Magyar Horgász, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1977. január / 1. szám

­ Mammutegyesület, vagy tagtárlat? Szocialista társadal­munk fejlődése egyre nagyobb lehetőségeket biztosít a szabadidő kul­turált, egészséges eltöl­tésére. Ezt figyelembe véve tűzte ki a MOHOSZ országunk horgászlétszá­­mának 180 000 főre való felemelését. Az igen szép létszámnövekedés azon­ban több olyan konkrét problémát is felvet, ame­lyet nem lehet megkerül­ni és foglalkozni kell ve­le. Ebben az évben több­ször­­hallottunk olyan, nem hivatalos értesülé­seket, hogy tagzárlatot terveznek némely egyesü­letnél. Ez ellentmondana a távlati céloknak és több kérdést vet fel. Az első ilyen kérdés: meddig tudja egy egyesü­let betölteni optimálisan funkcióját és mikor válik „jegyet árusító irodává”. A szegedi tapasztalatok sajnos azt bizonyítják, hogy a m­ennyiségi növe­kedés fordítottan arányos a minőségi fejlődéssel. Az országban egyre több olyan egyesület van, illet­ve lesz, ahol a taglétszám meghaladja a kétezret. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az üzemi szakosztá­lyok­­m­űködése a legtöbb helyen még kampányjel­legű, formális, nem kap­nak megfelelő támogatást, sem a társadalmi szer­vektől, sem a vállalat ve­zetésétől. Emiatt a kül­döttközgyűlés „küldött­­jellege” is formális, 3-400 főnél nagyobb befogadó­képességű helyiséget sem lehet erre a célra biztosí­tani, így a megjelent 2-300 horgász dönt 3-4000 horgász nevében. Egyre nagyobb feszült­séget okozott az elmúlt két évben a jegyek kiadá­sa. Mindenki szeretné az év első hónapjaiban ki­váltani a horgászenge­délyt, erre azonban sem megfelelő helyiség, sem elegendő ügyintéző nem biztosítható. Szegeden a legnagyobb erőfeszítéssel is naponta csak 150-200 jegyet tudtak „leadmi­nisztrálni”. Ilyen ütem mellett nem maradt idő az összesítésekre, más egyesületi jegyek beszer­zésére, kiadására. A jegy­kiadás időszakában az el­nökség sem volt képes az egyesület vezetését fo­lyamatosan ellátni, mert, ha este 9 órakor ülésezett is, még akkor is bekopog­tattak a jegyigénylők. Igen nehéz a különböző rendezvények megszer­vezése is, mivel a szak­osztályok működése még nerre kielégítő, így egy­­egy versenyen, rendezvé­nyen az egyesület létszá­mához viszonyítva igen kevés a résztvevő. Ezek után felvetődik a kérdés, meddig lehet és szabad növelni egy egye­sület taglétszámát. Célsze­rű-e bevezetni a létszám­­korlátozást és az milyen következményekkel jár­hat. Ugyanis minden év­ben 3-400 horgász nem újítja meg a tagságát és 8-900 új belépő is van. Hogyan lehet így megol­dani év elején a jegykia­dást? Először csak a régi tagoknak, és egy előre meghatározott időpont után kezdeni el az új ta­gok felvételét, vagy a je­lentkezés sorrendjében kell felvenni, akár régi, akár új tagot, amíg a meghatározott létszámke­ret ki nem merül? Az a véleményem, hogy ezekkel a kérdésekkel nemcsak Szegeden, egye­sületi szinten kell foglal­kozni, hanem célszerű lenne, ha a MOHOSZ is állást foglalna és segítsé­get nyújtana a nagy lét­számú egyesületek prob­lémáinak megoldásában. Horgászüdvözlettel: Tokaji Lajos alelnök át tyl­lflete Peterc*' rovata KANNIBÁLOK A piranho nem tartozik a földkerekség legkedvesebb teremtményei közé. Az apró vadállatok semmi néven nevezendő társadalmi jó tulajdonsággal nem rendel­keznek. Felfalják az egyéb halakat, felfalják az embert, sőt felfalják még egymást is. Florida halügyi hatóságai tehát enyhe rosszallással vették tudomásul, hogy az el­múlt hónapokban - törvényellenesen - 150 vöröshasú piranha talált utat hozzájuk. Méghozzá nem is a várható tisztességes üzleti haszon miatt, hanem az importőrök önigazolása kedvéért. Florida akvaristái leginkább dél­amerikai kereskedőktől szerzik be szükségletüket. A leg­keresettebb díszhalak egyike, a roppant szelíd vörös picu azonban hiánycikk. Mit tesz hát egy dél-amerikai hal­­exportőr? A picura nagyon hasonlító piranhával tölti fel készletét. A folytatás elképzelhető. Florida akváriumaiban a pir­­anhák megjelenése után hirtelen roppant furcsa dolgok kezdenek történni. - Tizenkét ilyen csinos díszhalat vásároltam, darabját két dollárért - mondta Steve Robertson. - Gőzöm sem volt, hogy mifélék, de pár perc elteltével bizonyos követ­keztetéseket már levonhattam. Amikor a piranhák egy­mást kezdték felfalni, rögtön tudtam, hogy aligha lehet­nek vegetáriánusok. POTOM Angliában lazacozni nem tartozik a filléres passziók közé. A lazacban gazdag Spey és Test folyók mellett horribilis összegeket kell fizetni egy-egy horgászterület bérletéért. Hogy mennyit? A statisztikusok ezt is kiszámították. Egy-egy lazac kö­rülbelül 600 fontjába kerül a tehetős horgásznak. Gyémántot gyűjteni olcsóbb. CÁPA Cápára horgászni a legújabb divat. Azt mondják, nem is egészen veszélytelen. Már legalábbis a cápák szá­mára. Annyira, hogy a szaklapok most méltányosabb el­járást követelnek.­­ Hétköznapi embernek fogalma sincs arról, hogy a cápa mennyire ostoba állat — írja John Hearst, a Motor Boating & Sailing c. magazinban. — Annyira ostoba, hogy még azt sem veszi észre, ha horogra akadt. Ha az ember ilyenkor simogatni kezdi, a cápa örömében még a csónakba is beugrik. Mindebből a mi számunkra csak egyetlen tanulság kínálkozik: ha cápát kell simogatni , ránk ne számít­sanak. ÓRIÁS A Puerto Ricó-i horgászverseny második napján Hugh Foster kifogott egy 395 fontos kék martint. Aztán a har­madik nap délutánján, pontosan háromnegyed három­kor megint a horgára akadt valami. Csak a hátuszonyá­nak a hegye bukkant a víz színe fölé, ebből Foster 300— 350 fontosra becsülte az új zsákmányt. Valamivel ké­sőbb, amikor a derék jószág a víz színének közelébe merészkedett, Foster változtatott az álláspontján és ki­­jelentette, hogy a hal alighanem a 600 fontot is elér­heti. Aztán a martin hirtelen a víz fölé vetette magát, s akkor mindenki felordított a hajó fedélzetén. — Maga a feje nyomhatott vagy 600 fontot — mondta Chris Styn, az egyik útitárs. — Dél-Afrikában láttam 1200 fontos fekete martint is, de ez nagyobb volt annál. A zsákmány másnap reggel pontosan nyolc órakor szabadította ki magát Hugh Foster 17 és negyedórát verekedett egyfolytában a martinnal, amíg fel kellett adnia a mérkőzést. — Nem bánom, hogy elment — mondta. — Tudat alatt voltaképpen neki szurkoltam. Remek hal volt. És olyan hosszú idő alatt túl jól összebarátkoztunk ahhoz, hogy a vesztére törjek.

Next