Magyar Horgász, 1957 (11. évfolyam, 3-12. szám)

1957. március-április / 3-4. szám

A AMIRŐL ISMÉT BESZÉLNI KELL... ..Magyar Horgász” szeptember—októberi számában Török János alelnökü­nk tollából cikk jelent meg, amely az elmérgesedett halász-horgász viszonnyal foglalkozott. Utána a cikkben hivatkozott halászati termelőszövetkezeti értekezleten felvett Jegyzőkönyvet — rövid értesítés kíséretében — minden tagegyesületnek meg­küldtük. Erre azért volt szükség — mint ahogy az értesítésből is kitűnt —, mert az az egyesületeket nem elégítette ki a cikik, hanem részletesebb felvilágosítást kértek. Az egyesületek igen nagymértékben reagáltak úgy szóban, mint írásban a cikkben foglaltakra és egyöntetűen, Török János álláspontját igazolták, amely a Szövetség vezetőségének is álláspontja. Eszerint a halász-horgász barátság a területen nincs meg és mindaddig nem lesz meg, amíg a halászati termelőszövetkezetek és a Szö­vetség közös értekezletén a felnagyított ellentéteket nem rendezik. Nem akarom ismét felidézni azokat az okokat, indokokat, amelyek végül is oda szították a helyzetet, hogy a Jegyzőkönyvben leszögezett ellenséges állásfoglalás a halászati termelőszövetkezetek részéről megtörtént és megtörtént a Szövetség állás­pontjának ismertetése is, Török János alelnökü­nk cikkében, valamint az egyesületek részére megküldött Jegyzőkönyv rövid bevezető értesítésében. Megállapíthatjuk azon­ban, hogy úgy történt, ahogy azt Török János megjósolta. Ha csak egyszer is mó­dot adnak arra, hogy a horgászok képviselői közös értekezleten a halászokkal együtt a felügyeleti szerv képviselőinek jelenlétében leülhetnek a tárgyalóasztalhoz, kide­rül, hogy tulajdonképpen nincsenek is olyan nagy ellentétek, hogy azokat ne lehes­sen a legrövidebb időn belül tisztázni. A Minisztérium képviselőinek jelenlétében, február 19-én, a Haltenyésztési Kutató­intézet tárgyalótermében értekezletre hívták össze az ország halászati termelőszö­vetkezeteinek vezetőit, a megyei halászati felügyelőket és a Szövetség képviselőit is. A kétnapos értekezleten minden egyes halászati termelőszövetkezetnek módjá­ban volt ismertetni, hogy milyen ellentétek vannak a területén horgászó egyesüle­tekkel, illetve azok tagságával. Sorra kerültek az úgynevezett területrendezési prob­lémák is. Előfordult ugyanis, hogy egy és ugyanazon területet téves térképfelvételek alapján kiutalták a halászoknak és horgászoknak is. A Szövetség vezetői részletesen ismertették elgondolásaikat az egyes kérdésekkel kapcsolatban. Üdvözölték a halászoknak azt az elhatározását, hogy megalakítják a halászati termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervét, a HSZK-t és annak elnökévé megválasztották Bencze Ferencet, a Paksi Halászati Termelőszövetkezet elnökét. K­­ijelentették a Szövetség vezetői, hogy a megválasztott és a halászokat össze­fogó érdekképviseleti szervvel a legszorosabban kívánnak együttműködni a jobb halász-horgász viszony kialakítása érdekében és szeretnének együttműködni a természetes vizek halasztása tekintetében is. A halászati termelőszövetkezetek központjának megválasztott új elnöke — Bencze Ferenc — elnöki megnyitójában többek között kitért a halász-horgász jóvi­szony kialakítására. Elfogadta a Szövetség vezetőségének javaslatát és kijelentette, hogy a jövőben a halászok érdekképviseleti szervükön keresztül a legszorosabban együttműködnek a horgászokkal. Mind a Földművelésügyi Minisztérium, mind az értekezleten résztvevő Termelő­szövetkezeti Tanács küldötte kijelentette: ahogy a legteljesebb mértékben meg kell védeni a halászok kezelésében lévő vízterületeket mindennemű területfoglalás ellen, ugyanúgy tiszteletben kell tartani mindenki részéről a horgászok kezelésébe adott és szerződésileg biztosított vízterületek határait is Az értekezlet után sor került az egyes területi kérdések helyszínen való ren­dezésére is. Itt is kitűnt, hogy jóakarattal és nem az ellentétek szításával lehet meg­oldani a kérdéseket úgy, hogy a halászok is megtalálják a maguk számítását, és a horgászok érdekei se szenvedjenek csorbát. Többek között elintéződött az ellentétek kiéleződését fokozó két legnagyobb horgász-halász ügy helyszíni tárgyalása, a Közép­­tiszai Intéző Bizottság, a Szolnoki Munkás Horgászegyesület és a Szolnoki Halászati Termelőszövetkezet közötti vita az alcsiszigeti Holt-Tisza használatáról. Tekintetbe vették a halászok kívánságait, de a szelektálást olyan időszakiban hajtják végre, hogy az a horgászlehetőségeket nem csorbítja. A Szövetség vezetői a Dunaföldvári Horgászegyesület vezetőinek bekapcsolásával Dunaföldvárra meghívták Bencze Feren­cet, a paksi ház­ elnökét a halászati termelőszövetkezet és a Dunaföldvári Horgász­egyesület között a solti holt Dunaág szelektálása körül felmerült kérdések rendezé­sére. A helyszíni tárgyalás mind­két fél megelégedésére eredménnyel zárult és így az ellentét itt is megszűnt. R­eméljük, hogy ezzel egy új korszak kezdődik a mindig emlegetett és általunk hőn óhajtott — azonban a valóságban meg nem lévő — halász-horgász barát­ság megteremtése érdekében. Ezúton is felhívjuk az egyesületek vezetőségének, de minden egyes horgásznak is a figyelmét arra, hogy ezt a jóviszonyt mindannyian segítsék elő. Szűnjék meg a vizen a hal­ászok-horgászok marakodása. Ha bármilyen ellentét merülne fel, a horgászok vitatkozás és veszekedés helyett forduljanak az egyesüle­tük vezetőségéhez, a vezetőség pedig — amennyiben nem tudja könnyűszerrel a helyileg illetékes halászati termelőszövetkezettel az ügyet elintézni — jelentse a Szövetségnek. A Szövetség a Halászati Szövetkezetek Központjával egyetértőleg, meg­hallgatva mind a horgászokat, mind a halászokat, igyekezni fog a barátság jegyében, lehetőleg pártatlanul dönteni a felmerült vitás ügyekben BERÉNYI JÁNOS évébe lépett Szövetségünk hivatalos lapja, a „Magyar Horgászújszerű címlapján ismét ugrott egyet az év­szám. Tíz esztendő még egy folyó­irat éveit számítva sem nagy idő, mégis szükségét érezzük, hogy meg­álljunk egy pillanatra ennél a határ­kőnél és visszatekintsünk a megtett útra. Fel kell mérnünk: vajon Szö­vetségünk életében lapunk betöl­­tötte-e azt a szerepet, amely reá várt, megteremtette-e eleven, lükte­tő kapcsolatát a nagy horgásztársa­dalommal. Lényegében e kérdésre a horgász­társaknak kellene felelniük és ebből a szempontból értékelni a „Magyar Horgász“ fennállása óta eltelt évti­zed jó, vagy rossz munkáját, hiszen a kezdeti ötezres példányszám im­már negyvenháromezerre növeke­dett. Ilyen nagy olvasótábornak pe­dig határozottan van bírálókészsége és igényessége is fejlett. A szerkesztő bizottság az évenkénti szövetségi iiközgyűlések hangulatá­ból és a lap iránt általában meg­nyilvánult véleményekből mindig erőt merített magának, mert hiszen Győrtől Bajáig, Budapesttől Vásá­­rosnaményig az ország horgászkül­döttei a legmelegebb szeretettel nyi­latkoztak lapunkról, sőt sokszor kö­vetelték, a havonkénti megjelentetést. Ezt a szeretetet a magunk, részéről úgy viszonozhattuk legjobban, hogy a horgászújság hasábjain a legjobb tapasztalatú, országos nevű szakíró­kat szólaltattuk meg, akik nemcsak a különböző horgászati módokat, fel­szereléseket ismertették, de hor­gászetikára is neveltek. A „Magyar Horgászt" mindenkor a horgász-ha­lász barátság elmélyítéséért szállt síkra, s ha kellett a nagy horgász­család érdekeiért különböző terüle­teken nemegyszer kemény harcot is vívott. De szórakoztató leírások, szép tájképek színessé, élvezetessé is tették a lapot. Amikor a tizenegyedik évben a még előttünk álló feladatok megva­lósítása felé indulunk, ismét meg­ígérhetjük, hogy a horgászközösség minden ügyéért munkálkodunk, la­punk oldalai továbbra is változatos, színes, derűs írásokkal és szakmai cikkekkel igyekeznek a növekvő igényeket kielégíteni. Mindezért csupán azt kérjük: to­vábbra is úgy szeressék, támogas­sák, olvassák a sporttársak a „Ma­gyar Horgász“-t, mint ahogyan ed­dig is tették és akkor még inkább szilárdan remélhetjük a magyar horgászkultúra fejlődését. (k. i ) 3

Next