Magyar Horgász, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1982. január / 1. szám

Újabb feladatok előtt i­ smét elmúlt egy év. Úgy hi­szem, nemcsak abból a szem­pontból jelentős ez számunk­ra, mert ez évben tartottuk veze­tőségválasztó küldöttközgyűlésünket, elvégezve a szükséges összegezést és áttekintést, hanem azért is, mert a közgyűlés állásfoglalásai alapján rendezni lehetett végre néhány vi­tás kérdést. Régi tapasztalat, hogy mindig könnyebb volt helyes, előremutató vagy annak vélt határozatokat meg­hozni, mint azt a gyakorlatban ér­vényesíteni. Elnökségünk és vezető­ségünk késlekedés nélkül hozzákez­dett az olvasó előtt is bizonyára is­mert közgyűlési határozatok végre­hajtásához. Elvégeztük a határozat illetékes szervekhez való eljuttatását, sajátos szervezeti rendszerünkben és kere­tünkben biztosítottuk a határozatok egységes értelmezését. A mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter döntött a htsz-ekkel kapcsolatos vi­tás kérdésekben. Megítélésünk sze­rint előremutató kétoldalú megálla­podásokat kötöttünk a horgászható htsz-vizek jobb kihasználására, ez­zel együtt a horgászati lehetőségek fejlesztésére. Miért tartjuk ezt jelentősnek és fontosnak? Mindenekelőtt azért, mert az elkövetkezendő időszakban, a várható horgászati igények kielégí­tésére, egyik legjelentősebb terület­nek a htsz-vizeket tartjuk. Az összhorgászlétszám egyharmada — közel 80 ezer horgász — tevékeny­kedik a htsz-vizeken éves, heti vagy napijegy felhasználásával. A számadatok is igazolják, hogy miután a vízterületek adot­tak, a saját vizek általában telítettek, a balatoni horgászati le­hetőség is korlátozott,­­ a dísz­­vizek jobb kihasználása kerül elő­térbe. De ott összhangot kell terem­teni a halászati és a horgászati te­vékenység között. Ezért volt égető számunkra a horgászatot érintő költségelszámolás rendezése, az együttes fogások utáni telepítési előírások pontosítása. A két szövet­ség elvi megállapodásokat kötött, amelyek gyakorlati érvényesítése a megyei szervekre, illetve az adott területen érintett halászati termelő­­szövetkezetekre hárul. A közelmúlt­ban tartottuk a halászati termelő­szövetkezeti elnökök és a MOHOSZ megyei titkárok együttes értekezle­tét. Nagyon biztató volt ez a pár­beszéd, közeljövőben pontosítani kí­vánjuk a miniszteri döntések elvei alapján a balatoni halá­szati vállalattal való együttműkö­dést is. Az elmúlt 7-8 év elég ta­pasztalatot adott ahhoz, hogy az alapjaiban egyébként jó, de a kor­szerűsítésre feltétlen rászoruló meg­állapodást újólag áttekintsük. Ez azért is szükséges, mert a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium néhány vonatkozásban módo­sította a halászatról szóló 1977. évi 30. számú törvényerejű rendelet végrehajtási utasítását. Ez néhány újabb lehetőség előtt nyit kaput, például a megyei halászati szakigaz­gatási szervek jogosultak a ponty­fogás fajlagos tilalmának megszün­tetésére. Jelenleg még egymás kö­zött is vitatkozunk, éljünk-e ezzel a lehetőséggel, pl. a Balaton vonat­kozásában ezzel is segítve a horgá­szati idény meghosszabbítását. (A ponty fajlagos tilalma miatt a tulaj­donképpeni horgászati főszezon a Balatonon június 15-én kezdődik.) Megfontolandó, hogy a ponty fajla­gos tilalmának eltörlésével ezt az időpontot május 20-ra hozzuk előre. A MOHOSZ megyei szervei utasí­tást kaptak arra is, hogy mindazo­kon a horgászkezelésű vizeken, ahol szakmailag indokolatlan a ponty fajlagos tilalmának fenntartása, él­jenek a vhr. nyújtotta lehetőséggel és kérjék a tilalom megszüntetését. annak olyan vélemények, hogy a horgászok „túlzott igény” alapján esetleg olyan vizeken is kérik ezt, ahol szakmailag nem indokolt. Ez az aggodalom úgy hi­szem joggal merülhet fel, de az iva­dékárak minden vezetőt arra ösztö­nöznek, hogy ott, ahol jelentős ter­mészetes szaporulattal lehet számol­ni, ne engedjen az alulról jövő nyo­másnak. Horgászegyesületeink, víz­területet kezelő szerveink egyre gyakrabban veszik elő a papírt, ce­ruzát és számolnak, kalkulálnak. Egyre­­több helyen értik meg, hogy a víz termőképességének jobb­­ki­használása érdekében, ott ahol ez szakmailag lehetséges, nagyobb arányban kell egy és kétnyaras iva­dékot telepíteni, mint úgynevezett „horogérett” sporthalakat. Lehet, hogy átmenetileg csökken a méretes halfogás, de ez a telepítési összeté­tel a­­későbbiek folyamán meghozza a maga gyümölcsét. Minden admi­nisztratív intézkedéssel szemben ezért sokkal célravezetőbb a számo­lás és a hétköznapi életben megkö­vetelt okos gazdálkodás. A vezetőség és az elnökség elvé­gezte a közgyűlési határozatok vég­rehajtásának ütemezését. 1982—83- ban eléggé feszített ütemben kívá­nunk dolgozni. Megfelelő időben in­tézkedéseket teszünk, hogy az 1983- tól bevezetésre kerülő — emelt szintű — beszámoltatás az új hor­gászok részére valóban lehetőséget adjon arra, hogy a szakmailag több ismerettel rendelkező horgászok ke­rüljenek a vizek partjára. Ezzel párhuzamosan megfelelő intézkedé­seket kell tenni a rend, a fegyelem, a horgászmorál javítása érdekében. Úgy hiszem, itt az ideje annak, hogy mindenkivel megismertessük: nem­csak a horgászkezelésű vizek védel­mét kell szorgalmaznunk és növel­nünk. Legalább ugyanilyen energiát kell fordítanunk a Balaton vízmi­nőségének védelmére és a halászati termelőszövetkezeti vizekre is e­redményesebben kell oktat­nunk és nevelnünk a régi és a kezdő horgászokat egyaránt az eredményes horgászat fogásainak elsajátítására. Egy sor vízen ez szak­mailag is indokolt. Azokon a vize­ken, ahol csak esetenkénti szelek­táló halászat folyik, a keszeghorgá­szatnak kell elvégeznie a szelektáló funkciót is. Ez további követelmé­nyeket támaszt a horgászcikk-ellá­tásban. Az idén szinte általánossá válik az 5 napos munkahétre való áttérés. Valószínű, hogy a horgászat iránti érdeklődés az elkövetkezendő évek­ben tovább növekszik. Lehetséges, hogy a horgászat és az élet drágu­lása a növekedés ütemét lassítja. Ám az is lehetséges, hogy még a vártnál is nagyobb mértékű emel­kedés következik be. Nekünk erre is fel kell készülnünk. Ezért szük­séges, hogy a horgászkezelésű vize­ken a lehetőség határáig biztosítsuk a fogadókészséget a többi vizeken pedig jó telepítéssel, a horgászat feltételeinek javításával készüljünk fel. Ennek érdekében hoztunk in­tézkedéseket például a Tisza II-a, horgászkikötők, parkolóhelyek léte­sítésére. Erre a célra ebben az öt­éves tervben 1 millió 200 ezer fo­rintot használunk fel. Én tehát teendőnk az 1982. és az azt követő évekre. Céltu­datos és jól szervezett mun­kával, a vízkezelőkkel történő jó együttműködéssel mindent el kell követnünk a horgászmozgalom iránt támasztott igények kielégítésére, ugyanakkor a horgászati lehetősé­gek biztosítására. Ehhez a munká­hoz kérem a MOHOSZ választott tisztségviselői, és az egyesületek se­gítségét és támogatását. Horgásztár­saimtól pedig a célkitűzések meg­értését és aktív közreműködést ké­rek. Minden horgászható víz gond­ja legyen a miénk, függetlenül at­tól, ki a vízkezelő. Ha ezt elérjük, akkor a vízterületek valóban a pi­henést, a kikapcsolódást és az él­ményt fogják jelenteni a növekvő horgásztábor részére. Keszei Károly a MOHOSZ főtitkára .

Next