Magyar Horgász, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1983. január / 1. szám
/------------------------------------------------------------------- Hogyan tovább? Ismét eltelt egy év. Ezekben a napokban gyűjtögetjük az esztendő tapasztalatait, s vesszük számba eredményeinket, gondjainkat. Valahogy a „leltár” egy kicsit más, mint az előző években. A horgászlétszám növekedése az előző évek látványos és ugrásszerű emelkedésével szemben mintha lassult volna. Arra kell felkészülnünk, hogy ez még inkább így lesz, a mozgási távolság csökken. A realitáshoz tartozik, hogy a látványos vízszerzési lehetőség is lezárult. A horgászható vízterületek kezelésében változás a jövőben nem várható, ezért a meglevő lehetőségek jobbá tételén kell céltudatosan fáradoznunk. Mindezeket figyelembe véve a címben feltett kérdésre válaszolva röviden és tömören azt tudnám válaszolni, hogy a horgászmozgalomban alapvetően a szintentartás és megszilárdítás kettős célját tűnhetjük magunk elé. Mit kell tennünk e cél érdekében, képesek vagyunk-e e kettős cél megvalósítására? A horgászható vizek kezelésében és gondozásában értékes tapasztalatokra tettünk szert. Megerősítettük szakmai hálózatunkat, a központi agronómusok mellett területi agronómusokat is munkába állítottunk a horgászkezelésű vizek jobb kézbentartása, felügyelete, a horgászcélú halgazdálkodás erősítése érdekében. Igen , tiszteletre méltó halasítási programokat dolgoztunk ki és valósítottunk meg az elmúlt években. A közel 21 000 hektárnyi horgászkezelésű vízbe évente hektáronként közel 80 kilogramm ivadékhalat helyeztünk ki. Az előnevelt ragadozó ivadékkal együtt 1 hektárra 3700 forint értéket „vetettünk”. Nem kis erőfeszítésünkbe került, amíg ezt a szintet elértük. Ezt szinten tartani bizony nem kevés munkát jelent a jövőben sem. Tovább kell folytatni a saját termelést, gyorsítanunk kell az ilyen célú rekonstrukciós munkálatokat. Kedvező tapasztalatokat szereztünk a szerződéses ivadék biztosítása terén. Tovább kell finomítani a HALÉRT-tel kötött megállapodást, hogy a jövőben a haltelepítés színvonalát tartani tudjuk. A halászati termelőszövetkezeti horgászható vizek halasztásában az előző évekhez viszonyítva jelentős változás következett be. Több ivadék került ezen vizekbe az együttműködési megállapodás alapján. A kedvező hatások 1—2 éven belül a fogási eredmények növekedésével is tapasztalhatók lesznek. ABalatonon évek óta időben és jó minőségben teljesíti halasítási kötelezettségét a Balatoni Halgazdaság. Régi horgászkívánságnak eleget téve, a gazdaság több hely között osztja meg a kihelyezést. Az elmúlt 1—2 év tapasztalata azt mutatja, hogy az összes süllőfogás közel fele-fele arányban oszlik meg a halászok és a horgászok között. Horgászaink szívesen horgásznak süllőre, ezért fokozni kell a süllőtelepítést és 1983-ra kereken egy millió előnevelt süllőivadék kihelyezését kell biztosítani. A sikeres és eredményes horgászathoz azonban megfelelő mennyiségű és jó minőségű horgászeszközre is szükség van. Úgy hiszem, túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy egyrészt a hazai horgászcikk gyártás fejlesztésével, másrészt a TRIÁL-lal való együttműködéssel igen nagyot léptünk előre. Van ugyan még gond, például a hazai gyártmányú MOM horgászorsókkal, de reméljük, hogy a gyártó cég — megszerezve a kellő tapasztalatokat — javítani tud a helyzeten. Nagyon lelkes a kollektíva és jó a vezetés a Horgászcikk Készítő és Értékesítő Vállalatunknál, ami alapot ad a bizalomra. A gyártás során elég gyakran használunk fel import anyagot (balsafa, zsinór, üreges csobot stb.). Ennek biztosítása érdekében fokozni kell a vállalat export tevékenységét. Szeretnénk az elért szintet megtartani, a zsinór és horogellátás terén is. Reméljük, ebbeli fáradozásunk is sikeres lesz, bár e kérdés nagy mértékben függvénye az ország gazdasági helyzetének, annak, hogy mennyi devizát kaphatunk erre a célra. Tovább kell finomítani a terítést és azt a régebbi célunkat kell következetesen megvalósítani, hogy legalább minden megyeszékhelyen szakosított boltok álljanak rendelkezésre. Megyei szerveink vállalták e boltok szakmai patronálását, hogy a tájjellegű igényeknek megfelelő ellátás érvényesüljön. Tavaly kedvező tapasztalatokat szereztünk a horgász „szolgáltatás” fejlődésében. Bővítettük a jegyforgalmazó bizományosi hálózatot. A balatoni területi engedély például 105 helyen vásárolható. Közel másfél millió forinttal nőtt is az eladott területi engedélyek értéke. Néhány merésznek tűnő kísérletet is bevezetünk 1983-ban a Velencei-tavon, a Tisza II. víztározón és a Délegyházi kavicsbánya tavakon: előre váltható, öt alkalomra érvényes területi jegyet hozunk forgalomba. Mi ennek a lényege? Az öt alkalomra szóló területi engedélyt a horgászat alkalmával a horgásznak kell kitölteni. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a horgász, ha lehetősége és kedve engedi, elkezdheti a horgászatot, tehát jegy után nem kell járkálnia. Vagy, ha körülményei úgy alakultak, hogy a megváltott jegyet nem tudja felhasználni, nem éri károsodás. A tapasztalatok szerint aztán kiterjesztenénk ezt a formát például a Balatonra is. Lehet, hogy lesz néhány visszaélés, a ragaszkodótól a jegyet ilyen esetekben természetesen bevonjuk. De ez sem gátol bennünket abban, hogy keressük az újat, hogy kényelmesebbé, egyszerűbbé tegyük egyes vízterületeken a területi engedélyhez jutás lehetőségét. Más formáit is keressük a horgászcélú szolgáltatásnak. Gyorsítanunk kell egyes vízterületen a bércsónak-parkok létesítését. Más területeken a horgászfelszereléskölcsönzést. Megvizsgáljuk néhány helyen az apró horgászcikkek értékesítését. Kísérleti jelleggel néhány speciális vízterületet szeretnénk kialakítani olyan horgászok részére, akik sajátos igényekkel jelentkeznek. Külön térítés ellenében például pisztrángos vizek, süllős vizek, stb. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a rendre, a fegyelemre. Úgy hiszem, itt vannak jelenleg a legnagyobb gondjaink. Lassan ott tartunk, hogy a sorainkban levő néhány ezer fegyelmezetlen, renitens horgász a becsületes, tisztességes horgászok jóhírére is árnyékot vet. Vannak sorainkban néhány ezren, akik horgászat ürügyén mindent megengednek maguknak. Nekik nem számít se előírás, se rendszabály. Nekik mindent lehet, több bottal horgászni, méreten aluli halakat fogni és elvinni, italozni, hangoskodni. És vannak mások, akik a horgászat ürügyén engedély nélkül stégeket létesítenek, vagy ha már megengedték, hogy horgászhatnak, engedély nélkül területet foglalnak, esetleg építkeznek, mondván: „a víz miénk, a horgászoké!” Ha baj van, akkor mennek az egyesülethez, vagy a MOHOSZ-hoz, nyújtson védelmet, hiszen „én ott jogot szereztem, évek óta ez a stégem, az engedély nélkül épített házam, stb.” .Úgy hiszem, itt is rendet kell teremteni. A horgászat ürügyén senki nem élvezhet előjogot vagy kiváltságot. A horgászszervezetek egyetlen esetben sem lehetnek a fegyelmezetlen állampolgárok védelmezői és szószólói. Az állampolgárnak, vállalnia kell a felelősséget azért, amit tett. Külön említést érdemel az italozás. Nem egyszer leírtuk, elmondottuk ennek gondjait, felhívtuk a figyelmet Veszélyeire. Ennek ellenére évről évre szaporodik a sajnálatos, halálos horgászbalesetek száma. Ha valamire azt mondottuk az előbb, hogy alapvető célunk a szinten tartás és megszilárdítás, akkor az a rend a fegyelem, az előírások betartása. Sőt, úgy is fogalmazhatunk, hogy itt mindenekelőtt a továbbfejlesztés igénye merül fel. Nagyobb rendet, nagyobb fegyelmet, több önuralmat, hogy bennünket, horgászokat ne úgy tekintsenek a vízparton néhány ezer horgász magatartása miatt, mint nemkívánatos vendéget. A közvélemény, sajnos, néhány tucat ember hibájából is általánosít. Nincs szükségünk arra, hogy féljenek tőlünk, arra inkább, hogy szeressenek bennünket, s a vízen tartózkodó többi állampolgárral együtt,békében éljünk és szórakozzunk. A magukról megfeledkezetteknek pedig csak azt tudjuk mondani, horgászni nem kötelező, de a horgászattal kapcsolatos írott és íratlan szabályokat kötelező betartani. Aki ezeket a kötelmeket nem vállalja, attól előbb vagy utóbb elválnak útjaink. Keszei Károly a MOHOSZ főtitkára .