Magyar Horgász, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1982. január / 1. szám
Újabb feladatok előtt i smét elmúlt egy év. Úgy hiszem, nemcsak abból a szempontból jelentős ez számunkra, mert ez évben tartottuk vezetőségválasztó küldöttközgyűlésünket, elvégezve a szükséges összegezést és áttekintést, hanem azért is, mert a közgyűlés állásfoglalásai alapján rendezni lehetett végre néhány vitás kérdést. Régi tapasztalat, hogy mindig könnyebb volt helyes, előremutató vagy annak vélt határozatokat meghozni, mint azt a gyakorlatban érvényesíteni. Elnökségünk és vezetőségünk késlekedés nélkül hozzákezdett az olvasó előtt is bizonyára ismert közgyűlési határozatok végrehajtásához. Elvégeztük a határozat illetékes szervekhez való eljuttatását, sajátos szervezeti rendszerünkben és keretünkben biztosítottuk a határozatok egységes értelmezését. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter döntött a htsz-ekkel kapcsolatos vitás kérdésekben. Megítélésünk szerint előremutató kétoldalú megállapodásokat kötöttünk a horgászható htsz-vizek jobb kihasználására, ezzel együtt a horgászati lehetőségek fejlesztésére. Miért tartjuk ezt jelentősnek és fontosnak? Mindenekelőtt azért, mert az elkövetkezendő időszakban, a várható horgászati igények kielégítésére, egyik legjelentősebb területnek a htsz-vizeket tartjuk. Az összhorgászlétszám egyharmada — közel 80 ezer horgász — tevékenykedik a htsz-vizeken éves, heti vagy napijegy felhasználásával. A számadatok is igazolják, hogy miután a vízterületek adottak, a saját vizek általában telítettek, a balatoni horgászati lehetőség is korlátozott, a díszvizek jobb kihasználása kerül előtérbe. De ott összhangot kell teremteni a halászati és a horgászati tevékenység között. Ezért volt égető számunkra a horgászatot érintő költségelszámolás rendezése, az együttes fogások utáni telepítési előírások pontosítása. A két szövetség elvi megállapodásokat kötött, amelyek gyakorlati érvényesítése a megyei szervekre, illetve az adott területen érintett halászati termelőszövetkezetekre hárul. A közelmúltban tartottuk a halászati termelőszövetkezeti elnökök és a MOHOSZ megyei titkárok együttes értekezletét. Nagyon biztató volt ez a párbeszéd, közeljövőben pontosítani kívánjuk a miniszteri döntések elvei alapján a balatoni halászati vállalattal való együttműködést is. Az elmúlt 7-8 év elég tapasztalatot adott ahhoz, hogy az alapjaiban egyébként jó, de a korszerűsítésre feltétlen rászoruló megállapodást újólag áttekintsük. Ez azért is szükséges, mert a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium néhány vonatkozásban módosította a halászatról szóló 1977. évi 30. számú törvényerejű rendelet végrehajtási utasítását. Ez néhány újabb lehetőség előtt nyit kaput, például a megyei halászati szakigazgatási szervek jogosultak a pontyfogás fajlagos tilalmának megszüntetésére. Jelenleg még egymás között is vitatkozunk, éljünk-e ezzel a lehetőséggel, pl. a Balaton vonatkozásában ezzel is segítve a horgászati idény meghosszabbítását. (A ponty fajlagos tilalma miatt a tulajdonképpeni horgászati főszezon a Balatonon június 15-én kezdődik.) Megfontolandó, hogy a ponty fajlagos tilalmának eltörlésével ezt az időpontot május 20-ra hozzuk előre. A MOHOSZ megyei szervei utasítást kaptak arra is, hogy mindazokon a horgászkezelésű vizeken, ahol szakmailag indokolatlan a ponty fajlagos tilalmának fenntartása, éljenek a vhr. nyújtotta lehetőséggel és kérjék a tilalom megszüntetését. annak olyan vélemények, hogy a horgászok „túlzott igény” alapján esetleg olyan vizeken is kérik ezt, ahol szakmailag nem indokolt. Ez az aggodalom úgy hiszem joggal merülhet fel, de az ivadékárak minden vezetőt arra ösztönöznek, hogy ott, ahol jelentős természetes szaporulattal lehet számolni, ne engedjen az alulról jövő nyomásnak. Horgászegyesületeink, vízterületet kezelő szerveink egyre gyakrabban veszik elő a papírt, ceruzát és számolnak, kalkulálnak. Egyretöbb helyen értik meg, hogy a víz termőképességének jobbkihasználása érdekében, ott ahol ez szakmailag lehetséges, nagyobb arányban kell egy és kétnyaras ivadékot telepíteni, mint úgynevezett „horogérett” sporthalakat. Lehet, hogy átmenetileg csökken a méretes halfogás, de ez a telepítési összetétel akésőbbiek folyamán meghozza a maga gyümölcsét. Minden adminisztratív intézkedéssel szemben ezért sokkal célravezetőbb a számolás és a hétköznapi életben megkövetelt okos gazdálkodás. A vezetőség és az elnökség elvégezte a közgyűlési határozatok végrehajtásának ütemezését. 1982—83- ban eléggé feszített ütemben kívánunk dolgozni. Megfelelő időben intézkedéseket teszünk, hogy az 1983- tól bevezetésre kerülő — emelt szintű — beszámoltatás az új horgászok részére valóban lehetőséget adjon arra, hogy a szakmailag több ismerettel rendelkező horgászok kerüljenek a vizek partjára. Ezzel párhuzamosan megfelelő intézkedéseket kell tenni a rend, a fegyelem, a horgászmorál javítása érdekében. Úgy hiszem, itt az ideje annak, hogy mindenkivel megismertessük: nemcsak a horgászkezelésű vizek védelmét kell szorgalmaznunk és növelnünk. Legalább ugyanilyen energiát kell fordítanunk a Balaton vízminőségének védelmére és a halászati termelőszövetkezeti vizekre is eredményesebben kell oktatnunk és nevelnünk a régi és a kezdő horgászokat egyaránt az eredményes horgászat fogásainak elsajátítására. Egy sor vízen ez szakmailag is indokolt. Azokon a vizeken, ahol csak esetenkénti szelektáló halászat folyik, a keszeghorgászatnak kell elvégeznie a szelektáló funkciót is. Ez további követelményeket támaszt a horgászcikk-ellátásban. Az idén szinte általánossá válik az 5 napos munkahétre való áttérés. Valószínű, hogy a horgászat iránti érdeklődés az elkövetkezendő években tovább növekszik. Lehetséges, hogy a horgászat és az élet drágulása a növekedés ütemét lassítja. Ám az is lehetséges, hogy még a vártnál is nagyobb mértékű emelkedés következik be. Nekünk erre is fel kell készülnünk. Ezért szükséges, hogy a horgászkezelésű vizeken a lehetőség határáig biztosítsuk a fogadókészséget a többi vizeken pedig jó telepítéssel, a horgászat feltételeinek javításával készüljünk fel. Ennek érdekében hoztunk intézkedéseket például a Tisza II-a, horgászkikötők, parkolóhelyek létesítésére. Erre a célra ebben az ötéves tervben 1 millió 200 ezer forintot használunk fel. Én tehát teendőnk az 1982. és az azt követő évekre. Céltudatos és jól szervezett munkával, a vízkezelőkkel történő jó együttműködéssel mindent el kell követnünk a horgászmozgalom iránt támasztott igények kielégítésére, ugyanakkor a horgászati lehetőségek biztosítására. Ehhez a munkához kérem a MOHOSZ választott tisztségviselői, és az egyesületek segítségét és támogatását. Horgásztársaimtól pedig a célkitűzések megértését és aktív közreműködést kérek. Minden horgászható víz gondja legyen a miénk, függetlenül attól, ki a vízkezelő. Ha ezt elérjük, akkor a vízterületek valóban a pihenést, a kikapcsolódást és az élményt fogják jelenteni a növekvő horgásztábor részére. Keszei Károly a MOHOSZ főtitkára .