Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-16 / 11. szám

­rátl Jpsata a A Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége a MÁVAG kultúr­termében tartotta ez évi szép­ségkirálynő választását. A nagy eseményt vidám bál, szó­rakozás előzte meg. A boldog királynő: Gáts Livia, a Teleki Blanka Gimn. I­d. oszt. tanúr éj­’. ■V Pereg a dob, pezsdül a ritmus, van mire ropni a táncot! PA Az élelmesek kibújtak a színpadi súgólyukon, hogy jobban és talán jobbat láthassanak. (Farkas Tibor felvételei) Ez nem Dávid és Góliát, ha­nem Miller Tibor, a MÁVAG kiváló kosárlabdázója táncol a bál egyik szépével. Milyen legyen a KISZ? Mindennapos beszédtéma mostanában a fiatalok között az ifjúsági szervezet sorsa, jö­vője. Milyen lesz az új szer­vezet? Az elmúlt hetekben különö­sen a név, az eszmei tartalom foglalkoztatta a vitázókat. He­lyes-e kommunista ifjúsági szövetséget alakítani ebben a történelmi időszakban? Jelen­leg már tartalmi, módszerbeli kérdésekről folyik a vita. Nézzük, mit mondanak az óbudaiak. — A DISZ csak napszámos­­munkát végzett — állapítja meg a hajógyár egyik ifjúmun­kása. — Mi szerveztünk, moz­gósítottunk, a többi tömegszer­vezet, az MRSZ, a MOHOSZ meg motort, rádiót adott. Ter­mészetes hát, hogy nem jöttek szívesen hozzánk a tagok, — így volt ez valóban — szól közbe egy főhadnagy — és hogy ez mennyire helytelen volt, arról mi repülősök sokat tudnánk beszélni. Arról nem is szólva, hogy nagyon kevés munkásgyerek került ki ebből a repülős előiskolából. Szerin­tem a rádiózást, motorozást, repülést a KISZ keretei között kell folytatni, rendelkezésére bocsátva a szükséges eszközö­ket, felszereléseket. Mások a kultúrházat köve­telték az ifjúságnak. Ott a te­levízió, a lemezjátszó, csak a kultúrotthon igazgató használ­ja. Mennyivel jobb lenne, ha a kerület ifjúsága vehetné birtokába. Hasonló a helyzet a sport­pályákon is. Van alkalmas te­rület, de a tanács nem akarja átadni sportpályának — mond­ván — rontaná a városkép­ét. És így? Ott áll gázosan, mint valami szemétgyűjtő telep, így nem rontja a városképet? A tagfelvételre terelődik a szó. Ki lehet tag? Abban meg­egyeznek, hogy a KISZ legyen minőségi szervezet, de azért foglalkoztassa a fiatalok tö­megeit. A békásmegyeri küldött ki­jelenti, hogy ha ők megkezdik a szervezést, két hét alatt el­érik a volt DISZ-létszám 60— 70 százalékát. Valaki közbevág. — Azt hi­szem, ti akkor nem sokan lesz­tek, hanem sűrűen. Bizony nem mindenben egyeznek a vélemények. Egy komoly szőke fiú sokáig csak hallgat, mintha mi sem érde­kelné. Egyszer aztán kirob­ban. — Követelünk, követelünk, de jó lenne beszélni már a kö­telességekről is. Mert abból még nem élünk meg, ha emelik a bért, és az üz­letben nem tudunk ven­ni a pénzünkért, amit akarunk, mert a bankók mö­gött nem lesz munka, nem lesz termelés. Félő, hogy megint kiabálunk a táncért, a spor­tért, a szórakozásért, de senki sem kiabál például azért, hogy kiváló szakember szeretne len­ni, hog­y nyelveket akar tanul­ni A KISZ-nek pedig ezekről a kérdésekről sem szabad meg­feledkeznie, így igaz. Az élet gazdag, sokoldalú és csakis az az ifjú­sági szervezet lehet jó, amely ilyenné formálódik. 2 MAGYAR ifjúság A Nemzetközi Diákszövetség üdvözlete A Nemzetközi Diákszövetség Titkársága a magyar nemzeti ünnep alkalmából üdvözletet küldött a magyar egyetemi és főiskolai diákságnak, a MEFESZ tagjainak. „Legyen sikeres a magyar diákok egy­ségéért, a Nemzetközi Diák­­szövetség és a MEFESZ közti szorosabb kapcsolatok kifej­lesztéséért, a nemzetközi baráti kapcsolatokért és a világ­békéért folytatott munkájuk" — írja a távirat. Alig egy hete jelent meg a párt határozata, amely szóvá­­tette egy új kommunista ifjú­sági szövetség szükségességét. Meglepő — vagy talán nem is meglepő — érdeklődés követte ezt a javaslatot. Vitákról, nem kis számban egyetértésről és cselekvésről szóló levelek, hí­rek érkeznek azóta tömegével. Budapest több kerülete, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Sze­ged, Dunapentele, Veszprém, Szombathely, Debrecen városi és üzemi ifjúkommunista kol­lektívái tudósítanak létezésük­ről. A kisvárdai Vulkán Vas­öntödében negyven ifjúmunkás alapított szervezetet, mint ír­ják, a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezete kívánnak lenni a győri tan­ulóváros 160 fiatalja, egyben a forradalmi ifjúmunkás szövetség teljes tagsága biztosítja támogatásá­ról a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Dunapentelén 120 fiatallal kezdik a munkát és így tovább. Hozzávetőleg számolva is már több ezer fiatal öntevéke­nyen szervezkedik. Pedig az elképzelések, a viták nyomán kialakuló javaslatok még csak a következő napokban tisztul­nak ki egy határozatban. Az elmúlt néhány nap tehát figyelemre méltóan erősíti azt a tényt, hogy az ellenforrada­lom hatása csak az ifjúság egy részénél érvényesült, s a megtévesztett fiatalok közül is sokan ma már tisztábban, vilá­gosabban kezdenek látni. Eb­ből következik, hogy indoko­latlan azoknak a véleménye, akik szerint még nem időszerű létrehozni a Kommunista Ifjú­sági Szövetséget, mivel „az ifjúság annyira meg van zava­rodva, hogy egy ilyen nevű szervezet csak taszítaná őket”. Kétségtelen, nem lebecsül­hető az a zavar, kétkedés, tév­hit, ami még sok fiatalt távol tart. De vajon hogyan küzd­hető le ez a zavar, mi vonzza in­kább a fiatalokat — adódik a kérdés —, egy olyan ifjúsági szövetség-e, amely bátran, ha­tározottan kimondja mi a cél­ja, tartalma, lényege, vagy amelyik igyekezve mindenki­nek igazat adni, megbékül a helytelen véleményekkel is? Ebben a helyzetben a nyíltság, a bátorság helyes! Természe­tesen harcról van szó. De a vitákban és tettekben, amely a fiatalok megnyeréséért fo­lyik, minden bizonnyal erős, értékes ifjúsági szövetség nő fel majd. Nem az ellenforradalmi esz­méké ma ifjúságunk, bár­mennyire is szeretnék ezt sze­­kértőleik, bármennyire is si­került sokuk fejét, szívét meg­zavarni, s bennük a humaniz­mus, a becsület, a tudás és szó­­rakozni vágyás ápolása helyett a gyilkolás, a gyűlölködés ősz­, fenéit szítani. Bizonyíték erre az új szövetség gondolatának térhódítása. Mondják, kérdik azt is: kell-e nekünk egységes ifjú­sági szervezet, amelyben dol­gozhat munkás, paraszt, értel­miségi egyaránt? Nem káros-e ismét, ilyen centralizmusra tö­rekedni. Ezúttal nem idézzük az ifjúmunkás mozgalom tör­ténelmi példáit, amelyek mind az egység mellett szólnak, csu­pán az október 23-át közvetle­nül követő eseményeket em­lítjük. Az ellenforradalom ve­zetői egyik fontos tevékenysé­güknek tartották, hogy szétsza­kítsák az ifjúságot. Létre is hoztak napok alatt annyi ifjú­sági szervezetet, hogy a becsü­letes, dolgozó fiatalok azt sem tudták, melyik mögött ki áll. Nem is állt senki, vagy csak nagyon kevesen. De a cél világos volt: széttagolni, meg­osztani a fiatalokat, s miután a katolikusok, a kisgazdák, a legkülönbözőbb elnevezésű pártok és szervezetek védő­szárnyaik alá vonták ezeket a csoportokat, igyekeztek fel­használni a maguk céljaira. A mi érdekeinket nem a széttagoltság, hanem az össze­fogás szolgálja. Hiszen ifjúsá­gunk zöme — bármi legyen is foglalkozása, éljen falun vagy egyetemen, — céljának tekin­ti a társadalmi haladást, érde­kelt a szocializmus felépítésé­ben, így hozzák össze a közös célok és érdekek minden szo­cializmust építő országban az ifjúság különböző rétegeit. A kérdés az, ki, mikor jut el ah­­­­hoz a felismeréshez: „amit el akarok érni, azt egységben na­gyobb erővel, hatásosabban siettethetem". A DISZ egységes ifjúsági szervezet volt. De hibát vétett, amikor nem gondolt eléggé a különböző ifjúsági rétegek sa­játos igényeire, keveset tett ezek kielégítéséért. A kommu­nista fiataloknak még egyszer nem szabad elkövetniök ezt a hibát. A megalakuló Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek el­sősorban a munkásifjúság so­raiban kell majd szerveződnie, s minden bizonnyal közülük jutnak el a legtöbben és a leg­hamarabb a KISZ táborába. Ez érthető is, hiszen ők a leghala­dóbb társadalmi osztály ifjú nemzedéke, akik joggal hiva­tottak a vezetésre. De minden bizonnyal részt akarnak venni majd a szövetség munkájában a parasztfiatalok, diákok, egye­temisták is — mindazok, akik magukat kommunista fiatalok­nak érzik. E fiataloknak azonban, amel­lett, hogy tagjai lesznek a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek, továbbra is tevéke­nyen részt kell venniök a kö­zös célok eléréséért az EPOSZ, a MEFESZ és a Diákszövetség munkájában. A napokban a Szabad Euró­pa Rádió beszélt a magyar ifjúság helyzetéről. E fogadat­lan prókátorunk kijelenti: „Végső fokon tudjuk, a poli­tika nem azon múlik, hogy milyen kereteket, milyen for­mákat eredményez, hanem a tartalmon.” Nos, ezt bízzák csak a magyar fiatalokra. A forma a Kommunista Ifjúsági Szövetség lesz, s bizonyos, hogy leendő tagjai ezt nem szégyentik. Olyan ifjúsági szö­vetség lesz ez, amely a párt­hoz tartozónak vallja magát, mindenben segíti a párt hatá­rozatainak végrehajtását. De ez a szövetség egyszersmind önálló is lesz. Olyan önállósá­got jelent ez, amelyben kiala­kulhat a fiatalok sajátos arcu­lata, érzelemvilága, tenniaka­­rása, tanulni és szóra­kozni vágyása, hazaszeretete, nemzetközi érzülete, visszaszo­rítva azokat a sekélyes, durva érzéseket, melyeket az októ­beri napok ébresztgettek. íme , ez lesz a tartalma az új ifjúsági szövetségnek. Olyan tartalom ez, amilyent a fiata­lok elképzelnek, magukénak vallanak. S úgy gondoljuk ter­mészetes, hogy a szövetségnek rendelkeznie kell majd azok­kal az eszközökkel is, amelyek szükségesek a szórakozás, a kultúr- és sportigények kielé­gítéséhez. Minden bizonnyal elkerüli majd a szövetség a be­­gubózás veszélyét, s az ifjúság vágyainak megfelelő, ezerszínű igazi fiatalos tevékenységgel válik vonzóvá a fiatalok szá­mára. Ha valamikor, akkor most elmondhatjuk, hogy jövőnket magunk alakítjuk. Mindazok, akik részt vesznek ebben a tör­ténelmi munkában — s nem kicsi az ő számuk — tiszteletre­méltó hivatást teljesítenek! hungern edződik DJ SZÖVETSÉGÜNK SAKK a királynőnek Ez a szép lány egy láthatatlan partnerrel vív sakkmérkő­­zést, aki távolról elektronikus úton „vezényel” egy darut, amely felemeli és helyére helyezi a bábut. Minden bábu tetején kis vaslap van, ennél ragadja meg a daru végére helyezett mágnes. BAROM TAMVASLOMAS 1848 'óságáról EMLÉKEZÉS A MÁRCIUSI NAPRA írta: Korányi Frigyes Petőfi, Jókai és Irányi kora reggel megjelen­tek a jogi egyetemen és fél tízre átjöttek az Újvilág utcai (Ma: Semmelweis utca. — A szerk.) egyetemi épület udva­rába. Éppen gyülekeztünk Ba­lassa előadására. Az előadás megkezdésekor az udvarról előbb csendes, majd hangos beszéd hallatszott fel a terem­be. A szavakat megérteni nem lehetett. Néhányan a folyosó­ra mentek, megnézni mi tör­tént. Visszatérve a terembe, bekiáltották, hogy az udvaron Petőfi szaval. Balassa megsza­kította előadását. A hallgatók ide-oda futkosni kezdtek. Ba­­lassát segédei csendesen in­formálták. Azután Balassa felszólalt. Szavaira ma is jól emlékszem. • — Uraim, nagy mozgalom indult meg. Tartsák meg nyu­galmukat, higgadtságukat. Ezt mondva, kiment a tan­teremből. Tolongva futottunk az udvarba. Petőfi asztalon állva szavalta a Talpra ma­gyar !-t. A hallgatók tömege vette körül. Ma is látom ar­cát, amint halálsápadtan, in­kább elnyomott hangon és időnként csak egyes szavak­nál válva hangosabbá, mon­dotta el költeményét. Eleinte némán állottunk körülötte. Mikor azután hangja megerő­södött, és Petőfi nagyobb pá­tosszal beszélt, a lelkesedés kitört. Az udvart zsúfolásig megtöltötték az odasereglő jo­gászok és más iskolák tanulói. Mikor Petőfi a tizenkét pon­tot elszavalta, azzal a felhí­vással fejezne be, hogy men­jünk a Hatvani utcába, a Trattner­—Károlyi-nyomdá­ba. (Az idős Korányi profesz­­szor itt tévedett; az a Hatva­ni utcai nyomda, a mai Kos­suth Lajos utca 3-as számú házában Länderer és Hecke­nast nyomdája volt. — A szerk.) A tolongó tömeg a Horváth-ház elé vonult. Pető­fivel és Jókaival egynéhá­­nyan felmentünk az első eme­letre és kiléptünk az erkély­re. Előlépett Irányi Dániel egy csomó nyomtatvánnyal, amely a tizenkét pontot tar­talmazta. A városházán hozott hatá­rozat úgy szólt, hogy egy kül­döttség menjen Pozsonyba, a pestiek azon kívánságával, hogy felelős kormány nevez­tessék ki. Az egyetemi hallga­tóság részéről e küldöttségbe Vasváry Pál, Meixner és én lettünk jelöltek. Délután Rá­day Gedeon, mint Pest megye főispánja hívott meg bennün­ket ebédre a Zöldfába. Az ebéden ott volt Eötvös József is. A pohárköszöntők során felszólalt Vasváry Pál. Szó­noklatával annyira elragadta a társaságot, hogy csoporto­san állottak fel és kezét szo­rongatva, arcát csókolva ün­nepelték a fiatal egyetemi hallgatót. Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. A nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartják e bizalmat minden egyéb megtiszteltetésnél be­csesebbnek, s a nép érdekeit sehol és soha el ne felejtsék. Irtó háború minden hiúság­nak. Az embert nem a ruha teszi többé, hanem, aki keblén belől van; szoktassuk hozzá a néphez, hogy az egyszerűséget kezdje el szeretni. A nemzet­őrség öltönye legyen egyszerű, s viseljük azt büszke önérzet­tel mindenkor és mindenütt. Az „arszlán” szó (mai megfele­lője: jampec. — A szerk.) ne legyen ismert fogalom többé. Legyen mindenki annyi, amennyit a haza előtt ér. Magánkötelességeinket a for­radalom tüzei alatt sem feled­jük el: térjünk napi mun­káinkhoz, s adjunk példát. A sajtószabadságot ne hasz­náljuk személyeskedési célok­ra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek neve sza­badság. Ezért komolyan megrójuk mindazokat, kik a jelen idő­ben, midőn az izgatott kedé­lyeket a rend és béke eszméi­re kellene téríteni, a vak lá­zadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, s ■kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyéb ellenséget nem isme­rünk, mint kik kitűzött jel­szavainkat tiszteletben nem­ tartják. Ezen jelszavak: Béke, egyen­lőség, és szabadság! Ellenségeink tehát, kik a vé­res lázadásra izgatnak; kik ahelyett, hogy a nép választ­mánya által adja tudtára aka­ratát az igazgató választmány­nak, tömegestől via facti („A tények útján" — A szerk.) akarják azt a síkra vezetni, — s bizony, okkal nem. A mind hangosabb fenyegetések, melyek arra az esetre szóltak, ha Stancsicsot nem bocsátanák szabadon. A börtönkapu előtt türel­metlen benyomulok valódi be­tyárszemtelenséggel, hangos szitkozódás és gúnyolódás kö­zepette .. 3 ♦ Ezeket az emlékeket, melyek eddig a nagy nyilvánosság elé nem kerültek, 1912-ben, nyolcvannégy esztendős korában mondta tollba feleségének Korányi Frigyes professzor, a nagy belgyó­gyász, a legnagyobb magyar orvosok egyike, a magyar közegész­ségügy legfőbb megalapozója. Jussanak azonban el most, a mai magyar ifjúsághoz. Sorol­juk ezután büszkén a márciusi ifjakhoz Korányi Frigyest is, a nagy orvost, akiről ez eddig nem volt köztudomású — mint az se, hogy ezután honvédorvosként járta végig a szabadságharc csatatereit. A legnagyobb magyar orvos így vett részt a forrada­lomban — az igazi forradalomban. Haló porában is pirulna, ha tudná, hogyan vett részt egy magyar szigorló orvosnő — Tóth Ilona nevű — egy forradal­­mnak kendőzött ellenforradalomban, s még­hozzá a márciusi ifjúság bitorlóit nevében. Akkor, 1848- ban nagyszerűen igaza volt az ifjúságnak. Ez az ifjúság mindvé­gig egy volt Kossuthtal, a forradalmi kormánnyal, így lett — és nem másként — 1848 március 15-ből egy ország legnagyobb dicsősége; ezt üzeni ihlető, dicső hagyományként minden magyar orvostanhallgatónak, szigorló orvosnak, Magyarország minden diákjának Korányi Frigyes, a márciusi ifjú. Nyílt szavak korunk fiatalságához írta: Jókai Mór­ ­.­..no, de itt abba is hagyjuk, a többi is ilyen. A hevenyé­szett fordításunkban közölt idézet Johann Janotyckh von Adler­­stein nevezetű osztrák szerzőnek Chronologisches Tagebuch der magyarischen Revolution („A magyar forradalom időrendi nap­lója”) című mérhetetlenül vastag könyvéből való, mely 1851-ben, Bécsiben jelent meg. Közölni e császárhű hamistanú egykorú val­lomását ma csak azért közöltük, hogy kellő világosság essék arra, hogy száznyolc—százkilenc év múlva kinek egyenes utódai meré­szelték s merészelik „1848. március 15-e örököseinek" nevezni magukat. A császárról ugyanis, akinek szolgálatában a szerző buzgollkodik, tudnivaló, hogy azonos volt I. Ferenc Józseffel, an­nak az Ottó főhercegnek egyik, nem is oly régi elődjével, aki trónja visszaszerzése érdekében meghitt tárgyalásokat folytatott Mindszenty J­ózseffel. Magáról a szerzőről, Johann Janotyckh von Adlersteinről pedig tudnivaló, hogy könyvében mindvégig a hódolattól haldokolva emlegeti mindazokat a magyar mágnáso­kat, akiknek nagybirtokait — mivel március 15-nek valódi örö­kösei e nagybirtokokat a népnek adták — március 15-nek ügyet­lenül bitorlóit jelszavaival szeretnék vissza­kaparintani. Ezek a resztetek Jókainak az Életképek 1848. március 19-i számában megjelent cikkéből valók. A lapot ekkor Jókai még Pe­tőfi társaságában, teljes társszerkesztői egyetértésben szerkesz­tette, tehát a cikk Petőfi nevében is szólt. Hozzátennivalónk ma sincsen — csak követnünk kell nagyszerű szavait. ... és egy hamis tanú Am 15. März. Irta: Johann Janotyckh von Adlerstein Március 15-én már a kora reggeli órákban Mit kí­ván a magyar nemzet? című plakátokat ragasztottak ki az utcasarkokra. A még mindig fennálló cen­zúra bizottság engedélye nél­kül kinyomatott plakát és Pe­tőfi ugyanígy kinyomatott lá­zadó verse, amely által a saj­tószabadságot máris pártütő módon életbe léptették, bizo­nyította, mily csekély súlyt vetettek voltakép őfelségének, a királynak legfelsőbb jóvá­hagyására. Sőt, készen állot­tak már arra is, hogy a leg­felsőbb jóváhagyás megtaga­dása esetén erőszakkal lépje­nek fel, tehát nyílt lázadás­ban, amint ez már a Petőfi­­féle vers fenyegető tónusából eléggé világosan kitűnt — ha ugyan ennek a versfaragónak hazugságtól hemzsegő eszte­­lenségeit egyáltalán versnek nevezhetjük. „Budára!“ — visszhangzott ezerszeresen a kiáltás a Vá­rosház téren. „Budára!“ — ez a kiáltás volt a jeladás a gya­­núsabb és műveltebb osztály elleni általános rohamra. Sem­mi jó ettől nem volt várható VÁLASSZON! Liliput könyvek jelennek meg a Móra Ferenc könyv­kiadónál. Csak a könyvek közül lehet választani, KUKUCSKÁLNI SEM KEL­LETT a Központi Házasság­­kötő teremben, a szélesre tárt ajtóban annyi ismerős művész­arcot lehetett látni, hogy már abból nyilvánvaló volt: érde­kes esküvőnek lehetünk szem­tanúi. A könnyűzene és a szín­művészet képviselői, Bródy Tamás, az egyik legsikeresebb magyar zeneszerző és Kiss Ilona, a Fővárosi Operettszín­­ház tagja kötött házasságot. *** A LEMONDÁSOK UTÁN örömmel értesült a Magyar Labdarúgó Szövetség a svédek meghívásáról: szívesen látják június 16-án a magyar labda­rúgó válogatottat Stockholm­ban válogatott mérkőzésre. Svéd sportbarátaink ugyanaz­nap elküldenek B. csapatukat Budapestre. A válogatott mér­kőzés ügyében folynak a tár­gyalások, egyelőre döntés még nem született. **# BOROSS IDÁRÓL ezúttal már Tel Avivból érkezett hír. A „legpestibb“ magyar sanzon­énekesnő Dékámy Lászlóval, a Vidám Színpad volt tagjával együtt lép fel. Legsikeresebb számuk­: a Honvágydal. M **■* KEVÉS IDEJÜK van válo­gatott kosárlabdázóinknak az idény első válogatott mérkő­zéséig. A napokban érkezett meg a lengyelek meghívása: a férfi válogatottat március vé­gére, a női csapatot április­ kö­­zepére hívják Varsóba. Mind­két meghívást elfogadtuk, tehát a nemzetközi idény a lengyel—magyar találkozóval kezdődik.­ ÖNYVÚJD­ONSÁ­GOK : Kasso rajzok (Képzőművészeti Alap) Egyik legnép­szerűbb karikaturistánk e rajzai derűs humort, optimizmust, frappáns ötletet sugároznak, kötve 25.— Ft. Pá Csín: A család. (Európa) Egy kínai család három nemzedékének keresztmetszetében mutatja meg az író a kínai életet és az ifjú nemzedék harcá­nak győzelmét. 1 kötve 21,50 Ft. Ibsen válogatott drámái. 1.—2. kötet (Európa) A vi­lágirodalom klasszikusai. A válogatás a Brand, a Peer Gynt, a Társadalom támaszai, a Nóra, a Kísértetek, a Vadkacsa, a Rosmersholm és a Solness építőmester című drámákat tartalmazza. félvászonkötésben 63.— Ft. egészvászonkötésben 69.— Ft. K. Grandpierre Emil: A bűvös kaptafa. Regény. (Szépirodalmi) A szatíra a pesti színházi és iro­dalmi világ jellegzetes típusait pellengérezi ki­­kötve 14.— Ft. MÉG SOK MÁS KÖNYVÚJDONSÁG KÖZÖTT VÁLOGATHAT A KÖNYVESBOLTOKBAN.

Next