Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)

1877-05-23 / 117. szám

Második évfolyam: 1877. 117. 87. Budapest, szerda, május 23. go=­jQ=gjjcE=au^axg^ ca.a=ca=c^ A | | „MAGYAR JOGÁSZ“ | megjelen­t mindéét nap, hétfőt kivéve, tí Előfizetési ár: Egész évre . . 15 frt — ® Fél évre ... 7 „ 50 8 Negyed évre . . 4 „ — | Hirdetések: Egy hatod hasábos petitgor egy­ g szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer m 16 kr. és többszöri hirdetéséért 5 13 kr., minden beigtatásnál. A fji bélyegdij külön minden beigtatás­a után 30 kr. osztr. ért ao&aoaerj &:c&ccecceoccax»dfjMAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGAT­ÁS! NAPILAP. as»ce=ccsciCE^a»^cu^Jtc=x,u--i... go | SZERKESZTŐSÉG | I • /’ s kiadó hivatal : l . i S Pest, Erzsebettel 14. sz., 4 II. emelet. | 1 . i g hova a lap szellemi részét illető g |j közleményeken kívül, a/, elöfi/.o j| o tési s hirdetési dijak, nemkülön- 3 | ben a beigtatandó hirdetmények w | a küldendők. Kéziratok csak is | o mert kezektől fogadtatnak al. 8 é­s Magyar Jogász“ minden nap telj­es kivonatát adja a „Bu­dapesti Közlönyének, közli a k­­­r. táblán, a legfőbb itélőszéken, és a semmi­tő­­széken előadandó ügyeknek jegyzékét kifüg­gesztésük előtt, úgy a már elintézettek laj­stromát az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Czikkek, hír­rovat, curiai döntvények, törvényszéki csarnok stb., képezik lapunk többi tartalmát. A lap iránya határozottan független.­­ Vidéki­­. előfizetőink bárminemű megbízásában a felebb­vitel­­, valamint első fo­lyamodása fővárosi bíróságok, s bármely ható­ságnál mérsékelt díjazás mellett pontosan s gyorsan eljárunk, készkiadásaink fedezésére a megbízás minőségéhez képest 2­5 ft. előleget kérvén. Következetlenség és tévedés. Mai törvényalkotási eljárásunknak — — többi gyöngeségek közepette — főjellegei: az excerpták — és a rendeletek. Valóban, egyikétől sem várható kedvező befolyás ama bizalom emelésére, melylyel a törvényeknek bírniük kell, hogy pontos tel­jesítésük biztosítva legyen. Élénken emlékezünk még vissza, hogy ak­kor, midőn alkotmányunk helyreállítása után, a legsajgóbb sebek orvoslására törvénykezésünk terén, minthogy a codificatióra várni nem lehe­tett, a jogi rendeletek kibocsátása nem egy részről nyomósan sürgettetett, első miniszte­rünk mily erélyesen felszólalt eme segélyeszköz, mint olyan ellen, mely az alkotmányossággal nincs öszhangzásban, mely a nemzet parlamen­táris jogait veszélyezteti. De mily hamar hűtlen lett ezen, szép tan­hoz ő maga, ezen nemes intenziójú, de gyakor­lati eredmény nélkül való miniszterünk! Bizo­nyítékul szolgál arra, sok egyebek mellett, a sajtó esküdtszéki eljárás. Ily rendkívül fontos ügyet is rendelet útján szabályozott, egy oly ügyet, mely sokkal életbevágóbb, mint maga a sajtó­törvény, vagy a sajtó­bíróság szerv­ezése. És tette azt két ízben is, miután első rendelete hasznavehetetlennek bizonyult. Azóta azonban, különösen a Csemegi nera alatt, mily messzire dobtuk el azokat az al­kotmányos tanokat! Most már egészen elárasz­­tatunk a jogi rendeletekkel, sokkal nagyobb mérvben, mint maga a Bach rendszer alatt. Mai napság törvénykezésünk sokkal inkább admi­­nistráltatik rendeletek útján, mint törvényekkel, s a bíróságok maguk is alig ismerik ki magukat a sokféle, a különböző időkben ugyanazon tár­gyak felett gyártott rendeletek tömkelegében. A­mi az excerpták által való törvény­hozást illeti, e tekintetben a mai tudomány és codificatió szempontjából még nagyobb elmara­­radottságot s következetlenségeket árulunk el. Arra, hogy a codexek egyes részei külön kiszaggatva készíttessenek, az európai codifica­tióban vannak példák, maga a tudomány terén is számosan, és­pedig alapos érvekkel vitatják, hogy ily részletenkint eszközlendő codificatió czélszerűen alk­almazható. Nem lehet tagadni, mikép létezhetnek oly állami, vagy társalmi körülmények, melyekben elodázhatlan szükségesség, tehát teljesen indo­kolt a részletezett codificatió. A szükségesség ily körülményei tehát államunkban is létez­hetnek. De ama eljárás, mely a per excerpta codificálásásban kormányunk által követtetik, teljesen indokolatlan, s okszerűtlen, így legújabban a gyámügyi törvény­javaslatban , mely daczára egész szerkezete hibásságának s kiindulási pontjai tévességének, most a bizottság által tárgyaltatik, a­helyett, hogy új szerkesztés végett a minisztériumnak visszaadatnék. A codificatió tana, mint mondottuk, nem zárja ki absolute a részletenkint való törvény­­alkotást, csakhogy megköveteli, mikép az is rendszeresen, elvszerűűleg s nevezetesen az önál­lóság s egyöntetűség igényeinek megfelelőleg eszközöltessék. Ily irányban láttuk, hogy a külállamokban, nevezetesen Schweiczban, a német államokban, a kötelmi jog, a családjog részletenként codi­­ficáltatott. Azonban mi történik nálunk? A gyámügyi viszonyok szabályozása két­ségtelenül közigazgatási műtétet, azért is tör­vényjavaslata a politikai, t. i. a belügyi minisz­ TARCZA.­­ Család­gyilkos. Oly hirhedté vált már ez az ügy, hogy feles­legesnek tartunk minden bevezetést. Ki nem hal­lott e bűntettről beszélni? Ki nem ismerné annak szomorú részleteit. A tett felfedezése óta Moyaux — a bűnös— neve szájról-szájra jár, ép úgy, mint pár évvel ezelőtt a Troppmané. Ugyanaz az érdekelt­ség kísérte a bagneuxi vádlott elleni vizsgálat fo­lyamát, mint a­minőt tanúsított a közönség a Gan­­tin gyilkosa ellen folyt perben. A kis Janka a kút fenekén, a teljes tájékozatlanság a gyilkos sze­mélye iránt az első órákban, az az ügyesség, mely­lyel a tettes meg tudott sokáig az üldözők elől menekülni, február 16-ki merénylete neje és aia ellen, rejtekhelyének felfedezése, s végre elfoga­­tása, mindannyi izgató részletek, a­melyek külön­ben eléggé ismeretesek. Ma azt mondhatni, hogy köztudomásúak a bűntett összes körülményei. S mégis igen érdekesnek mutatkozott a tárgyalás. Ha a tények ismeretesek is, még mindig homály fedte e szomorú ügyet, s hogy mi vitte vádlot­tat a tett elkövetésére? Mi vitte őt gyermeke megölésére, kit annyira szeretett? Talán érde­kes lélektani tanulmányok lesznek tehetők. Az eredmény előttünk áll, de mi az indok, mily változásokon ment keresztül e lélek. És a vádlott magaviseletére is sokan kiváncsiak voltak. A közönség nagy számmal tódult az ülés­te­rem felé, s különösen képviselve volt a női nem. Kevéssel tizenegy előtt bevezettetik vádlott. Igen levertnek látszott. A beléptekor támadt zaj nem igen volt alkalmas arra, hogy összeszedje ma­gát. Fejét lesüti. Öltözéke fekete. Nemsokára megjelenik a törvényszék. A közvádló helyét C­h­o­p­p­i­n d’A­r­n­o­u­v­i 11­e köz­­társasági ügyész, a védőét pedig Demange ügyvéd foglalja el. A köztársasági ügyész indítványára két póttag adatik az esküdtszékhez. Az elnök felállására szólítja a vádlottat. Elnök: Neve? — Vádlott: Moyaux Viktor. Elnök: Kora? — Vádlott: 30 éves. Elnök: Hol lakott ? A vádlott akadozott s végre felelé: Párisban. Elnök: Foglalkozása? — Vádlott: Azelőtt szénégető voltam, de már régebben elhagy­tam foglalkozásomat. Elnök: Hol született? — Vádlott: Niherneben, Indre departementban. Az elnök felhívására a jegyző felolvassa a vádlevelet, mely következően hangzik: Moyaux Viktor született Nihernében 1847. márczius 13-án. Becsületes családból szár­mazik. Atyja, ki rövid időre fia születése után meghalt, munkavezető volt egy vállalkozó szolgá­latában. Anyja özvegyen maradván, fiát kerékgyártó­­ságra taníttatta úgy, hogy ez már 17 éves korában kereshetett. Moyaux több évig dolgozott Toulouse­­ban, s azután 1867-ben Páris közelébe, Bagneuxbe jött, s itt egy Minard nevű iparosnál munkába ál­lott, s 1868. július 14-kán nőül vette ennek lányát. E házasság az első években igen szerencsés volt, és 1875. végéig semmi sem adott okot köztük kel­lemetlenségekre ; két gyermeket elvesztettek s csak egy kis lányuk maradt, a­kit mindketten rendkívül szerettek. E gyermek neve M a r i­e * J e a n n­e, született Párisban, 1873. január 1­-jén. Moyauxné férjhezmenetele előtt kalap készí­­­tést tanult; megtanította erre férjét is, s 1869. májusban mindketten Párisba mentek, s három éven át Bandelier kalapkereskedőnél dolgoztak. 1872. júliusban elhagyták helyüket oly czélból, hogy ott­hon dolgozzanak, darabszámra; a következő év feb­ruár havában azonban Moyaux, nem találván elég jövedelmezőnek foglalkozását beállott Crespinhez, ki egy nagyobb hitelre eladó kereskedő házat vezet Párisban, pénzbehajtóul. Itt maradt 1876. ápril 20-ig a midőn kénytelen volt elhagyni helyét, minthogy főnöke kisebb visszaéléseket tapasztalt eljárásában, kártérítést követeltek tőle, de ez megtagadta a fi­zetést s elhagyta az üzletet, azt mondva, hogy nem hagyja magát tovább is fosztogattatni. De ez csak ürügy volt; távozásának igazi oka abban rejlett, hogy fel akart használni a Crépin ház hátrányára bizonyos üzleti dolgokat, melyekbe itt bizalmasan bele­avattatott. Tudva van, hogy mily rendszeren alapulnak e ház műveletei: ha valaki meg akar venni egy oly czikket, melyet nem tud egészen kifizetni, e ház számla­lapot nyit neki, a­melyre bejegyeztetnek a részletfizetések, s ha a megveendő tárgy félér­tékének megfelelő összeg már befizettetett, a ház bont ad a befizetőnek a megveendő tárgy egész értékének megfelelő öszszegről, s e bonnal megve­heti a befizető bizonyos kereskedő házaknál a kí­vánt tárgyat. Crepinékkel szemben azután utóla­gosan egyenlítheti ki a vevő tartozását részletek­ben,­­ természetesen beváltván e ház az általa ki­bocsátott bonokat. E bonok előlapjain Crépin és egyik első se­gédjének aláírásával látják el, hátlapjukra pedig czifraság s különösen négy alak van nyomtatva. Moyaux ily donokat szándékozott készíteni; e czél­ból sajtót, betűket, nyomdai vonalzót, vésőt s egyéb vésnöki műszereket vásárolt, s hosszas, meg- __g­,2.

Next