Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)

1879-10-09 / 231. szám

dót értesíti s az állampolgári eskü (fogadalom) le­tételére határnapot tűz ki. Az eskü a törvényhatóság első tisztviselője, a határvidéken pedig a járási főnök, illetőleg a pol­gármester vagy helyetteseik előtt teendő le 14. §. Az állampolgári eskü (fogadalom) tar­talma a következő: Én N. N. esküszöm az élő Istenre (fogadom) hogy Ő császári és apostoli királyi Felségéhez és a magyar korona országai alkotmányához hű leszek s Ígérem, hogy magyar állampolgári kötelességeimet híven teljesíteni fogom. 15. §. Az eskü (fogadalom) letételéről jegyző­könyv veendő fel, a melyet az esküt (fogadalmat) tevő aláír. Az eskü (fogadalom) letételének napja, annak aláírásával ellátva, aki előtt az letétetett, a honosítási okiratra feljegyzendő s ezen okirat a ho­­nositottnak átadandó. A honosított ezen naptól kezdve magyar ál­lampolgár, a törvényhozás tagja azonban, kivéve a 17. §. esetét, csak a honosítás után tíz év múlva lehet. 16. §. Ha az, akinek részére a honosítási ok­irat kiállíttatott, s aki az eskü (fogadalom) letéte­lére megidéztetett, az idézés keltétől számítandó egy év alatt az eskü (fogadalom) letétele végett nem jelentkezik és azt le nem teszi, a honosítási okirat hatályát veszti s azon hatóságnak, amely azt kiállította, az idézés kézbesítéséről szóló bizo­­nyítványával együtt fölterjesztendő. 17. §. A minisztérium javaslatba hozhatja ő felségénél azon külföldiek honosítását, kik a magyar korona országai irányában rendkívüli és kitűnő ér­demeket szereztek és vagy a belföldön laknak, vagy kijelentik, hogy itt letelepedni fognak, habár a 8. §. 2. 3. és 6. pontjaiban felsorolt kellékekkel nem bírnak is. Ha az ekképen honosított valamely belföldi község kötelékébe való felvételért még nem folyamo­dott, községi illetősége egyelőre Budapesten lesz. A királyi oklevéllel honosítottakra is alkal­mazandók a fentebbi 12. 13. 14. 15. és 16. §§. határozatai. 18. §■ A honosított külföldi a honosítás által magyar nemességet nem nyer. 19. §. Mindaddig, míg idegen nemzetiségük be nem bizonyíttatik, magyar állampolgároknak te­kintendők: 1. akik a magyar korona területén születtek; 2. akik ezen területen mint lelenctek találtattak és neveltetnek vagy fölneveltettek. 20. §. Az állampolgárság elveszté­séről. Megszűnik a magyar állampolgárság: 1. elbocsátás; 2. hatósági határozat; 3. távollétel; 4. törvényesítés és 5. házasság által. 21. §. Elbocsátás. Az elbocsátás iránt béke idejében a Magyarország és Fiume területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve a bel­ügyminiszter a Horvát-Szlavón országok területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve a hor­­vát-szlavon-dalmát bán, illetőleg a határvidéki or­szágos hatóság hoz végérvényes határozatot. Ezen határozatban, ha a kérelemnek hely ada­tik, kimondandó, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik. Az ily határozatok pedig a szükséges nyilvántartás végett esetről-esetre a miniszterelnök tudomására hozandók. 22. §: A sorhadi (hadi­tengerészeti) tartalék és póttartaléki szolgálat kötelezettségében álló egyé­nek csak azon esetben bocsáthatók el a magyar ál­lam kötelékéből, ha a közös hadügyminisztertől, a honvédek pedig csak azon esetben, ha a honvédelmi minisztertől kiköltözési engedélyt nyertek. A fölebbi védkötelezettségben nem álló, de ez alól végleg fel nem mentett egyének, akik 17-ik életévüket betöltötték, csak azon esetben bocsátha­tók el a magyar állam kötelékéből, ha az illető törvényhatóság bizonyítványával kimutatják, misze­rint elbocsáttatásukat nem azon czélból kérik, hogy a védkötelezettségtől meneküljenek. 23. §. A 22 §-ban foglalt szabályok alól ki­vételnek van helye azokra nézve, a­kiknek az ausztriai állampolgárság elnyerése kilátásba helyez­tetett. Ezek a magyar állam­kötelékből elbocsátan­­dók, ha kimutatják, hogy a 24. §. 1. 2. és 3. pont­jaiban felsorolt körülmények reájuk nézve fenfo­­rognak. Ezen határozat azonban a 22. § esetében az osztrák cs. kir. minisztériummal közlendő 24. §. A magyar állam kötelékéből való elbo­csátás béke idejében más okokból, mint amelyek a 22. §-ban foglalvák, nem tagadható meg annak, aki kimutatja, hogy 1. jogcselekvési képességgel bír vagy, hogy kérelméhez atyja beleegyezésével, illetőleg gyámja vagy gondnoka, gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével hozzájárul; 2. állami és községi adóval hátralékban nincs; 3. nem áll a magyar korona országai területén ellene elrendelt büntető vizsgálat alatt vagy végre nem hajtott bí­rói ítélet ellene nem hozatott. 25. §. Háború idejében a magyar állampol­gárságból való elbocsátás iránt minden egyes eset­ben a minisztérium előterjesztésére ő felsége ha­tároz. 26. §. Az elbocsátás kiterjed az elbocsátott férfi nejére és amennyiben a 22-ik §. értelmében kivételnek nincs helye, atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 27. §. A magyar állam kötelékéből való el­bocsátás végett a kellőleg fölszerelt folyamodvány azon törvényhatósághoz, illetőleg a határvidéken azon járási hivatalhoz vagy városi tanácshoz nyúj­tandó be, amelynek területén, illetőleg kerületében folyamodó községi illetőséggel bír. Ezen hatóság a folyamodvány tekintetében a 10. §-ban meghatározott eljárást követi. 28. §. Az elbocsátási okiratban világosan ki­teendő, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik s a 26. §. esetében az elbocsátott ne­jének és azon gyermekeinek nevei is fölemlitendők, akikre az elbocsátás kiterjed. 29. §. A elbocsátási okirat, kézbesítése napjá­tól kezdve, a magyar állampolgárság elvesztését vonja maga után. Azonban az elbocsátás érvénytelenné válik, ha az elbocsátott az okirat kinyerésétől, a kiköltözés végrehajtásáig a 24. §. 2. 3. pontjának többé meg nem felel, vagy e nélkül is, ha az elbocsátási okirat kézbesítése napjától számítandó egy év alatt ki nem költözött. 30. §. Hatósági határozat. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az igazgatásuk alatt levő te­rületen községi illetőséggel bíró s távollevő magyar állampolgárokra nézve kimondhatják az állampol­gárság elvesztését, ha őket a magyar korona orszá­gai területére való visszatérésre az illető hivatalos hírlap útján felszólították s ezen felszólításnak a hivatalos lapban háromszor történt kihirdetésétől számítandó egy év alatt vissza nem tért Ha azonban ezek kimutatják, hogy visszatéré­sükben őket elháríthatatlan akadály gátolta s ennek elmúltával azonnal visszatérnek, kérhetik, hogy a felebbi határozat hatályon kívül helyeztessék. 31. §. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az állampolgárság elvesztését az igazgatásuk alatt levő területen községi illetőséggel bíró azon ma­gyar állampolgárokra nézve is kimondhatják, a­kik engedélyük nélkül más állam szolgálatába állottak, ha felszólításukra a meghatározott idő alatt ezen szolgálatból ki nem lépnek A 30. §-ban valamint a jelen §-ban érintett határozatok, a szükséges nyilvántartás végett, eset­ről-esetre a miniszterelnök tudomására hozandók. 32. §. Távollétei: Azon magyar állampol­gár, aki engedély vagy az osztrák-magyar közös miniszterek megbízása nélkül 10 évig megszakítat­lanul az osztrák-magyar monarchia határain kívül tartózkodik, ezáltal elveszti magyar állampolgár­ságát. Az engedély nélküli távollét ideje azon naptól kezdve számítandó, amelyen az illető útlevél nélkül az osztrák-magyar monarchia határát elhagyva tá­vozott vagy amelyen útlevele lejárt s megszakítta­­tik az által, ha újabb útlevelet szerzett vagy valamely osztrák-magyar közös konzuli hivataltól tartózkodási jegyet nyert vagy valamely osztrák­­magyar közös konzuli község anyakönyvébe beí­ratott. 33. §. A magyar állampolgárságnak ily mó­don történt elvesztése kiterjed a távollevő férfinak vele élő nejére és vele levő atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeire. 34. §. T­ö r v é n­y e s i t­é s. Elvesztik a ma­gyar állampolgárságot azon gyermekek, akik kül­földi nemzetiségű természetes atyjuk hazája tör­vényei értelmében törvényesittetnek, kivévén, ha ezen törvényesités által atyjuk állampolgárságát el nem nyerték s törvényesittetésük után is a ma­gyar korona országai területén laknak. 35. §. Házasság. Elveszti a magyar ál­lampolgárságot az a nő, aki nem magyar állampol­gárhoz megy férjhez. 36. §. Nem veszti el magyar állampolgársá­gát az a nő, aki magyar állampolgárhoz férjhez menvén, özvegységre jutott, férjétől birólag elvá­lasztatott vagy akinek házassága feloldatott. 37. § Azon magyar állampolgár, aki egy­szersmind más állam polgára, mindaddig magyar állampolgárnak tekintendő, míg magyar állampol­gárságát a jelen törvény értelmében el nem vesz­tette. 38. §. Az állampolgárság vissza­nyerése. Visszanyeri magyar állampolgárságát az a nő, aki külföldihez ment férjhez, az által, ha házassága az illetékes bíróság által érvénytelennek nyilvánittatik. 39. § Visszhonosítás. Azokra, akik a magyar állampolgárságot elvesztették s a magyar állampolgárok közé leendő visszavételért folyamod­nak, a honosításról szóló fölebbi szabályok alkal­mazandók, a mennyiben a következő §§-ok kivételt nem tesznek. 40. §: Aki elbocsátás vagy távollétel által el­vesztette magyar állampolgárságát s más állampol­gárságot nem szerzett, a magyar állampolgárok közé visszavehető akkor is, ha a magyar korona országai területére lakni vissza nem tért. 41. §. Aki elbocsátás vagy távollét által el­vesztette magyar állampolgárságát s a magyar ko­rona országai területére visszatérvén, belföldi köz­ség kötelékébe felvétetik, illetőleg ezen felvétel neki kilátásba helyeztetik, folyamodása folytán a magyar állampolgárok közé visszavehető. 42. §. Az a nő, aki férjének elbocsátása, tá­volléte vagy külföldivel kötött házassága folytán el­vesztette magyar állampolgárságát, ha férjétől bi­­róilag elválasztatik, házassága feloldatik vagy öz­vegységre jut s a magyar korona országai terüle­tén valamely község kötelékébe felvétetik vagy ezen fölvétel kilátásba helyeztetik, folyamodványa folytán visszaveendő a magyar állampolgárok közé. Ez utóbbi esetben a visszhonositott visszanyeri előbbi községi illetőségét. 43. §. Aki törvényes atyja elbocsátása vagy távolléte által, mint kiskorú, elvesztette magyar ál­lampolgárságát, atyja halála után vagy miután uj hazája törvényei szerint elérte nagykorúságát s mindkét esetben a magyar korona országai terüle­tén valamely község kötelékébe fölvétetett, illető­leg ez a fölvétel kilátásba helyeztetett, folyamo­dása folytán, melyhez ha kiskorú gyámja hozzá­járulása szükséges, a magyar állampolgárok közé visszaveendő. 44. §. Zárhatározatok. A törvényható­ságok, illetőleg a határvidéken a járási hivatalok és a városi tanácsok tartoznak a honosításokról és az elbocsátásokról külön két-két példányban jegy­zéket vezetni. I. A honosításokról vezetendő jegy­zék rovatai a következők: 1) az év első napján kezdődő folyó­szám; 2) a honosítottnak, illetőleg visszhonosítottnak neve, életkora és foglalkozása; 3) a honosított, előbbi hazája és illetőségi községe; 4) azon családtagok nevei, akikre a honosítás kiter­jed ; 5) a honosítási okirat kelte és száma; 6) jegyzet, amelybe a visszhonosítottakra nézve föl­jegyzendő, hogy mily módon vesztették el előbbi magyar állampolgárságukat. II. Az elbocsátásokról vezetendő jegyzék a fentebbiekhez hasonló rovatok­kal látandó el, azon különbséggel, hogy a 6. jegyzet rovatban az tüntendő ki, hogy a magyar állam kötelékéből elbocsátott, mi által szerezte meg a magyar állampolgárságot. Ezen jegyzékek egyik példányai minden év végével a 14. §-ban megnevezett illető hatósághoz terjesztendők fel. 45. §. A honosításért és a kiköltözésért (ki­vándorlásért) járó szabályszerű illetékeken fölül a magyar állampolgárok közé való fölvételért és a magyar államkötelékből való elbocsátásért semmi­nemű díj vagy illeték nem fizetendő. 46. §. A jelen törvény alól kivételnek van helye azon államok irányában, amelyekkel e tárgy­ban szerződések köttettek vagy fognak köttetni, amennyiben az ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. 47. §. A jelen törvénynyel ellenkező minden törvény és rendelet hatályon kívül helyeztetik. Nem érintetik a jelen törvény által azok magyar állampolgársága, akik ezen törvény hatálybaléptéig honosítási okiratot nyertek. Magyar állampolgároknak tekintendők azok is, akik a magyar korona országai területén a jelen törvény hatályba lépte napjáig 10 év óta megsza­kítás nélkül, habár több helyen laktak s valamely belföldi községben az adózók lajstromába be van­nak vezetve, hacsak a jelen törvény hatályba lépte napjától számítandó egy év alatt azon törvényható­­ság illetőleg a horvát határvidéken azon járási hi­vatal vagy városi tanács előtt, melynek területén, illetőleg kerületében utasó lakhelyük van, nem iga­zolják, hogy idegen állampolgárságukat feltar­tották. 48. §. A jelen törvény végrehajtásával a mi­nisztérium, illetőleg a belügyminiszter, a horvát­­szlavon-dalmátországi bán és a határvidéki országos hatóság bízatnak meg Budapest, 1879. okt. 8. Beadja Tisza Kálmán m. k. miniszterelnök. Vegyes közlemények. Adományozás. Alb­re­ch­t főherczeg tábornagy­nak, a hadsereg főfelügyelőjének, a részére adományozott montenegrói herczegi Danilo rend viselhetése. Kinevezés: Dr. Horinka Imre győri jogakadé­miai nyilv. rendkívüli tanár ugyanott r. tanárrá, h­u­g-

Next