Magyar Horgász, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1981. január / 1. szám

2 A tartalomból:* A szerkesztő jegyzete 2 A vízparton 3 Rekordlista 4 Tisztújítás előtt 7 Kié a víz, a part, a stég? 8 A múlt évben történt 12 Tanácsadó szolgálat 10 Mérgező halak 13 Távoli vizeken 14 Horgászeszközök téli karbantartása (II.) 16 Tudósítóink jelentik 18 Sajtótájékoztató Baranyában 22 Ifjúsági Fórum 23 A híd alól jelentem 24 Mister Úgyse 26 Ásványrárói emlék 28 Van humorunk (pályázati kiírás) 29 Keresztrejtvény 30 Barkácspályázat 31 Címoldalunkon: Lékhorgászat a Cikolis tavon (Csápory Gyula felvétele) Hátsó borítónkon: Tél a Tőserdőn (Madaras László felvétele) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye az időszaki sajtótermékek árának emeléséről A papírárak és a nyomdai előállítási költségek növe­kedése miatt az újságok, időszaki sajtótermékek fo­gyasztói ára 1981. január 1-től átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Ezen belül azonban az árnövekedés diffe­renciált. A politikai napilapok ára hétköznap az eddigi 1,20 helyett 1,40, vasár- és ünnepnap 1,60 h­elyett 1,80 forint lesz. A képes hetilapok ára általában egy forint­tal, a tudományos és szaklapoké átlagosan 21­ százalék­kal növekszik. Azok az egyéni előfizetők, akik 1980. decemberében fizetnek elő, a lapokat az előfizetés lejártáig a régi áron kapják. (MTI) Fentiek értelmében a Magyar Horgász ára is válto­zott: 1981. január 1-től lapszámonként 12 forint. Horgász A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja XXXV. évfolyam, 1. szám - 1981. január. Ára: 12 Ft Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztő bizottság vezetője: KESZEI KÁROLY Szerkesztő bizottság: VÍGH JÓZSEF, ANTOS ZOLTÁN, FÖLDEÁKI BÉLA, GÁL PÁL, HUNYADI JÓZSEF (titkár), KRISTÓF ATTILA, NÉMETH JENŐ, DR. PÉNZES BETHEN, PINTÉR KÁROLY, REGÖS JÁNOS, SZÁSZ IMRE, TOLG ISTVÁN Főszerkesztő: PÉTER RÓBERT Szerkesztőség: Budapest, Október 6. u. 20. 1051 Telefon: 325-315 Kiadja a Népszava Lapkiadó Vállalat, Budapest, Rákóczi út 54. 1964 Telefon: 224-819 A kiadásért felel: DR. SUTH PÉTER igazgató Kéziratokat, fotókat stb. nem őrzünk meg és nem küldünk vissza Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely kézbesítő postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben Előfizetési díj egy évre: 144 Ft. Index: 25 579 ISSN 0133-2112­81.2523 2­01 — Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Az „új horgászokról” szeretnénk most írni, nem függetle­nül attól sem, hogy egyesületeink a tisztújítás időszakát élik éppen. És nem véletlenül tettük témánk meghatározását idé­zőjelbe. Minden mozgalomban, amely a gyors létszámnövekedés korszakát éli, különösen összetett érzelmi folyamat játszódik le a „régiekben",­­így van ez nálunk is. A létszám duplájá­ra, háromszorosára, majd négyszeresére növekedése az öröm, a lenézés, a féltékenység bonyolult összetételét hozta magá­val a törzstagok táborában. Az öröm nyilvánvaló és tiszteletreméltó. Hiszen arról van szó, hogy sokan, akik korábban „csendes őrülteknek” meg hasonlóknak címeztek bennünket, most egyszerre soraink kö­zé álltak. Itt remélték megtalálni azt a kikapcsolódást, ter­mészetközelséget, amire egyre nagyobb szükség van zakla­tott életünkben. Hogyne örültünk volna! Arról nem is szólva, hogy ez a gyors felfutás hozta meg végre sportágunk általá­nos társadalmi elismerését, sőt gazdasági tényezővé emelke­dését. Néhány egyesületben pedig a kassza csinos gyarapo­dását is. Új arcok jelentek meg a vízparton. Emberek, akik össze­tévesztették a kárászt a potykával, nem tudták, hogy a bugy­it az nem bicska, hanem méreten aluli csuka, akik negyve­nes zsinórral akartak dévért fogni. Elnéző mosolyok, legyin­tések, fennsőbbséges kioktatások. Egyszóval lenézés: ezek akarnak halat fogni? Pedig ez az érzelem már korántsem volt magától értetődő. Vizsgabizottságok tagjai a megmond­hatói, hogy az újak igen jelentős hányadukban tisztesség­gel felkészültek a beszámolóra és részben az öregek voltak azok, akik úgy gondolták, elég oda annyi, amennyi a sok­évi gyakorlat során megmaradt a hajdan könyvben is ol­vasott ismeretekből. És ugyanezek az öregek csodálkoznak el a leginkább, ha a kezdő valahonnan irodalomból kinéz, vagy vonaton hall egy módszert, kipróbálja, és fog is vele. Pedig „mindenki tudja", hogy ezen a vizen így nem lehet halat fogni . . . Azután teltek az évek. Aki 1950-ben alapító tag volt az egyesületben, az 1952-ben már törzstagnak számított. Aki 1975-ben lépett be, az - különösen a zárt létszámú egye­sületekben — még ma is „új” horgásznak számít. Különösen akkor, ha véleménye is van. Ha „kinyílik a szeme" és szóvá tesz vélt vagy valódi előjogokat, halgazdálkodási hibákat, szervezési lazaságokat. Ekkor jön a jól, rosszul álcázott fél­tékenység. Hogy „ezek már a hatalmat akarják átvenni". Hogy „még meg se száradt rajta a tojáshéj, de már oko­sabb akar lenni". Nem állítjuk, hogy jellemző ez a magatartás, de bizonyí­tani tudjuk, hogy az elviselhetőnél nagyobb számban talál­ható. Kár pedig. Az újak hullámával friss erő is jött a moz­galomba. Bizonyítja ezt a lékhorgászat fellendülése, a ván­dorhorgászat soha nem látott elterjedése, a „tudományos" horgászat seregnyi fogása. Mondhatnák: ez csak a halfogás­ra vonatkozik. Valóban. Ám az egyesületi életben csak az tudja kifejteni képességeit, aki erre lehetőséget kap. Lehet, el fogja hanyagolni funkcióját, ám ez a régiek egy részé­től sem idegen. Ugyanakkor az is lehet, hogy új, friss fu­vallat jelenik meg velük az egyesületi demokrácia gyakor­lásában is. Sokféle ember akad az újak, vagy „újak" kö­zött. Idős és fiatal, mesterember és jogi szakértő, városi és falusi. Még gyakorlott mozgalmi ember is. Nem felszólítani, csupán bíztatni szeretnénk a jelölő bi­zottságokat, majd a tisztújító közgyűléseket, hogy merítse­nek bátran ebből a forrásból is. Vizsgálódjanak, gondol­kodjanak és a nagyobb választékból keressék ki a jobb ve­zetőket, tisztségviselőket. Persze soha nem a sokat próbált, sok vihart megállott, nagy tapasztalatú, aktív és köztisztelet­ben álló régiek rovására . ..

Next