Magyar Horgász, 2007 (61. évfolyam, 1-12. szám)
2007. január / 1. szám
HATVAN ÉVE: MAGYAR HORGÁSZ Benevolo Lectori Salutem - köszöntjük a jóakaratú olvasót! Régi könyvek, írások elején volt szokásos ez a beköszöntő, amelylyel a kedves olvasó jóindulatát igyekezett megnyerni írásához a szerző. Magam természetesen nem e szerény szerkesztői jegyzetet, hanem a Magyar Horgászt ajánlom továbbra is a kedves olvasó jóindulatába. S hogy miért épp most? Mert különleges alkalom van: hatvan évvel ezelőtt, 1947 januárjában jelent meg először az újjáalakult országos horgász szövetség lapja, a Magyar Horgász. A Magyar Horgász mindig is sokkal többet jelentett a horgászok számára egy egyszerű újságnál: tankönyv, amelyből felnőttek és ifjú horgászpalánták tanulták meg a horgászat csínját-bínját; folyóirat, amelyben az olvasók kedvükre válogathattak izgalmas horgászkalandok, élmények, érdekes fogások nem egyszer irodalmi színvonalú leírásában; szakmai folyóirat, amelynek révén a halak, a mivilág, a vízparti környezet élővilágának rejtelei népszerű leírások, olykor tudományos elemzések formájában tárultak fel;földrajzkönyv, amelyből a horgászok sorra ismerhettek meg mindig egyegy darabot hazánkból: ezernyi horgászoket, lehetőségeiket, halait, élővilágát, környezetét, és nem csupán megismerhették, de a leváló szerzők jóvoltából össze is melegedhettek velük. magazin, amely beszámolt a horgász közösségek életéről, az ország különböző vizein fogott halak elejtésének módjairól, furfangjairól (gondolják csak el: a Magyar Horgász rekordlistájáról vezetett adatbázisomban jelenleg közel 12 ezer rekordfogásnál tartok a lista 1964. évi megjelenése óta!), a legkülönbözőbb hazai és nemzetközi horgászversejtyekről és minden, a horgászással kapcsolatos eseményről, fejtörőket, játékokat, pályázatokat közölt, s recepteket adott a lap nemcsak a hal megfogására, hanem - ha már megfogtuk - az elkészítésére is, szolunáris naptárunk pedig sok horgász iránytűje lett. Ki-k végelenségig folytathatná azoknak a tapasztalatoknak, élményeknek sorát, amelyeket a Magyar Horgász jelentett és jelent számára, mint ahogy ilyen élményekről ír néhány szakírónk az előző oldalon, személyes tapasztalataival erősítve meg: a horgászok újságja hatvan éve kincsesbányája a hazai horgászatnak, a Magyar Horgász. A MOHOSZ 1946. évi közgyűlési határozata úgy rendelkezett, hogy „a Mohosz hivatalos lapját, a Magyar Horgászt minden tagjának az 1947. évi belépése napját követően ingyen megküldi ”, s ez egy jó darabig így is maradt. Magam is így ismerkedtem meg kishiszünk abban, hogy lapunk, bármennyire üzleti vállalkozási is kell, hogy legyen - azaz legalábbis tartsa el magát olyan szellemiséget képvisel, amely a jövő évtzedekben is meghatározza a horgászatot, a halak, a vizek, vízpartok, a vízi környezet, a természet szeretetét, óvását. Ezt a féltő, szerető, gyöngéd gondoskodást volt szándékunk évfordulós lapszámunk hmlapjával is szimbolizálni. Most, amikor - Kocsis Zoltán szavaival - „virágzik a gagyi ”, szeretnénk olvasóinknak továbbra is valami igényeset, valami értékeset átnyújtani. Erre tanít bennünket lapunk hatvanéves története. Istenem! Mi minden történt, csupán a horgászatban ez alatt a hatvan év alatt! Mekkorát fejlődött a horgászat technikája és eszköztára hat évtized folyamán! Egyik nap elkezdtem nézegetni az első lapszámtól az apróhrdetéseket. Mekkora az út az akkori és a mostani körülmények között! Csak egyetlen példa: az első lapszámban, 1947. januárjában „baraképületet, fából készült, összerakhatót ” keresnek megvételre, ma luxusüdülők tömegét ajánlják a horgászoknak egy-egy vakációra. A tudományos irányultságú figyelmes olvasó akár szociográfiai tanulmányokat készíthet a horgászélet - életünk egy szeletének - változásairól a lap írásai alapján. Más tudományos terület művelője hazai vizánk élővilágáról. És bár hol vagyunk már attól, amiről az angol utazó, Edward Brown így zengedezett négyszáz évvel ezelőtt magyarországi útirajzában: "A Dunában a pompás pisztrángokon, süllőkön és a vlág legkitűnőbb pontyain kívül még számtalan egyéb halat is fognak, nevezetesebb a görgőcse vagy köviponty, fehér keszeg, durbinies, sügér, kecsege, kárász, lazac, csík” - azért épp lapunkból megismerheti az érdeklődő a horgászok fogásain keresztül, mi minden van ma is lizünkben. Az érdeklődés tartja frissen az embert. Olvasóink pedig érdeklődő, igényes emberek, akiknek emberi sokszínűsége, horgászatuk ezernyi módja, a halfogás élményének megismételhetetlennek tűnő. Nos, ezért ajánlom a kedves olvasó figyelmébe továbbra is a Magyar Horgászt: legyen az ezidán is origo, biztos kiinduló és hivatkozási pont horgászatunkhoz. Mi, szerkesztők és szakírók arra törekszünk, hogy változatlanul megőrizzük a lap színvonalát, igényességét, hitelességét, etikáját. Ez a törekvés is benne van ebben a hatvan évben, a hozzá való ösztönzés pedig olvasóink jóindulatában, ragaszkodásában. De mindenek előtt összefogó, összetartó erő, mégis újra ismétlődő, felejthetetlen érzése ad minaz egy közösséghez: a horgászatot űzők táborához oig új és új témát a legjobb hazai horgász szakírókvaló tartozást jelentő központ lett és az is maradtből álló szerzői gárdánknak. A horgászélet általuk való közvetítésével arra törekszünk, hogy a hatvanéves Magyar Horgász mindig megújuló lendülettel ezt az érdeklőtést fejezze ki és tartsa ébren. Jön a tavasz nemsokára. Még néhány hét és újra kiimulhatunk a tavaszi napsütésben ragyogó vízműkre egy kis korai csukázásra, dévérezésre. És akkor nem nézzük majd irigykedve, mint legelső sráckérd - édesapámnak, mint egyesületi tagnak járt - még a kis alakú és az ötvenes évek elején számunk címlapján látható, képaláírásán olvasható: „ezt a két boldog, megelégedett és sikeres csukavadászt”, kéthavonta, majd negyedévente megjelenő horgászújsággal. S most, hogy a lap történetének immár negyedéhez van szerkesztőként is közöm, elmondhatom, munkámhoz egyértelmű irányjelzést adott az is, hogy beszélgetéseinkben, levelezésünkben Vígh Józsi bácsi, ak hosszú ideig szerkesztette lapunkat, Szász Imre, Kiss Pali bácsi, Zabos Géza is többek között ugyanerre, az összetartozást sugárzó szellemiségre hívták fel a figyelmemet, amelyet igyekeztem és igyekszem ma is tovább erősíteni. Szeretnénk, hogy továbbra is a lehető legtöbb horgászhoz eljusson a Magyar Horgász. Ezért igyekszünk többek között a lap árát is tulajdonképpen az előállítási költségek szintjén tartani. Mert SZALAY FERENC főszerkesztő Map Horgász3