Magyar Horgász, 1979 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1979. január / 1. szám
A Magyar Országos Horgász Szövetség Elnöksége, Vezetősége és valamennyi dolgozója eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván minden magyar horgásznak! " A tartalomból: Adjunk számot tudásunkról 3 Rekordlista 4 Ásványráró 1978 7 Egy talányos esztendő 8 Tanácsadó Szolgálat 10 Ifjúsági Fórum 13 Távoli vizeken 14 A vízügy és a horgászat 16 Pályázatunkra érkezett 18 Mit tudunk a halak viselkedéséről? 20 így dolgoznak Fejér megyében 22 Bemutatjuk a balsafa úszócsaládot 24 Újdonságok a halfogó versenysportban 25 Humor 29 Keresztrejtvény 30 Címoldalunkon: Ez már kivételes szerencse Fotó: Szente-Melchner Hátsó borítónkon: Téli csendélet (Madaras László felvétele) Horgász A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja XXXIII. évfolyam, 1. szám — 1979. január. Ára: 6,50 Ft Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztő bizottság vezetője: KESZEI KÁROLY Szerkesztő bizottság: VIGH JÓZSEF, ANTOS ZOLTÁN, FÖLDEAKI BÉLA, GÁL PÁL, HUNYADY JÓZSEF (titkár), KRISTÓF ATTILA, NÉMETH JENŐ, DR. PÉNZES BETHEN, PINTÉR KÁROLY, REGÖS JÁNOS, SZÁSZ IMRE, TOLG ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, Október 6. u. 20. 1051 Telefon: 325-315 Kiadja a Népszava Lapkiadó Vállalat, 1964 Budapest, Rákóczi út 54. Telefon: 224-819 A kiadásért felel: DR. SUTH PÉTER igazgató Kéziratokat, fotókat stb. nem őrzünk meg és nem küldünk vissza Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely kézbesítő postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodában (KHI Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest) közvetlenül vagy átutalási postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára Előfizetési d j egy évre 78,- Ft. Index: 25 579 79.2523 201 - Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: BOLGÁR IMRE vezérigazgatóL A szerkesztő jegyzete Elérkeztünk tehát az 1979. esztendőbe. Naptáramra pillantva örömmel követem azt a szokást, hogy ebből az alkalomból BOLDOG ÚJ ÉVET kívánjak lapunk minden olvasójának és minden magyar horgásznak. Év elején azonban ugyancsak hagyomány, hogy ilyenkor gazdasági kérdésekről is beszélünk. A magyar népgazdaságban ez az esztendő jelentős változásokat hoz. Most már múlhatatlanul fontos, hogy az eddiginél következetesebben alkalmazkodjunk a világgazdasági helyzethez és felszámoljuk azokat az aránytalanságokat, amelyek saját gazdaságunkban egyre komolyabb problémákat okoznak. Ez a leglényegesebb mondanivaló az év elején. Van azonban ennek a nagy kérdéskörnek egy olyan részlete, amelyet éppen a mi lapunkban érdemes alaposabban kifejteni. Mint az agrárszakosztály tagja, részt vettem azon a konzultáción, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége december közepén a halgazdálkodás helyzetéről és a halhústermelés fejlesztésének időszerű kérdéseiről tartott. Itt a halászati szakma vezetői válaszoltak az újságírók szapora kérdéseire. Nem könnyű a halászok, haltermelők helyzete sem. Az elmúlt esztendő szeszélyes időjárása fékezte a tógazdaságok és a természetes vizek halhozamát is. Az időközben elrendelt gazdasági megszorítások nehezítik a beruházásokat - felfüggesztették az állami támogatást, noha a költségek ezen a területen is erősen emelkednek. A termelés növelése azonban elengedhetetlen, mert csökkenteni kell külföldről a halhús behozatalt, miközben javulnak a saját haltermelésünk exportlehetőségei. A konzultáció azonban azért maradt számomra igazán emlékezetes, mert ott a horgászsportról úgy esett szó, mint a téma szerves részéről. Tételes kifejezéssel: „A sporthorgászat fejlesztése a halászat egészével összhangban folyik." Ez egyébként más módon nem is képzelhető el, hiszen a hajdanán különállónak, sőt egymással szemben állónak feltüntetett két tevékenység szorosan összefügg, sőt egyre több szállal kapcsolódik. Az előadó - a MÉM osztályvezetője — egyértelműen az ágazat eredményének nevezte, hogy növekszik a horgászlétszám és a horgászok fogási eredménye is. „Viszonylag jelentősnek” minősítette a MOHOSZ és néhány intéző bizottság halgazdálkodási tevékenységét is. A viszonylagosság jelzése itt nem sértő, hiszen a tógazdaságok és halászati szövetkezetek ivadékelőállító stb. kapacitása sokszorosa a miénknek. A horgászsport támogatása pedig nem járt egyéb területeken áldozatokkal, mert az elmúlt esztendőben a halászati szövetkezetek fokozták termelésüket, noha egyikük-másikuk arányaiban is jelentős vízterületeket engedett át a szabadidő eltöltésének kizárólagos céljára. Ismételten tisztázódott a horgászsport „kizárólagosan gazdasági” szerepe is. Emlékezetes, hogy elég sokáig tartotta magát az a statisztikai szemlélet, hogy amennyi halat a horgászok kifognak, annyival csökken a közfogyasztásra kerülő mennyiség. Ez a szemlélet nem ebben az esztendőben változik meg, de szükséges, hogy újra beszéljünk róla. A MÉM ugyanis elfogadta és a statisztikában is érvényesíti azt a megközelítési módot, hogy a horgászat kicsit hasonlít a háztáji gazdaságokhoz, vagy a nem mezőgazdasági foglakozású emberek mezőgazdasági tevékenységéhez. Ugyanis a kiskertekben termelt zöldség vagy gyümölcs sem fut át a hivatásos kereskedelem csatornáin, mégis része az országos fogyasztásnak. Aki maga megtermeli szükségletét, az nem megy a piacra vásárolni. Ez a helyzet a horgászokkal is. Saját pénzükből jelentős összegeket költenek a „vetésre", a halasításra. A kifogott halat pedig elfogyasztják. Vagy maguk, vagy családjuk, vagy ha jobban sikerült, akkor meghívják barátaikat is. Tehát ez a halmennyiség is része a közfogyasztásnak, sőt annak jelentős része, mert ha statisztikai szemlélettel átlagosan kivetítjük, akkor abból minden magyar állampolgárra 30-40 deka jut, több, mint az országos fogyasztás 10%-a. Mégpedig éppen nyáron, tehát abban az időszakban, amikor a halgazdaságok a legkevesebb halat tudják piacra vinni. Reméljük, az újságíró szövetség elnézi nekünk, hogy ilyen széles nyilvánosság előtt tárgyaltuk a szakmai konzultáció anyagát, de számunkra külön öröm, hogy az esztendő elején mozgalmunkról ilyen egyértelműen elismerő megállapításokat hallhattunk. A szerkesztő