Magyar Horgász, 1997 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1997. január / 1. szám
ÖTVENÉVES a ■ ■ Magyar Horgász Jubileumhoz érkeztünk. Kereken ötven esztendővel ezelőtt, 1947. januárjában jelent meg a Magyar Horgász első száma, mint az újjáalakult Magyar Országos Horgász Szövetség hivatalos lapja. Ritka esemény egy lap életében ilyen évforduló. Emlékezésre méltó ünnep. Nemcsak itthon, hanem kontinensünkön is a legrégibb folyóiratok közé tartozik. Elődje, a Sporthorgászat, amely kezdetben a legnagyobb horgász egyesületnek, a Budapesti Sporthorgászok Egyesületének, majd később az országos szervezetnek volt lapja az 1925. évi indulás után, már három éve szünetelt, amikor 1946. december 15-i ülésén a MOHOSZ közgyűlése úgy döntött, hogy a szövetség lapja januárban jelenjen meg, és mint az az első oldalon is olvasható, valamennyi tag (tizenhétezren voltak ekkor) ingyenesen, pontosabban a tagdíj részeként kapja meg. A szövetség hivatalos ténykedése, a bővülő horgásztársadalom szervezése kétségtelenül minden horgászt érintett és érdekelt akkoriban is. A horgászéletnek pedig számos olyan mozzanata, eseménye van, amely „alkalmat ad érdeklődést keltő hírek, cikkek megírására a Magyar Horgászban” - fogalmazta ekkor a nemrég elhunyt Vígh József, aki sokáig volt a lap főszerkesztője. Temészetesen kezdettől fogva nem csupán ezzel foglalkozott lapunk. A szépirodalmi cikkek mellett, mint azt mostani számunk 21. oldalán kezdődő jubileumi összeállításunkban is olvashatják a Magyar Horgász első szerkesztője, Berényi János tollából: horgászati lehetőségekről, módszerekről, eszközök készítéséről, újdonságokról, találmányokról, a vizek állapotáról, kirándulási lehetőségekről szóló tudósításokról értesülhettek a horgászok. Azaz mindarról, ami a horgászt érdekli, foglalkoztatja. Nemzedékek sora tanulta-tanulja lapunkból a horgászat fortélyait. A halak, a víz, a természet, és környezetünk szeretetét. A horgászok összetartozását, barátságát, egymás tiszteletét. A sportszerű horgászatot, a nemes vetélkedést, a horgászerkölcsöt, az emberi tartást. A tizenhétezres példányszámmal induló Magyar Horgász azóta a legnagyobb példányszámú, legnépszerűbb hazai hobbilap lett, s a „HORGÁSZÚJSÁG” név mellé becenevet is kapott, ő lett a MAHOR. Szerzői mindig is a hazai horgász szakirodalom legkiválóbb képviselői voltak. Antos Zoltán, Berényi János, Farkasházy Tibor, Rácz Elemér, Szalkay Béla, Szász Imre, Vígh József, Zabos Géza - találomra kiragadott, mindannyiunk előtt ismert nevek. A Magyar Horgász szerzői ma is a hazai horgász-szakirodalom legjelesebb művelői. Közöttünk vannak még a régiek, a talán nem haragszanak meg rám a kifejezésért nagy öregek, akik reményeink szerint még nagyon sokáig írják meg horgász-tapasztalataikat, valamennyiünk okulására. Közben, éppen a Magyar Horgászon, felnevelkedett számos olyan, már a fiatalabb nemzedékhez tartozó újságíró, szerkesztő, szakíró, akik nemcsak, hogy méltóképpen folytatják, hanem szakértelmükkel méginkább kiszélesítik a Magyar Horgász hagyományait. A lap az első számok óta természetesen nagyott változott. Alaphivatása viszont ma is ugyanaz: egymás okulására közkinccsé tenni a hazai és külföldi horgászok tapasztalatait, segíteni a sportszerű, becsületes horgászatot. Első évfolyamainkban kiváló horgászok írták le tapasztalataikat, ismereteiket. Szélesebb látókörű lett a Magyar Horgász, s az utóbbi néhány évben kialakult gárdája szakértelmével, horgászatszeretetével törekszik az olvasónak, a horgásznak olyan korszerű ismereteket átadni, amelyek minden horgász javára lehetnek. Természetesen mind a horgászat, mind az újságkészítés technikája is nagyott fejlődött első számunk bejelenése óta. Meggyőződésünk, hogy a többszázezres horgásztársadalomban, ha egymás tisztelete, az igazi emberi értékek és teljesítmények tisztelete lesz az uralkodó, hozzájárulhatunk ahhoz is, hogy ez az élet más területein is ugyanígy legyen. Különösen fontosnak tartjuk ezt most, a mai változó, eltorzított értékrendű világunkban. Gondoljunk arra, hogy a pompás szórakozásunkkal, szenvedélyünkkel most ismerkedők, vagy az utánunk következő horgászok is mennyit tanulhatnak, mennyi ismeretet szerezhetnek minden gondolatból, módszerből, amely a néma és rejtve élő halak olyan nehezen kifürkészhető életmódjának megismerésében, horogra kerítésében, az önfeledt szabadidő-eltöltésben, vizeink megóvásában, a horgászlehetőségek bővítésében, s a nemes ellenfél, a hal szeretetében segít. Hűséges - és tegyük hozzá: egyre növekvő - olvasótáborunknak pedig azt ígérhetjük, hogy továbbra is megteszünk mindent ennek érdekében. A Magyar Horgász olvasóinak ragaszkodása, bizalma, amit többek között leveleikből, telefonhívásaikból nap mint nap érzünk, lapunk versenyeinekhorgásztalálkozóinak népszerűsége, újságunk nemzetközi elismertsége kötelez bennünket arra, hogy törekedjünk továbbra is mindig a legjobbra, a pontosságra, hitelességre, tisztességre. Lapunk ötven évében benne van a horgászat történetének ötven éve. Mi, maiak, megköszönve olvasóink megtisztelő bizalmát, ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve szeretnénk olvasóinknak továbbra is hasznos, szép - még szebb - érdekes lapot nyújtani. Hogy minden mostani és leendő horgásznak minél gyakrabban rezdüljön kapásjelzője, s görbüljön a botja. SZALAY FERENC agyar Horgász 1997/13