Magyar Horgász, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1974. január / 1. szám

Eredmények és feladatok !­­rta: dr. Dobrónaki Gyula, a MOHOSZ elnöke Egy esztendővel ezelőtt, amikor a végzett mun­káról szóltunk, joggal mutathattunk rá, hogy 1972. bizonyos értelemben „a horgászat éve” volt. A horgászat ügye, társadalmunkban elfoglalt helye, fejlődésének lehetőségei, mindazok a kérdések, ame­lyek élénken foglalkoztatták a horgászokat, a szo­kottnál jóval nagyobb erővel és gyakorisággal sze­repeltek az országos sajtó hasábjain, a rádióban, a televízióban, s több ízben olyan általános érvényű megítélések hangzottak el, amelyek — véleményünk szerint — helyesen körvonalazzák a horgászat tár­sadalmi funkcióját és utat nyitnak fejlődésének. A horgászat legfontosabb elvi jelentőségű kérdé­seiben megértő álláspontok alakultak ki az érdekelt állami szervek, a szövetkezeti szektor és a horgász­társadalom képviselői között. Úgy vélem, minden fronton világossá vált, hogy a horgászatban olyan társadalmi méretű igény fejeződik ki, amely a sza­bad idő egészséges eltöltésének érdekében indított mozgalom fontos része, s bebizonyosodott az is, hogy a horgásztábor ezen a területen már eddig is hasznos és az egész társadalom céljait szolgáló munkát vég­zett. Támogatása tehát indokolt. S ezt a támogatást egyre jobban meg is kapja a horgászmozgalom. Ismeretes e tárgyban a SZOT ál­lásfoglalása, s még inkább a Minisztertanács 1972- ben kelt döntése, amely a Tisza II víztározó horgá­szati hasznosítását rendelte el. Nyugodtan állíthatjuk azonban, hogy az elmúlt 1973-as esztendő sem akármilyen időszak volt a ma­gyar horgászat fejlődésében. Számos kisebb-nagyobb vízzel gyarapodott a kizárólagos horgászvizek terü­lete, s miniszteri döntés értelmében ez év január 1-től kezdve hazánk második legnagyobb állóvize, a Ve­­lencei-tó horgászkezelésben van! Ennek a ténynek a jelentőségét, s a vele járó hatalmas feladatokat ma még nehéz lenne részletesen értékelni. Rendkívül érdekes azonban az a létszámbeli és szervezeti fejlődés is, amely szintén 1973 ered­ménye. 45 új egyesület alakult a múlt évben, a tag­ság létszáma több mint tízezerrel növekedett, s im­már túlhaladta a százhét­ezret. Ilyen, vagy csak megközelítő mértékű gyarapodásra hosszú évek óta nem volt példa. S hozzátehetem, hogy mindez külö­nösebb propaganda nélkül, spontán módon alakult így. De természetesen nem véletlenül, mint ahogy az sem véletlen, hogy az új egyesületek egynegyede mezőgazdasági területen, rendszerint a helyi mező­­gazdasági termelőszövetkezetek égisze alatt jött létre. Szocialista gazdaságunk fejlődésének hatása tükrö­ződik ebben a társadalmi mozgásban, amely a falu folyamatos átalakulásának is egyik jelzője. A tag­létszám váratlan, 10 százalékos emelkedése nyilván azt bizonyítja, hogy pusztán a lehetőségek felcsilla­nása is azonnal maga után vonja a számszerű növe­kedést. Eddigi eredményeink tiszteletre méltóak. Kormá­nyunk döntései kaput nyitottak előttünk. A meg­valósítás,­s lehetőségek kihasználásának óriási mun­kája azonban még teljes egészében előttünk áll. A megoldandó feladat részben anyagi, részben szakmai természetű. Új vizeink halasítása, a horgászatra ked­vező összetételű bőséges halállomány megteremtése, fenntartása, új horgásztanyák, sőt horgásztelepülé­sek létrehozása jelentős anyagi erőfeszítést kíván, de nem kisebb feladat a nélkülözhetetlen szakmai színvonal, a megfelelő szakembergárda megterem­tése és az okszerű gazdálkodás szervezetének kiala­kítása sem. Szövetségünk eddig javarészt társadalmi szerv funkcióit töltötte be, de már most látszik annak a szükségessége, hogy a jövőben bizonyos gazdasági tennivalókat is vállalnia kell. (Például ivadékneve­lés, szelektálás.) Ehhez kérjük a magyar halászat szakembereinek, hivatalos szerveinek megértő támo­gatását. Hiszen a horgászat területén is az arányos haltermelés érdekében egyre nagyobb teret kap a kutatás, az agronómusi munka, a gyakorlati halgaz­dálkodás. Bízunk benne, hogy az előttünk álló fel­adatokat a halászati szakemberek és a tudományos kutatók segítségével, baráti közreműködésével sike­rül megoldani. Van azonban olyan munka is, amit teljes egészében saját magunknak kell elvégeznünk a szocialista tár­sadalmi normák hatóerejére támaszkodva. A horgásztábor létszáma, mint már örömmel érte­­sültünk róla, túlhaladta a százezret. A hozzá­tartozókat figyelembe véve nincs nagyon messze a félmilliótól azoknak a száma, akik szorosabban vagy lazábban kapcsolatba kerültek a horgászattal. Gon­doljuk meg: a horgász már nemcsak magányos lá­togatója a vízpartoknak, hanem egyre inkább csa­ládjával együtt kiránduló, saját hétvégi házát vagy a közösségi horgásztanyákat rendszeresen felkereső, esetleg többedmagával sátorozó ember; olyan társas lény, aki vízparton kíván szórakozni, zavartalanul pihenni, üdülni természeti és kellemes emberi kör­nyezetben. Ez így van és egyre inkább így lesz a jövőben. Fontos tehát, hogy ezt a nagy tábort egyre jobban ösztönözzük a társadalmi együttélés szabá­lyainak megtartására, a kulturált magatartásra, a természet védelmére. Az egyesületi, tehát a közös­ségi élet magasabb színvonalra emeléséről van itt szó. V­égül pedig, de nem utolsósorban: magának a horgászatnak államilag előírt szabályai és a horgászok által elfogadott írott és íratlan normái vannak. A számszerű növekedés növeli a vezető tes­tületek felelősségét, megköveteli a szakmai ismere­tek oktatását, a szabályok betartásának szigorú el­lenőrzését. Rendre, szervezettségre, egymást meg­értő, segítő, igazi horgásztársi légkör kialakítására van szükség a vízparton és az egyesületi rendezvé­nyeken egyaránt. A horgásztársadalom jelentős közösségi alkotó­munkára képes. Ezt már számos területen bebizo­nyította. Mostani helyzetünk azonban hatványozott szervező, nevelő munkát kíván. Ez egyik legfontosabb munkánk és kötelességünk az elkövetkező időszakban, így az 1974-es évben is. Az új­ év kezdete jó alkalom arra, hogy köszöne­tet mondjak mindazoknak a horgászoknak, egyesü­leti, intézőbizottsági tisztségviselőknek, az állami és társadalmi szervek képviselőinek, akik az egész hor­gásztábor érdekében kifejtett munkánkat az elmúlt esztendőben is támogatták. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok­­ minden horgásztársamnak és családjának sok kellemes vízparti kirándulást, örömteli, pihentető és eredményes horgászatot.

Next