Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

www.magyaridok.hu LUGAS 9 r­ tosabb, mint a technikai részek. Egy angol agár az első egyenesben akár 90-100 kilométer/órás se­bességet is elérhet, a magyar és a kis angol agarak (whippetek) maximális teljesítménye pedig 60-70 kilométer/óra. (A mostani Európa-bajnokságon a nyertes angol agárban legjobb átlagsebessége a 480 méteres pályán 62 kilométer/óra volt, a tel­jes távot 27,78 másodperc alatt tette meg, a győz­tes magyar agárszuka átlaga pedig 56 kilométer/ óra volt.) Elképzelhető, hogy mekko­ra terhelés nehezedik a tappancsokra, körmökre, ízületekre. Ha túl kemény a talaj, az a baj, ha túl mély, akkor a nagy megerőltetés miatt leszakadhat­nak az izmok. Lényeges a pálya locso­lásának megoldása is. Alsónémediben négy kút percenként 1500 liter vizet ad erre a célra. ..•­ A technikai felkészülés közé tarto­zik, hogy a startbokszoknak mindig ugyanakkor kell nyílniuk a manipu­láció elkerülése végett. A némedi pá­lyán ember nem is tudja kinyitni kéz­zel, a feladatot a „nyúl” végzi el, mihelyt megfelelő távolságra ért a bokszoktól, ahol már mindegyik kutya egyformán látja. Ahol manuális a nyitás, ott a csalás lehetősége abban áll, hogy a kapunyi­tó - a starter - a pálya belső vagy külső ívéhez közeli bokszban lévő agárhoz igazíthatja a nyi­tást, még úgy is, hogy a kapuk egyszerre nyílnak. Erre a sportágra is jellemző a dopping. Az ellene folytatott harc egyik módját az automatizálás te­szi lehetővé: a komputer rögzíti az edzéseken fu­tott időket, és amikor a gép releváns eltérést ér­zékel az átlagos edzésidei és versenyidei értékek­től, azonnal megvizsgálják az agarat, gyanús ese­tekben előveszik a tulajdonost is. Állandóan je­len van a versenyen állatorvos. Elsősorban a vi­zeletből próbálnak doppingolásra következtetni, s ha itt gyanúsat találnak, vért is vesznek a ku­tyától. Jellemzőn szteroidokkal és fájdalomcsillapítókkal próbál­ják nagyobb teljesítményre bír­ni az állatokat. A szteroid azért veszélyes, mert túlterheli az állat szervezetét, a fájdalomcsillapító pedig azért, mert kiiktatja a fáj­dalomküszöböt, így a kutya nem kap vészjelzést. A túlterhelés akár az agár pusztulásához is vezet­het. A harmadik doppingforrás a rövid hatású szerek adagolása, amelyek révén javul a tüdő oxi­génellátása. Ez ellen viszonylag egyszerű védekezni: az indítás előtt húsz percig pihentetik a kutyákat, ez idő alatt kimegy a szer. Hogy amatőr szinten miért van szükség dop­pingolásra, holott nincs vonzó pénzdíj a győztes­nek, s a fogadásokból sem lehet meggazdagod­ni? Vannak, akik a presztízsért adnak ajzószert kutyájuknak, de még többen, akik a tenyészté­si eredmények látszólagos javítása végett, azaz hogy jó pénzért tudják eladni a kölyköket. Ez­zel a praktikával viszont saját magukat és a ve­vőt is becsapják, s ami a nagyobb baj, hogy fél­reviszik a magyar agártenyésztést.­­ A dopping hosszú távon megszennyezi a vér­vonalakat, mert míg a doppingolt szülők „csodá­latos” eredményeket mutatnak fel, a kölykök nem mennek sehova, s mivel a fecskendőt és a tablet­tát nem lehet örökíteni, a közepesnél jobb szint­re nem tudnak jutni. A sportágban három-négy évet tud egy agár versenyezni, viszont 14 évet él. A kiöregedett és a vérvonalat fenntartani képte­len állatok kétes környezetbe kerülhetnek, sok­szor végzik menhelyen vagy orvvadászok mellett rapsickutyaként - magyarázza Schultz András. Az, hogy egy országnak sikerül megszerez­ni az Európa-bajnokság rendezési jogát, azért nagy dolog, mert össze lehet mérni a magyar te­nyésztésű agarakat a kontinens más tenyésze­teivel, ezeket népszerűsíteni lehet, s nem utol­sósorban barátságok szövődnek. Az Eb színhe­lyéről egyébként a Nemzetközi Kinológiai Szö­vetség agárbizottsága (CDL) dönt a beadott pá­lyázatok alapján. Hazánk idén 2006 óta először nyerte el az Eb-rendezés jogát. A verseny tiszta­ságát, az FCI-szabályzat utolsó betűig való be­tartását a CDL tisztviselői és az egyes országok csapatkapitányai ellenőrzik. Magyarország si­keres világbajnokságot is rendezett 2010-ben, ugyancsak Rábapatonán. A magyarok egyébként Európa-szerte jó tenyésztő hírében állnak, nagy versenyeken mindig jó helyezést érnek el, de ez nem mindig tetszik az irigykedő nyugatiaknak. Emiatt nekünk magasabbra teszik a lécet, s a nemzetközi versenyek lebonyolításában, a pá­lya minősége tekintetében a maximumot kell nyújtanunk. Az agarak eredendően olyan vadászkutyák, amelyek - például a vizslával ellentétben - ma­guk ejtik el a vadat. Tehát maga az agár a fegy­ver, s a hagyomány szerint ezért vezeti gazdája a jobb oldalán. Az agárvadászatot a földművelés terjedésével betiltották, de korlátozottan nem­régiben újra engedélyezte az új vadászati tör­vény - de csak apróvadra (rókára, nyúlra, dú­­vadra) lehet vele menni. Schultz András cso­dálatos dolognak tartja a vadászat eme formá­ját, viszont nem elégedett a törvény egynémely előírásával, a túlszabályozással. Főleg azt ne­hezményezi, hogy az agártulajdonos számára is kötelezővé teszi az állami vadászjegy váltását. Viszont a kutyások többsége nem akarja vagy anyagi okokból nem tudja letenni a vadászvizs­gát. A vizsgának már csak azért sincs sok ér­telme, mivel az agártulajdonosnak kizárólag az adott vadászterület tulajdonosának engedélyé­vel és kíséretével szabad vadásznia a kutyával. Márpedig, ha hivatásos vadász adja a kíséretet, elegendő lenne csak az agárnak vadászvizsgát tennie, s mint bérvadászt fogadnia. Valószínű­leg azonban a rapsickodás rossz emléke és gya­korlata még visszatartja a vadásztársaságokat. Vannak, akik a presztízsért adnak ajzószert kutyájuknak, de még többen, akik a tenyésztési eredmények lát­szólagos javítása végett. A LEGNAGYOBB Az ír farkas a legnagyobb testű agár, többek szerint egyben a legnagyobb termetű kutya is. Termeténél fogva elsősorban rétvadra hajtották, de ha kellett, elbánt a farkasokkal is - mondja Juhász Csilla írfarkas-tenyésztő, a Magyar Agár Faj­tagondozó Klub elnöke, nemzetközi küllembíró. Angliába a kelták vitték magukkal, s a középkorban már törvény szabályozta, hogy csak a királyok, az arisztokrácia, a nemesség, valamint az írók és a költők tarthatták. Külföldre - Európába - főként ajándékozás ré­vén került. Drága és becses ajándéknak számított, s legendák szól­tak arról, hogy egy ír farkas mekkora marhacsordát ér, így terjedt el Lengyelországban, Ausztriában, s még Indiába is eljutott a brit gyarmatosítás jóvoltából. A hábo­rúk a kihalás szélére sodorták a faj­tát, ám az 1800-as években Írország­ban egy George Graham nevű ka­pitány újratenyésztéssel felélesztet­te. A nemesítés célja az volt, hogy a magasság minél nagyobb legyen, ám ez nem mehetett az arányok és a funkció rovására. Az ajánlott mar­magasság kanoknál 90-92 centimé­ter, szukáknál pedig 68-70 centi­méter a minimum - magyarázza Juhász Csilla. Az ír farkast is azután kezdték ver­senyzésre használni, hogy a mező­­gazdaság visszaszorította a vadász­­területeket. A fajtának és az úri szó­rakozásnak viszont fenn kellett maradnia, így nem volt más hátra, mint az, hogy - némi átmenet után - az 1800-as évek végén mű­nyúl után kezdték futtatni az agarakat a coursingpályákon. A ku­tya kecses, nagy, tekintélyt parancsoló, ennek ellenére klasszikus őrzésre-védésre alkalmatlan, mivel nem agresszív, legfeljebb a ter­metével és öblös hangjával riasztja el a hívatlan látogatót. Többek számára státuszszimbólum, mivel jól mutat a kertben. Ugyanak­kor családbarát, gyermekszerető, egyenes és őszinte kutya. Vadá­szat közben is kíméletes, egyetlen harapással öli meg a zsákmányt.

Next