Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-10-09 / 232. szám

232. sz. III. évfolyam 1878. Budapest, szerda október 9 „MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kivive. Előfizetési ír: Egész évre ... 15 fit. — | Fél évre .... 7 „ 50 | Negyed évre . . 4 „ — | Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhanában petitsor egy­­­­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért­­ 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij­talín minden beigtatás tuán 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó­­­hivatal, B­udapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét­­ illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési di­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­­t­dendők. — Kéziratok csak az ismert kezektől fogadtat­nak el A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az örökösök és a hagyatéki gondnok. (Két czikk.) I. Törvénykezési rendtartásunknak talán egyetlen része sem hiányosabb és felületesebb, mint az örökösödési eljárásról szóló 7. fejezete. A törvényhozó intenciója kifejezve sehol sin­csen, hogy ennek nem az-e oka, mikop a törvény alkotói teljesen tájékozatlanok voltak maguk is a megoldást váró feladat tekintetében s így nem is tudták, minő kérdések volnának szabályozandóa», ezt nem akarjuk ezúttal feszegetni. Tény, hogy majdnem minden fontosabb kér­désben a gyakorlatnak s különösen a judikatúrának kellett pótolni a hiányt, a­mi ugyan sokszor sze­rencsésen is ütött ki, de tagadhatatlan, gyakran visszás eredményekre vezetett. Áll ez különösen a t. r. t. azon intézkedéseire nézve, melyekkel a peres hagyaték kezelését és biz­tosítását c­élzó szabályok kívánnak megállapíttatni. Mindössze egyetlen szakaszban ad a perrendtartás utasítást ebben az irányban, annyit rendelvén 588. §-ában, hogy a peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, ha ez iránt az érdekeltek közt megállapodás nem történt, a bíróság mindaddig gondoskodik, míg az örökség átadása jogérvényes ítélet folytán nem eszközölhető. Kimondatott tehát az, hogy a biztosításról és kezelésről a bíróság tartozik gondoskodni anélkül, hogy legkisebb útmutatás is adatnék arra, hogy mi módon kell ennek a gondoskodásnak történnie. Mi természetesebb, mint az, hogy a kinevezett hagyatéki gondnok számadásainak megvizsgálása, eljárásának megbírálása és költségeinek s díjainak megállapítása körül a bíróságok között eltérő pra­xis keletkezett. Némelyik törvényszék kihallgatta az összes érdekelteket a gondnok számadásaira nézve s határozott azok tekintetében még az örö­kösödési per befejezése előtt; a másik egyszerűen ad acta tette a számadásokat s határozatot csak akkor hozott, midőn valamelyik peres fél örökségi joga már megállapittatott s ez észrevételeit a számadá­sokra már megtette. Akadtak végül olyan bírósá­gok is, melyek nem kérdeztek senkit, az örökösö­kül jelentkezettek észrevételeit, ha ilyenek esetleg tétettek, teljesen mellőzték és azután a gondnoki szá­madások fölött egyedül oly szempontokból hatá­roztak, melyek már hivatalból is észlelhetők vol­tak. Ha az örökösökül később elismerteknek ek­kor kifogásaik voltak a gondnok eljárása és száma­dásaira nézve, megengedtetett nekik külön perrel lépni fel a gondnok ellen s megdön­­teni a már biróilag jóváhagyott számadásokat. A semmitőszék e három irány közül épen a legroszabbat, nevezetesen a legutósót fogadta el helyesnek. Tudtunkkal először 1876. évi 8435 sz. a. nyilatkozott a semmitőszék ily értelemben s az­óta következetesen megmaradt nézete mellett. Egyik ilyen határozatát (20325/76.) követke­zőleg indokolja a semmitőszék: „A számadások a hagyatéki gondnok által időszakonkint beterjesztetvén, tekintve, hogy a bí­róság a t. r. t. 588. §. rendeletéhez képest a ha­gyaték biztosításáról és kezeléséről mindaddig tar­tozik gondoskodni, míg az örökség átadása jogér­vényes ítélet folytán nem eszközölhető, ezen gon­doskodáshoz pedig a gondnoki kezelés fölött való felügyelet és a gondnok számadásainak megvizsgá­lása is tartozik; ennélfogva úgy a t. r. t. 39. §. 2. bekezdő pontjához képest is az első bíróságnak áll kötelességében, mind a benyújtott számadások fö­lött határozni, mind a gondnoki díjak megállapítá­sa iránt, tekintettel a kezelés és felügyeletre for­dított fáradságra, vagy szakértelemre s a kezelt vagyon értékére, intézkedni. E tekintetben azonban mindaddig, míg a hagyaték peres, a különböző igényű és jogczímű örökösökkel alakszerű tárgyalások nem tartandók, hanem a bíróság a be­­nyújtott számadások vizsgálatát hi­vatalból teljesíti akkép, hogy azon tételekre nézve, melyek akár valódiságukra, akár mennyisé­gükre nézve aggályosaknak tűnnek föl, a számadás­tevőt vagy bővebb adatok szolgáltatására utasítja vagy esetleg hivatalos nyomozás útján a szükséges földerítéseket eszközli s azok alapján határoz, ma­gától értetvén, hogy későbben azok, kik a peres hagyatékra nézve örökö­sökül biróilag ki­mondattak, a gondnoki számadások ellen netalán létező kifo­gásaikat a törvény rendes utján érvé­nyesíthetik.“ A legnagyobb óvatossággal igyekszik a sem­mitőszék mellőzni az örökségre igényt tartók befo­lyását, m­eg nem kísérli azonban indokolni, hogy miért teszi ezt. A különböző jogc­ímű örökösökkel, úgymond, tárgyalások nem tartandók; nem érinti azonban egy szóval sem, hogy miért tartja épen ezt czélszerűnek, vagy talán épen a törvényhozó intenciójával megegyezőnek? Nézetünk szerint ez az eljárás az örökösökre nézve igen káros, a perek számát ok nélkül szapo­rítja s e mellett indokát sem a törvényben, sem a dolog természetében nem lehet föltalálni. Indoka­ink fejtegetését erre vonatkozólag következő czik­­künkben fogjuk megkísérelni. lötte kívánatosnak mutatkozik az, hogy a k­ö­z­­i­gazgatási és igazságszolgáltatási hi­vatalnokok teendői határozottan körül legyenek írva, egymástól el legyenek választva, hogy egyik a másik teendőjébe ne avat­kozzék, azt természetesnek látja, de másfelől hiszi,hogy a józan ész po­stulátuma, abból, ha valaki el­törte a m­alacznak a lábát vagy valaki a kerten át szitkozódva, becsületében megsértette szomszédját: vastag nyalába, az államnak és feleknek száz forintjába kerülő perek ne fejlődhessenek. Ily érthető nyelven szólott választóihoz az államtit­kár úr. Konstatáljuk, hogy ő is belátja az igazság­szolgáltatásnak, a közigazgatástól való elválasztása szükségét, üdvös voltát; mi azonban, szerinte, nálunk a törvénykezés roppant drágaságánál fogva keresztül nem vihető. Valóban a legszerencsétlenebb igazságügyi politika az, mely nem bír az igazság­szolgáltatás misem­áin máskép lendíteni, mint leszorítani egyeseket az igazságszolgáltatás rendelt útjáról. Azért, mert az igazságszolgáltatásunkba be­fészkelte magát a legbureaukratikusabb rendszer, azért, mert államháztartásunk elég tapintatlanul az igazságszolgáltatásban keresi jövedelmi forrásait s ezáltal az igazságkeresőknek roppantul megdrágít­ja a rendes törvénykezési utat: el kell zárni a mó­dot arra nézve, hogy bizonyos perek avatatlan ke­zek által idéztessenek el véglegesen. Ez aztán természetesen olcsó, de annál károsabb a nálunk különben is hanyatlott bizalomra az igazságszolgál­tatás iránt Széll Kálmán ma adta át tárc­ájának ve­zetését Tisza Kálmán miniszterelnöknek. Tisza hol­nap valószínűleg Bécsbe utazik. Az uzsoratörvény alkotása tárgyában meg­indult már a mozgalom a cseh országgyűlésen is. Mauttausch indokolja e részben indítványát, mely egyelőre a bizottsághoz utasíttatott. Budapest, okt. 8. A csődtörvény anyagi részének szövegezé­sére kiküldött bizottság szigorúan ragaszkodott az 1875. enquête határozataihoz. Ez alkalommal oly kérdések merültek fel, melyek ugyan az anyagi jog körébe tartoznak, de mégis az alaki rész megvi­tatására — a miniszteri válság után — egybehí­vandó nagyobb bizottságnak tartatott fenn, így a többi közt az a kérdés is, hogy váljon a csőd el­rendelésekor létezett vagy a vagyonbukott által a csőd tartama alatt bármi uton szer­zett vagyon is a csődtömeghez tart­o­­z­i­k -e vagy sem. A másik fontos kérdés pedig az, hogy mi módon biztosítható a női hozomány a tö­meggel szemben. Mindkét kérdés igen érdekes, de legújabban már megoldást nyertek a külföldi tör­vényhozásokban. A bécsi kormány lemondását szintén elfo­gadta az uralkodó, fölhíván az Auersperg-kabinetet, hogy csak folytassa addig az ügyek vezetését, míg megalakul az új kormány. Az uralkodó ugyanazt az eljárási módot követi az osztrák minisztervál­sággal szemben, mint nálunk. Ki fogja hallgatni Herbst, E­i­c­h­o­f­f, W­i­n­t­e­r­s­t­e­i­d, R­e­c­h­­­bauer és Grocholszki urakat. A belügyminiszteri államtitkár bort iszik és vizet prédikál. Nagy-Enyeden folyó évi október hó 4-én tartott beszédében hangsúlyozza, hogy fö­ döntvények. Bebizonyulván, mikép a kereset beadása előtt alperes ugyanazon jogügyletből folyólag fel­peres ellen másik törvényszék előtt kere­setet adott be, további eljárásnak, s az illető­ségi kérdés eldöntésének helye nem lehet, hanem­ az eljárás beállítandó s az Iratok az előbbi törvényszékhez átteendők. A perrend 13. §. alkalmazása csak a különböző keresetek egy és ugyanazon jogügyletből való eredésén s nem a kereseti jogalapok azonosságán s ebből folyólag viszonkereset érvényesítésén alapszik. (Semmitész. 19724/878. sz.J Schoeller s társa bécsi keresk. ezés —• Hafner Károly s fia újvidéki keresk. ezés ellen 30 darab arany s 4341 fit. 32 kr. fizetésére a bpesti keresk.­­szék előtt 1878. julius 9. 53387. sz. a. rendes keresetet támasztott azon alapon, mert 1878. jan. 15. kelt levele szerint alperes bizonyos áruknak Pestről lefelé való elszállítására kötelezte magát, míg felperes a Duna, Száva és Tisza alsó állomásairól Pestre érkezendett áruknak felfelé Bécsbe leendő szállítására kötelezte magát. Ezen üzleti összeköttetésből kifolyólag alperes fuvardíj, utánvételek és költségek fejében hitelesített könyv­kivonat szerint a kereseti összegekkel adós maradt. Megjegyzendő, mikép alperes Hafner s fia ezég már előzőleg 1878. jun. 27. az újvidéki tszék, mint ke­reskedelmi bírósághoz, ugyanazon üzleti összeköt­tetésből kifolyólag kár és elvont haszon czimén 15743 frt. 11 kv. iránt rendes keresetlevelet adott be. A bpesti keresk. tszéknél tartott tár­gyaláskor alperes kifogásolta az illetékességet. A tszék f. év aug. 23. 64157. sz. végzésével illető­ségét megállapította. Tekintve hogy az A. B. C. alatti szerződésekben az elszámolás helyéül Buda­pest jelöltetett ki s igy az vélelmezendő, hogy a

Next