Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)

1878-12-03 / 278. szám

III. évfolyam 1878. A „MAGYART JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre . . . 16 írt. — I! Fél évre .... 7 „ 50­­ . Negyed évre . . . „ — Ij Egy hónapra. 1 „ 40­­ Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 11­ kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért . 13 kr., minden beigtatásnál. A­­ bélyegdij külön minden beigtatás­a után 30 kr. osztr. ért. 21­. sz. Budapest, kedd deczember 3 . JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség I . kiadó­­­hivatal,­­ Budapest, V. JózSestér 3. sz. hová a lap szellemi részét i­s illető közleményeken kivü­l, i. i ' • az előfizetési s hirdetési di­­lk I jak, nemkislínten a helgta- ; ; tandó hirdetmények is kiü­li­tendők. — Kéziratok csak lí ! ismert kezektől fogadtat- jj nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési fölhívás. Lapunk III. évfolyamban van. Ez azt bizonyítja, hogy hézagot pótoltunk és helyünket betöltők a magyar jogász közönség igényei szerint. Reménynyel indítuk meg lapunkat és nem csalatkoztunk. A jeget megtörtük s a czélok felé, melyeket kitűztünk, nehéz akadályokkal bár, de közeledünk. Lapunk a „Magyar Jogász“ (és C­u­r­­­a­i Ér­tesítő) jogszaki és közigazgatási napilap. A magyar­­országi ügyvédi kar veszélyeztetett érdekeinek buzgó védője, a helytelen codificáció erélyes ellenese. Érzett hiányt pótol a jogszaki irodalomban, főleg az ügyvédi osztályra és bírákra nézve. Lapunk mindennap kivonatát adja a „Bu­­dapesti Közlöny“-nek, közli a királyi táblán, a legtöbb stélőszéken és a semmitészeken előadandó ügyek jegyzékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elintézettek lajstromát az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Tájékoz­tató czikkek az igazságszolgáltatás minden rétegéből: tartalmas hírrovat, a külföldi jogélet nevezetesebb moz­zanatainak ismertetése, curiai döntvények, törvény­széki csarnok stb. képezik a „Magyar Jogász“ (és Curiai Értesítő) többi tartalmát. Előfizetési feltételek: Egész évre........................15 frt. Félévre....................................7 frt. 50 kr. Negyedévre..........................4 frt. Egy hóra.........................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellett. Az előfizetési pénzek Bu­dapest, József-tér 3. szám alá küldendők. Angol nézetek a büntetésről és büntetési módokról. (Három czikk.) II. Én egyetértek — folytató Norton lord —­azokkal, kik azt állítják, hogy mi nagyon­­is sok embert tartunk börtönökben. A börtönbünte­tések sokkal hosszabbak, hogysem elrettentésül és példaadásul szolgálhatnának vagy az illető bűntett minőségéhez kellően viszonyíttathatnának és vi­­­­szont kétségtelenül nagyon rövidek a bűnös jelle­­­­mek klinikai gyógyítására irányzott chimaerikus­­ vállalkozás kivitelére. Pénzügyi szempontból is figyelemre méltó, hogy egyedül Angolországban átlag 18.000 fog­lyunk és 10.000 főnyitő rabszolgaságban levő sze­mélyünk van, a­kik közköltségen tartatnak, míg nejeik és gyermekeik a szegényházakban élnek,­­ nem tekintve azon 90.000 személyt, a­kik sommás­­ elitéltetés alapján a börtönökbe vándorolnak. Ipar­kodjunk a nemzeti nevelésnek minden és minden­féle eszközök által a legteljesebb kifejlődést adni, de szorítsuk vissza a büntető törvényt a legtermészetesebb keretébe, t. i. a bűntet­tektől való elriasztásra, a lehető legrövidebb és lege­­gésségesebb után , nevezetesen azáltal, hogy hassunk azon rugókra, melyekből a bűntények eredtek. Mi­nél hamarább helyeztetik ugyanis vissza a büntete é­tés az emberi társadalomban előbbi állásába, an-­­ nál jobb. A büntető rabszolgaság hosszú tartama, mely néha mértéktelenül szabatik s nem egyéb a depor­­tátiót rendelő régi fenyitő-itéletek szerencsétlen után­zásánál, oly menekülési eszköz a bűntettesektől, mely, mihelyt az életképes kivándorlás előtérbe lé­pett, tarthatlanná vált. A deportatio tartama azon­ban természeténél fogva hosszantartó volt s a fe­nyitő rabszolgaság azzal valóban semmi összefüg­gésben nincs az időtartamra nézve. Jogtudósaink hajlandók voltak" a bűn­tettet a reá szabott büntetés tartamával felcserélni, mint az a kuruzsló, ki a betegséget az általa kimért labdacsok száma sze­rint osztályozza. A bűntett nagysága és a bün­tetés tartama nem állottak kellő öszhangzásban. A legsúlyosabb bűntetteket a legrövidebb büntetés követte, t. i. a halál. Rövid tartamú fogságbünte­­tésekről azt állították, hogy hatástalanok, de a ta­pasztalás az ellenkezőt igazolja, mert az első, t. i. a legrövidebb fogságbüntetés, átalában a leghatáso­sabb, mert legérzékenyebb s több szigor azok al­kalmazásában inkább képes lenne azok számát apasztani, kik reá másodszor vágynának, mint tar­tamának meghosszabbítása. Sok bűntettnél a testi fenyíték mutatkozott egyedüli büntetésnek, melyet a bűntettes nem igen kívánt. Azon sentimentalitás, mely a hatályos fe­nyítéket azért akarta mellőzni, mert ép oly nyers, mint rugójai, melyek ellen hatnia kell, nevetséges­nek tűnnék fel, midőn valami oly undoritó gyógy­szer ellen használtatnék, mi undorító betegség el­len hatásosnak tapasztaltatott. A nemzetközi congressus néhány tagja orszá­gunkat brutalitással vádolta, mert a fogdában a korbács használtaik, de a gondosabb vizsgálódás be­bizonyítja, hogy vádlók maguk a fogdafegyelem szükséges fentartására tettleges kínzás igénybevé­telét követelték. Az egyik ország vasc­ellába zárja zendülőit,melynek pallója hegyes magaslatokkal van ellátva, másutt kényszerítik őket, naponkint több órán át hegyes vasrudakon futni. A „Howard associatio“ nem­rég a börtönük­ről jelentést tett. Én nem érthetek vele egyet is­mételt büntettek esetében az egyes büntetési tar- R o s­z jel. Hogy sürögnek, hogy forognak S hogy beszélnek! . . . Az embernek bajaszála Áll az égnek. S hoztak-e egy olyan törvényt Évek óta, A melyen a józanságnak Nyoma volna? S most boldog-e a nemzet, vagy Azelőtt volt. A mikor a nagy ember még kevesebb volt............. Nem születni s azzá lenni kell ma annak. Bármi törpe, nagggyá fújják ... A sugalmak. Készítenek annyit, a­hány Kell a pártnak. . . . Mi lenne bej! ha csizmát is így szabnának? — Mikor aztán készen van a F ö­­ f u­­­t béka, Elvonul egy pillanatra Az árnyékba. Lop egy törvényt valahonnan . . . Boszniából S jön ki, mint egy Lycurgus a­ Tisztelt házból. Nem megy-e a falnak tőle Majd a nemzet , Hja! arról a honatyák már Nem tehetnek. Törvény, törvény, jó avvagy rész, Nem külömbség. . . . Fődolog, hogy nem inog-e A bársonyszék??? . . . Lám, ha arra kerül a sor, Hányan vannak: Kik ugyancsak gondolkoznak S fel is szólnak! — Persze ez már nem afféle Száraz étek, . . . S gusztusa is van rá Árpád Gyermekének. Köszörüli, fenegeti Fogait rá. . . . Egyik bölcsebb, mint a másik S megy a hajrá! . . S mig foly a harcz s küzd, de mindig Csak az érdek. . . . Nincs a tejbe mit apritni Már a népnek. Nem jó ut az, melyen most e Nemzet halad. . . . Vesztét érzi, jele is van Már a bajnak. Vak dühében régi verem Felé lépett. . . . Rósz jel, mikor csókolódzik Magyar s német! —­ ­ Külföldi bűnesetek szemléje. F. é. július 10-én rémhír verte fel Barcelo­na békés lakóit, mindenki a tett színhelyére sie­tett, hogy saját szemeivel győződjék meg, hogy váljon a szép Martella Mária csakugyan meggyil­koltatott-e vagy sem és hogy igaz-e az, hogy az apa e szörnyű tettet vágyainak ki nem elégíthetése miatt követte el. Sajnos, a hir valónak bizonyult, mert e gyilkosság indoka csakugyan az elvetemült apának állati szenvedélye volt. Kettős érdekűvé vált ez esemény, miután a szerencsétlen áldozat, B . . . Pietro barcellonai bíró menyasszonya volt és mert a meghiúsult vérfertőztetés elkövetéséhez, a nőiességéből egészen kivetkőzött mostohaanya is segédkezet nyújtott. A végtárgyalás f. é. október hó 17-én Maura főtörvényszéki biró elnöklete alatt, nagy közönség jelenlétében tartatott meg. A tényálladék rövid kivonatban a következő : Id. Martella Iván gazdag szülők gyermeke volt; de mint másod­szülött a papi pályára neveltetett, mint növendékpap Saragossában tanult és már 4 hó múlva fölszentelendő lett volna, midőn bátya meghalt. Ekkor kivetkőzött és neki adta magát az élet örömeinek, az élvezet kelyhét úgyszólván fenékig kiülite, midőn megismerte első nejét. A házasság boldognak volt tartható. Két gyermekük lett, az egyik a szépségéről átalánosan ismert Má­ria és a 14 éves Juon. 1876.augusztus 19-én meg­halt Martella Juon neje. Az apa eleinte igen szomorú volt és gyermekeinek sem sikerült őt búskomorsá­gából felvenni. Az utóbbi időben azonban visszanyerte kedé­lyességét, sőt ismét kicsapongóvá vált. 1807. évi július 4-én azon hirrel lepte meg gyermekeit, hogy nősül, kiknek ez ellen mi kifogásuk sem lett vol­na, de midőn megtudták, hogy atyjuk a kétes hir-

Next