Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-05-23 / 117. szám
Második évfolyam: 1877. 117. 87. Budapest, szerda, május 23. go=jQ=gjjcE=au^axg^ ca.a=ca=c^ A | | „MAGYAR JOGÁSZ“ | megjelent mindéét nap, hétfőt kivéve, tí Előfizetési ár: Egész évre . . 15 frt — ® Fél évre ... 7 „ 50 8 Negyed évre . . 4 „ — | Hirdetések: Egy hatod hasábos petitgor egy g szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer m 16 kr. és többszöri hirdetéséért 5 13 kr., minden beigtatásnál. A fji bélyegdij külön minden beigtatása után 30 kr. osztr. ért ao&aoaerj &:c&ccecceoccax»dfjMAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁS! NAPILAP. as»ce=ccsciCE^a»^cu^Jtc=x,u--i... go | SZERKESZTŐSÉG | I • /’ s kiadó hivatal : l . i S Pest, Erzsebettel 14. sz., 4 II. emelet. | 1 . i g hova a lap szellemi részét illető g |j közleményeken kívül, a/, elöfi/.o j| o tési s hirdetési dijak, nemkülön- 3 | ben a beigtatandó hirdetmények w | a küldendők. Kéziratok csak is | o mert kezektől fogadtatnak al. 8 és Magyar Jogász“ minden nap teljes kivonatát adja a „Budapesti Közlönyének, közli a kr. táblán, a legfőbb itélőszéken, és a semmitőszéken előadandó ügyeknek jegyzékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elintézettek lajstromát az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Czikkek, hírrovat, curiai döntvények, törvényszéki csarnok stb., képezik lapunk többi tartalmát. A lap iránya határozottan független. Vidéki. előfizetőink bárminemű megbízásában a felebbvitel, valamint első folyamodása fővárosi bíróságok, s bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett pontosan s gyorsan eljárunk, készkiadásaink fedezésére a megbízás minőségéhez képest 25 ft. előleget kérvén. Következetlenség és tévedés. Mai törvényalkotási eljárásunknak — — többi gyöngeségek közepette — főjellegei: az excerpták — és a rendeletek. Valóban, egyikétől sem várható kedvező befolyás ama bizalom emelésére, melylyel a törvényeknek bírniük kell, hogy pontos teljesítésük biztosítva legyen. Élénken emlékezünk még vissza, hogy akkor, midőn alkotmányunk helyreállítása után, a legsajgóbb sebek orvoslására törvénykezésünk terén, minthogy a codificatióra várni nem lehetett, a jogi rendeletek kibocsátása nem egy részről nyomósan sürgettetett, első miniszterünk mily erélyesen felszólalt eme segélyeszköz, mint olyan ellen, mely az alkotmányossággal nincs öszhangzásban, mely a nemzet parlamentáris jogait veszélyezteti. De mily hamar hűtlen lett ezen, szép tanhoz ő maga, ezen nemes intenziójú, de gyakorlati eredmény nélkül való miniszterünk! Bizonyítékul szolgál arra, sok egyebek mellett, a sajtó esküdtszéki eljárás. Ily rendkívül fontos ügyet is rendelet útján szabályozott, egy oly ügyet, mely sokkal életbevágóbb, mint maga a sajtótörvény, vagy a sajtóbíróság szervezése. És tette azt két ízben is, miután első rendelete hasznavehetetlennek bizonyult. Azóta azonban, különösen a Csemegi nera alatt, mily messzire dobtuk el azokat az alkotmányos tanokat! Most már egészen elárasztatunk a jogi rendeletekkel, sokkal nagyobb mérvben, mint maga a Bach rendszer alatt. Mai napság törvénykezésünk sokkal inkább administráltatik rendeletek útján, mint törvényekkel, s a bíróságok maguk is alig ismerik ki magukat a sokféle, a különböző időkben ugyanazon tárgyak felett gyártott rendeletek tömkelegében. Ami az excerpták által való törvényhozást illeti, e tekintetben a mai tudomány és codificatió szempontjából még nagyobb elmararadottságot s következetlenségeket árulunk el. Arra, hogy a codexek egyes részei külön kiszaggatva készíttessenek, az európai codificatióban vannak példák, maga a tudomány terén is számosan, éspedig alapos érvekkel vitatják, hogy ily részletenkint eszközlendő codificatió czélszerűen alkalmazható. Nem lehet tagadni, mikép létezhetnek oly állami, vagy társalmi körülmények, melyekben elodázhatlan szükségesség, tehát teljesen indokolt a részletezett codificatió. A szükségesség ily körülményei tehát államunkban is létezhetnek. De ama eljárás, mely a per excerpta codificálásásban kormányunk által követtetik, teljesen indokolatlan, s okszerűtlen, így legújabban a gyámügyi törvényjavaslatban , mely daczára egész szerkezete hibásságának s kiindulási pontjai tévességének, most a bizottság által tárgyaltatik, ahelyett, hogy új szerkesztés végett a minisztériumnak visszaadatnék. A codificatió tana, mint mondottuk, nem zárja ki absolute a részletenkint való törvényalkotást, csakhogy megköveteli, mikép az is rendszeresen, elvszerűűleg s nevezetesen az önállóság s egyöntetűség igényeinek megfelelőleg eszközöltessék. Ily irányban láttuk, hogy a külállamokban, nevezetesen Schweiczban, a német államokban, a kötelmi jog, a családjog részletenként codificáltatott. Azonban mi történik nálunk? A gyámügyi viszonyok szabályozása kétségtelenül közigazgatási műtétet, azért is törvényjavaslata a politikai, t. i. a belügyi minisz TARCZA. Családgyilkos. Oly hirhedté vált már ez az ügy, hogy feleslegesnek tartunk minden bevezetést. Ki nem hallott e bűntettről beszélni? Ki nem ismerné annak szomorú részleteit. A tett felfedezése óta Moyaux — a bűnös— neve szájról-szájra jár, ép úgy, mint pár évvel ezelőtt a Troppmané. Ugyanaz az érdekeltség kísérte a bagneuxi vádlott elleni vizsgálat folyamát, mint aminőt tanúsított a közönség a Gantin gyilkosa ellen folyt perben. A kis Janka a kút fenekén, a teljes tájékozatlanság a gyilkos személye iránt az első órákban, az az ügyesség, melylyel a tettes meg tudott sokáig az üldözők elől menekülni, február 16-ki merénylete neje és aia ellen, rejtekhelyének felfedezése, s végre elfogatása, mindannyi izgató részletek, amelyek különben eléggé ismeretesek. Ma azt mondhatni, hogy köztudomásúak a bűntett összes körülményei. S mégis igen érdekesnek mutatkozott a tárgyalás. Ha a tények ismeretesek is, még mindig homály fedte e szomorú ügyet, s hogy mi vitte vádlottat a tett elkövetésére? Mi vitte őt gyermeke megölésére, kit annyira szeretett? Talán érdekes lélektani tanulmányok lesznek tehetők. Az eredmény előttünk áll, de mi az indok, mily változásokon ment keresztül e lélek. És a vádlott magaviseletére is sokan kiváncsiak voltak. A közönség nagy számmal tódult az ülésterem felé, s különösen képviselve volt a női nem. Kevéssel tizenegy előtt bevezettetik vádlott. Igen levertnek látszott. A beléptekor támadt zaj nem igen volt alkalmas arra, hogy összeszedje magát. Fejét lesüti. Öltözéke fekete. Nemsokára megjelenik a törvényszék. A közvádló helyét Choppin d’Arnouvi 11e köztársasági ügyész, a védőét pedig Demange ügyvéd foglalja el. A köztársasági ügyész indítványára két póttag adatik az esküdtszékhez. Az elnök felállására szólítja a vádlottat. Elnök: Neve? — Vádlott: Moyaux Viktor. Elnök: Kora? — Vádlott: 30 éves. Elnök: Hol lakott ? A vádlott akadozott s végre felelé: Párisban. Elnök: Foglalkozása? — Vádlott: Azelőtt szénégető voltam, de már régebben elhagytam foglalkozásomat. Elnök: Hol született? — Vádlott: Niherneben, Indre departementban. Az elnök felhívására a jegyző felolvassa a vádlevelet, mely következően hangzik: Moyaux Viktor született Nihernében 1847. márczius 13-án. Becsületes családból származik. Atyja, ki rövid időre fia születése után meghalt, munkavezető volt egy vállalkozó szolgálatában. Anyja özvegyen maradván, fiát kerékgyártóságra taníttatta úgy, hogy ez már 17 éves korában kereshetett. Moyaux több évig dolgozott Toulouseban, s azután 1867-ben Páris közelébe, Bagneuxbe jött, s itt egy Minard nevű iparosnál munkába állott, s 1868. július 14-kán nőül vette ennek lányát. E házasság az első években igen szerencsés volt, és 1875. végéig semmi sem adott okot köztük kellemetlenségekre ; két gyermeket elvesztettek s csak egy kis lányuk maradt, akit mindketten rendkívül szerettek. E gyermek neve M a r ie * J e a n ne, született Párisban, 1873. január 1-jén. Moyauxné férjhezmenetele előtt kalap készítést tanult; megtanította erre férjét is, s 1869. májusban mindketten Párisba mentek, s három éven át Bandelier kalapkereskedőnél dolgoztak. 1872. júliusban elhagyták helyüket oly czélból, hogy otthon dolgozzanak, darabszámra; a következő év február havában azonban Moyaux, nem találván elég jövedelmezőnek foglalkozását beállott Crespinhez, ki egy nagyobb hitelre eladó kereskedő házat vezet Párisban, pénzbehajtóul. Itt maradt 1876. ápril 20-ig a midőn kénytelen volt elhagyni helyét, minthogy főnöke kisebb visszaéléseket tapasztalt eljárásában, kártérítést követeltek tőle, de ez megtagadta a fizetést s elhagyta az üzletet, azt mondva, hogy nem hagyja magát tovább is fosztogattatni. De ez csak ürügy volt; távozásának igazi oka abban rejlett, hogy fel akart használni a Crépin ház hátrányára bizonyos üzleti dolgokat, melyekbe itt bizalmasan beleavattatott. Tudva van, hogy mily rendszeren alapulnak e ház műveletei: ha valaki meg akar venni egy oly czikket, melyet nem tud egészen kifizetni, e ház számlalapot nyit neki, amelyre bejegyeztetnek a részletfizetések, s ha a megveendő tárgy félértékének megfelelő összeg már befizettetett, a ház bont ad a befizetőnek a megveendő tárgy egész értékének megfelelő öszszegről, s e bonnal megveheti a befizető bizonyos kereskedő házaknál a kívánt tárgyat. Crepinékkel szemben azután utólagosan egyenlítheti ki a vevő tartozását részletekben, természetesen beváltván e ház az általa kibocsátott bonokat. E bonok előlapjain Crépin és egyik első segédjének aláírásával látják el, hátlapjukra pedig czifraság s különösen négy alak van nyomtatva. Moyaux ily donokat szándékozott készíteni; e czélból sajtót, betűket, nyomdai vonalzót, vésőt s egyéb vésnöki műszereket vásárolt, s hosszas, meg- __g,2.