Magyar Horgász, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1974. január / 1. szám
Eredmények és feladatok !rta: dr. Dobrónaki Gyula, a MOHOSZ elnöke Egy esztendővel ezelőtt, amikor a végzett munkáról szóltunk, joggal mutathattunk rá, hogy 1972. bizonyos értelemben „a horgászat éve” volt. A horgászat ügye, társadalmunkban elfoglalt helye, fejlődésének lehetőségei, mindazok a kérdések, amelyek élénken foglalkoztatták a horgászokat, a szokottnál jóval nagyobb erővel és gyakorisággal szerepeltek az országos sajtó hasábjain, a rádióban, a televízióban, s több ízben olyan általános érvényű megítélések hangzottak el, amelyek — véleményünk szerint — helyesen körvonalazzák a horgászat társadalmi funkcióját és utat nyitnak fejlődésének. A horgászat legfontosabb elvi jelentőségű kérdéseiben megértő álláspontok alakultak ki az érdekelt állami szervek, a szövetkezeti szektor és a horgásztársadalom képviselői között. Úgy vélem, minden fronton világossá vált, hogy a horgászatban olyan társadalmi méretű igény fejeződik ki, amely a szabad idő egészséges eltöltésének érdekében indított mozgalom fontos része, s bebizonyosodott az is, hogy a horgásztábor ezen a területen már eddig is hasznos és az egész társadalom céljait szolgáló munkát végzett. Támogatása tehát indokolt. S ezt a támogatást egyre jobban meg is kapja a horgászmozgalom. Ismeretes e tárgyban a SZOT állásfoglalása, s még inkább a Minisztertanács 1972- ben kelt döntése, amely a Tisza II víztározó horgászati hasznosítását rendelte el. Nyugodtan állíthatjuk azonban, hogy az elmúlt 1973-as esztendő sem akármilyen időszak volt a magyar horgászat fejlődésében. Számos kisebb-nagyobb vízzel gyarapodott a kizárólagos horgászvizek területe, s miniszteri döntés értelmében ez év január 1-től kezdve hazánk második legnagyobb állóvize, a Velencei-tó horgászkezelésben van! Ennek a ténynek a jelentőségét, s a vele járó hatalmas feladatokat ma még nehéz lenne részletesen értékelni. Rendkívül érdekes azonban az a létszámbeli és szervezeti fejlődés is, amely szintén 1973 eredménye. 45 új egyesület alakult a múlt évben, a tagság létszáma több mint tízezerrel növekedett, s immár túlhaladta a százhétezret. Ilyen, vagy csak megközelítő mértékű gyarapodásra hosszú évek óta nem volt példa. S hozzátehetem, hogy mindez különösebb propaganda nélkül, spontán módon alakult így. De természetesen nem véletlenül, mint ahogy az sem véletlen, hogy az új egyesületek egynegyede mezőgazdasági területen, rendszerint a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetek égisze alatt jött létre. Szocialista gazdaságunk fejlődésének hatása tükröződik ebben a társadalmi mozgásban, amely a falu folyamatos átalakulásának is egyik jelzője. A taglétszám váratlan, 10 százalékos emelkedése nyilván azt bizonyítja, hogy pusztán a lehetőségek felcsillanása is azonnal maga után vonja a számszerű növekedést. Eddigi eredményeink tiszteletre méltóak. Kormányunk döntései kaput nyitottak előttünk. A megvalósítás,s lehetőségek kihasználásának óriási munkája azonban még teljes egészében előttünk áll. A megoldandó feladat részben anyagi, részben szakmai természetű. Új vizeink halasítása, a horgászatra kedvező összetételű bőséges halállomány megteremtése, fenntartása, új horgásztanyák, sőt horgásztelepülések létrehozása jelentős anyagi erőfeszítést kíván, de nem kisebb feladat a nélkülözhetetlen szakmai színvonal, a megfelelő szakembergárda megteremtése és az okszerű gazdálkodás szervezetének kialakítása sem. Szövetségünk eddig javarészt társadalmi szerv funkcióit töltötte be, de már most látszik annak a szükségessége, hogy a jövőben bizonyos gazdasági tennivalókat is vállalnia kell. (Például ivadéknevelés, szelektálás.) Ehhez kérjük a magyar halászat szakembereinek, hivatalos szerveinek megértő támogatását. Hiszen a horgászat területén is az arányos haltermelés érdekében egyre nagyobb teret kap a kutatás, az agronómusi munka, a gyakorlati halgazdálkodás. Bízunk benne, hogy az előttünk álló feladatokat a halászati szakemberek és a tudományos kutatók segítségével, baráti közreműködésével sikerül megoldani. Van azonban olyan munka is, amit teljes egészében saját magunknak kell elvégeznünk a szocialista társadalmi normák hatóerejére támaszkodva. A horgásztábor létszáma, mint már örömmel értesültünk róla, túlhaladta a százezret. A hozzátartozókat figyelembe véve nincs nagyon messze a félmilliótól azoknak a száma, akik szorosabban vagy lazábban kapcsolatba kerültek a horgászattal. Gondoljuk meg: a horgász már nemcsak magányos látogatója a vízpartoknak, hanem egyre inkább családjával együtt kiránduló, saját hétvégi házát vagy a közösségi horgásztanyákat rendszeresen felkereső, esetleg többedmagával sátorozó ember; olyan társas lény, aki vízparton kíván szórakozni, zavartalanul pihenni, üdülni természeti és kellemes emberi környezetben. Ez így van és egyre inkább így lesz a jövőben. Fontos tehát, hogy ezt a nagy tábort egyre jobban ösztönözzük a társadalmi együttélés szabályainak megtartására, a kulturált magatartásra, a természet védelmére. Az egyesületi, tehát a közösségi élet magasabb színvonalra emeléséről van itt szó. Végül pedig, de nem utolsósorban: magának a horgászatnak államilag előírt szabályai és a horgászok által elfogadott írott és íratlan normái vannak. A számszerű növekedés növeli a vezető testületek felelősségét, megköveteli a szakmai ismeretek oktatását, a szabályok betartásának szigorú ellenőrzését. Rendre, szervezettségre, egymást megértő, segítő, igazi horgásztársi légkör kialakítására van szükség a vízparton és az egyesületi rendezvényeken egyaránt. A horgásztársadalom jelentős közösségi alkotómunkára képes. Ezt már számos területen bebizonyította. Mostani helyzetünk azonban hatványozott szervező, nevelő munkát kíván. Ez egyik legfontosabb munkánk és kötelességünk az elkövetkező időszakban, így az 1974-es évben is. Az új év kezdete jó alkalom arra, hogy köszönetet mondjak mindazoknak a horgászoknak, egyesületi, intézőbizottsági tisztségviselőknek, az állami és társadalmi szervek képviselőinek, akik az egész horgásztábor érdekében kifejtett munkánkat az elmúlt esztendőben is támogatták. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok minden horgásztársamnak és családjának sok kellemes vízparti kirándulást, örömteli, pihentető és eredményes horgászatot.