Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)

1877-02-14 / 36. szám

12959/876. A bánsági és titeli határőr-­­ vidéki zászlóalj területén 1872. november 1-től az addig fennállott cs. k. bíróságok helyett magy. kir. bíróságok lépvén életbe, — a bécsi cs k. hadügyminisztérium, mint harmadbi­­­­róság által, ez időn túl hozott ítélet hivatalból , megsemmitendő Az aradi ügyvédi kamarának 1876. évről szóló jelentése. Továbbá nem mellőzhetjük hallgatással, hogy a közgyűlés megbízásából indokolt felterjesztést, intézzünk nagyméltóságodhoz az igényhirdetési díjak megszüntetése s illetőleg szabályozása iránt. Ma ezen kérdés annál fontosabb az igazságot ke­reső felekre, mert az 1876. évi XV. törv.­cikkből a bírák egy része azt kívánja kimagyarázni, hogy a prts. 446. § a szerint privilegiálisnak kimondott költségeket is a három évi adó megelőzné, jól­lehet ezen bírói meggyőződésben nem osztozunk, miután az 1876. évi XV. törv.-cikk a prts. 446. §. a) pontja érvényességét sehol el nem vonta, mindazáltal, ha ennek csak képzelt valóját is fel­­tehetnők, már ez maga elég, hogy az eddig gya­korlatban volt felette költséges igény- és árverési hirdetés megszüntessék , legroszabb esetben 300 főt értéken felül becsült vagyonoknál csekély összegre leszállíttassék. Örömmel olvastuk a zugirászat tárgyában­­ történt felterjesztésünk folytán a bíróságok, s ügyészségekhez­­intézett rendeletet. Ennek ered­­ményeként örömmel tapasztaljuk a zugirászok pusz­tulását. Csak szigorú ellenőrzés és intézkedés mel­lett lehetséges az annyira elterjedt zugirászatot kiirtani. Ezenkívül az ügyvédek életérdeke megkí­vánta volna, hogy a költségek és munka­díjakra nézve az ügyvéd a bíráktól­ független­íttessék, s csak megilletődéssel fe­jezhetjük ki azt, mikép dacára számos kamarák feliratainak, mindeddig az ügyvédi munkadíjak s költségek lehetőleg egyöntetű megállapítását (pile-­­ főleg felsőbb helyen intézkedés nem történt. Minden civilizált állam oltalma alá veszi e kérdést, s hogy tovább ne menjünk, maga Ausz­triában az ügyvédi munkadíjak s költségek az ügyvédi kamara választmányából alakított com­pro­­miss bíróság által szabályoztatak; hogy miért nem nyerhet ez nálunk is gyakorlati alkalmazást, annak indokait feltalálni nem vagyunk képesek. Még sajtóbb az ügyvédekre nézve, hogy a perben behajtott összegből az ügyvéd munka­dijait és költségeit visszatartani jogo­sítva nincs. Ha oly szigorú felelősség alá helyeztetik az ügyvéd, miként az az 1874. évi 34. törv.-cikkben szentesítve van, akkor mindenesetre méltán meg­illetheti őt az is, hogy a törvényhozó a­k­k­é­p intézkedjék, miszerint a kiérdemelt munkadijak s költ­ségek a féllel szemben biztosít­hatók legyenek; az 1874. évi 34. t. c. nem csak hogy ily biztosítékot nem ad, sőt egyenesen azon álláspontra helyezi az ügyvédet, hogy legtöbb esetben kénytelen vagyontalan felénél kiérdemelt díjait és költségeit elveszteni. Adjuk meg mindenkinek a magáét, s senki­től jogtalanul ne vonjunk el semmit. Ez az elv alapigazságon nyugszik, ennélfogva tehát, ha a ma­gyarországi ügyvédi kar méltó volt az ügyvédi rendtartásra, akkor nem élvezheti csupán meg­nyirbálva a jogokat, melyek az ügyvédi tekintély emelésére szolgálnak.­­ Kell, hogy a törvényhozó hatalom az ügy­ ■ védi kamarákba annyi garanciát helyezzen, misze­rint a kifogást emelő fél és ügyvéde között a munkadíjak és költségek megállapítása körül fel­merült kérdések a kamarák által igazságosan s méltányosan meg fognak oldatni. Ha ily bizalom a kamarák iránt nem táplál­­tatik, illusor­ul azok létezése s fiction alapszik az egész ügyvédi tekintély. Engedje meg nagyméltóságod, hogy a most előterjesztettek után röviden jelezzük a fegyelmi eljárás főbb mozzanatait. A lefolyt 1876.év nem volt oly kedvező a ka­maránk területén működő ügyvédekre, mert mi­ként már föntebb ecseteltük, habár csekély mérv­ben, de mindazáltal mutatkoztak szabályellenes kinövések is, melyek a fegyelmi bíróság érdemle­ges intézkedését igénybe vették, ugyanis­ 3 ügyvéd a választmány által, csekélyebb kö­telességszegés miatt, rendreutasíttatott. Egy ügyvéd, a kamara ügyésze és a királyi ügyészség együttes közbenlötte mellett tartott fe­gyelmi nyilvános tárgyalás folytán, írásbelileg meg lett fedve. Egy ügyvéd az ellene bűnügyi úton hozott vádaláhelyezési határozat alapján felfüggesztetett. Két ügyvéd ellen elrendeltetett jogerejű ha­tározattal, kettő ellen pedig elsőbíróságilag a fe­gyelmi eljárás. Ügyvédjelöltek közül egy ellen lett a fe­gyelmi eljárás megindítva nagyméltóságos rende­lete folytán. Ha tekintetbe vétetik, hogy 172 ügyvéd van bejegyezve, s az ügyvédek ellen beadott, s végha­tározattal elintézett 45 panaszból csak 8 esetben volt alapja a feljelentésnek, ez oly arány, mely az ügyvédek iránt való bizalom megingatására be­folyással alig bírhat. Itt szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy az 1874. évi 34. t. c. 105. §. a) pontjának intézke­dése szintén tarthatlan. A két évi gyakorlat meg­mutatja, hogy számos esetben, ber az első biróság igazságtalanul helyezte vád alá az ügyvédet, a ma­gas curia a bűnvizsgálatot is tényálladék hiányá­ból beszüntette, m­iért is nézetünk szerint csak jogerejű vád alá helyezési határozat szolgálhatna alapul az ügyvéd felfüggesztésére, vád alá h­e­­lyezés jogerőre emelkedése előtt az ügyvédet büntetni nem lehet, már­pedig ha az első bírósági alaptalan vád­hatá­rozat folytán függesztetik fel az ügyvéd, a legter­­hesebb büntetéssel idő előtt indokolat­lanul s­u­­­t­a­t­i­k. Felfüggesztés által az ügyvéd szabad műkö­dését elvesztvén, egyúttal jövő existent­iáját mé­lyen aláássa, megrendíttetik vele szemben a biza­lom ; nem lehet tehát az ügyvéd állását kizárólag az első fórum intézkedésének, mely többször ön­­kényű és téves felfogáson nyugodhat, alá­vetni. Ez lehetetlenítné sok esetben az ügyvédi tekintély megóvását. Nem kevésbé érdemel figyelmet az a mozza­nat, hogy a nagyméltóságú kir.­ curia úgy a négy kérdésekben ellentétes elveket állít fel. Ugyanis egyik fegyelmi ügyben akként intéz­kedik, miszerint a magán fél által érvényesíteni kívánt panasz megbízott ügyvéd által ellenjegy­zendő, mert különben az a fegyelmi eljárás meg­indítására nem elégséges, míg más hasonló eset­ben az ügyvéd ellenjegyzésével el nem látott pa­naszt is már alapul elfogadta. Továbbá kimondta a magas curia, hogy ha nyilván alaptalan panasz, szóbeli tárgyalás megtartása nélkül, a fegyelmi bí­róság által elutasíttatik, s az iratok panaszró meg­bírságolása végett az illetékes bírósághoz áttétel­nek, a bíróság köteles a bírságban panaszlót elma­rasztalni, míg más ügyben ismét akként határo­rozott, hogy csak szóbeli tárgyalás következtében nyilván alaptalannak bizonyult, s elutasított panasz szolgálhat alapul a bírságolásra. Mindkét kérdés felette fontos, minélfogva be­hatóbb bírálatot igényel.­­Az elsőre nézetünk az, miszerint az ügyvéd által való ellenjegyzés köte­lező nem lehet, mert ez legtöbb esetben a panasz érvény­esí­tését tenné lehetetlenné. Utóbbira nézve indokoltnak véljük, hogy szó­beli tárgyalás megtartása nélkül nyilván alapta­lannak talált, s elutasított panasz alapján a pa­nasztevő megbírságoltassák, mert ügyvéd nem hajlandó magát a nyilvános tárgyalásnak kitenni, s igy az alaptalan panasztevőre törvényileg kimon- TÁRCA. Kettős házasság. Marty elnök úr által kikérdeztetvén, elismeri az őt terhelő bűntényt. De azt állítja, hogy jóhisze­­műleg cselekedett, midőn második házasságra lépett, azt hívén, hogy első nejét főbelőtték. A kihallgatott tanuk vallomásai megerősítik a vádiratban foglalt adatokat. Első tanú Martyné, Gacoin Francjoise, mint­egy negyvenöt éves, kicsiny, sovány alak; arcvonásai kemények. így szól: 1878. május 23-kán este hetedfél órakor lát­tam férjemet utóször tue des Boulangers 42. sz. a. lakásunkon. Azért távozott, hogy, mint nemzetőr panthéoni állomására menjen, melyet a versaillesi hadsereg ostromolt. Május 26-kán fogságba kerül­tem. Férjemnek Satoryba írtam, ki június hó vége felé válaszolt, tudatva velem, hogy rue du Pot-de- Fer, özvegy Jaquenet­énél lakik. Azután átszállí­tottak a clermonti fogházba. Még tovább is levelez­tem vele, szeptember haváig. Tehát nem hihette, hogy engem főbelőttek. Vádlott második neje, Bertrand Mária, kövér serösalak. Megerősíti a vizsgálat alkalmával tett nyilatkozatait. Ezután vádlott egykori házmesterét, Pereux-t, s ennek nejét hallgatják ki. Ezek Martyról, s első nejéről adnak érdekes felvilágosításokat. Perepx (François-Xavier) gáztársulati hi­vatalnok . Marty a legfrenetikusabb communista volt, s pártja érdekében minden lehetőt elkövetett.Részt­­vett a fedéráliak minden mozgalmában, s minden­nap vállán fegyverrel távozott hazulról. Igen gyak­ran egész éveket künn töltött; felesége semmiben sem engedett neki, s meg nem tudnám mondani, melyikük vett több részt a lázadásban. Marty nőmre neheztelvén, azt agyonlövéssel fenyegette. Tőlem azt kivárta, hogy lépjek be a commune hadseregébe; el kellett előle rejtőznöm, mert különben elfogatott volna. Marty a ház egyik lakóját Audoine asszony­ságot is elfogatta, kire szintén azért neheztelt, mi­vel ajánlatait visszautasítá, mint nem, vállán puskával a Panthéon állomásra kisérte őt; május 24-kén d. u. 2 órakor a házunk előtt állott bari­kádot Martyné védelmezte, a kapuba állván, a házból senkit sem engedett kimenni. Ekkor lát­tam utóször Martyt. Audoine asszonyság még az­nap este szabadon bocsáttatott, s éjjel tíz óra felé a versaillesi csapatok elfoglalták a barrikádot. Marty ezentúl nem mutatta magát többé a ház­ban. Harmadnap, vagyis május 26-kán Martynét elfogták lakásán. Nemcsak fegyverrel szolgálták a communet, hanem a federáltak részéről a barrikád védelmére lövéseket is tétettek az ablakon keresztül. Néhány nap múlva találkozván Martyval, így szóltam hozzá: „Szándékozol még agyonlőni fele­ségemet?“ — „Hallgass, viszonzá, ne szólj sem­mit,“ s ezzel gyorsan elfutott. Nejéről nem tett előttem említést. P­é­z­e­u­x (Honorine), napszámosnő: 1871. május 24-kén Marty a házban többeket letartóz­tatott, s azokat két fedéralt által a Panthéon állo­másra kísérte lé. Folytonosan jött-ment, a vállán mindig puskát viselve; az elfogottak ezek voltak : Meyer, Audoine asszonyság, ennek két gyermeke, s bizonyos Noél. Engem agyonlőni szándékozott, s ezt azon a napon forma szerint ki is nyilatkoz­­tató. Hallottam, midőn igy szólt feleségéhez, ki kezében fegyverrel a kapuban állt őrt: „Ha a ház­­mesterné gorombáskodik veled, agyonlőheted, itt a központi bizottság pecsétje, melylyel engem erre felhatalmaztak.“ Valóban láttam is kezében egy kék pecsétes nyitott papírt. Ezen a napon d. u. három óra felé még egy embert kísért a Panthéonba, s azóta nem láttam őt többé. Este tíz órakor a barikád elfoglaltatván, Martyné lakására ment, hol harmadnap elfogták. A Notre-Dame de Plaisance lelkésze, Ros­­signol úr szintén kihallgattatván, ez a következő nyilatkozatot teszi: Bár a Marty házaspár a rue des Boulangers­­ban laktak, én nem ismertem őket 1871-ben. Ugyanez év april havában, midőn egész Pá­­ris a commune uralma alatt állt, a lázadók engem hatalmukba kerítvén, a Jardin des Plantes állo­másra kisértek, april 16-kán. Itt nemzetőrök vol­tak, s azok közt Marty, ki engem fölismert, hogy 1868-ban én eskettem őket össze. A legjobb nyilatko­zatot tette rólam. Meg is szabadított a kertből kivezető ajtón keresztül. Ugyan ez év julius 12-ke körül annal irt levelet kaptam Satoryból, melyet elveszítettem, de tartalma körülbelül ez volt: „Fér­jem Marty szolgálatot tett önnek, midőn ápril 16-kán a Jardin des Plantesból­ kibocsátotta. Én neje vagyok, fogoly Satoryban, a communeben való részvétem miatt. Szíveskedjék hírt adni ró­lam férjemnek, hogy segélyemre jöhessem­. Alá­írva: Martyné.“ Július 15-kén válaszoltam, s levelem a ka­tonai törvényszéki percsomóban van; azóta nem hallottam felőle semmit. Arra azonban emlékszem, hogy Marty egy napon, melyet pontosan nem vagyok képes meg­határozni, a sz. Medárd templomba lőve, kérdezé tőlem, ha vajon tudom , mi lett nejéből. Nem mondhatnám meg, vajon ez a nejéhez írt levelem elküldése előtt, vagy után történt-e. A tanuk kihallgatása után Choppin d, Ar­­nouville főügyész úr fentartja a vádat. Utána Dánét Albert védő­ügyvéd emel szót. Marty a szajnai esküdtszék által enyhítő kö­rülmények alkalmazása mellett bűnösnek nyilvá­níttatván, a bíróság részéről nyolc évi fogságra ítéltetett. „ Gazette des Tribunaux””

Next