Magyar Horgász, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981. január / 1. szám
2 A tartalomból:* A szerkesztő jegyzete 2 A vízparton 3 Rekordlista 4 Tisztújítás előtt 7 Kié a víz, a part, a stég? 8 A múlt évben történt 12 Tanácsadó szolgálat 10 Mérgező halak 13 Távoli vizeken 14 Horgászeszközök téli karbantartása (II.) 16 Tudósítóink jelentik 18 Sajtótájékoztató Baranyában 22 Ifjúsági Fórum 23 A híd alól jelentem 24 Mister Úgyse 26 Ásványrárói emlék 28 Van humorunk (pályázati kiírás) 29 Keresztrejtvény 30 Barkácspályázat 31 Címoldalunkon: Lékhorgászat a Cikolis tavon (Csápory Gyula felvétele) Hátsó borítónkon: Tél a Tőserdőn (Madaras László felvétele) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye az időszaki sajtótermékek árának emeléséről A papírárak és a nyomdai előállítási költségek növekedése miatt az újságok, időszaki sajtótermékek fogyasztói ára 1981. január 1-től átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Ezen belül azonban az árnövekedés differenciált. A politikai napilapok ára hétköznap az eddigi 1,20 helyett 1,40, vasár- és ünnepnap 1,60 helyett 1,80 forint lesz. A képes hetilapok ára általában egy forinttal, a tudományos és szaklapoké átlagosan 21 százalékkal növekszik. Azok az egyéni előfizetők, akik 1980. decemberében fizetnek elő, a lapokat az előfizetés lejártáig a régi áron kapják. (MTI) Fentiek értelmében a Magyar Horgász ára is változott: 1981. január 1-től lapszámonként 12 forint. Horgász A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja XXXV. évfolyam, 1. szám - 1981. január. Ára: 12 Ft Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztő bizottság vezetője: KESZEI KÁROLY Szerkesztő bizottság: VÍGH JÓZSEF, ANTOS ZOLTÁN, FÖLDEÁKI BÉLA, GÁL PÁL, HUNYADI JÓZSEF (titkár), KRISTÓF ATTILA, NÉMETH JENŐ, DR. PÉNZES BETHEN, PINTÉR KÁROLY, REGÖS JÁNOS, SZÁSZ IMRE, TOLG ISTVÁN Főszerkesztő: PÉTER RÓBERT Szerkesztőség: Budapest, Október 6. u. 20. 1051 Telefon: 325-315 Kiadja a Népszava Lapkiadó Vállalat, Budapest, Rákóczi út 54. 1964 Telefon: 224-819 A kiadásért felel: DR. SUTH PÉTER igazgató Kéziratokat, fotókat stb. nem őrzünk meg és nem küldünk vissza Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely kézbesítő postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben Előfizetési díj egy évre: 144 Ft. Index: 25 579 ISSN 0133-211281.2523 201 — Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Az „új horgászokról” szeretnénk most írni, nem függetlenül attól sem, hogy egyesületeink a tisztújítás időszakát élik éppen. És nem véletlenül tettük témánk meghatározását idézőjelbe. Minden mozgalomban, amely a gyors létszámnövekedés korszakát éli, különösen összetett érzelmi folyamat játszódik le a „régiekben",így van ez nálunk is. A létszám duplájára, háromszorosára, majd négyszeresére növekedése az öröm, a lenézés, a féltékenység bonyolult összetételét hozta magával a törzstagok táborában. Az öröm nyilvánvaló és tiszteletreméltó. Hiszen arról van szó, hogy sokan, akik korábban „csendes őrülteknek” meg hasonlóknak címeztek bennünket, most egyszerre soraink közé álltak. Itt remélték megtalálni azt a kikapcsolódást, természetközelséget, amire egyre nagyobb szükség van zaklatott életünkben. Hogyne örültünk volna! Arról nem is szólva, hogy ez a gyors felfutás hozta meg végre sportágunk általános társadalmi elismerését, sőt gazdasági tényezővé emelkedését. Néhány egyesületben pedig a kassza csinos gyarapodását is. Új arcok jelentek meg a vízparton. Emberek, akik összetévesztették a kárászt a potykával, nem tudták, hogy a bugyit az nem bicska, hanem méreten aluli csuka, akik negyvenes zsinórral akartak dévért fogni. Elnéző mosolyok, legyintések, fennsőbbséges kioktatások. Egyszóval lenézés: ezek akarnak halat fogni? Pedig ez az érzelem már korántsem volt magától értetődő. Vizsgabizottságok tagjai a megmondhatói, hogy az újak igen jelentős hányadukban tisztességgel felkészültek a beszámolóra és részben az öregek voltak azok, akik úgy gondolták, elég oda annyi, amennyi a sokévi gyakorlat során megmaradt a hajdan könyvben is olvasott ismeretekből. És ugyanezek az öregek csodálkoznak el a leginkább, ha a kezdő valahonnan irodalomból kinéz, vagy vonaton hall egy módszert, kipróbálja, és fog is vele. Pedig „mindenki tudja", hogy ezen a vizen így nem lehet halat fogni . . . Azután teltek az évek. Aki 1950-ben alapító tag volt az egyesületben, az 1952-ben már törzstagnak számított. Aki 1975-ben lépett be, az - különösen a zárt létszámú egyesületekben — még ma is „új” horgásznak számít. Különösen akkor, ha véleménye is van. Ha „kinyílik a szeme" és szóvá tesz vélt vagy valódi előjogokat, halgazdálkodási hibákat, szervezési lazaságokat. Ekkor jön a jól, rosszul álcázott féltékenység. Hogy „ezek már a hatalmat akarják átvenni". Hogy „még meg se száradt rajta a tojáshéj, de már okosabb akar lenni". Nem állítjuk, hogy jellemző ez a magatartás, de bizonyítani tudjuk, hogy az elviselhetőnél nagyobb számban található. Kár pedig. Az újak hullámával friss erő is jött a mozgalomba. Bizonyítja ezt a lékhorgászat fellendülése, a vándorhorgászat soha nem látott elterjedése, a „tudományos" horgászat seregnyi fogása. Mondhatnák: ez csak a halfogásra vonatkozik. Valóban. Ám az egyesületi életben csak az tudja kifejteni képességeit, aki erre lehetőséget kap. Lehet, el fogja hanyagolni funkcióját, ám ez a régiek egy részétől sem idegen. Ugyanakkor az is lehet, hogy új, friss fuvallat jelenik meg velük az egyesületi demokrácia gyakorlásában is. Sokféle ember akad az újak, vagy „újak" között. Idős és fiatal, mesterember és jogi szakértő, városi és falusi. Még gyakorlott mozgalmi ember is. Nem felszólítani, csupán bíztatni szeretnénk a jelölő bizottságokat, majd a tisztújító közgyűléseket, hogy merítsenek bátran ebből a forrásból is. Vizsgálódjanak, gondolkodjanak és a nagyobb választékból keressék ki a jobb vezetőket, tisztségviselőket. Persze soha nem a sokat próbált, sok vihart megállott, nagy tapasztalatú, aktív és köztiszteletben álló régiek rovására . ..