Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-09-11 / 208. szám

kusok sem tulajdonítanak a bírói zálognak nagyobb hatályt, mint a szerződésesnek. Elkezdi ezután czikkező az összefüggést fejte­getni s összeszagyvál oly klassikus dolgokat,lapunkban már régebben ismertetett műszavaival és irályá­val, hogy majdnem azt hittük, hogy a tisztelt czikkező erővel ko­mpromittálni akarja magát. Az a kijelentése, mikép: „a bírói zálogjog között meg a szerződésesen önként nyújtott zálog közt van közből valami, a­mit úgy lehet nevezni, hogy ez az önkénytes zálogadásnak egysze­rű bírói kényszere“, a mellett, hogy fogal­mazás tekintetében Hegelnek is becsületére vál­nék, nem egyéb, mint fából vaskarika. Hiszen a kényszer kizárja az önkénytesen történő teljesítést s ezenkívül azt sem értjük, hogy miért egysze­rű ez a kényszer s miért áll épen közből? Ily mondatokat csak oly ember irhat, ki maga sem tud­ja, mit akar. Fejtegetései eredményeként különben kon­statálja czikkező, hogy — s a következők a czikkezőnek jóformán saját szavai, — a bi­rói és szerződéses zálogjog közti összefüggésnek mindenekelőtt két figyelemre méltó következése van. Egyik az, hogy a birói zálogjogra a szerző­déses zálogjog bizonyos elvei alkalmazhatók, a másik meg az,hogy ugyanannak bizonyos elvei nem alkalmaz­hatók. A harmadik következés pedig,hogy bizonyos elveket a hasonság, meg a különbség között épen közből lehet utalni. Eme remek fordulattal aztán véget ért Zsögöd úr dol­gozata, melyet irálygyakorlatnál egyébnek tartanunk és komoly jogi dolgozatnak vennünk nem lehet. Bírálja ezután Dr. Plósz Sándor egyet, tanár a legfőbbitélőszéknek a perujitási határ­időre vonatkozó két oly döntvényét (10566/77 és 1144/878.), melylyel kimondatott, hogy a t. r. t. 316. §. c. és d., pontok alatt elősorolt esetekben perújításnak csak azon időn belül van helye, mely alatt még az alapper sem évült volna el. Bármennyire kétségtelen is, hogy ennek az elvnek az a következménye, mikép szám­talan esetben, — így pl., ha az alapperbeli ítélet későbben hozatott meg a per tárgyát képező jog el­évülésére kiszabott határidőnél, egészen ki van zárva a perújítás: mi részünkről nem találjuk kár­hoztathatnak az adott esetekben a legfőbb ítélő­­szék határozatát. A bíróságnak csak a törvény sze­rint s nem a törvény fölött lehet ítélni, s tartsa bár rosznak a törvény intézkedését, köte­les azt mégis alkalmazni. A t. r. t. 317. §-a hatá­rozottan a per tárgyának elévülését tűzi ki határidőül; a per tárgya, tehát az érvényesíteni c­élzott jog tekintetében pedig lehetetlen az elévü­lést a kérdéses jog keletkezésének különböző idő­pontjától számítani. A fölhozott esetekben oly jogok forogtak szóban, melyek keletkezésüktől számítandó három évi elévülésnek vannak alávetve s melyek te­kintetében, minthogy az egyik telekkönyvi kérdés, a másik pedig Erdélyben merült föl, az osztrák polg. törvénykönyv lévén irányadó, az elévülés az itéletileg elutasított kereset által meg nem sza­­kittatott. A per tárgya tehát rég elévült akkor, midőn a perújítás folyamatba tétetett s ennélfogva a legfőbbitélőszék másként nem határozhatott Az uj perrendtartási javaslat tudvalevőleg eltér a jelenleg fönálló helytelen intézkedéstől s a per tárgyának elévülésétől függetlenül szabályozza a perújitási kereset elévülési időpontját. Hasonlóképen a legtöbbitélőszék egyik döntvé­nyét (3268/878.) támadja meg Dr. I­r­­­i­n­g Konrád. Kimondatott ugyanis, hogy ugyanazon ténykörül­ményre mindkét alperes elfogadván a főesküt, ha csak egyik alperes tagadja is meg az eskületételét, mindketten pervesztesekké válnak. Ez a döntvény kétségtelenül helytelen; sajnos, hogy legfőbb fó­rumunkon ilyesmi gyakran előfordul. Érdekes azon­ban, hogy czikkező is megrója a döntvénytár szer­kesztőit azért, hogy munkájukban felületesen járnak el s oly elveket vonnak ki az ítéletekből, me­lyeket a curiának esze­ ágában sem volt dekla­rálni. A füzet további tartalmát lapunk holnapi szá­mában fogjuk ismertetni. TÁJCIA: Lebiez és Barró-féle bűnügy. (A két bűnös kivégeztetése) Párisban folyó hó 7-én reggel 5 órakor vé­geztetett ki a rettentő két rablógyilkos, abban a bűnügyben, melynek minden mozzanatát lapunk 196. és megelőzött számaiban ismertettünk. A kivégzés a La Roquette-téren történt. Ezer meg ezer emberből álló tömeg, a nép minden rétegéből borítá el azért, oly annyira,hogy már éjjeli órákban a vészhelyre vezető utak el voltak borítva a néptömeg által. A nyaktilót Roch hóhér és segédei állítot­ták fel. Reggel 4 és fél órakor a rendőrfőnök, a fogházigazgató és a hóhér felkeresték a deliquen­­seket a cellájukban. Lebiez még mély álomban volt. Az igazgató felkerte, tudtára adván, hogy ke­gyelmi kérvénye visszautasittatott s hogy a bün­­hödés percze bekövetkezett, mire azt válaszolá: „Jól van követem önt“ A másik elitélt B­a­r­r­é ébren volt, midőn a cella ajtaja megnyílt. Az utósó éjjel emlékiratot­­ készített szerencsétlen szülői számára; azután le­feküdt, de nem birt rajta erőt venni az álom. Mindkét elitélt mellé gyóntató lelkész rendel­tetett, külön-külön s anélkül, hogy az egyik a má- i Döntvények. A szakértői szemle felperes kérelmére és ér­dekében rendeltetvén el s tartatván meg, an­nak költségeit, a szakértői dijakat alperes előlegezni nem tartozik. (Semmitész. 7965/878. sz.) S­c­h­v­á­b László csődtömege — L­ő­w­i Mór ellen 976 frt. 60 kr. fizetésére a bpesti tszéknél pert folytatván, szakértői szemle rendeltetett s esz­közöltetett. A tszék 1877. julius 19. 28386 sz. végzé­sével a szemle fölött való észrevételezésre határidőt tűzött ki, egyszermid alperesi képviselőt Kiss Al­bert ügyvédet azon fölhívással értesítette, hogy a 3 szakértőnek fejenkint 10 írttal, összesen 30 frt. díjösszeget 8 nap alatt végrehajtás terhe alatt fi­zesse ki. Ezen végzés ellen alperes részéről semmi panasz adatvan be, a s­e­m­m­i­t­ő­s­z­é­k azt azon részében, melyben alperes ügyvéde a szakértői díjak megfi­zetésére köteleztetett, megsemmisítette, mert a tszék jelentése szerint azon szemle­ eljárás, melynek folytán merültek föl a kérdésben való díjak, felpe­res kérelmére és érdekében rendeltetvén el, annak költségeit alperes a perv. 218. s az ügyv. szab. 109. §. értelmében előlegezni nem tartozik. A budai várkapitány, mint a bécsi cs. kir. főudvarnagynak alárendelt udvari tiszt, a bu­dai várkapitányi hivatal képviseletére hivatva nincsen. (Semmitész, 15521/878 sz.) Unger Anastázia — Szipp Ferencz sze­mélyében beidézett budai várkapitányság ellen a bpesti I—III. ker. jbiróság előtt 92 frt. 40 kr. fizetésére pert inditott azon alapon, mert felperes javára az udvarhoz tartozó szolgának Schmidt Ig­­nácznak fizetése alperesnél, mint várkapitánynál, biróilag lefoglaltatott s azt annak alperes mégis kifizette. A jbiróság az ügy érdemébe bocsátkoz­ván, alperest a kereset értelmében elmarasztalta. Alperes várkapitány fölebbezvén, a kir. tábla a 304. §. alapján az ügyiratokat a semmitőszékre fölterjesztette. Mikát látta volna, fölvezettettek külön termekbe, hol a kivégezésnél szokásos öltözékeket magukra vették. Mielőtt a kíséret megindult, az elítéltek mindegyike egy pohár vörös bort ivott erősí­tőül. Ezután megindult a két bűnös kíséreteikkel együtt. Megnyílt a börtön főkapuja és első­sorban Barré lépett ki, el lévén határozva, hogy ő fog először kivégeztetni. A kapu ismét bezára­tott. Barrénak csak annyi ideje volt, hogy kétségbeesett pillantást vethessen a nyaktilóra és hogy megölelhesse gyóntató lelkészét. A hóhér ke­zébe ragadva őt, pár perc­, és feje a kosárba gör­dült. Ennek megtörténte után ismét megnyílt a kapu, kilépett Lebiez kíséretével együtt. Rend­kívüli bátorságot mutatott és midőn a hóhér a nyaktilóhoz vonta fejét „Isten veletek“-et kiáltott, de már abban a perezben gördült hörgő feje a kosárba­; ugyanabba a kosárba, melyben czinko­­sának feje még mozgott. Mindez pár perez alatt történt. Rendkívül való benyomást gyakorolt a nagy közönségre az, midőn a hóhér hajánál ragadva a­­ két főt, abba a nagyobb kosárba dobta, melyben a testrészek feküdtek. Már készen állott a kocsi a hullákat egyene­sen a temetőbe szállitván. A semmitőszék következőleg határozott: Tekintve, hogy a budai várkapitányi hivatal kép­viseletére, a perbe idézett várkapitány, mint a cs. kir. főudvarnagynak alárendelt udvari tiszt, hivat­va nincs; ennélfogva a fentebbi első bírósági ítélet, az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsem­­misíttetik. (297. §. 15. p.) A biztosítás és zárlat különnemű, különböző eljárás s elintézés alá tartozó biztosítási in­tézkedések lévén, azok egy és ugyanazon kérvényben nem szorgalmazhatók, valamint egy végzéssel el sem intézhetők. (Semmitész. 14308/878. sz. a.) Hradel József — Hradel Istváné 65 frt. kárösszeg fizetésére pert folytatván, alperes ellen marasztaló ítéletet nyert, melyet utóbbi fö­­lebbezett. Ennek folytán felperes biztosításért ijjegy­­szersmind zárlat elrendeléséért folyamodott az el­járó galgóczi­­birósághoz. A­­biróság 1. év május 17. 4926. szám a. végzéssel a biztosítást alperes ingóságaira a perv. 338. §. értelmében elrendelte; a zárlat iránti ké­relmet azonban, mint a birtokbirósághoz tartozót, megtagadta. Felperes semmi panaszt adott be s a semmitőszék azt elvetette, mert a biztosítás és zárlat egészen különnemü, különböző eljárás, és elin­tézés alá eső biztosítási intézkedések, melyek egy és ugyanazon kérvénynyel nem szorgalmazhatók, s annak alapján egy végzéssel el nem rendelhetők; ezeknél fogva tehát az eljáró bíróság azáltal, hogy a biztosítással együttesen kért zárlat elrendelését megtagadta, semmiséget el nem követett. Osztrák legfőbbitélőszéki döntvények. 6515­878. Kereskedelmi könyvek fogal­ma alá nemcsak a főkönyv, napló sat, ha­nem a másoló könyvek is tartoznak. 6695878. A váltóviszkereset természe­tében rejlik, hogy oly háth­a, az ellen, kinek ő maga is viszkereseti kötelezettséggel tarto­zik, viszkeresetet nem formálhat. 5769­878. sz. A felajánlt s elfogadott esküt, a bíróság, ha a per folyamában nyil­ván látja, hogy az eskübe foglalt összeg hi­bás, megváltoztathatja. Osztrák közigazgatási bíróság döntvénye. Fakereskedő által megkötött oly ügylet, mely­­szerint a katonai kincstár részére a háború tartama alatt a hadsereget előfogatokkal el­látni magát kötelezte, külön kereset és jöve­delem megadóztatásának tárgyát képezi (1878. junius, 25. 960. sz. a.). A cs. k. osztr. közigazg. bíróság ifjú P­o­rj­á­k Bernát bécsi nagykereskedő panasza folytán, mely­­szerint nehezteli az alsó ausztriai országos pénz­ügyigazgatóság amaz intézkedését, hogy az adó­bizottság határozatát, mely reá az északi hadsereg­nek 1866. évben 1000 előfogattal ellátása tárgyá­ban kötött vállalat után, 1575 frt. kereseti és 3199 ft. 46 kv. jövedelmi adót rótt, megerősítette. A panasz, mint törvénynyel nem indokolt, visszautasíttatott, a költségek kölcsönösen megszün­­tettetvén. Indokokt: Tény, hogy a kérdéses szer­ződés létrejött, hogy egyes fuvarok kezdetben 13, később pedig 11 írttal fizettettek. Panaszlott abban az évben 500 ft. jövedelmi adó fizetésére nyilatkozott késznek. Az adó­fizetési képesség tekintetében foly­tatott vizsgálat alatt kiderült, hogy panaszlottnak a kérdéses előfogati ügyben tiszta jövedelme 105,489 ft. 38 krra emelkedett. Nem lehetett tekintetbe venni panaszra azon előterjesztését sem, hogy egyéb üzleteiben veszteséget szenvedett, mert a kereseti adót tárgyazó 1812. évi deczember 31-én kelt patens 14. §-a értelmében minden kereset külön megadóztatás tárgyát képezi. A költségek meg vol­tak szüntetendők azért, mert az adóhivatal eljárá­sa körében szabálytalanságokat követett el. Vegyes közlemények. Udvari hírek. A királyné és Rudolf trón­örökös e hó 14-én érkeznek Gödöllőre. Rudolf trónörökös e hó 8-án hagyta el Prágát s az indó­­házban Auersperg Carlos herczeg főmarsall búcsú­zott el tőle. Érdekes fölemlíteni, hogy Auersperg herczeg egy nappal előtt tudta meg wlaschini kas­télyában a trónörökös elutazását. A herczeg rög­tön külön vonatot rendelt s épen az elutazás pil­lanatában érkezett az indóházba, honnét a trón­örökös vonata kirobogandó volt. — József fő­­herczeg e hó 13-án délután Ungvárra érkezik.

Next