Magyar Horgász, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988. január / 1. szám
s4 repüpete Amikor ezek a sorok íródnak, a horgászat különböző szervei éppen a lezárult év munkáját értékelik, s minnjárt a jövőt is tervezik. Sorra veszik milyen feladatokat kell elvégezni, hogy az új esztendőben még hasznosabban tevékenykedhessenek a horgászköz javára. A MOHOSZ Halfogó és Versenysport Szakbizottság is megtárgyalta mindazt, ami a továbblépéshez szükséges. Felvetődhet, miért éppen, ezt említjük, hiszen a versenyzés nem éppen a legfontosabb része a horgászatnak. Valóban, nem a legfontosabb, de nem is elhanyagolható, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi években mind többen kóstolnak bele a halfogó versenyzés izgalmaiba, kapcsolódtak be egy-egy alkalmi, vagy egyesületi küzdelembe. Számuk ma már a körülbelül kétezer rendszeresen versenyzőn kívül is közel jár a tizenötezerhez. Ez pedig nem kevés, néhány szót mindenképpen megérdemel. A versenybe bekapcsolódók számának növekedése, ha közvetve is, de mindenképpen összefügg a finom eszközökkel történő horgászás népszerűsítésével. Az országos veresenyrendszer látja ennek hasznát, miközben emelkedik a másod- és első osztályú csapatbajnokságok színvonala is. Az igazi megméretés természetesen a nemzetközi versenyeken történik, tavaly a szövetség segítő szándéka nyomán a megméretésre bőven volt alkalom: hét ízben indultak legjobbjaink külföldi versenyen. Végül a halfogó-válogatott — változó összetételben — a megszerezhető negyvenkét dobogós helyezésből tizenhármat hódítottak el. Az öt arany-, a négy-négy ezüst- és bronzérem összességében szépen cseng, de az is igaz, hogy volt nem egy olyan verseny, amelyen horgászaink dobogókörelbe sem kerültek. És bár a bizottság értékelésében a portugáliai világbajnokságról az hangzott el, hogy „a magyar csapat az erőviszonyoknak megfelelően, a részt vevő húsz induló közül a tizenötödik helyen végzett”, ez sem sorolható az elismerésre méltó szereplések közé. Már azért sem, mert az előző vb-n a magyar csapat ötödik lett. A bizottság elnöke joggal állapította meg, a MOHOSZ vezetése elvárja, ha olyan anyagi támogatást biztosít a szakbizottság költségvetésében, mint legutóbb is, akkor annak arányában jelentkezzenek a jó eredmények. Elégedetlenségre semmi ok, de a jövő követelményeinek meghatározásakor mindenképpen fontos, hogy versenysportunk eredményeit, helyzetét, a vele szemben támasztható igényeket a lehető legtárgyilagosabban mérjük fel. Már csak azért is, mert az idén újabb jelentős erőpróbák következnek, köztük a szocialista országok XXIV. Barátság Kupa horgászversenye a Szovjetunióban, és a XXXV. Sporthorgász Világbajnokság Belgiumban. A nemzetközi szereplések mellett legalább olyan fontos az a felvilágosító és propagandamunka, amelyet a versenysporthoz vezető könnyűúszós horgászat terjesztése érdekében kívánnak tenni. Mindenképpen vonzónak ígérkezik, hogy az élversenyzők közreműködésével szerveznek majd szakelőadásokat, bemutatókat, gyermek- és ifjúsági horgászok részére versenyeket. Mindezt természetesen az oktatási és az ifjúsági szakbizottsággal együttműködve. Az ez irányú tevékenység nem szűkül csupán a népszerűsítésre, hanem — igen helyesen — a MOHOSZ közbenjár, hogy a szükséges felszereléseket, etetőanyagokat be lehessen szerezni. A módszerek ismertetésében segít a Magyar Horgász szerkesztősége is, helyet és lehetőséget biztosít az ilyen témájú anyagoknak. Bizonyára akad horgásztárs, aki megkérdezi, miért kell ennyi helyet áldozni a versenyhorgászatra, miért van a lapban olykor két oldalt is kitevő versenytudósítás. Egyrészt, mert az egyre fejlődő versenyrendszer eredményeinek ez az egyetlen nyílt fóruma, akit érdekel, csak innen tudhatja meg, mi is történt a versenyeken. Másrészt az egyszerű közhorgász is hasznát láthatja, ha olyasmit lát vagy hall a versenyhorgászoktól, amitől neki is több hal kerülhet a szákjába. 2 A tartalomból: A szerkesztő jegyzete 2 A cél változatlan 3 Rekordlista 4 Színek és árnyak a víz mélyén 8 Felhívás ifjúsági horgászvetélkedőre 8 Miközben horgászom 9 Tanácsadó szolgálat 10 A bálák vizén 12 A téli halvédelem hetei 13 Távoli vizeken 11 Az olvasóé a szó 16 Szabolcs megyéből jelentjük 18 A busák védelmében 21 Vízparti állatok 21 Tragédia után 22 Megújul a kanizsai Csónakázó-tó 22 Szolunáris tábla 23 A MAHOR 1987. évi tartalomjegyzéke 25 Apróhirdetés 27 Van humorunk 29 ! Címlapunkon: Boldog új évet kívánunk! (Rostásy Szabó Mihály felvétele) Hátsó borítón: Csónakok, téli pihenőben (Magyar Ferenc felvétele) ELNÉZÉST KÉRÜNK kedves olvasóinktól, hogy a Magyar Horgász decemberi és januári száma jelentős késéssel érkezett az árusokhoz. Az eltolódást a nyomda műszaki problémái okozták. A Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja XLII. évfolyam, 1. szám — 1988. január 1. Ára: 16 Ft Kiadja a Népszava Lap- és Könyvkiadó, 1964 Budapest VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-810 Levélcím: 1964 Budapest, Pf. 32. Felelős kiadó: Kiss Jenő igazgató 88.2523/01-66-22 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Főszerkesztő: PÉTER RÓBERT Szerkeszti a szerkesztőbizottság A szerkesztőbizottság vezetője: CZAKÓ BÉLA A szerkesztőbizottság tagjai: Földeáki Béla (titkár), Gál Pál, Micheller Tibor, Montskó Éva, Németh Jenő, dr. Pénzes Bethen, Pintér Károly, Rajnai Árpád, Regős János, Rozsman István, Szalai Ferenc, Szalay Ferenc, Szász Imre, Vigh József, Zombori Attila Szerkesztőség: 1051 Budapest V., Október 6. utca 20. Telefon: 325-315 Kéziratokat, fotókat stb. nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely kézbesítő postahivatalban, a kézbesítőknél és a Posta hírlapüzleteiben Előfizetési díj egy évre: 192 Ft. Külföldre: 228 Ft Index: 25 579, ISSN 0133-2112