Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-09-16 / 211. szám
IV. évfolyam 1879. 211. M. Budapest, kedd szeptember 16. „MAGYAR" J03ÁSZ" , megjelen minden nap, hétfőt kivéve* Előfizetési ár: —! Egész évre ... 16 frt. — ij Fél évre .... 7 „ 50 ! Negyed évre . . 4 „ — . Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy-szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ] 16 kr., és többszöri hirdetéséért MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KOZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség | kiadó - hivatal: Budapest, V. JAzaeftír 3. n. nová a lap szellemi részét is illető közleményeken kivül. . . az előfizetési s hirdetési di- t . Ijak, nemkülönben a beigfot- ítandó hirdetmények is ker- ; dendők. — Kéziratok csak: ismert kezektől fogadtat- 51 nak egt . 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij kulin minden beigtatáa után 30 kr. osztr. ért. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési felhívás „MAGYAR JOGÁSZ” 1. évi októbertől kezdetét veendő újabb negyedére. Egész évre.....................15 frt. Félévre................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.......................4 frt. Egy hóra.......................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellet. Az előfizetési pénzek Budapest, József tér 3. szám alá küldendők. ❖ * * Az uj évnegyed közeledtével köszönetünket fejez- j zük ki azon törzs-előfizetőinknek, kik bennünket eddig is szakadatlanul megtiszteltek bizalmukkal. Uj előfizetőin-ket pedig s azokat, kik előfizetni óhajtanak, biztosítjuk, hogy rendületlen kitartással rajta leszünk, miszerint minden várakozásnak és igénynek ezután is megfeleljünk. Hiúság nélkül hivatkozhatunk arra, hogy elsők- ké küzdöttük fel magunkat a jogszaki irodalomban s mint ily szaklap, naponkint megjelenvén, társai között viszonylag a legolcsóbb. Midőn arra kérnék t. közönségünket, hogy minél szélesebb körben terjeszszék lapunkat, legyen szabad figyelmeztetnünk arra, miszerint az előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, egyrészt azért, hogy a nyomdai intézkedéseket kellő időben megtehessük ; másrészt pedig azért, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék Conclusio a büntető-törvénykönyveket életbe iépető törvényjavaslat fölött írt kritikához. A m magyar igazságügyi politika legfélszer e jlenségei a bűnvádi kodifikáczió terénkően, a szakférfiak figyelmét nagyon meg-érik és pedig, mi sajátságos és jellemző, hol jogállapotaink tűrhetetlen tökéletlensége legabb azóta mutatkozik, mióta Csemegi és Teszki kodifikaczionális tehetsége tündököl, mer ezek értik és tudják felhasználni az eszközöket, hogy mi módon lehet és kell a képviselőházon minden törvényt keresztülhajtani, legyen az bármily rész és czéltalan is. Eger-földet megráznak s a félhivatalos sajtó közleményeivel jajveszéklés közepette felkeltik a napi sajtó figyelmét, úgy annyira, hogy az elfogulatlan ember is elhiszi, hogy olyan nagy vívmány az a bizonyos törvény s oly égető szükség van reá, hogy annak életbeléptetését halogatni valóságos bűn, így vagyunk a büntető kódexxel is. Bol-doggá akarják tenni Magyarországot vele s ezzel perczig sem akarnak késni s azért kellett szerintük még az életbeléptető javaslatban is agitálni, hogy be se várjuk a büntető eljárás szabályozását, hanem a bírói önkény meggátlása tekintetéből minden elkövettessék, hogy Magyarország nagyobb dicsőségére Csemegi büntető kódexe érvényt nyerjen. Mirevaló ez az indokolatlan erőtetés , mirevaló a hírlapi lárma, hiszen Magyarországnak voltak ezelőtt is kodifikátorai, de sohsem volt arra eset, mint ez most történik, hogy mielőtt valamely mű gyakorlati értékéről meggyőződtek, hangoztatták volna annak magasztalását, dicsőítve nagyszerűségét, szerzőinek nagy tudományosságát. Sem Csemegi, sem Teleszki munkálatai nem állottak soha a kodifikáczió magaslatán, még csak nyelvezetük sincs, mit pedig a törvény alkalmazásának egyöntetűsége határozottan megkövetel. Elmondottuk a büntető kódex életbeléptetését tárgyazó törvényjavaslat fölött nézeteinket részletesen. Meggyőződhettek olvasóink arról, hogy az egész javaslatnak nincs egyetlen egészséges bordája és hogy szerzője tulajdonképen át sem gondolta azt, hogy különösen mennyirealaptalanok abbeli állításai, melyek az életbeléptető javaslatba, némely bűnvádi eljárási intézkedéseket fölvéve, ezt azzal indokolja, hogy az önkénykedéssel szemben való jogrend a büntető kódex életbeléptetését komolyan követeli. Nagy tévedésben vannak kodifikátoraink ebben a tekintetben is, mert habár igaz, hogy a bírói önkény jelenlegi büntető-igazsságszolgáltatásunk jellegét, irányzatát képezi, ezt föltétlenül menti, mint más országokban is, hol hasonló állapotok uralkodnak, a büntető-kódex hiánya; azonban az a bírói önkény, mely a büntető-jogszolgáltatásban a társadalmi érdekekre s különösen a személy és vagyonbiztonságra nézve veszélyes, nem ott keresendő és nem is abból a forrásból ered, mert ezt az önkényt még ott sem lehet megszüntetni, hol kodifikált büntető törvény létezik, amennyiben törvényben a bűnesetek ezerféleségét s a bűnösség változatosságát egyenként elősorolni, kimeríteni merő lehetetlenség. Azt azonban kénytelen beismerni minden szakember, mikép az, hogy egyik bűnös nagyobb büntetéssel sajázik, mint hasonló bűntettnél a másik, eltekintve attól, hogy ez a büntető kódexszel sem leend elhárítva, sokkal kevésbé ártalmas, mint az, ha a bűnvádi eljárás önkényszerül, minden korlát, minden biztos támpont nélkül gyakoroltatik; amott csak a büntetés, a bűntett állami megtorlásának gyöngesége, esetleg szigorítása miatt lehet panasz; míg a bűnvádi eljárásban úgy a politikai, mint a polgári szabadság érdekei, a társadalom egyes tagjainak ártatlansága, méltatlan szenvedése esnek a mérlegbe s ebben a tekintetben, t. i. a társadalmi veszélyekkel szemben még párhuzamba sem jöhetnek, azok a bajok, melyek az anyagi jog szabálytalanságából keletkezhetnének. Minden szakembernek, ki elfogulatlanul veszi a dolgot, be kell látnia azt, hogy a bűnvádi eljárást (eltekintve attól, hogy anyagi jogszabályaink, amint azok a hosszas és folytonos gyakorlatban érvényre jutottak, kiegészítik az anyagi jogszolgáltatás égető szükségét olyannyira, hogy jogérdekeinkkel szemben veszélyes hiányt nem tapasztalunk, első vonalban kell szabályoznunk s a nélkül magát az anyagi törvényt életbe léptetni bűnös könnyelműség volna, mely a társadalmi jólét és biztonság érdekeinek kockáztatásával egyértelmű. Nem lehet életbeléptetni továbbá a kódexet azért sem, bármennyire erősödjék az életbeléptető törvény, mert nincsenek meg a szükséges börtönök, fegy- és fogházak. Erre nézve pedig tudtunkkal semmi sem történt, holott a szabadságbüntetések nemei és tartama erre való tekintettel állapíttattak meg. De igaztalanság is volna s az átalános jogérzetet mélyen sértené az, hogy a régibb törvénykezés szerint hasonló bűntettért elítélt sokkal hosszabb büntetését ugyanazon börtönrendszer szerint szenvedje, amely szerint átalakított börtönök hiányában szenvedni fogná, az, aki azért kapott rövidebb tartamú büntetést, mert annak neve például a fegyház. A törvénynek a különféle büntetőintézeteket megállapító határozatai, az elmondottaktól eltekintve, még a rabok közt is terjesztené a demoralizácziót, ha különféle fegyintézetek hiányában a különnemű szabadságbüntetésre ítélt egyének egy és ugyanazon börtönben kényteleníttetnének eltölteni büntetés-idejüket. Mindez eléggé igazolja, hogy az új büntető-törvénykönyv összes alapintézkedései, ha nem gondoskodunk megfelelő büntetőintézetekről s azt is igen jól tudhatnák kodifikátoraink hogy minden oly törvény, melynek intézkedései nem hajthatók végre, de különösen oly törvény, mint az új büntető-kódex, csak fokozza a különben is eléggé laza törvénytiszteletet. A belügyminiszter a következő körrendeletét bocsátotta ki a törvényhatóságokhoz: Felmerült konkrét eset alkalmából az 1872. évi VIII.czikk intézkedéseinek jelentékeny hézagára hívom fel a törvényhatóság figyelmét. Az említett törvénycikk 12. §-a szerint, ha valamely üzletteleppel oly építkezések vannak kapcsolatban, melyeknek létesítése szabályszerű építési engedélytől függ, az építészeti szempontból szükséges tárgyalás a telep engedélyezése iránti tárgyalással lehetőleg egy időben tartandó meg. A törvény ezen helyes intézkedése azonban csak az ipartörvény 8. és következő §§-ai értelmében telepengedélyezési eljárás alá eső üzletekre vonatkozik s következőleg oly üzletekre, melyek gőzerővel működnek s átalában építkezéssel járnak ugyan, de az ipartörvény 8. §-ában nem érintetnek, ki nem terjed. A törvény ezen hiánya mellett lehetővé válik azután ama viszásság, hogy utóbb említett üzletekre nézve az iparhatósági igazolvány kiszolgáltatása és az építkezési engedély megadása egymástól függetlenül történik , sőt az építési engedély ez esetben az iparhatósági igazolvány kiszolgáltatása előtt adatik ki, minek ismét igen sok esetben az a következménye, hogy bár a jóhiszeműleg, de az iparhatósági igazolvány kinyerése előtt foganatba vett építkezés, ha az iparhatósági igazolvány később törvényes alapon megtagadtatik, az abba fektetett tőkével együtt kárba vesz. Az iparos osztály ily károsodásoktól megóvandó, a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg felhívom tehát a törvényhatóságot, hogy építészeti ügyek elintézésére hivatott közeget utasítsa, mikép azok oly üzletek felállításánál, melyekhez iparhatósági igazolványon kívül építési engedély is szükséges, az építési engedélyt lehetőleg az iparhatósági igazolványnyal egyidejűleg adják ki, de azt megelőzőleg semmi esetre ki ne szolgáltassák. Az uzsora-kérdés nálunk is megért már annyira, hogy enquéteznek fölötte. — Annak idejében, midőn az uzsora-törvény megalkotása forgott szóban, mint olvasóink emlékezhetnek, igen gyakran szóltunk a veszélyeztetett társadalom érdekében. Törvényhozásunk azonban akkor megelégelte azt, hogy 8% kamat-maximum megállapításával a bírákat ennél nagyobb kamat megítélésétől eltiltsa s ezzel a bírói tekintélyt megóvja. Igaz, hogy a törvény életbeléptetése óta nem ítélnek meg a maximumon túl kamatokat, bármily czimen lennének is azok kikötve. Tehát a birói tekintély meg van óva, de a társadalmat épen oly veszély fenyegeti, mint azelőtt, mert huánáinak ezer meg ezer mód-