Magyar Horgász, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1974. január / 1. szám
Tennivalóink az új esztendőben beszélgetés készél Károly főtitkárral A horgászengedélyek kiadása • Kedvezmény az ifiknek Új vizeink halasítása • Horgász-halász együttműködés Horgászfegyelem • Idegenforgalom Mostani számunk harmadik oldalán dr. Dabrónaki Gyula, a MOHOSZ elnöke újévi köszöntőjében összefoglalta azokat a változásokat és követelményeket, amelyek mozgalmunkat napjainkban jellemzik. A tennivalók elvi megfogalmazásán túl azonban a horgászok nyilván részleteiben is szeretnék ismerni a problémákat. Ezért fordultunk Keszei Károlyhoz, a MOHOSZ főtitkárához, hogy a legfontosabb kérdésekre részletes választ kapjunk. Az elmúlt esztendőben megváltozott a horgász egyesületek felügyelete, valamint az okmányok kiadása. Hogyan sikerült ezt lebonyolítani? — Meg kell mondanom, hogy a szervezeti átállás a vártnál kisebb gonddal bonyolódott le. A tanácsszervek nagyon rugalmasan, egyes esetektől eltekintve gyorsan, az engedélyezett határidőn belül átvették a felügyeletet és nyilatkoztak az engedélyek kiadásáról. Az egyesületek is tervszerűen, jól készültek fel a változásra, így érhettük el, hogy a horgászok különösebb várakozás nélkül megkapták igazolványukat, állami és területi jegyüket. Azonban már az első év tavasza megmutatta, hogy ez az egész eljárás mintha kicsit ellentétben állana azzal a társadalmi törekvéssel, hogy az állampolgárok ügyeit egyszerűbben, gyorsabban intézzék. Véleményünk szerint esetünkben is lehetőség volna egyszerűsített eljárásra. Arra gondolok, hogy a régi egyesületi tagoknak ne kelljen évenként nyilatkozatot tenni arról, hogy nem követtek el szabálysértést,, nem állanak egyesületi fegyelmi hatálya alatt. A 14 éven aluli gyerekeknek már most se kell nyilatkozni, mert kiderült, hogy ez formális. Formális és felesleges azonban a régi tagok esetében is, mert ha valóban szabálysértést követtek el, akkor erről más úton is tudomást lehet szerezni és ügyüket egyedileg kell elbírálni. Nyilatkozatot tenni pedig véleményünk szerint elegendő az újonnan belépő tagoknak és azoknak, akik a horgászati tevékenységgel kapcsolatban fegyelmi, szabálysértési vagy más eljárás alatt voltak. Az egyesületek és a horgászok számának örvendetes gyarapodásán túl, hogyan ítéli meg főtitkár sporttárs az ifjúsági létszám alakulását? — Szeretném előrebocsátani, hogy szórakozásunk, hobbynk talán már nem is nevezhető egyszerűen sporthorgászatnak. Annál több. Társadalmi igény, amely a szabadidő kultúrált eltöltését, az állampolgároknak természethez való közeledését szolgálja. Már csak ebből a szempontból is nagyon jelentős az utánpótlás, tehát az ifjúság szerepe. Ezt a témát a MOHOSZ elnöksége külön megvizsgálta. Úgy találtuk, hogy egyéb okok mellett az anyagiak is szerepet játszhatnak az ifjúsági létszám csökkenésében. A magunk részéről úgy döntöttünk, hogy 1974-től kezdve a 14 éven aluli gyerekek után nem kell befizetni a 20 forintos MOHOSZ tagdíjat. Ez az engedmény szövetségünk költségvetésében 250—300 ezer forintot jelent. Szeretnénk azonban, ha példánkat követve az egyesületek is felülvizsgálnák az ifjúsági tagdíj mértékét. Megfontolásra ajánljuk a halászati szövetkezeteknek és a Balatoni Halgazdaságnak is, hogy csökkentsék az ifjúsági területi jegyek árát, így az ifjúsági horgászengedély 120—200 forintos költségét a 14 éven aluliaknál felére lehetne csökkenteni. Ugyanakkor utasítottuk a MOHOSZ Horgászcikk Készítő és Értékesítő Vállalatát, hogy már az idén kezdjék meg a gyerekek részére olcsó horgászfelszerelések gyártásét és forgalmazását. Melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a vízterületek gyarapodásának eredményeként várnak mozgalmunkra ? — Legnagyobb örömünk és eredményünk a Velencei-tó horgász kezelésbe vétele. A jövőbeni horgászrend kidolgozása megkezdődött. A tavon 1974. tavaszán nagyarányú telepítésbe kezdünk. Az a célunk, hogy visszaállítsuk a Velencei-tó őshonos állományát. Elsősorban pontyot, emellett csukát és süllőt telepítünk, olyan arányban, ahogyan azt a szakszerűség kívánalmai megkövetelik. Ennek kidolgozása is folyamatban van. Célunk, hogy 3—4 évi komoly és tudományosan megalapozott telepítéssel a Velencei-tavat a többi kiemelt horgászvízhez — a Soroksári Duna-ághoz, a pécsi tavakhoz, vagy a Rakacai-tóhoz — hasonlóvá tegyük. — A cikolai halastavak már az első évben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Ez a víz a dunaújvárosi, sőt a fehérvári és a budapesti sporttársak kedvenc horgászhelyévé lett. Az idén meg kell oldanunk a töltések javítását és egyes tavak rekonstrukcióját, termelésbe állítását. Erre a célra egynegyed millió forintot szántunk. A Fehérvárcsurgói Víztározó betelepítése megtörtént. Az idén tavasszal speciálisan kidolgozott horgászrend alapján megkezdődhet rajta a horgászat. A Lázbérci Víztározóval kapcsolatban elmélyült tanulmányokat kell folytatni. Ez ugyan pisztrángos tónak indult, de úgy tűnik, hogy most nem érdemes bele zsenge pisztrángokat rakni. Talán eredményesebb lesz, ha előbb süllő és csuka betelepítésével oldjuk meg az erősen felhígult halállomány biológiai szelekcióját. Fontos lenne azonban, hogy a horgászok is fokozottabban fogják a domolykót és a sügért, hogy a tó később ismét kiváló pisztrángos vízzé fejlődhessen. Az egyesületek egyre szakszerűbben tesznek eleget saját vizeik halasítási kötelezettségének. A MOHOSZ közel egymillió forint támogatást adott a halasításhoz, részben saját anyagi eszközeiből, részben a Halászati Alapnál rendelkezésre álló öszszegből, ez azonban nem menti fel az egyesületeket, hogy saját anyagi eszközeikből is komoly áldozatokat hozzanak. Nyilván érdekli a horgászokat, hogyan alakultak kapcsolataink a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, valamint az Országos Halászati Felügyelőséggel? — Az elmúlt, évben mind a minisztérium, mind a felügyelőség a lehető legmesszebbmenő megértést tanúsított problémáink iránt és ahol csak lehetett segítséget is kaptunk. Az együttműködésben is kidomborodott a hor