Magyar Horgász, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1983. január / 1. szám

/-------------------------------------------------------------------­ Hogyan tovább? I­smét eltelt egy év. Ezekben a napokban gyűjtö­getjük az esztendő tapasztalatait, s vesszük szám­ba eredményeinket, gondjainkat. Valahogy a „lel­tár” egy kicsit más, mint az előző években. A horgász­­létszám növekedése az előző évek látványos és ugrás­szerű emelkedésével szemben mintha lassult volna. Arra kell felkészülnünk, hogy ez még inkább így lesz, a moz­gási távolság csökken. A realitáshoz tartozik, hogy a lát­ványos vízszerzési lehetőség is lezárult. A horgászható vízterületek kezelésében változás a jövőben nem vár­ható, ezért a meglevő lehetőségek jobbá tételén kell céltudatosan fáradoznunk. Mindezeket figyelembe véve a címben feltett kér­désre válaszolva röviden és tömören azt tudnám vála­szolni, hogy a horgászmozgalom­ban alapvetően a szin­­tentartás és megszilárdítás kettős célját tűnhetjük ma­gunk elé. Mit kell tennünk e cél érdekében, képesek vagyunk-e e kettős cél megvalósítására? A horgászható vizek kezelésében és gondozásában értékes tapasztalatokra tettünk szert. Megerősítettük szakmai hálózatunkat, a központi agronómusok mellett területi agronómusokat is munkába állítottunk a hor­gászkezelésű vizek jobb kézbentartása, felügyelete, a horgászcélú halgazdálkodás erősítése érdekében. Igen , tiszteletre méltó halasítási programokat dolgoztunk ki és valósítottunk meg az elmúlt években. A közel 21 000 hektárnyi horgászkezelésű vízbe évente hektáronként közel 80 kilogramm ivadékhalat helyeztünk ki. Az elő­nevelt ragadozó ivadékkal együtt 1 hektárra 3700 fo­rint értéket „vetettünk”. Nem kis erőfeszítésünkbe ke­rült, amíg ezt a szintet elértük. Ezt szinten tartani bi­zony nem kevés munkát jelent a jövőben sem. Tovább kell folytatni a saját termelést, gyorsítanunk kell az ilyen célú rekonstrukciós munkálatokat. K­edvező tapasztalatokat szereztünk a szerződéses ivadék biztosítása terén. Tovább kell finomítani a HALÉRT-tel kötött megállapodást, hogy a jö­vőben a haltelepítés színvonalát tartani tudjuk. A halászati termelőszövetkezeti horgászható vizek halasztásában az előző évekhez viszonyítva jelentős vál­tozás következett be. Több ivadék került ezen vizekbe az együttműködési megállapodás alapján. A kedvező hatások 1—2 éven belül a fogási eredmények növeke­désével is tapasztalhatók lesznek. A­­Balatonon évek óta időben és jó minőségben telje­síti halasítási kötelezettségét a Balatoni Halgazdaság. Régi horgászkívánságnak eleget téve, a gazdaság több hely között osztja meg a kihelyezést. Az elmúlt 1—2 év tapasztalata azt mutatja, hogy az összes süllőfogás közel fele-fele arányban oszlik meg a halászok és a horgászok között. Horgászaink szívesen horgásznak süllőre, ezért fokozni kell a süllőtelepítést és 1983-ra kereken egy millió előnevelt süllőivadék kihelyezését kell biztosítani. A sikeres és eredményes horgászathoz azonban meg­felelő mennyiségű és jó minőségű horgászeszközre is szükség van. Úgy hiszem, túlzás nélkül megállapíthat­juk, hogy egyrészt a hazai horgászcikk gyártás fejlesz­tésével, másrészt a TRIÁL-lal való együttműködéssel igen nagyot léptünk előre. Van ugyan még gond, pél­dául a hazai gyártmányú MOM horgászorsókkal, de reméljük, hogy a gyártó cég — megszerezve a kellő ta­pasztalatokat — javítani tud a helyzeten. Nagyon lel­kes a kollektíva és jó a vezetés a Horgászcikk Készítő és Értékesítő Vállalatunknál, ami alapot ad a bizalom­ra. A gyártás során elég gyakran használunk fel im­port anyagot (balsafa, zsinór, üreges csobot stb.). En­nek biztosítása érdekében fokozni kell a vállalat export tevékenységét. Szeretnénk az elért szintet megtartani, a zsinór és horogellátás terén is. Reméljük, ebbeli fáradozásunk is sikeres lesz, bár e kérdés nagy mértékben függvénye az ország gazdasági helyzetének, annak, hogy mennyi devizát kaphatunk erre a célra. Tovább kell finomítani a terítést és azt a régebbi célunkat kell következetesen megvalósítani, hogy legalább minden megyeszékhelyen szakosított boltok álljanak rendelkezésre. Megyei szer­veink vállalták e boltok szakmai patronálását, hogy a tájjellegű igényeknek megfelelő ellátás érvényesüljön. T­avaly kedvező tapasztalatokat szereztünk a hor­gász „szolgáltatás” fejlődésében. Bővítettük a jegyforgalmazó bizományosi hálózatot. A balatoni területi engedély például 105 helyen vásárolható. Közel másfél millió forinttal nőtt is az eladott területi enge­délyek értéke. Néhány merésznek tűnő kísérletet is bevezetünk 1983-ban a Velencei-tavon, a Tisza II. víztározón és a Délegyházi kavicsbánya tavakon: előre váltható, öt al­kalomra érvényes területi jegyet hozunk forgalomba. Mi ennek a lényege? Az öt alkalomra szóló területi en­gedélyt a horgászat alkalmával a horgásznak kell­ ki­tölteni. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a horgász, ha lehetősége és kedve engedi, elkezdheti a horgászatot, tehát jegy után nem kell járkálnia. Vagy, ha körülmé­nyei úgy alakultak, hogy a megváltott jegyet nem tud­ja felhasználni, nem éri károsodás. A tapasztalatok sze­rint aztán kiterjesztenénk ezt a formát például a Bala­tonra is. Lehet, hogy lesz néhány visszaélés, a ragaszkodótól a jegyet ilyen esetekben természetesen bevonjuk. De ez sem gátol bennünket abban, hogy keressük az újat, hogy kényelmesebbé, egyszerűbbé tegyük egyes vízte­­rületeken a területi engedélyhez jutás lehetőségét. Más formáit is keressük a horgászcélú szolgáltatásnak. Gyorsítanunk kell egyes vízterületen a bércsónak-par­­kok létesítését. Más területeken a horgászfelszerelés­­kölcsönzést. Megvizsgáljuk néhány helyen az apró hor­gászcikkek értékesítését. Kísérleti jelleggel néhány speciális vízterületet sze­retnénk kialakítani olyan horgászok részére, akik sajá­tos igényekkel jelentkeznek. Külön térítés ellenében például pisztrángos vizek, süllős vizek, stb. V­áltozatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a rendre, a fegyelemre. Úgy hiszem, itt vannak je­lenleg a legnagyobb gondjaink. Lassan ott tar­tunk, hogy a sorainkban levő néhány ezer fegyelmezet­len, renitens horgász a becsületes, tisztességes horgá­szok jóhírére is árnyékot vet. Vannak sorainkban né­hány ezren, akik horgászat ürügyén mindent megen­gednek maguknak. Nekik nem számít se előírás, se rendszabály. Nekik mindent lehet, több bottal horgász­ni, méreten aluli halakat fogni és elvinni, italozni, hangoskodni. És vannak mások, akik a horgászat ürü­gyén engedély nélkül stégeket létesítenek, vagy ha már megengedték, hogy horgászhatnak, engedély nélkül te­rületet foglalnak, esetleg építkeznek, mondván: „a víz miénk, a horgászoké!” Ha baj van, akkor mennek az egyesülethez, vagy a MOHOSZ-hoz, nyújtson védelmet, hiszen „én ott jogot szereztem, évek óta ez a stégem, az engedély nélkül épített házam, stb.” .Úgy hiszem, itt is rendet kell teremteni. A horgás­­­­zat ürügyén senki nem élvezhet előjogot vagy­­ kiváltságot. A horgászszervezetek egyetlen eset­ben sem lehetnek a fegyelmezetlen állampolgárok vé­delmezői és szószólói. Az állampolgárnak, vállalnia kell a felelősséget azért, amit tett. Külön említést érdemel az italozás. Nem egyszer le­írtuk, elmondottuk ennek gondjait, felhívtuk a figyel­met Veszélyeire. Ennek ellenére évről évre szaporodik a sajnálatos, halálos horgászbalesetek száma. Ha valamire azt mondottuk az előbb, hogy alapvető célunk a szinten tartás és megszilárdítás, akkor az a rend a fegyelem, az előírások betartása. Sőt, úgy is fogalmazhatunk, hogy itt mindenek­előtt a továbbfej­lesztés igénye merül fel. Nagyobb rendet, nagyobb fe­gyelmet, több önuralmat, hogy bennünket, horgászo­kat ne úgy tekintsenek a vízparton néhány ezer hor­gász magatartása miatt, mint nemkívánatos vendéget. A közvélemény, sajnos, néhány tucat ember hibájából is általánosít. Nincs szükségünk arra, hogy féljenek tőlünk, arra inkább, hogy szeressenek bennünket, s a vízen tartózkodó többi állampolgárral együtt,­­békében éljünk és szórakozzunk. A magukról megfeledkezetteknek pedig csak azt tudjuk mondani, horgászni nem kötelező, de a horgászattal kapcsolatos írott és íratlan szabá­lyokat kötelező betartani. Aki ezeket a kötelmeket nem vállalja, attól előbb vagy utóbb elválnak útjaink. Keszei Károly a MOHOSZ főtitkára .

Next