Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-10-09 / 232. szám

fizetés is Bpesten volt teljesítendő. Ezen vélelem­mel szemben pedig az ellenkezőt alperes tartozott volna bizonyítani, mit meg sem kísérlett. Tekintve hogy a szerződés teljesítése (alperes részéről a fi­zetés) iránti perek azon bíróság előtt is megindít­­hatók, melynek területén a szerződés teljesítendő s tekintve hogy a 27* alatti (Újvidéki) kereset más jogczimen (kártérítés és elmaradt haszon) más kö­vetelés iránt indíttatott, mint jelen (szállítási díjak) iránti kereset s hogy a szerződő felek ugyanazon szerződésből eredő követeléseiket nem kötelesek (csak jogositvák) viszonkeresetileg érvényesíteni, hanem azokat külön keresettel is érvényesíthetik; ezeknél fogva a helyi illetőség (perv. 35. §.) meg­állapítandó volt. Ez ellen alperes semmi panaszszal élt s a semmitőszék a­­szék végzését (297. §. 1. p.) meg­semmisítette s az ügyiratokat további eljárás vé­gett az újvidéki tszékhez áttétetni rendelte, mert hogy alperes a kérdésbeni jogügyletből felperes ellen az újvidéki tszékhez egy keresetet korábban adott be, mint ellene a jelen perbeni kereset a bpesti kereskedelmi tszékhez benyujtatott, azt fel­peres perbeszédének végén közvetve beismerte azál­tal, hogy állítása szerint az újvidéki bíróságnak azon perbeni illetősége ellen kifogással élt. Ennek következtében azonban további eljárásnak s a je­len perre vonatkozó illetőségi kifogás eldöntésének helye nem lehetett, hanem a perv. 13. §. értelmé­ben, melynek alkalmazása csak a különböző kere­seteknek egy és ugyanazon jogügyletből való ere­­désén s nem a kereseti jogalapok azonosságán s ebből folyólag a viszonkereset érvényesítésén (76. §.) alapszik, az eljárás megállítandó s az iratok stb. átteendők lettek volna. Hogy pedig felperes ezen (újvidéki) bíróság illetősége ellen állítólag kifo­gással élt, az itt figyelembe nem jöhet, mivel a kérdéses perek összefüggése (connexitas) csak bírói határozat s nem az illetőség egyszerű kifogásolása folytán szünhetik meg. A kereset, mely a szerződés érvénytelennek nyilvánításából indulván ki, az arra már fize­tett részletösszegnek megtérítése és a szerző­dés tárgyának visszavétele iránt lévén indítva, az 1877. évi 22. t.-czikk 115. §-ának egyik pontja alá sem vonható, habár a részletösszeg nem haladja meg az 50 frtot. (Semmitész. 16926/878. sz.) S­i­m­o­n­f­i István felperesnek Mandel test­vérek alperes ellen 22 frt. 84 kr. s jár iránt in­dított sommás perében a tordai kir. járásbíróság f. évi 3172. sz. a. hozott végzésével felperes kerese­tét hivatalból visszautasította; mert a követelt fő­összeg 22 frt. 84 kit. teszen; az ügy az 1877. évi 22. t.-cz. értelmében kisebb polgári peres eljárásaid tartozik, és mint ilyen, ezen t.-cz. és a t. r. t. 51. §-a alapján hivatalból visszautasítandó volt. Ezen végzés ellen fölperes semmiségi panaszt adott be s a semmitőszék a megtámadott vég­zést a ptrs. 297. §. 5. pontja alapján megsemmisi­­­tette s a kir. járásbíróságot a keresetlevél újabb s szabályszerű elintézésére utasitotta, mert a kereset 1 90 frt. árban megvett varrógép iránti szerződés érvénytelennek nyilvánításából indulván ki, az arra már fizetett részletösszegek megtérítése s a gép visszavétele iránt lévén indítva, az 1877. évi 22. t.-czikk 115. §-ának egyik pontja alá sem vonható, következőleg helytelenül lett panaszró a kisebb pol­gári peres ügyek iránt való eljárásra utasítva.­­ Semmiségi okot képez, ha a per előadója az­­ egyik fél ügyvédjével másodiziglen sógorsági viszonyban áll. A sógorsági viszony azon sze­mélynek halálával el nem enyészik, kinek házassága folytán keletkezett. (Semmitész. 11098/878 sz. a.)­Robits Juon felperesnek Nedelkó János alperes ellen 40 frt. s jár. iránt a l­u­g­o­s­i kir. járásbíróság előtt lefolyt perében, alperes részéről a legfőbbitélőszéknek 1977. decz. 5-án 10985. sz. a. kelt ítélete ellen semmiségi panasz adatott be. A semmitőszék a neheztelt ítéletet a ptrs. 297 §. 9. pontja alapján megsemmisítette s az ügyiratokat újabb elintézés véget a legfőbbitélőszékre visszaküldetni rendelte; mert arra nézve kétség­ben nem forog, hogy a jelen pernek legfőbbitélőszéki előadója felperes ügyvédével másodsziglen sógor­sági viszonyban áll; minthogy pedig az ügyvéd az általa képviselt ügyben kétségen kívül érdekelve van; minthogy továbbá, a pits. 56. § b) pontja azon átalános rendelkezésének, hogy a bírói személy oly ügyben részt nem vehet, melyben meghatározott fokban rokonai érdekel­­nék, abbeli megszorító értelmet tuljdonítani nem lehet, miszerint a bíró csak akkor lenne a bírás­kodásból kizárandó, midőn a közvetlen peres féllel áll rokonsági viszonyban, mivel ellenkező esetben azt is meg kellene engedni, hogy a jogbiztonság legfeltűnőbb veszélyeztetésével az apa a fia vagy az fiú az a­pa által előmozdított perekben biráskod­­hassék s minthogy végre a sógorsági viszony azon személynek halálával el nem enyészik, kinek há­zassága folytán keletkezett; mindezeknél fogva a kir. legfőbbitélőszék tanácsa a neheztelt ítélethoza­talánál nem volt szabályszerüleg alakítva s azért azon ítéletet meg kellett semmisíteni. A mezővárosi község részéről, árverésen vala­mely Ingatlannak megvétele érvényesnek nem tekinthető, ha nincs kimutatva, hogy az azon vételre törvényhatósági jóváhagyást nyert volna. (Semmitész. 17975/878. sz.) Trubács Katalin — Némethy Lajos po­zsonyi ügyvéd ell. 950 frt. iránt a pozsonyi tszék­­nél pert folytatván, alperes elmarasztalása után, le­foglalt javaira, ingatlanságaira, az elsőnek sikerte­lensége után második árverés rendeltetett el,mely­nél Szempcz mezőváros községe vette meg az in­gatlant. Alperes semm. panaszára a semmitőszék Vagyonbiztonság elleni kihágást képez, ha valaki idegen vadászterületen valamely vadat fölver, agarakkal elfogat, azután felszólításra a vadászterületileg jogosítottnak át nem adja. (Legtöbb stélész. 6007/878. sz.) G­a­b­o­s Dániel és társa Balog István ell. vadászati és pénzügyi kihágás miatt a debreczeni jbiróság előtt Debreczen városának vadászati jog­bérlő társulata panaszára bünfenyitő vizsgálat indít­tatván, annak befejeztével s a végtárgyalás meg­tartása után a jbiróság 1877. decz. 24. 2007. sz. a. ítéletével Gabos Dániel debreczeni mészáros és Balog Istvánt a mészáros társulat elnökét bizonyí­tékok elégtelenségéből a vád alól fölmentette; mert Gabos Dániel ellenében a panaszlevélben foglalt azon állítás, hogy ő a kérdéses hely és időben agárral vadászott s hogy gazdája agaraival fogatta volna el azon nyulat, melyre Kraschován Pál tanú rálőtt, vádlott határozott tagadása ellenében bizo­nyítva nem lett. Mert habár Kraschován tanú III. a. vallomásában eskü alatt állítja is, hogy vádlott ösztönözte is a vele volt agarakat a nyúl elfogásá­ra, de ezen egy tanú vallomása a Sajnos István V. sz. a. eskü alatt kivett vallomásával szemben még félpróba erejű bizonyítéknak sem vehető. Sajnos István ugyanis amannak vallomásával szemben hit alatt azt erősítette, miszerint vádlott folytonosan a ke­ze alá tartozó marhák hajtásával foglalkozott s az után haladt s hogy a marhákkal kiszökött agarakat vádlott nem uszította a vadászó Kraschován Pál lövésére az útra kifutott nyúl után, hanem az aga­rak maguktól csípték el az elébük az útra kiűzött s kifutott nyulat. Ezen tanú vallomása tehát Krascho­­vánét megerőtlenitvén, a bejelentett panasz igazolat­lannak volt veendő. De felmentendő volt vádlott azon vád alól is, hogy ő gazdája agarait szándékosan vitte volna a vadászati területre mert ez megczáfoltatik a Sajnos Isván vallomásá­val s megerőtleníttetik a jelen bűnügybe alapta­lanul bevont Balog J. vallomásával is. Nem lévén tehát sem az, hogy vádlott gazdája agarait szándé­kosan vitte volna magával, sem az, hogy azokkal agarászott s azokat a nyúl elfogására ösztönözte, sem tehát az, hogy vádlott agárral vadászott volna, bebizonyítva, őt stb. Balogh Istvánt illetőleg, miután ellenében azon körülmény, hogy a garati tábora. Közhivatalnokon nyilvános sértés. (Az osztrák fenyitó eljárás köréből.) (Folyt, és vége.) A felebbviteli bíróság, ezen különböző indít­ványok és kérelmek meghallgatása után, a magán­panaszos és annak képviselőjének, a felebbviteli tárgyalásra való személyes megjelenését mellőzen­dőnek határozta, a dolog érdemére nézve pedig hosszabb tanácskozás után az első fokú ítéletet helybenhagyta. Mi, nem az ítélet érdemét illetve, hanem az eljárás folyama alatt fölmerült mellék­kérdésekben hozott határozatokra nézve — tekintve a jogi kö­vetkezményeket — azokkal nem vagyunk egy né­zeten. Mert a felebbviteli bíróság hatáskörének és pedig a büntető-perrendtartás 476. §. ellenére való megszólítása volna, ha az, a büntető­ törvény 312. §-a szerint, a közhivatalnok elleni nyilvános sértés tényálladékát meg nem állapítva, nem volna jogo­sítva a becsületsértési vád fölött is ítélni, a II-od fokú bíróságnak csak van annyi joga, mint az első fokúnak, és miután ebbeli joga kétségtelen, akkor a magánpanaszos bizonylatainak, az ellenbizonyí­­tékok meg­czáfolására hivatkozott tanúinak kihallga­tása, annak elrendelési joga is megilleti és ebből önként következik, hogy a fölebbviteli tárgyalásra, mind a magánpanaszos, mind annak képviselője megidéztethető lett volna. Vádlott védőjének amaz állítása, hogy a be­csületsértési vád kérdésében az első folyamodású bíróság nem ítélt, alaptalan, mert az ítélet bekez­désében mindkét panaszt, tehát a közvádló és a magánfél panaszát is fölemlíti, a bűnösséget azon­­­­ban csak­is a büntető­ törvény 312. §-a alá eső­­ cselekményre mondta ki; már ezen körülménynél,­­ különösen a benyújtott fölebbezésnél fogva, de a büntető-perrendtartás 476. §-a szerint is jogában áll a fölebbviteli bíróságnak, ítéletét mindkét pa­nasz tárgyára kiterjeszteni, — az első fokú bíró­ság csak akkor ítélhetne abban újból, ha az ügy­iratok kimerítőbb vizsgálat vagy pótlások eszköz­lése miatt visszaküldetnének; miután ennek szük­sége fen nem forgott, a felebbviteli bíróság mind­két kérdésben jogszerűen ítélhetett volna. Ezen eset, különösségénél fogva sok tekintet­ben tanulságos. Mindenekelőtt azon kérdés merül­het fel: váljon az eljáró járásbíróság ítélhetett-e egyidejűleg a hozzá benyújtott s egy vádlott ellen irányult két különböző panasz felett vagy nem? — Tegyük fel, hogy közvádló csak a büntető tör­vény 312 §-a alá eső vétség iránt indította volna meg panaszát, a járásbíróság pedig azon nézetre jutott volna, hogy jelen esetben csak a büntető­­törvény 491. §-a alá eső cselekmény constatálható,­­ az illetékes magánpanaszos hiányában, akkor teljesen fölmentő ítéletet kellett volna hoznia (mert az osztrák büntető­eljárás szerint a közvádló vádja nélkül vagy azon túl, ha illetékes más panaszos nem létezik, marasztaló ítélet nem hozattathatik. Czélszerű lett volna, ha az államügyész per ana­lógiam,­ a büntető-perrendtartás 46. §-a szerint a magánpanaszos vádját is magáévá teszi vagy ha a büntető-perrendtartás 449. §-a értelmében a ma­gánpanaszos teszi ezt. Végre is csak azon meggyő­ződésre jutunk, hogy az osztrák büntető-perrend­­tartásnak nincs igen ínyére a kettős panaszok el­bírálása, különösen ha azok köz- és magán­vádlói­­ak — nagyon szeriti azokat, ha csak lehet egy személyben egyesíteni. De ha az eljáró első folyamodású bíróság cu­­mulatív tárgyalta az ügyet, akkor a természetes és észszerű következtetés csak az lehet, hogy a föleb­­viteli tárgyalásra, mindkét panaszos fél, úgy a köz, mint a magán­vádló megidéztethető. Az államügyész abbeli nézete, hogy ha ez esetben a büntető­ törvény 312 §-a szerinti bűnösség meg nem állapíttatnék, az ügyiratok új tárgyalás megtartása czéljából az első folyamodású bírósághoz szükségkép visszautasítandók, alig helyes, és fön­tebb kifejezett nézetünk, t. i. hogy a másodfokú bíróság jelen esetben a büntető­ törvény 491. §-a alá eső becsületsértési vád felett is ítélhet, bizo­nyára több jogi támponttal bír.­­ Más volt és lehetett itt az indok, mely a felebbviteli bíróságot a becsületsértési vád szellőztetése, a tényálladék teljes és részben újabb letárgyalásának mellőzésére bírhatta. A magánpanaszos többrendbeli tanuk kihall­gatását kérelmezte és pedig azon indokból, hogy az első bíróságilag helyreállított bizonyítási eljá­rást, annak horderejét meggyengítse illetőleg paralizálja, már­pedig ezeknek a felebbviteli tárgyaláshoz egyszerű megidéztetése, minthogy a meglevő tényállás szerint eleve nem volt meghatá­rozható, hogy az eljáró elsőfokú bíróság, mily és minő súlyt fektetett a vádlott által igénybe vett bizonyítási eljárásból származott matériáiéra és miután az a bűnösséget a büntető­ törvény 312. §-a szerint mondta ki, nem volt egyelőre meghatározv a megtartott második árverést megsemmisítette (297. §. 21. p.) s újabb árverési határnap kitűzé­sét rendelte el, mert az eljáró­­szék jelentése sze­rint, a 2-ik árverési hirdetmény a t. r. t. 434. , illetve 433. §. ellenére a telekit. hatóságnál nem volt kifüggesztve; mert a vevőknek az árverési­­könyvhöz csatolt meghatalmazványa a perr. 553. §. értelmében hitelesítve nem volt és mert az 1871. XVII. t.-cz. 26. §. e) p. értelmében nincs kimutat­va, hogy Sempcz mezőváros községe ezen vételre törvényhatósági jóváhagyást nyert, illetőleg az e czélra szükséges pénzösszeg a költségvetésbe kia­dásként fölvétetett volna.

Next