Magyar Horgász, 2007 (61. évfolyam, 1-12. szám)

2007. január / 1. szám

HATVAN ÉVE: MAGYAR HORGÁSZ B­enevolo Lectori Salutem - köszöntjük a jóakaratú olvasót! Régi könyvek, írások elején volt szokásos ez a beköszöntő, amely­­lyel a kedves olvasó jóindulatát igyekezett meg­nyerni írásához a szerző. Magam természetesen nem e szerény szerkesztői jegyzetet, hanem a Ma­gyar Horgászt ajánlom továbbra is a kedves olva­só jóindulatába. S hogy miért épp most? Mert kü­lönleges alkalom van: hatvan évvel ezelőtt, 1947 januárjában jelent meg először az újjáalakult or­szágos horgász szövetség lapja, a Magyar Horgász. A Magyar Horgász mindig is sokkal többet je­lentett a horgászok számára egy egyszerű újságnál: tankönyv, amelyből felnőttek és ifjú horgászpalán­ták tanulták meg a horgászat csínját-bínját; folyó­irat, amelyben az olvasók kedvükre válogathattak izgalmas horgászkalandok, élmények, érdekes fo­gások nem egyszer irodalmi színvonalú leírásá­ban; szakmai folyóirat, amelynek révén a halak, a mivilág, a vízparti környezet élővilágának rejtel­­ei népszerű leírások, olykor tudományos elemzé­sek formájában tárultak fel;földrajzkönyv, amely­ből a horgászok sorra ismerhettek meg mindig egy­­egy darabot hazánkból: ezernyi horgászoket, lehetőségeiket, halait, élővilágát, környezetét, és nem csupán megismerhették, de a leváló szerzők jóvoltából össze is melegedhettek velük. magazin, amely beszámolt a horgász közösségek életéről, az ország különböző vizein fogott halak elejtésének módjairól, fu­rfangjairól (gondolják csak el: a Ma­gyar Horgász rekordlistájáról vezetett adatbázi­somban jelenleg közel 12 ezer rekordfogásnál tar­tok a lista 1964. évi megjelenése óta!), a legkülön­bözőbb hazai és nemzetközi horgászversejtyekről és minden, a horgászással kapcsolatos eseményről, fejtörőket, játékokat, pályázatokat közölt, s recepte­ket adott a lap nemcsak a hal megfogására, hanem - ha m­ár megfogtuk - az elkészítésére is, szolu­­náris naptárunk pedig sok horgász iránytűje lett. Ki-k végelenségig folytathatná azoknak a tapasz­talatoknak, élményeknek sorát, amelyeket a Ma­gyar Horgász jelentett és jelent számára, mint ahogy ilyen élményekről ír néhány szakírónk az előző oldalon, személyes tapasztalataival erősítve meg: a horgászok újságja hatvan éve kincsesbá­­nyája a hazai horgászatnak, a Magyar Horgász. A MOHOSZ 1946. évi köz­gyűlési határozata úgy rendelkezett, hogy „a Mohosz hivatalos lapját, a Magyar Horgász­t min­den tagjának az 1947. évi belépése napját követően ingyen megküldi ”, s ez egy jó darabig így is maradt. Magam is így ismerkedtem meg kis­hiszünk abban, hogy lapunk, bármennyire üzleti vállalkozási is kell, hogy legyen - azaz legalábbis tartsa el magát olyan szellemiséget képvisel, amely a jövő évtzedekben is meghatározza a hor­gászatot, a halak, a vizek, vízpartok, a vízi környe­zet, a természet szeretetét, óvását. Ezt a féltő, szerető, gyöngéd gondoskodást volt szándékunk év­fordulós lapszámunk hmlapjával is szimbolizálni. Most, amikor - Kocsis Zoltán szavaival - „virág­zik a gagyi ”, szeretnénk olvasóinknak továbbra is valami igényeset, valami értékeset átnyújtani. Erre tanít bennünket lapunk hatvanéves története. Istenem! Mi minden történt, csupán a horgá­szatban ez alatt a hatvan év alatt! Mekkorát fejlődött a horgászat technikája és eszköztára hat évtized folyamán! Egyik nap elkezdtem nézegetni az első lapszámtól az apróhrdetéseket. Mekkora az út az akkori és a mostani körülmények között! Csak egyetlen példa: az első lapszámban, 1947. ja­nuárjában „baraképületet, fából készült, összerak­hatót ” keresnek megvételre, ma luxusüdülők tö­megét ajánlják a horgászoknak egy-egy vakáció­ra. A tudományos irányultságú figyelmes olvasó akár szociográfiai tanulmányokat készíthet a hor­gászélet - életünk egy szeletének - változásairól a lap írásai alapján. Más tudományos terület művelője hazai vizánk élővilágáról. És bár hol va­gyunk már attól, amiről az angol utazó, Edward Brown így zengedezett négyszáz évvel ezelőtt ma­gyarországi útirajzában: "A Dunában a pompás pisztrángokon, süllőkön és a vlág legkitűnőbb pontyain kívül még számtalan egyéb halat is fog­nak, nevezetesebb a görgőcse vagy köviponty, fe­hér keszeg, durbinies, sügér, kecsege, kárász, la­zac, csík” - azért épp lapunkból megismerheti az érdeklődő a horgászok fogásain keresztül, mi min­den van ma is lizünkben. Az érdeklődés tartja frissen az embert. Olva­sóink pedig érdeklődő, igényes emberek, akiknek emberi sokszínűsége, horgászatuk ezernyi módja, a halfogás élményének megismételhetetlennek tűnő. Nos, ezért ajánlom a kedves olvasó figyelmébe továbbra is a Magyar Horgászt: legyen az ezidán is origo, biztos kiinduló és hivatkozási pont horgá­szatunkhoz. Mi, szerkesztők és szakírók arra törek­szünk, hogy változatlanul megőrizzük a lap színvonalát, igényességét, hitelességét, etikáját. Ez a törekvés is benne van ebben a hatvan évben, a hozzá való ösztönzés pedig olvasóink jóindulatá­ban, ragaszkodásában. De mindenek előtt összefogó, összetartó erő, mégis újra ismétlődő, felejthetetlen érzése ad min­­az egy közösséghez: a horgászatot űzők táborához oig új és új témát a legjobb hazai horgász szakírók­való tartozást jelentő központ lett és az is maradt­ből álló szerzői gárdánknak. A horgászélet általuk való közvetítésével arra törekszünk, hogy a hatvan­éves Magyar Horgász mindig megújuló lendülettel ezt az érdeklőtést fejezze ki és tartsa ébren. Jön a tavasz nemsokára. Még néhány hét és új­ra kiimulhatunk a tavaszi napsütésben ragyogó vízműkre egy kis korai csukázásra, dévérezésre. És akkor nem nézzük majd irigykedve, mint legelső sráckérd - édesapámnak, mint egyesületi tagnak járt - még a kis alakú és az ötvenes évek elején számunk címlapján látható, képaláírásán olvas­ható: „ezt a két boldog, megelégedett és sikeres csu­kavadászt”, kéthavonta, majd negyedévente megjelenő hor­gászújsággal. S most, hogy a lap történetének im­már negyedéhez van szerkesztőként is közöm, el­mondhatom, munkámhoz egyértelmű irányjelzést adott az is, hogy beszélgetéseinkben, levelezé­sünkben Vígh Józsi bácsi, ak hosszú ideig szer­kesztette lapunkat, Szász Imre, Kiss Pali bácsi, Za­bos Géza is többek között ugyanerre, az összetar­tozást sugárzó szellemiségre hívták fel a figyelme­met, amelyet igyekeztem és igyekszem ma is to­vább erősíteni. Szeretnénk, hogy továbbra is a lehető legtöbb horgászhoz eljusson a Magyar Horgász. Ezért igyekszünk többek között a lap árát is tulajdonkép­pen az előállítási költségek szintjén tartani. Mert SZALAY FERENC főszerkesztő Map Horgász3

Next