassák a sporttársak a „Magyar Horgász“-t, mint ahogyan eddig is tették és akkor még inkább szilárdan remélhetjük a magyar horgászkultúra fejlődését. (k. i ) 3