Magyar Horgász, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1977. január / 1. szám
Mammutegyesület, vagy tagtárlat? Szocialista társadalmunk fejlődése egyre nagyobb lehetőségeket biztosít a szabadidő kulturált, egészséges eltöltésére. Ezt figyelembe véve tűzte ki a MOHOSZ országunk horgászlétszámának 180 000 főre való felemelését. Az igen szép létszámnövekedés azonban több olyan konkrét problémát is felvet, amelyet nem lehet megkerülni és foglalkozni kell vele. Ebben az évben többszörhallottunk olyan, nem hivatalos értesüléseket, hogy tagzárlatot terveznek némely egyesületnél. Ez ellentmondana a távlati céloknak és több kérdést vet fel. Az első ilyen kérdés: meddig tudja egy egyesület betölteni optimálisan funkcióját és mikor válik „jegyet árusító irodává”. A szegedi tapasztalatok sajnos azt bizonyítják, hogy a mennyiségi növekedés fordítottan arányos a minőségi fejlődéssel. Az országban egyre több olyan egyesület van, illetve lesz, ahol a taglétszám meghaladja a kétezret. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az üzemi szakosztályokműködése a legtöbb helyen még kampányjellegű, formális, nem kapnak megfelelő támogatást, sem a társadalmi szervektől, sem a vállalat vezetésétől. Emiatt a küldöttközgyűlés „küldöttjellege” is formális, 3-400 főnél nagyobb befogadóképességű helyiséget sem lehet erre a célra biztosítani, így a megjelent 2-300 horgász dönt 3-4000 horgász nevében. Egyre nagyobb feszültséget okozott az elmúlt két évben a jegyek kiadása. Mindenki szeretné az év első hónapjaiban kiváltani a horgászengedélyt, erre azonban sem megfelelő helyiség, sem elegendő ügyintéző nem biztosítható. Szegeden a legnagyobb erőfeszítéssel is naponta csak 150-200 jegyet tudtak „leadminisztrálni”. Ilyen ütem mellett nem maradt idő az összesítésekre, más egyesületi jegyek beszerzésére, kiadására. A jegykiadás időszakában az elnökség sem volt képes az egyesület vezetését folyamatosan ellátni, mert, ha este 9 órakor ülésezett is, még akkor is bekopogtattak a jegyigénylők. Igen nehéz a különböző rendezvények megszervezése is, mivel a szakosztályok működése még nerre kielégítő, így egyegy versenyen, rendezvényen az egyesület létszámához viszonyítva igen kevés a résztvevő. Ezek után felvetődik a kérdés, meddig lehet és szabad növelni egy egyesület taglétszámát. Célszerű-e bevezetni a létszámkorlátozást és az milyen következményekkel járhat. Ugyanis minden évben 3-400 horgász nem újítja meg a tagságát és 8-900 új belépő is van. Hogyan lehet így megoldani év elején a jegykiadást? Először csak a régi tagoknak, és egy előre meghatározott időpont után kezdeni el az új tagok felvételét, vagy a jelentkezés sorrendjében kell felvenni, akár régi, akár új tagot, amíg a meghatározott létszámkeret ki nem merül? Az a véleményem, hogy ezekkel a kérdésekkel nemcsak Szegeden, egyesületi szinten kell foglalkozni, hanem célszerű lenne, ha a MOHOSZ is állást foglalna és segítséget nyújtana a nagy létszámú egyesületek problémáinak megoldásában. Horgászüdvözlettel: Tokaji Lajos alelnök át tyllflete Peterc*' rovata KANNIBÁLOK A piranho nem tartozik a földkerekség legkedvesebb teremtményei közé. Az apró vadállatok semmi néven nevezendő társadalmi jó tulajdonsággal nem rendelkeznek. Felfalják az egyéb halakat, felfalják az embert, sőt felfalják még egymást is. Florida halügyi hatóságai tehát enyhe rosszallással vették tudomásul, hogy az elmúlt hónapokban - törvényellenesen - 150 vöröshasú piranha talált utat hozzájuk. Méghozzá nem is a várható tisztességes üzleti haszon miatt, hanem az importőrök önigazolása kedvéért. Florida akvaristái leginkább délamerikai kereskedőktől szerzik be szükségletüket. A legkeresettebb díszhalak egyike, a roppant szelíd vörös picu azonban hiánycikk. Mit tesz hát egy dél-amerikai halexportőr? A picura nagyon hasonlító piranhával tölti fel készletét. A folytatás elképzelhető. Florida akváriumaiban a piranhák megjelenése után hirtelen roppant furcsa dolgok kezdenek történni. - Tizenkét ilyen csinos díszhalat vásároltam, darabját két dollárért - mondta Steve Robertson. - Gőzöm sem volt, hogy mifélék, de pár perc elteltével bizonyos következtetéseket már levonhattam. Amikor a piranhák egymást kezdték felfalni, rögtön tudtam, hogy aligha lehetnek vegetáriánusok. POTOM Angliában lazacozni nem tartozik a filléres passziók közé. A lazacban gazdag Spey és Test folyók mellett horribilis összegeket kell fizetni egy-egy horgászterület bérletéért. Hogy mennyit? A statisztikusok ezt is kiszámították. Egy-egy lazac körülbelül 600 fontjába kerül a tehetős horgásznak. Gyémántot gyűjteni olcsóbb. CÁPA Cápára horgászni a legújabb divat. Azt mondják, nem is egészen veszélytelen. Már legalábbis a cápák számára. Annyira, hogy a szaklapok most méltányosabb eljárást követelnek. Hétköznapi embernek fogalma sincs arról, hogy a cápa mennyire ostoba állat — írja John Hearst, a Motor Boating & Sailing c. magazinban. — Annyira ostoba, hogy még azt sem veszi észre, ha horogra akadt. Ha az ember ilyenkor simogatni kezdi, a cápa örömében még a csónakba is beugrik. Mindebből a mi számunkra csak egyetlen tanulság kínálkozik: ha cápát kell simogatni , ránk ne számítsanak. ÓRIÁS A Puerto Ricó-i horgászverseny második napján Hugh Foster kifogott egy 395 fontos kék martint. Aztán a harmadik nap délutánján, pontosan háromnegyed háromkor megint a horgára akadt valami. Csak a hátuszonyának a hegye bukkant a víz színe fölé, ebből Foster 300— 350 fontosra becsülte az új zsákmányt. Valamivel később, amikor a derék jószág a víz színének közelébe merészkedett, Foster változtatott az álláspontján és kijelentette, hogy a hal alighanem a 600 fontot is elérheti. Aztán a martin hirtelen a víz fölé vetette magát, s akkor mindenki felordított a hajó fedélzetén. — Maga a feje nyomhatott vagy 600 fontot — mondta Chris Styn, az egyik útitárs. — Dél-Afrikában láttam 1200 fontos fekete martint is, de ez nagyobb volt annál. A zsákmány másnap reggel pontosan nyolc órakor szabadította ki magát Hugh Foster 17 és negyedórát verekedett egyfolytában a martinnal, amíg fel kellett adnia a mérkőzést. — Nem bánom, hogy elment — mondta. — Tudat alatt voltaképpen neki szurkoltam. Remek hal volt. És olyan hosszú idő alatt túl jól összebarátkoztunk ahhoz, hogy a vesztére törjek.