Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-11-08 / 257. szám
Második évfolyam 1877. 257. sz. Budapest, csütörtök, november 8. f—I--------! „MAGYAR JOGÁSZ“ ! minden nap, hétfőt kivéve. Hirdetések: Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — ! ! Fél évre .... 7 „ 50 ! I Negyed évre. . . „ — I Egy hatodhasábos petitsor egy-szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért ( 13 kr., minden beiktatásnál. A megjelen MAGYAR JOGÁSZ A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE, JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP | Szerkesztőség kiadóhivatal: Budapest, V. József tér. 3. sz. Ahová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, í ' az előfizetési s hirdetési di- \ \ jak, nemkülönben a beigtaj ' tandó hirdetmények is kül- ; ■ dendők. — Kéziratok csak í ismert kezektől fogadtat- í•nak el. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. Osztály a hagyatéki tárgyalásnál. Kétségtelen, hogy az egész hagyatéki tárgyalásnak egyik legfőbb momentuma az osztály. Az eljárás minden egyéb módozatai jóformán csak a hagyatéki vagyon előleges biztosítását célozzák, részint azért, hogy az örökösök meg ne rövidíttessenek s minél biztosabban juthassanak a hagyatékhoz , részint, hogy a kincstár meg ne károsittassék. Az osztály mindezekkel szemközt azért nagyon fontos, mert ennek nyomán juthat minden egyes örökös, az őt külön s egyedileg megillető törvényes örökrészhez. Ez okból rendelkezik az 1877 : XX-dik.-cikk 251-ik §-sa is, a hagyatéki tárgyalások alkalmával eszközlendő osztály megkísérléses megejtéséről. S minthogy ugyanezen törvény 171. s 246. §§-ai a községi elöljárókat nemcsak arra hatalmazzák föl, hogy a kisebb hagyatékoknál a tárgyalásokat vezethessék, hanem arra is, hogy az érdekeltek között osztályt is eszközöljenek, emez eljárás módozataival a községelőljáróknak alaposan megismerkedniük annál inkább szükséges, mert az idézett törvény csupán az osztály körül való eljárás módozatairól intézkedik, de nem egyszersmind azon jogelvekről, melyek szerint akár nagy, akár csekély hagyatékoknál az osztály eszközlendő. Az osztály körül követendő főbb elvekről fogunk tehát e helyütt szólni, minthogy eme jogelvek, a kisebb s nagyobb hagyatékokra egyaránt vonatkoznak. Osztályról átalában csak nagykorúak közt lehet szó, mit is csinálna a vagyonnal a kiskorú, ki azt törvény szerint nem kezelheti? Mindazáltal, minthogy a kiskorúaknak gyámgondnok vagy egyéb törvényes képviselő van adva, az 1877: XX-dik t.-c. 251-dik §-a megengedi az osztályt a kis- és nagykorúak közt. De vannak ezenkívül más jogutódok is, kikre nézve az osztály szintén kívánatos. Ilyenek például az özvegyek, a hagyományosok, a külön érdekű s jogcímű örökösök sat. Ezeket illetőleg, a törvény két módját engedi meg az osztálynak. Egyik mód az osztályos egyesség, másik pedig a hagyatéki bíróság közbejöttével eszközlendő osztály. Az első iránt való eljárás módozatairól az idézett törvény meglehetős világossággal rendelkezik, s amennyiben egyességeknél jogelvekre s tényleges törvényekre nem is okvetlenül kell támaszkodni, a barátságos egyezkedés határáig nincsen baj. Ezentúl azonban, különösen oly esetekben, midőn vitássá válik az örökség és öröklési jog, midőn a bíróság közbenjárása is szükségessé vált, már sötétségben vagyunk. Az idézett törvény fölhatalmazza ugyan községi elöljáróinkat arra, hogy hagyatéki tárgyalásokat vezethessenek s osztályt is tehessenek, de azon esetekre s eljárásra nézve, midőn t. i. az örökség vitássá válik s a hagyaték rendes bírósága által tárgyalandó (255. §.), a további eljárásra vonatkozólag, semmi „methodus directiva“-t nem nyújt. A tényleges törvények szelleméből kell tehát kiindulnunk, hogy a rendes bíróság közbenjöttével mi legyen a teendő. Vezérelv az osztály minden phasisában, hogy ha csak egyetlen kívánja is az osztályt a bíróság közbenjöttével, annak ott kell megtörténnie. Hogy mily tanulságot kell ebből a vezérelvből a hagyatéki tárgyalásra megbízott községi elöljáróságoknak meríteniek, majd elmondjuk. Bíróság közbenjöttével az osztály kétféleképen történhetik: a)vagy úgy, hogy a bíró alakszerű kereset útján az érdekelt feleket a perrendtartás szabályai szerint meghallgatja, s azután a per folyamán kifejtett tények s előadott bizonyítékok alapján, a törvény rendeletei szerint hoz ítéletet; b) vagy pedig akképen, hogy a bíró az érdeklett feleket meghallgatja ugyan, de ezt főképen azért teszi, hogy a felek között barátságos egyességet hozzon létre; mi ha nem sikerülne, az osztályt ideiglenesen megteszi, de a törvény rendes útját az elégületlen félnek fönhagyja. Az a) alatti eset egyátalában nem vonható az örökösödési eljárás, mint egészen peren kívüli eljárás keretébe. A b) alatti eljárás szabályozása sem képezi a tulajdonképeni örökösödési eljárás tárgyát, mert az örökösödési eljárás főtárgya az örökség kimutatása és a örökség birtokbavétele; mi ha megtörtént, az örököstársak maguk közt az osztály iránt, a bíróság közbenjötte nélkül is, szabadon egyességre léphetnek. Tekintve azonban, hogy a nép fogalmában az örökség birtokbavétele az osztálylyal elválaszthatatlan kapcsolatban van; hogy a magyar törvényhozás már az 1832/6: XIV, s az 1840: VIII- és XIII-ik t.-cikkekben intézkedett perenkivüli osztályos eljárásról; hogy az 1868: LIV. t.-cikknek az örökösödésről szóló szabványai, főképen a perenkívüli osztályos eljárást szabályozzák (577, 578, 579, 583, 585, 586, 590, 592. §.§.) s így, ha a perenkívüli osztályos eljárás újból nem szabályoztatik, a törvényben oly hézag támadna, melyet a naponkint fölmerülő érdekek miatt nem lehet eltűrni, a szükségessé vált uj kimerítő eljárási módról gondoskodni. Ezen eljárási mód alapelvei némi részben a többször említett 1877: XX. t.-cikkben már lerakvák, s ezek szerint osztály alapjául csak a valódi érték szolgálhat, a valódi érték pedig az, mely a tiszta jövedelem tőkéjének felel meg, ámbár a legtöbb esetben nem a tiszta jövedelem, hanem az államadó felelne meg a valódi érték mennyiségének. A törvény mindemellett, a becslésre nézve nem állít föl átalános szabályokat, azért, mivel az ily átalános szabályok alig lehetnének minden concret esetre alkalmazhatók, de ezen felül a felek érdeke legjobban fogja kimutatni azokat a módokat, melyek szerint egyes esetekben a hagyatéki egyes tárgyak valódi értékét megállapítani lehet. Különösen a sommás eljárás szabályai szerint kellvén a bíróságnak az ideiglenes osztályos intézkedés megtételénél eljárnia, mindazt mit a törvényhozás a sommás eljárásban a szakértők kihallgatására nézve a polg. törvénykezési rendtartás módosítása tárgyában beadott tervezet kiegészítése szanctiojakor határozni fog: a perenkívüli osztályos intézkedésekre nézve is alkalmazást kell hogy nyerjen, amennyiben az érdekelt felek a becslésre nézve máskép nem egyeznek meg. Szoros kapcsolatban ezen ügymenettel a törvényes osztályrész , illetőleg köteles rész kiszámításáról szintén szükségesnek tartjuk e helyütt azt is megemlíteni, miként naponként tapasztaljuk, miszerint e tárgyban, valamint az ügyvédek kereseteikben, úgy gyakran a bírák is, nem helyes elvekből indulnak ki. E kérdés alapjául a felsőbb bíróságok megállapodott gyakorlatát fogadjuk el, melyhez bár a gyakorlati alkalmazás helyességét és sikerét tekintve, szintén férne szó, s ezúttal csak azt az elvet kívánjuk formulázni, hogy a köteles rész egyedül értékben követelhető, s így csakis készpénzben ítélhető meg. A jelenlegi törvény a köteles rész mennyiségét meghatározza ugyan a lemenőknél, kellő szabatossággal, de a fölmenőkre nézve már oly hiányosan, hogy ha rendelkezései szó szerint alkalmaztatnának, összeütközésbe jőve a törvény más intézkedéseivel, a fölmerülő ellentétek folytán a legnagyobb zavarok keletkeznének. Szükséges tehát az, hogy a törvrendtartás 7. §-ához csak combinatív alkalmaztassék az eljárás. Budapest, nov. 7. A képviselőház mai ülésén a bankvita átalánosságokat illető része mondhatni véget ért. Az előadó, Wahrmann, s a különvélemények egyik előadója (Helfi) már beszéltek. Hátra van még a szólásra Chorin, ki a független szabadelvűek különvéleményét fogja zárszóban védelmezni. Legközelebb tehát következik a nagy napi szavazás. E helyen megemlítjük, hogy az Ausztriával kötendő kiegyezés halad. Az éjjel érkezett bécsi lapok egész terjedelmében közlik az átalános vámtarifát, mely a mi képviselőházunk elé is terjesztetni fog, mely rendkívül védvámszagu, s azért nagy ellenzésre fog nálunk találni. A képviselőház állandó igazoló bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vévén Dr. Bruckner Vilmos n.-szebeni és Simay Gergely szamos-ujvári megválaszolt képviselők megbízó leveleit Bruckner Vilmost és Simay Gergelyt harminc napi föntartással igazolt képviselőknek jelentette ki. A bizottság jelentéseit Molnár Antal előadó a ház legközelebbi ülésében terjeszti elő. Semmitőszéki döntvények. 180191877. sz. A jégkárbiztosításért a biztosított által kötelezett dij megfizetése képezvén a kereset tárgyát, ez alapon a kereskedelmi illetőség meg nem állapítható. A keresetlevél a biztositó társaság ügynökétől el nem fogadható, ha a társulattól perbeli megbízással ellátva nincs. 18412 877. sz. Az államhivatalnok fizetése végrehajtásilag lefoglaltatván s később nyugdijaztatván, — a végreh. eljárás az ugyanazon szolgálati viszonyon alapuló, s ebből kifolyó nyugdíjra is hatályos. Legföbbitélőszéki döntvények. 7568 v. 877. sz. Magában az a körülmény, hogy valamely takarékpénztári könyvecskék bizonyos személy nevére vannak kiállítva, azok birtoklása nélkül, a tulajdonjog megállapítására elégségesnek nem tekinthető.