Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-09-11 / 208. szám
III. évfolyam 1878. 208. sz. Budapest, szerda szeptember II. Előfizetési ár: Egész évre . . . 16 írt. — Fél évre .... 7 „ 50 Negyed évre . . . „ — Hirdetések: Egy hatodíilában petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP | Szerkesztőség | kiadó - hivatal: ’ , illető közleményeken kivül, , az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is kai- ; j dendők. — Kéziratok csak \ | ismert kezektől fogadtat-ának el. ..MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hitfBt klrére. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ZRT3. ,3. a. p es t, V. Jósaartér 3. az, hová a lap szellemi részét . Előfizetési felixirzá,s „MAGYAR JOGÁSZ” 1. évi szeptember 1-től kezdetét veendő újabb negyedére. Előfizetési feltételek: Egész évre......................15 frt. Félévre..................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.........................4 frt. Egy hóra.......................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellett. Az előfizetési pénzek Budapest, József-tér 3. szám alá küldendők. Ismét a semmitőszék eltörlése fölött. (Két czikk.) 1. Rövid vizsgálódásaink tárgyát ezúttal csak az képezi, hogy az új perrendjavaslatban indítványozott eltörlése a semmitőszéknek, mily következményeket, mily változásokat vonand maga után; továbbá, hogy hozatnak-e azzal kapcsolatba oly intézkedések, melyek valódilag s nemcsak eszményileg, igazságszolgáltatásunk javulására vezethetnek vagy ellenkezőleg ezen draszius szer nem fogja-e jogállapotainkat még nehézkesebbekké, bonyolultabbakká tenni? Amint eddigi rövid tanulmányozásunk engedi, a javaslat e kérdésre vonatkozó szabályait úgy fogtuk fel, mikép a törvénykezési rendszer lényeges változáson nem menend keresztül, az lényegileg s legfőbb pontjaiban megmarad eddigi nehézkes állapotában. A mostani semmitőszéki rendszer ellen a kifogások s panaszok abban culminálnak, mikép a semmiségi panaszok használata nagyon meg van könynyítve s a perhuzavonára, a foganatosítás halasztgatására, igen tág tér van nyitva. Az igaz, e téren a jogérvényesítésnek igen számos visszaélésekkel kell küzdeni, melyeket a hanyag vagy részlelkű adósok igénybe vesznek. E bajon azonban a semmitőszék fentartása mellett is, de annak czélszerűbb szervezése mellett, lehetne segíteni — már úgy a hogy zilált jogviszonyunkban s elavult jogintézményeinkkel szemben segíteni lehetséges, annak oly reformált szervezetével, mely a semmiségi panaszok azonnal való elintézését lehetővé s ezáltal a hosszabb halasztgatást, a hónapokra nyúló huzavonát jóformán lehetetlenné tenné. De ha a hosszadalmasságban rejlő ezen baj a mostani önálló semmitőszék által, jelen szervezetében nem volt elhárítható: el fog-e az háríttatni azon rendszerrel, mely az új perrendjavaslatban terveztetik? Ki fog-e az által záratni a visszaélések alkalma és lehetősége? Fog-e annak segélyével a jogérvényesítés gyorsasága előmozdíttatni és biztosíttatni? Mi azon nézetet kockáztattuk eddigelé is, hogy ebbeli reményünk s kétségtelenül jogosult kivánataink nagy csalódásoknak lesznek kitéve. Mielőtt azonban nézetünket némileg indokolnék, egyet előre kell bocsátanunk. S ez az, mikép mi arról vagyunk meggyőződve, hogy a semmiségi eljárással karöltve járó visszaéléseken, jelenlegi jogrendszerünkben, viszonyainkban, gyökeresen segíteni, az ide tartozó baj okát elhárítani nem is lehet. Nem lehet pedig azért, mivel nálunk a jogsérelmek forrásai véghetetlenek, ki fogy ha tartanok ; mivel azokra a sérelmekre, melyek főleg az alaki jogra vonatkoznak, legtöbb alkalmat részint a törvények, részint az azokat alkalmazó és foganatosító közegek maguk nyújtanak ; szóval, mivel nincs Európában műveltebb állam, hol a törvénykezés terén tényleg annyi jogsérelem követtetnék el, mint épen szegény hazánkban. Tagadhatatlan tény, mikép itt rejlik fő- és lényeges forrása, a jelen semmisítési rendszer ellen főkifogásul felhozott perhuzavonának, hosszadalmasságnak, melyben t. i. az alsó bírósági közegeknek legnagyobb osztályrészük van. Úgy látszik, codificátoraink, jogászképviselőink, kik oly könnyen mondják ki a semmitőszék fölött a deleamust, a dolog mélyébe nem hatolnak, a baj valódi forrásait mélyebben nem kutatják, különben már rég rájöttek volna arra, mikép magában a semmitőszék eltörlése s a semmiségi panaszok túlságos nehezítésére ebbeli bajainkon gyökeresen segítve sohsem lehet. Sőt a jövő gyakorlat alkalmasint s nem hiszszük, hogy csalódunk, azt fogná föltüntetni a javasolt orvosszerről, hogy medicamentum morbo pejus. Mert a legnagyobb mérvben elterjedt törvénykezési sérelmek létezése eltagadható nem lévén, azok orvoslásának csak nehezítése is, épen magát azon jogérvényesítést támadná meg, melynek érdekében küzdünk a perhuzavona, a jog tényleges kiszolgáltatásának hosszadalmassága ellen. Sajátságos viszonyainkban a semmiségi panaszok érvényesítésének nehezítése, korlátozása, üdvös reformot csak úgy s akkor képezhet, ha ezen reform magukra a bírósági közegekre s magára a bírósági rendszerre is kiterjesztetik, miáltal t. i. a semmiségi panaszok alapjai, maguk az alaki sérelmek eltávolíthatók vagy legalább kevesbíthetők lennének. Épen azért már magát a reformjavaslatnak a semmiségi eljárásra vonatkozó kiindulási pontját és irányeszméjét tévesnek, elhibázottnak kell tartanunk, miután egyedül a semmiségi jogorvoslat korlátozására törekszik és egész egyoldalúlag csupán arra irányozza reform törekvéseit, Izakban kerülnek a képviselőház elé. Az adatok, miként meggyőződtünk, oly roszhelyzetben tüntetik fel az első bíróságok eddigi szervezését, hogy kétséget sem szenved, hogy ujóbbi fölforgatások fognak történni minden irányban; mit megkímélhetett volna a törvényhozás, ha előbb szereztette volna be az adatokat s azután bízta volna meg az igazságügyért határozott utasítás mellett az elsőfokú bíróságok újabb szervezetével. így aztán nem kelett volna a káros fölforgatást kétszer gyakorolni. — Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministeri 19.620/878. számú rendelet, — az 1878. évi XXII. t.czikk 7. §-ában foglalt határozmányok foganatosítása tárgyában. A magyar korona országainak és ő felsége többi királyságai és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, biztositó- társaságok valamint közkereseti- és ipar-szövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött és az 1878. évi XXII.-czikkben foglalt egyezmény 7 §-ában foglalt határozmányának foganatosítása czéljából, egyetértve az igzságügyi m. kir. ministerrel, valamint a horvátszlavon-dalmátországi bánnal, a következőt rendelem : Azon társaságok, melyek a magyar korona területén jelelenleg már fióktelepekkel bírnak, kötelesek a magyar korona országainak és ő felsége többi királyságai és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti-és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött egyezmény 1.—4. §§-aiban foglalt határozmányoknak, amennyiben az már különben is meg nem történt volna, 1. évi deczember hó 31-ig eleget tenni. A magyar korona területén jelenleg már fiókteleppel biró közös közlekedési vállatokra nézve a határidő, mely alatt azok az említett egyezmény 1.—4. §§-aiban foglalt határozmányoknak, — a mennyiben az már különben is meg nem történt volna, — eleget tenni tartoznak, később fog megállapittatni. Kelt Budapesten, 1878. évi augusztus hó 29-én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium vezetésével megbízott vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister távollétében. Dr. Pauler Tivadar, s. k. m. kir. igazságügyminiszter. Budapest, sept. 10. Az 1875. t. sz.-ben mely az első bíróságok szervezetéről szól, kimondatott, hogy a szervezés 3 év alatt befejezendő, s az igazságügyér ezután 3 hó alatt köteles az első bíróságok forgalmáról tüzetes statisticai adatokat a törvényhozás elé terjeszteni, mely azok alapján a bíróságok számát, területkörét, székhelyét, s a bíróság személyzetét véglegesen megállapítandja. A szervezésre engedett 3 évi határidő már f. é. június 4 én lejárt azonban a képviselőház föloszlatása folytán nem volt a miniszer abban a helyzetben, hogy a szükséges előterjesztést megtehesse. Az adatok készen vannak*) a ministériumban, azok az első ülés *) Igen sajátságos, hogy a félhivatalosak a tényállással ellenkezőleg azt hozták, mikép a minisztériumban még csak most gyűjtik az adatokat holott az e czélból kitűzött három havi terminus, f. év június 4-kétől számítva, már f. hó 4-kén lejárt. Szerintünk tehát szerencséje van az igazságügyérségnek, hogy nincs képviselőház, különben utóbbi kötelesség mulasztással lett volna vádolható. Lapszemle. A Magyar Igazságügy szeptemberi füzetében Zsögöd Benő a bírói zálogjog némely kiterjesztéséről s ezúttal a bírói és szerződéses zálogjog közt való különbségről értekezik. A kettő közt, úgymond, van hasonság (sic!), de van különbség is s minthogy a különbség könnyebben föltűnik, ebből az a „balkövetkezés“ keletkezett sokaknál, hogy igen kevés hasonságot észlelnek a bírói s a szerződéses zálogjog alapelvei közt. Nehogy soká kétségben tartsa olvasóit, megemlíti czikkező, hogy ama balkövetkezéshezeddigelé csak a „jogtudatlanok“ jutottak. Ily körülmények közt azonban kár jogászközönség előtt fejtegetni azt, ami iránt mindenki tisztában van régen. Sajátságos, mikép czikkező rész néven veszi a jogtudatlanoktól azt, hogy a birói zálogjogot többre tartják a szerződésesnél. Tudhatná Zsögöd úr igen jól, hogy a birói zálogjog sokkal kényelmesebben és könnyebben igazolható, tehát sokkal biztosabb akkor, midőn ingók s ezekkel ugyanazon szempont alá eső követelések, tiszti fizetések sat. forognak szóban. Nagyon természetes ennélfogva, hogy a jogtudatlanok előtt a „hasonság“ nem igen tűnik föl, minthogy ők csak azt látják, hogy birói zálogjogot szerfölött ritkán lehet megtámadni. Föltűnhetett volna egyébiránt czikkező előtt az is, hogy jelzálogra vonatkozólag már a lai-