Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-10-09 / 232. szám
232. sz. III. évfolyam 1878. Budapest, szerda október 9 „MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kivive. Előfizetési ír: Egész évre ... 15 fit. — | Fél évre .... 7 „ 50 | Negyed évre . . 4 „ — | Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhanában petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdijtalín minden beigtatás tuán 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is kültdendők. — Kéziratok csak az ismert kezektől fogadtatnak el A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az örökösök és a hagyatéki gondnok. (Két czikk.) I. Törvénykezési rendtartásunknak talán egyetlen része sem hiányosabb és felületesebb, mint az örökösödési eljárásról szóló 7. fejezete. A törvényhozó intenciója kifejezve sehol sincsen, hogy ennek nem az-e oka, mikop a törvény alkotói teljesen tájékozatlanok voltak maguk is a megoldást váró feladat tekintetében s így nem is tudták, minő kérdések volnának szabályozandóa», ezt nem akarjuk ezúttal feszegetni. Tény, hogy majdnem minden fontosabb kérdésben a gyakorlatnak s különösen a judikatúrának kellett pótolni a hiányt, ami ugyan sokszor szerencsésen is ütött ki, de tagadhatatlan, gyakran visszás eredményekre vezetett. Áll ez különösen a t. r. t. azon intézkedéseire nézve, melyekkel a peres hagyaték kezelését és biztosítását célzó szabályok kívánnak megállapíttatni. Mindössze egyetlen szakaszban ad a perrendtartás utasítást ebben az irányban, annyit rendelvén 588. §-ában, hogy a peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, ha ez iránt az érdekeltek közt megállapodás nem történt, a bíróság mindaddig gondoskodik, míg az örökség átadása jogérvényes ítélet folytán nem eszközölhető. Kimondatott tehát az, hogy a biztosításról és kezelésről a bíróság tartozik gondoskodni anélkül, hogy legkisebb útmutatás is adatnék arra, hogy mi módon kell ennek a gondoskodásnak történnie. Mi természetesebb, mint az, hogy a kinevezett hagyatéki gondnok számadásainak megvizsgálása, eljárásának megbírálása és költségeinek s díjainak megállapítása körül a bíróságok között eltérő praxis keletkezett. Némelyik törvényszék kihallgatta az összes érdekelteket a gondnok számadásaira nézve s határozott azok tekintetében még az örökösödési per befejezése előtt; a másik egyszerűen ad acta tette a számadásokat s határozatot csak akkor hozott, midőn valamelyik peres fél örökségi joga már megállapittatott s ez észrevételeit a számadásokra már megtette. Akadtak végül olyan bíróságok is, melyek nem kérdeztek senkit, az örökösökül jelentkezettek észrevételeit, ha ilyenek esetleg tétettek, teljesen mellőzték és azután a gondnoki számadások fölött egyedül oly szempontokból határoztak, melyek már hivatalból is észlelhetők voltak. Ha az örökösökül később elismerteknek ekkor kifogásaik voltak a gondnok eljárása és számadásaira nézve, megengedtetett nekik külön perrel lépni fel a gondnok ellen s megdönteni a már biróilag jóváhagyott számadásokat. A semmitőszék e három irány közül épen a legroszabbat, nevezetesen a legutósót fogadta el helyesnek. Tudtunkkal először 1876. évi 8435 sz. a. nyilatkozott a semmitőszék ily értelemben s azóta következetesen megmaradt nézete mellett. Egyik ilyen határozatát (20325/76.) következőleg indokolja a semmitőszék: „A számadások a hagyatéki gondnok által időszakonkint beterjesztetvén, tekintve, hogy a bíróság a t. r. t. 588. §. rendeletéhez képest a hagyaték biztosításáról és kezeléséről mindaddig tartozik gondoskodni, míg az örökség átadása jogérvényes ítélet folytán nem eszközölhető, ezen gondoskodáshoz pedig a gondnoki kezelés fölött való felügyelet és a gondnok számadásainak megvizsgálása is tartozik; ennélfogva úgy a t. r. t. 39. §. 2. bekezdő pontjához képest is az első bíróságnak áll kötelességében, mind a benyújtott számadások fölött határozni, mind a gondnoki díjak megállapítása iránt, tekintettel a kezelés és felügyeletre fordított fáradságra, vagy szakértelemre s a kezelt vagyon értékére, intézkedni. E tekintetben azonban mindaddig, míg a hagyaték peres, a különböző igényű és jogczímű örökösökkel alakszerű tárgyalások nem tartandók, hanem a bíróság a benyújtott számadások vizsgálatát hivatalból teljesíti akkép, hogy azon tételekre nézve, melyek akár valódiságukra, akár mennyiségükre nézve aggályosaknak tűnnek föl, a számadástevőt vagy bővebb adatok szolgáltatására utasítja vagy esetleg hivatalos nyomozás útján a szükséges földerítéseket eszközli s azok alapján határoz, magától értetvén, hogy későbben azok, kik a peres hagyatékra nézve örökösökül biróilag kimondattak, a gondnoki számadások ellen netalán létező kifogásaikat a törvény rendes utján érvényesíthetik.“ A legnagyobb óvatossággal igyekszik a semmitőszék mellőzni az örökségre igényt tartók befolyását, meg nem kísérli azonban indokolni, hogy miért teszi ezt. A különböző jogcímű örökösökkel, úgymond, tárgyalások nem tartandók; nem érinti azonban egy szóval sem, hogy miért tartja épen ezt czélszerűnek, vagy talán épen a törvényhozó intenciójával megegyezőnek? Nézetünk szerint ez az eljárás az örökösökre nézve igen káros, a perek számát ok nélkül szaporítja s e mellett indokát sem a törvényben, sem a dolog természetében nem lehet föltalálni. Indokaink fejtegetését erre vonatkozólag következő czikkünkben fogjuk megkísérelni. lötte kívánatosnak mutatkozik az, hogy a közigazgatási és igazságszolgáltatási hivatalnokok teendői határozottan körül legyenek írva, egymástól el legyenek választva, hogy egyik a másik teendőjébe ne avatkozzék, azt természetesnek látja, de másfelől hiszi,hogy a józan ész postulátuma, abból, ha valaki eltörte a malacznak a lábát vagy valaki a kerten át szitkozódva, becsületében megsértette szomszédját: vastag nyalába, az államnak és feleknek száz forintjába kerülő perek ne fejlődhessenek. Ily érthető nyelven szólott választóihoz az államtitkár úr. Konstatáljuk, hogy ő is belátja az igazságszolgáltatásnak, a közigazgatástól való elválasztása szükségét, üdvös voltát; mi azonban, szerinte, nálunk a törvénykezés roppant drágaságánál fogva keresztül nem vihető. Valóban a legszerencsétlenebb igazságügyi politika az, mely nem bír az igazságszolgáltatás misemáin máskép lendíteni, mint leszorítani egyeseket az igazságszolgáltatás rendelt útjáról. Azért, mert az igazságszolgáltatásunkba befészkelte magát a legbureaukratikusabb rendszer, azért, mert államháztartásunk elég tapintatlanul az igazságszolgáltatásban keresi jövedelmi forrásait s ezáltal az igazságkeresőknek roppantul megdrágítja a rendes törvénykezési utat: el kell zárni a módot arra nézve, hogy bizonyos perek avatatlan kezek által idéztessenek el véglegesen. Ez aztán természetesen olcsó, de annál károsabb a nálunk különben is hanyatlott bizalomra az igazságszolgáltatás iránt Széll Kálmán ma adta át tárcájának vezetését Tisza Kálmán miniszterelnöknek. Tisza holnap valószínűleg Bécsbe utazik. Az uzsoratörvény alkotása tárgyában megindult már a mozgalom a cseh országgyűlésen is. Mauttausch indokolja e részben indítványát, mely egyelőre a bizottsághoz utasíttatott. Budapest, okt. 8. A csődtörvény anyagi részének szövegezésére kiküldött bizottság szigorúan ragaszkodott az 1875. enquête határozataihoz. Ez alkalommal oly kérdések merültek fel, melyek ugyan az anyagi jog körébe tartoznak, de mégis az alaki rész megvitatására — a miniszteri válság után — egybehívandó nagyobb bizottságnak tartatott fenn, így a többi közt az a kérdés is, hogy váljon a csőd elrendelésekor létezett vagy a vagyonbukott által a csőd tartama alatt bármi uton szerzett vagyon is a csődtömeghez tartozik -e vagy sem. A másik fontos kérdés pedig az, hogy mi módon biztosítható a női hozomány a tömeggel szemben. Mindkét kérdés igen érdekes, de legújabban már megoldást nyertek a külföldi törvényhozásokban. A bécsi kormány lemondását szintén elfogadta az uralkodó, fölhíván az Auersperg-kabinetet, hogy csak folytassa addig az ügyek vezetését, míg megalakul az új kormány. Az uralkodó ugyanazt az eljárási módot követi az osztrák miniszterválsággal szemben, mint nálunk. Ki fogja hallgatni Herbst, Eichoff, Wintersteid, Rechbauer és Grocholszki urakat. A belügyminiszteri államtitkár bort iszik és vizet prédikál. Nagy-Enyeden folyó évi október hó 4-én tartott beszédében hangsúlyozza, hogy fö döntvények. Bebizonyulván, mikép a kereset beadása előtt alperes ugyanazon jogügyletből folyólag felperes ellen másik törvényszék előtt keresetet adott be, további eljárásnak, s az illetőségi kérdés eldöntésének helye nem lehet, hanem az eljárás beállítandó s az Iratok az előbbi törvényszékhez átteendők. A perrend 13. §. alkalmazása csak a különböző keresetek egy és ugyanazon jogügyletből való eredésén s nem a kereseti jogalapok azonosságán s ebből folyólag viszonkereset érvényesítésén alapszik. (Semmitész. 19724/878. sz.J Schoeller s társa bécsi keresk. ezés —• Hafner Károly s fia újvidéki keresk. ezés ellen 30 darab arany s 4341 fit. 32 kr. fizetésére a bpesti keresk.szék előtt 1878. julius 9. 53387. sz. a. rendes keresetet támasztott azon alapon, mert 1878. jan. 15. kelt levele szerint alperes bizonyos áruknak Pestről lefelé való elszállítására kötelezte magát, míg felperes a Duna, Száva és Tisza alsó állomásairól Pestre érkezendett áruknak felfelé Bécsbe leendő szállítására kötelezte magát. Ezen üzleti összeköttetésből kifolyólag alperes fuvardíj, utánvételek és költségek fejében hitelesített könyvkivonat szerint a kereseti összegekkel adós maradt. Megjegyzendő, mikép alperes Hafner s fia ezég már előzőleg 1878. jun. 27. az újvidéki tszék, mint kereskedelmi bírósághoz, ugyanazon üzleti összeköttetésből kifolyólag kár és elvont haszon czimén 15743 frt. 11 kv. iránt rendes keresetlevelet adott be. A bpesti keresk. tszéknél tartott tárgyaláskor alperes kifogásolta az illetékességet. A tszék f. év aug. 23. 64157. sz. végzésével illetőségét megállapította. Tekintve hogy az A. B. C. alatti szerződésekben az elszámolás helyéül Budapest jelöltetett ki s igy az vélelmezendő, hogy a