Magyar Horgász, 1997 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1997. január / 1. szám

ÖTVEN­ÉVES a ■ ■ Magyar­­ Horgász Jubileumhoz érkeztünk. Kereken ötven esztendővel ezelőtt, 1947. januárjában jelent meg a Magyar Horgász első száma, mint az újjáalakult Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja. Ritka esemény egy lap életében ilyen évforduló. Emlékezésre méltó ünnep. Nemcsak itthon, hanem kontinensün­kön is a legrégibb folyóiratok közé tar­tozik. Elődje, a Sporthorgászat, amely kezdetben a legnagyobb horgász egye­sületnek, a Budapesti Sporthorgászok Egyesületének, majd később az orszá­gos szervezetnek volt lapja az 1925. évi indulás után, már három éve szünetelt, amikor 1946. december 15-i ülésén a MOHOSZ közgyűlése úgy döntött, hogy a szövetség lapja januárban jelen­jen meg, és mint az az első oldalon is olvasható, valamennyi tag (tizenhétez­ren voltak ekkor) ingyenesen, ponto­sabban a tagdíj részeként kapja meg. A szövetség hivatalos ténykedése, a bő­vülő horgásztársadalom szervezése két­ségtelenül minden horgászt érintett és érdekelt akkoriban is. A horgászéletnek pedig számos olyan mozzanata, esemé­nye van, amely „alkalmat ad érdeklő­dést keltő hírek, cikkek megírására a Magyar Horgászban” - fogalmazta ek­kor a nemrég elhunyt Vígh József, aki sokáig volt a lap főszerkesztője. Tem­észetesen kezdettől fogva nem csupán ezzel foglalkozott lapunk. A szépirodalmi cikkek mellett, mint azt mostani számunk 21. oldalán kezdődő jubileumi összeállításunkban is olvashat­ják a Magyar Horgász első szerkesztője, Berényi János tollából: horgászati lehe­tőségekről, módszerekről, eszközök ké­szítéséről, újdonságokról, találmányok­ról, a vizek állapotáról, kirándulási lehe­tőségekről szóló tudósításokról értesül­hettek a horgászok. Azaz mindarról, ami a horgászt érdekli, foglalkoztatja. Nemzedékek sora tanulta-tanulja la­punkból a horgászat fortélyait. A ha­lak, a víz, a természet, és környezetünk szeretetét. A horgászok összetartozását, barátságát, egymás tiszteletét. A sport­szerű horgászatot, a nemes vetélkedést, a horgászerkölcsöt, az emberi tartást. A tizenhétezres példányszámmal induló Magyar Horgász azóta a legnagyobb példányszámú, legnépszerűbb hazai hobbilap lett, s a „HORGÁSZÚJ­SÁG” név mellé becenevet is kapott, ő lett a MAHOR. Szerzői mindig is a hazai horgász szakirodalom legkivá­lóbb képviselői voltak. Antos Zoltán, Berényi János, Farkasházy Tibor, Rácz Elemér, Szalkay Béla, Szász Imre, Vígh József, Zabos Géza - találomra kiraga­dott, mindannyiunk előtt ismert nevek. A Magyar Horgász szerzői ma is a hazai horgász-szakirodalom legjelesebb mű­velői. Közöttünk vannak még a régiek, a talán nem haragszanak meg rám a kifejezésért­­ nagy öregek, akik remé­nyeink szerint még nagyon sokáig írják meg horgász-tapasztalataikat, vala­mennyiünk okulására. Közben, éppen a Magyar Horgászon, felnevelkedett számos olyan, már a fiatalabb nemze­dékhez tartozó újságíró, szerkesztő, szakíró, akik nemcsak, hogy méltókép­pen folytatják, hanem szakértelmükkel méginkább kiszélesítik a Magyar Hor­gász hagyományait. A lap az első számok óta természete­sen nagyott változott. Alaphivatása vi­szont ma is ugyanaz: egymás okulására közkinccsé tenni a hazai és külföldi hor­gászok tapasztalatait, segíteni a sport­szerű, becsületes horgászatot. Első évfo­lyamainkban kiváló horgászok írták le tapasztalataikat, ismereteiket. Széle­sebb látókörű lett a Magyar Horgász, s az utóbbi néhány évben kialakult gár­dája szakértelmével, horgásza­tszereteté­­vel törekszik az olvasónak, a horgász­nak olyan korszerű ismereteket átadni, amelyek minden horgász javára lehet­nek. Természetesen mind a horgászat, mind az újságkészítés technikája is na­gyott fejlődött első számunk bejelenése óta. Meggyőződésünk, hogy a többszáz­ezres horgásztársadalomban, ha egy­más tisztelete, az igazi emberi értékek és teljesítmények tisztelete lesz az uralko­dó, hozzájárulhatunk ahhoz is, hogy ez az élet más területein is ugyanígy legyen. Különösen fontosnak tartjuk ezt most, a mai változó, eltorzított értékrendű vi­lágunkban. Gondoljunk arra, hogy a pompás szórakozásunkkal, szenvedélyünkkel most ismerkedők, vagy az utánunk kö­vetkező horgászok is mennyit tanulhat­nak, mennyi ismeretet szerezhetnek minden gondolatból, módszerből, amely a néma és rejtve élő halak olyan nehezen kifürkészhető életmódjának megismerésében, horogra kerítésében, az önfeledt szabadidő-eltöltésben, vi­zeink megóvásában, a horgászlehetősé­gek bővítésében, s a nemes ellenfél, a hal szeretetében segít. Hűséges - és tegyük hozzá: egyre nö­vekvő - olvasótáborunknak pedig azt ígérhetjük, hogy továbbra is megte­szünk mindent ennek érdekében. A Magyar Horgász olvasóinak ragasz­kodása, bizalma, amit többek között leveleikből, telefonhívásaikból nap mint nap érzünk, lapunk versenyeinek­­horgásztalálkozóinak népszerűsége, új­ságunk nemzetközi elismertsége kötelez bennünket arra, hogy törekedjünk to­vábbra is mindig a legjobbra, a pontos­ságra, hitelességre, tisztességre. Lapunk ötven évében benne van a horgászat történetének ötven éve. Mi, maiak, megköszönve olvasóink meg­tisztelő bizalmát, ezekkel a tapasztala­tokkal felvértezve szeretnénk olvasó­inknak továbbra is hasznos, szép - még szebb - érdekes lapot nyújtani. Hogy minden mostani és leendő hor­gásznak minél gyakrabban rezdüljön kapásjelzője, s görbüljön a botja. SZALAY FERENC agyar Horgász 1997/1­3

Next