Magyar Ipar, 1882 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1882-06-30 / 12. szám
I. kötet. Budapest, 1882. junius 30. 12. szám. AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET Megjelen minden hóban kétszer, a hó első és második felében. Az egyesület hivatalos közléseit egyszersmind az egyesület „Industrie-Zeitung für Ungarn“ czimű német közlönye hozza. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal az országos magyar iparegyesület helyiségében. Budapest, Ferencziek bazárja 1. emelet. Szerkesztő : Az országos iparegyesület tagjai e lapot ingyen kapják. Főmunkatárs: MUDRONY SOMA. Nem tagokra nézve az előfizetés egész évre 3 frt. félévre 1 frt. 50 kr. GELLÉRI MÓR. TARTALOM. : általános rész: Szemle. — A sévresi porczellángyár. — Szászország iparfejlődése történetéből. (Vége.) — Ipari mozgalmak. — Kiállítások, versenyek.— Gyakorlati iparűzés.— Különféle közlemények.— Hivatalos közlemények. Az ipariskolák szervezése kérdéséhez.— Szállitási ügyek. — Nyugtázás. — Hirdetések. MAGYAR IPAR (ezelőtt »ANYAGI ÉRDEKEINK«) SZEMLE. Az iparrendészeti kihágásokra kirótt pénzbüntetéseknek elzárásra való átváltoztatása körül követendő eljárás iránt Mármaros megye alispánja részéről egy előfordult eset alkalmából a belügyminiszterhez kérdés intéztetvén, a miniszter a felmerült kérdésre vonatkozólag, egyetértőleg a földmű-, ipar- és kereskedelmi miniszterrel, Máramaros megye közönségét következőkben értesítette : A büntetőtörvénykönyvnek életbeléptetéséről szóló 1880. tvczikk értelmében hatályban maradt egyes országos törvényeknek azon rendelkezései, melyek az ezen törvényekben foglalt határozmányok alapján megállapított pénzbüntetéseknek mikénti átváltoztatására vonatkoznak, az imént idézett 1880. XXXVII. tvczikk 13. §-a szerint az életbe lépett büntető törvényeknek idevágó rendelkezései által csak annyiban érintettek, amennyiben kimondatott, miszerint a 300 frtot felül nem haladó pénzbüntetések elzárásra, az ezen összeget meghaladó pénzbüntetések pedig fogházbüntetésre változtatandók át; egyebekben az említett országos törvényeknek a pénzbüntetések mikénti átváltoztatására vonatkozó speciális határozmányai, a büntető törvények s az azoknak életbeléptetéséről szóló törvény által egyáltalán semmi tekintetben nem érintetvén s nem módosíttatván, önként következik, mikép a kérdéses különleges határozmányok érvényben lévőknek tekintendők s mint ilyenek az illető törvények alapján kirótt pénzbírságok átváltoztatásánál adott esetekben zsinórmértékül veendők. Oly esetekben, midőn a büntetés alá vont cselekmény megbüntetése iránt már az életbe léptetett új büntető törvények is tartalmaznak intézkedést, a kirótt pénzbüntetésnek átváltoztatása, — tekintettel azon körülményre, hogy az 1880: XXXVII. t.-cz. 2. szakaszánál fogva ilyen esetekben már maga a büntetés és nem az illető cselekmény megbüntetése iránt szintén intézkedő hatályban maradt különös országos törvény alapján, hanem a büntető törvények vonatkozó szakasza alapján rovandó ki, mindenkor az utóbb érintett törvénynek határozmányai szerint eszközlendő. Az 1872. évi Vil. t.-cz. intézkedéseinek tárgyát képező iparrendészeti kihágások miatt megállapított pénzbírságok tehát, a fentiek szerint, a büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló törvény értelmében, az ezen törvény 13. szakaszában foglalt határozmánynak szemmel tartásával, az esetre, ha a büntetés alá vont kihágás megbüntetése iránt a büntető törvények nem intézkednek, nem az 1879. évi XL. t.-cz. 22. szakasza, hanem az 1872. évi VIII. t.-cz. 85. szakasza szerint változtatandók az elzárásra. A gyári törvények nemzetközi szabályozása. A svájczi szövetségtanácsban indítvány létetett, hogy a szövetségtanács tegyen lépéseket a legfontosabb iparos államokkal egyetértőleg a gyári törvények nemzetközi szabályozására. Ezen indítvány következtében a szövetségtanács körrendeletet intézett Svájcznak Párisban, Londonban, Brüsselben, Berlinben, Bécsben, és Rómában székelő ügyvivőihez, hogy puhatolják ki, minő magatartást tanúsítanának a kormányok ezen kérdéssel szemben. Az erre érkezett válaszok tartalma a következő: Francziaországban azon időben a kamara elvetett egy törvényjavaslatot, amely a napi munkaidőt, maximális 10 órában állapította volna meg. Ezen határozat következ-