Magyar Horgász, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1980. január / 1. szám
4 Óév végén — újév előtt ismét egy év a hátunk mögött, s kezdődik egy új, friss reményekkel, tervekkel, elképzelésekkel. Ilyenkor még érdemes kicsit visszapillantani, közben arra is gondolni, hogyan lesz tovább. A Magyar Horgász szerkesztősége ebből az alkalomból kérdéssel fordult a horgásztársadalom jó néhány tagjához, válaszoljanak az új év küszöbén két kérdésre: 1. Mennyire elégedett — mint horgász — az elmúlt esztendővel? 2. Mit vár 1980-tól? Íme, a válaszok. Tárnai Béla nyugdíjas, a tiszavasvári Alkaloida Lombik Horgász Egyesület halőre: Nem volt rossz év . Majdnem tíz éve vagyok itt halőr, s ez az év sem zárult rosszul, csaknem mindenki kifogta az engedélyezett évi mennyiséget. A horgászok többsége elégedett volt, akitől pedig elpártolt a szerencse, az a vizet marasztalta el. Pedig a nyárestéken szinte „forr” itt a víz. Aejesk is pontyot szép számmal, de leggyakrabban amur akadt a horogra. Egy bolond pedig, úgy hat kiló körüli, beugrott a csónakomba, mikor egy nyári napon a nád között eveztem. Amiatt is elégedettek lehetünk, hogy a „Tiszta víz, rendezett vízpart” nálunk nem szólam. Kétszázan vagyunk, ismerjük egymást, rendet tartunk. A horgászturisták pedig, látva a gondosságot, akarva-akaratlanul alkalmazkodnak a környezethez. 2. Azt várom, hogy minél több horgász távozzon a vizünkről elégedetten, szép zsákmánnyal. Utánpótlásról gondoskodunk, tavasszal is jó néhány mázsa halat telepítünk. Remélem, változatlan lesz a rend, a tisztaság, s mind több kapitális példány is horogra kerül, valamint elkészül a második tanyánk, s ezzel még kényelmesebb lesz a horgászok helyzete. Dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, a MOHOSZ elnöke (Vízügyi Dolgozók „Vásárhelyi Pál” HE): A mérlegem pozitív. Az elégedettség szörnyen relatív fogalom. Különösen az számomra ebben az ügyben, hiszen nem tudom és nem is akarom elválasztani magamban a horgászt a szövetségi tisztségviselőtől. Például nagyon „elégedett” voltam, hogy kihúztam a Balatonból egy nagyobbacska harcsát. Rendkívül elégedetlen voltam viszont egy másik alkalommal: a Balaton partján ülve, a mellém ülő horgásztárs miközben hosszú, világmegváltó fejtegetésbe bocsátkozott a tó sorsát, vizének tisztaságát illetően, egymás után dobálta be az almacsutkát, akiszopogatott tejeszacskót, majd egy vödörnyi, zömében a víz felszínén úszkáló moslékot öntött be etetés címén. Ha így siratjuk a Balatont és horgászvizeinket, akár temethetjük is! összességében azért a mérlegem pozitív, gyarapodott, erősödött a horgásztársadalom, és jómagam is sok kellemes órát töltöttem a vízpartokon. 2. Gyarapodjanak tovább értékeink, gyérüljön gondaink-bajunk. Eközben sokkal kevesebb jogos elégedetlenségre okot adó dolgot produkáljunk — végső soron saját magunk kárára. Ezt őszintén kívánom az új évben mindenkinek, nemcsak horgászként, hanem a hivatása teljesítése során és a magánéletében is. Dr. Margaritovits Jenő, a Selyemipari Vállalat osztályvezetője, a Pest megyei IB ügyvezető elnöke (Szentendrei HE): Ne legyen szennyezettebb a Duna. Egyesületemnek több mint 30 éve vagyok tagja és mint szentendrei lakos, a legkedvencebb horgászvizem a Duna és annak is a Visegrád és Szentendre közötti szakasza. Bár ez a víz közismerten nagyon balszegény és a Kék Duna HTSZ is meglehetősen kíméletlenülhalássza, mégis azon ritka horgászok közé tartozom, akik az elmúlt évvel is elégedettek. Az év rosszul kezdődött, mert nálunk az úgynevezett garami paduc elmaradt. A paducfogás nálunk nagyon látványos és mindanynyiunk kellemes és eredményes szórakozása volt. Nem hiszem, hogy 2—3 évvel ezelőtt lett volna olyan horgászunk, aki paducot áprilisban ne fogott volna. A paduc elmaradását azonban nálam bőségesen pótolta az őszi jász. Ezt fogni a legkedveltebb szórakozásom lett. Támolygó villantóval, kis hármas horoggal dolgozva, megszokott törzshelyemről jász nélkül nemigen szoktam hazatérni. A fogott halaim súlya általában 1 kiló körül van, de november 11-én, a reggeli órákban 2,40 kilós rekord jászt is fogtam. 2. 1980-tól elsősorban azt várom, hogy a többször kért kíméleti területen — Szentendre város előtti rész és Pap-sziget környéke — a halászat megszűnjön és ott csak horgászni lehessen. Szeretném, ha végre legalább azt elérnénk, hogy a szentendrei Duna-ág 1980-ban se legyen szennyezettebb, mint 1979-ben volt. Mihály Zsolt, a XIV. Egressy úti Horváth Imre általános iskola tanulója (Nagybudapesti HE): Barangoltunk. Nagyon elégedett vagyok a múlt évvel, mert Apu jónéhányszor elvitt magával horgászni. Állandó vizünk nincs, így össze-vissza barangolunk az országban, ami nemcsak horgászatot jelentett nekem, hanem szép kirándulásokat is. Jártunk a Balatonnál, szép pirosszárnyú keszegeket fogtam, Tasson ugyancsak, és dévért is. A legnagyobb élményem azonban a Mátravidéki Erőmű hűtőtavához fűződik, ahol három és fél kilós pontyot akasztottam meg és Apu segítségével meg is szokoltuk. 2. A tanulás mellett jó volna sokat pecázni. Remélem, Apu még többször visz el, mint a múlt évben, s legalább olyan fogásaim lesznek, mint tavaly.