Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-11-08 / 257. szám

III. évfolyam 1878. --------------------------------‡ \ „MAGYAR JOGÁSZ" › / megjelent minden nap, httfít kivéve. . ; Egész évre ... 16 írt — , Fél évi « .... 7 „ 50 • ; Negyed évre . . 4 „ — ; › Egy hónapra. 1 „ 40 |J Előfizetési ár: ; Hirdetések: ' Egy hatodbaslábos petitnor egy ‹ , szeri hirdetéséért 19 kr., kétszeri; [ 16 kr., és többszöri hirdetéséért ' , IS kr., minden beigtatásnál. A ' bélyegdij külön minden beigtatása « után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó - hivatal. Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét is illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési di ■ jak, nemkülönben a beigta-ítandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak is ismert kezektől fogadtat- j i| nak eL A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az egyetemek. Nem szenved kétséget, mikép a tudományos képzettség, melynek legelső, legközvetlenebb fonásául az egyetemek szolgálnak, a társadalmi művelődés, az emberiség tökéletesülésének egyik leghatalmasabb eszközét s tényezőjét képezi; nem szenved kétséget az sem, hogy épen hazánkban még igen érezhető szükség gyanánt mutatkozik a tudományos művelődésnek nagyobb mérvben való terjesztése. Ne palástolgassuk azt se, hogy különösen köztünk, juristák közt, a tudományos képzettség korántsem emelkedett oly fokra, hogy sok kivánni valót ne hagyna fen. Vannak szakembereink és talán nagyobb számban is, kikre ráillik egyik német tudós azon elmés mondata: „Hat doch sogar vor einigen Jahren eiu Jurist sich nicht gescheut aus der Werthlosigkeit seines Urtheils Uber die Jurisprudenz eine Werthlosigkeit der Jurisprudenz zu machen! ein Einfall, den mau durch eine ernstliche Widerlegung viel zu sehr geehrt hat.“ Naponként tapasztaljuk, mikép a tudomány nálunk sem nyerhetett még oly elismerést s méltánylást, mint azt a műveit állam fogalma jogosan igényelhetné. A tudomány s embereiről a kicsinylő, lenéző nyilatkozatok napirenden vannak. És erre jogászaink nem kevés okot is szolgáltatnak. Nem csekély gyöngeségeket és hiányokat tárnak fel a szellemi téren, miért is a nagyobb közönségnek jogszaki osztályunk fölött kevéssé kedvező ítélete, mi azután — per associationem idearum — átvitetik magára a jogtudományra is. És azon gyöngeségek közt különösen kimagaslik az a nézet, hogy szakhivatásuáláa leginkább csak a törvények ismerése, elrecitálhatása szükséges ; minél jobban bírja valaki emlékezetében a törvény tömegét, annál kitűnőbb jogásznak tekintetik. Ezután jutottunk el azon további tévedéshez, miszerint a jogászságban, ügyvédségben, bíráskodásban csak keresetforrást, mint valami mesterséget vélnek föltalálni. A tudomány és szellemi szakképzettség, magas fölfogás szerint, háttérbe szorul a kereset igényei mellett. És e fölött nem lehet eléggé sajnálkozni, mert tökéletes igaza van a hires jogtudós Ihering ne k, midőn ezen szellemi kellékek fejtegetésével oly alaposan írja: „Gesetze kann der Laie so gut auswendig lernen, als der Jurist; und wenn sie gerade Verhältnisse betreffen, die ihm geläufig sind, mag er sie auch zur Noth anwenden können. Aber um das Recht zu verstehen und anzuwenden, dazu reicht der einfache Verstand und der natürliche Sinn nicht aus, — dazu bedarf es vielmehr zweierlei, nähmlich erstens eines nur durch vieljährige Anstrengung und Hebung zu gewinnenden eigentümlichen Auffassungsvermögens, einer besonderen Fertigkeit des abstracten Denkens, und zveiteus einer besonderen Geschicklickheit im operiren mit Rechtsbegriffen — namentlich der juristischen Diagnose. Beides zusammen begreifen wir unter dem Ausdruck der juristischen Bildung. Sie ist es, die den Juristen von den Laien unterscheidet.“ Hogy tehát jogászaink a laikusoktól megkülönböztessenek, hogy igazi értelemben vett jogi munkálatokra képesítve legyenek, kell, hogy valódi jótudománynyal, jogi szakképzettséggel bírjanak. És ezt munkálataikban valóban nem mindig, vagyis csak ritkán találhatjuk fel. A bíróságok ítéletei csak elvétve emelkednek tudományos nézpontokra. A tudomány tanaira fektetett indokolás azokban rendszerint föl nem található, azok többnyire csak a perbeli tények vizsgálatán és ebből vont következtetéseken alapulnak, mi természetesen nagyon könnyűvé teszi a csalódtatást. Hogy azután az ügyvédek munkálatai sem különböző szerkezetűek, hogy azok is inkább a casuisticával, mint a tudománynyal foglalkoznak és elvi szakfejtegetésekbe ritkán bocsátkoznak, e két osztály közt létező szoros kapcsolatnál fogva nagyon is természetes. És ennélfogva, miután jogszaki férfiaink körében a tudományos képzettség nagyobb elterjedésének szükségessége kétségbe nem vonható, természetes, mikép nagy figyelmet érdemelnek az egyetemek, melyek arra kiválóan hivatvák. Ennek következtében s azon tényekkel kapcsolatosan nem csekély jelentőségű azon további kérdés is, hogy váljon nem lenne-e üdvös és czélszerű létező egyetemeink számát szaporítani? Mindenesetre fontos kérdés jogéletünk tökéletes fejlesztése tekintetéből is. Az egyetemek szaporítása legújabban nálunk tényleg szőnyegre hozatott. Annak vizsgálata alól tehát mi sem vonhatjuk ki magunkat. E vizsgálódásnál azonban kettőt sohsem téveszszünk szem elől. Először azt, mikép ezen szóbahozott reformnak előttünk csak úgy lehet jelentősége, ha az valódilag a tudományos kiképzés nagyobb emelésére vezethet. Másodszor szem előtt kell tartanunk azon kérdést, hogy váljon az egyetem-szaporításnak a kijelölt értelemben való létesítése jelen körülményeinkben kivihető-e vagy sem. Ezekről azonban csak későbben. Budapest, nov. 7. A főrendiház Mailáth György elnöklete alatt ma megtartott ülésén a válaszfelirati vita rövid véget ért. A méltóságos főrendek nagy számmal gyűltek össze, a karzatok zsúfolásig megteltek kiváncsi közönséggel. Mindenki nagyobb dolgokat várt, mint a mineknek tanúja lett. Tisza miniszterelnök röviden ismétlő a kormányválságról s ennek okairól azokat, melyeket a képviselőházban már napokkal ezelőtt elmondott, végül letette a ház asztalára a berlini szerződésokmány egyik példányát. Az átalános vita egyetlen, de hivatott szónoka Szécheny Antal gróf volt, ki elfogadta a fölirati javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, de tett pár érdekes nyilatkozatot. Ilyen volt pl. az, hogy ő nem ítéli el föltétlenül az okkupátió-politikát, hajlandó azt el is fogadni, ha hatalmi szempontból vizsgálja a dolgok folyását s a monarchia katonai és kereskedelmi érdekeit tekinti irányadóknak. Külpolitikai vitát különben kezdeni nem akar, mert szerinte ennek helye nem a főrendiház, hanem a képviselőház, hol a képviselők nem maguk, de választóik nevében szólnak és a delegátió, hol a külpolitika vezetője személyesen jelen van. A miniszterelnök ezt elismerését vette tudomásul, de egyúttal kijelente, hogy ha kiváltatnék, kész a kormány külpolitikája iránt részletes előterjesztést tenni. Ezután a javaslat a részletes vita alapjául egyhangúlag elfogadtatott. A részletes vitánál a főrendek ellenzéki töredéke pár módosítványnyal csipkedte meg olykor a kormányt, melyeket Prónay Dezső b. nyújtott be és Vécsey b. támogatott, de a nagy többség elvetett. Ilyen formán aztán a részletes tárgyalás is minden nevezetes intermezzo nélkül véget ért. A magánjogi codex átalános része, továbbá a dologi és örökösödési jog már készen van. Apáthy és Győry szintén elkészülnek rövid időn a kötelmi illetőleg családjoggal s igy valahára megérjük azt az időt is, hogy az átalános magánjogi codex tervezetéről szólhassunk. Kíváncsiak vagyunk, hogy Győry Elek úr oly jeles jogász-e, mint ügyvéd-fogdosó. Életbiztosítási ügyekben a legfőbbitélőszék két döntvényét támadja meg a Pester Lloyd mai számában prof. Dr. Lentz, magy. kir. jogakadémiai tanár. Gúnyolódik a fölött, mikép a „magyar“ bíróságok kimondták, hogy az alapszabályig kikötött egy évi elévülési idő azon időponttól kezd folyni, melyben a biztosító társulat a kedvezményezett fizetési kérelmét elutasította, és hogy az életkor hibás bejelentése nem eredményezi az életbiztosítási szerződés érvénytelenségét, ha a magasabb életkor nem a biztosító intézet károsítását célzólag titkoltatott el. Bámuljuk, hogy miként merészkedik valaki oly sértő módon megtámadni legfőbb bíróságunkat akkor, midőn nem is képes, sőt meg sem kísért legkisebb indokot is felhozni a bíróság felfogása helytelenségének kimutatására. A legfőbb ítélőszék nézetét indokolta. Kiemelte, hogy az első helyen említett elv mellőzésével a biztosító intézet igen könnyen elhúzhatná járatlan felekkel egy évig a tárgyalást s azután elutasítaná azzal, hogy igényük elévült. Az életkor hibás bejelentése folytán pedig azért tartja a legfőbb ítélőszék csak részhiszemüség esetében semmisnek a szerződést, mert a biztosító intézetnek módjában lett volna bekövetelni az anyakönyvi kivonatot s midőn ezt tenni elmulasztotta, mulasztása következményeivel joggal sujtatik. Tekintettel különösen köznépünk jellemére és sajátságaira, lehetetlen elvitatni a legfőbb stélőszék fölfogásának jogosultságát. Ha valahol, úgy épen itt van helye annak, hogy ne a strictum jus, hanem az aequitas vétessék irányadóul. Mindenesetre megérdemli azonban a kérdés a komoly vitatást s a prof. dr. Lentz jól tenné, ha máskor kevesebb elbizakodottsággal s felületességgel lépne a nyilvánosság elé. 257. sz. Budapest, péntek november 8 Leletező hivatal berendezésére nézve a bpesti kir. tszék elnöke Csemák Béla úr megtette az első lépést. Az eszme elismerésre méltó. I kivárjuk, hogy minden nagyobb ügyforgalom bíróságnál ily közeg létezzék. Alig van ügyvéd, ki évenkint százakat ne fizetne a legigazságtalanabb leletezések folytán. A jó vérű leletezőt nem bántja a lelkiismeret, hogy váljon leletezése helyes-e vagy sem, hanem, hogy minél nagyobb leletet vegyen föl, hogy az államnak is s neki is jusson. Az elnök a tervbe vett hivatalt úgy óhajtaná berendezni, hogy az illető leletező kitűnő tájékozottsággal bírjon a pénzügyi törvényekben s legyen fix fizetése, hogy elvégre megszűnjék a leletezők azon kapzsisága, mely mindenkor az ügyvédi kar hátrányára magyarázta a törvényt s csak a leggyakrabban igazságtalan leletezésekkel zaklattatta kamukat. Az írói tulajdonjogot rendező törvényjavaslaton szorgalmasan dolgoznak az igazságügyminisztériumban. Némely lényeges intézkedéseire nézve a m. t. akadémia és a Kisfaludy-társaság bizottságai által készített munkálatot vették alapul. Biztosíthatjuk az igazságügyminisztert,hogy ezek az urak a dolog jogi részéhez úgy értenek, mint a hajdú a harangöntéshez.