Magyar Horgász, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1980. január / 1. szám

a magyar horgász mozgalom 1979-ben is tovább fejlődött. Befejeztük a közigazgatási határokhoz igazodó MOHOSZ kö­zépszervek (budapesti és megyei intéző bizottságok) létrehozását. Ki­dolgoztuk a mozgalomra vonatkozó alapvető szabályokat. Az a tapasz­talatunk, hogy a létrehozott megyei intéző bizottságok egyre hatéko­nyabban és eredményesebben dol­goznak a horgászegyesületek segí­tése, irányítása érdekében. Nagy figyelmet fordítanak az egyesületi vezetők képzésére, ami fontos elő­feltétele, hogy minél eredménye­sebb és hatékonyabb egyesületi, szervezeti élet bontakozhasson ki. Megyei intéző bizottságaink se­gítségével, az egyesületek túlnyomó többségénél 1979-ben befejezték a horgászok alapismereti beszámolta­tását. Az 1979. évi MOHOSZ kül­döttközgyűlés határozata alapján ezt a munkát 1980. december 31-ig mindenütt el kell végezni. Az idén a szövetségnek és vala­mennyi szervének fel kell készülni az 1980. végén, 1981. elején sorra­­kerülő vezetőségválasztó közgyűlé­sek megfelelő előkészítésére, illet­ve lebonyolítására. Illetékes szer­vekkel együttműködve, időben meg kell kezdeni a káder-előkészítő munkát, törekedve arra, hogy a ve­zetőségekbe nagyobb számban ke­rüljenek be tapasztalt, az egyesüle­ti élet szervezésében járatos hor­gászvezetők, fiatalok, a horgászok bizalmát élvező, az újszerű felada­tok iránt fogékony emberek.­em végleges adataink sze­rint 1979-ben a tervezett 210 ezer horgásszal szemben az összlétszám 213 ezerre emelkedett, összetételében azonban a tervezett 160 ezer felnőtt horgásszal szemben 155 ezer, az ifjúsági horgászoknál 28 ezerrel szemben 24 ezer, a gyer­­mekhorg­ászok esetében a tervezett 22 ezerrel szemben 34 ezer fő lett a létszám. 1980-ra a szövetség ve­zetése mérsékeltebb létszámnöveke­dést irányzott elő. A felnőtt létszám megközelítően azonosra várható az előző évi létszámmal, lényeges emelkedés sem ifjúsági, sem gyer­mekhorgászok létszámában nem várható. Mód lesz tehát arra, hogy területi szerveink, egyesületeink a jelenlegi horgászokkal jobban tö­rődjenek, többet foglalkozzanak, se­gítsék őket. Nagyon sokat kell ten­nünk a horgászok nevelése, a kor­szerű horgászismeretek és módsze­rek megismertetése érdekében. A horgászok érdekében nagy fi­gyelmet kell fordítani a horgászati lehetőségek felmérésére, fejlesztési célkitűzéseinek meghatározására. A jelenlegi érvényben levő halászati üzemtervek 1980-ban lejárnak. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vadászati és Halászati Főosztálya a közelmúltban bocsá­totta ki irányelveit az 1981—85. évi halászati üzemtervek kidolgozására. Elsődleges célkitűzés, hogy a ren­delkezésünkre álló vízterületeket — bárkinek a kezelésében is vannak azok - minél hatékonyabban hasz­náljuk ki. A szövetség vezető szervei évek óta tesznek erőfeszítést a cél érde­kében. Kezdeti eredményeket értünk el a horgászkezelésű vizek halter­melése, az ivadéknevelés, a vizek jobb hasznosítása területén. A ta­pasztalatok kedvezőek. Ezekre épít­ve a MOHOSZ Elnöksége a közel­múltban együttműködési megálla­podást kötött a Halászati Termelő­szövetkeztek Szövetségével. Az a cé­lunk, hogy a termelési, együttműkö­dési kapcsolataink fejlesztésével jobban segítsük a halászati ágazat előtt álló feladatok, a VI. ötéves terv célkitűzéseinek érvényesítését. E­nnek érdekében újra szabá­lyoztuk a MOHOSZ haszná­latába adott vizek kezelési rendjét. A szövetség csak az intéző bizottsági kezelésben levő vizekkel foglalkozik közvetlenül. Az intéző bizottságok látják el a szövetségi felügyeletet az egyesületi haszná­latba adott vizeken. A vizek keze­lésére vonatkozó „megbízást" 1980. január 1-től „kezelési megállapo­dás" váltja fel, amely a központi igényeknek megfelelően, nagyobb súlyt helyez a horgászvizeken folyó gazdálkodásra. Törekednünk kell a helyi horgászrendek egységesítésére is. Rengeteg gondot okoz a sok­­ egymástól és az országostól — el­térő helyi horgászrend. Az a véle­ményünk,­­hogy csak a legindokol­tabb esetekben szabad az országos horgászrend előírásaitól eltérni. Az 1979-ben bekövetkezett határ­növekedés miatt fel kellett emel­nünk a területi jegyek árait. Csak így érhetjük el, hogy az elért fogá­si eredményeiket a jövőben is biz­tosítani tudjuk. A területi jegyárak mintegy 30—40 százalékkal emel­kedtek. Ez összhangban van az iva­dékár növekedéssel. Miután a nö­velt területi engedélyárak csak 1980-ban éreztetik hatásukat, arra kértük egyesületeinket, hogy vizs­gálják meg saját erőforrásaikat és a szövetségi támogatással együtt 79 őszén is folytassák a nagymér­tékű ivadékolást. Központi erőfor­rásból az e célra tervezett 3 693 000,5 forinttal szemben közel 9 millió forintot használtunk fel ha­­lasításra. A megyei vizekre fordított támogatás például a tervezett 700 ezer forinttal szemben 2 600 000,— Ft, az egyesületi támogatás a ter­vezett 1 400 000 forinttal szemben 2 800 000,— Ft lett. Úgy ítéljük meg, hogy ezzel a gyors intézkedéssel megteremtettük az átmenetet, kellő mértékben halasítottuk vizeinket, és ezel biztosítottuk az 1980-81-es fogási eredmények alapjait. A piaci helyzet azt kívánja, hogy rendezzük szerződéses­­kapcsolatainkat a haltermelő gazdaságokkal. A belső fogyasztás növekedése, a hal­export fokozása egyre inkább azt követeli meg, hogy előszerződésekkel biztosítuk a szük­séges tenyészanyagot. A kialakult árviszonyok és a várható hatósági előírások arra késztetnek, hogy fo­kozzuk a kétnyaras telepítést min­denütt, ahol a víz termőképessége ezt lehetővé teszi. Ez a MOHOSZ vízkezelő szervek gazdasági érdeke is. Nem mindegy, hogy a területi jegy árán 1-2 darab méretes halat, vagy ugyanazon pénzért 4-6 da­rab kétnyaras pontyot vásárolunk. Lehet, hogy ez átmenetileg csök­kenti a fogást, de hosszabb távon ez látszik célravezetőnek. Nekünk is meg kell tanulnunk helyesen gaz­dálkodni, számolni és telepítésnél a legcélravezetőbb összetételt megha­tározni. mó­jszerű, nem könnyű felada­tok ezek, de az elmúlt években már kialakult, ho­gyan, miként kell megkezdenünk, illetve folytatnunk ezt a munkát. Ha segítjük a megyei és egyesületi ve­zetőket e feladatok elvégzésében, meg tudunk felelni a várakozásnak. A horgászok túlnyomó többsége tá­mogatni fog bennünket áldozatos munkájával, anyagi áldozatvállalás­sal e célok elérésében. Boldog új évet, jó munkát és jó egészséget kívánva ezt kérem 1980- ban minden horgászvezetőtől és minden magyar horgásztól.­­ Sokasodó feladatok Irta: Keszei Károly, a MOHOSZ főtitkára

Next