Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-10-09 / 231. szám
IV. évfolyam 1879. 231 HA. Budapest, csütörtök október 9 --------—— s I ,, J MAGYAR J03ÁSZ" , megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: ' Égés* évre ... 15 frt. — 10 Fél évre .... 7 , 50 ( Negyed évre . . 4 * — ) ; Egy hónapra. 19 40 Hirdetések: 1 Egy fcntód hasábos petitsor egy^szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 5 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 80 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE, Szerkesztőség kiadóhivatal: : Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét | illető közleményeken kívül, ] | az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigta- sítandó hirdetmények is kül- ; dendők. — Kéziratok csak ¡ ? ismert kezektől fogadtat- l || nak eL A gyermekek és szülök között létező jogviszonyok s kötelmek. II. Ellentétben a szülők kötelmeivel gyermekeik iránt, az is a megoldandó kérdések közé tartozik, hogy váljon kötelesek-e a leszármazó örökösök a fölmenő ágbelieket, nevezetesen a szülőket, nagyszülőket, rokonokat sat. szükölködés s ínség esetében táplálni, élelmezni s ápolni? E dologhoz hazai törvényeinkben nagyon kevés alapot s tájékozást találunk, jóllehet, hogy a szülők s fölmenő örökösök elszegényedése, tehetetlensége s ínsége, főleg napjainkban, nem a ritka esetek közé tartozik. A római jog azt, hogy e fimagzatok, különösen ínségben szenvedő szüleiket s rokonaikat táplálni s élelmezni tartozzanak, világos törvényben rendelte, sőt még azon kedvezményt is nyújtotta, hogy az emanczipálandó fiú, atyjának, elöregedése s munkatehetetlensége esetére, az emanczipaczió tényének mintegy jutalmául, saját keresménye vagy anyjának reá szállott hagyományából ajándékot adjon *). Az osztr.ák. polg. törvénykönyv, mely a rómaiaktól számos jogelvet átkölcsönzött, a szülök élelmezésének s ápolásának kötelezettségét szintén külön szakaszban meghagyja, mondván: a gyermek nevelésére tett költekezés nem ad igényt a szülőknek, a gyermek által későbben szerzett vagyonra. Ha azonban a szülők nyomorúságra jutnak, a gyermekek kötelesek őket illendően eltartani. Törvényeink a szülők s fölmenő örökösök tartásáról s élelmezéséről specifice nem rendelkeznek s maga Werbőczy is csak annyit mond, hogy magzat hiányában az örökség a nemzőkre s rokonokra száll, viszonosság tekintetéből a keresménynyel együtt. **) Elve az: „Quoniam pater filio et e contra filius patri quid quid rerum et bonorum paterit, aquirere jure maturati tenetur.“ Eszerint tehát a szülők s rokonok a gyermektelen fiúk és leányok minden vagyonában közösek lévén, a magyar jog még bővebb kezűnek mutatkozik, mint az osztrák. Csalódásunk azonban azonnal eloszlik, ha meggondoljuk, hogy e biztosíték csak örökösödés esetére vagyis akkorra szól, midőn a fiú vagy leány már elhaltak, arról pedig itt nem lévén provisió, hogy mig élnek, kötelesek-e tartani s táplálni a szülőket és fölmenő rokon örökösöket, tehát sötétségben bolygunk. A code Napoleon világosan s határozottan rendelkezik e tárgyban s a 205. és kk. §§-ban azt mondja, hogy a szülők és fölmenő örökösöknek joguk van szükség esetében a leszármazó örökösöktől élelmezést, tartást követelni. Hanem itt az a kérdés, hogy a gyermekek egyetemleg kötelesek-e e terhet viselni, avagy ha több gyermek is van, ezek egyen kint, külön s aránylag? E kétely eloszlatására szerintünk elégséges egy szó. A tiszta ész s egyszerű logika előny s teljes kielégítést lát itt a kötelezettség egyetemlegességében, amennyiben igaz, hogy bizony nem igen kellemetes dolog szorongatott s éhező szülőkre nézve, midőn táplálékuk házról-házra s mintegy az egyesek könyörületének mérve szerint koldus-alamizsna gyanánt szedetik össze s midőn az örökösök épen marakodnak egymás között a reájok szállt vagyon fölött. Ez okból a párisi törvényszék, ugyan e tárgyú esetben az örökösöknek egyetemleges kötelezettségét mondta ki s egyforma arányt állapított meg minden egyes kötelezettre nézve. Ez plausibilis megoldásnak látszik, de valóban csakis látszik. Mert lehetnek és vannak esetek, midőn, ha némely szegény sorsú leszármazott örökös a gazdagabbal egyaránt , teljesítné tartozását, önmagát is megronthatná, s amit pedig a törvény józan intenciója épen nem kíván. E körülményt tekintetbe véve, ugyancsak a franczia bíróságok azon praxist követik, hogy tekintetbe veszik ugyan a kötelezett vagyoni állapotát, mindazonáltal aránylagos teherviselésre a szülők s fölmenő örökösök tartására nézve csak oly föltétel alatt szorítják, hogy a nagyobb áldozatra kényszerített többi érdektársat a code 1214. §-a értelmében, a legelső kedvező alkalommal kártalanítsák***). Különösen ajánljuk e tárgyat s jogi mozzanatot kodifikátoraink figyelmébe is, mert ha erről léteznék is régi jogunk Zendavestajában valami avas disposiczio, az a megváltozott jogviszonyok s életérdekekkel szemben, az újabb, korszerűbb s európaiabb redakcziót már az okból sem nélkülözheti, mivel kódexünknek is nem annyira a mult, mint a jelen s a jövendő : exigencziáit kell őrszemmel kisérnie. *) Johann. Bodin Andegavensis de Kepublica, libri sex. Francofurt 1534. Pag. 39. Alt. polg. Törvkönyv. 154. §. *•) Verböczy Tripart. Libr. I. Tit. 53. A képviselőház mai ülésén kihirdettetett az egyes bizottságok tagjaira tegnap beadott szavazatok eredménye. Ezután a miniszterelnök tett előterjesztést a ház legközelebbi teendőire, a szegedi ügyekre, az idei résztermés folytán szükségessé vált kormányintézkedésekre nézve s egyszersmind a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről, valamint a boszniai s egyszersmind herczegovinai közigazgatás szükségleteiről szóló törvényjavaslatok előzetes tárgyalása végett, két bizottság alakítását indítványozta, mit a ház elfogadott. A minisztelnök, a pénzügy-, földművelési-, közlekedési s igazságügyminiszterek részint új törvényjavaslatokat terjesztettek be, részint a múlt ülésszak alatt visszamaradtak elintézését sürgették. Speciálisan az igazságügyminiszter részéről be van adva a polgári törvénykezési rendtartásról szóló törvényjavaslat; be van adva a közjegyzői díjakról szóló törvényjavaslat; beadható azonnal és be fog adatni az osztrák-magyar bank némely a földhitelre vonatkozó kiváltságainak a magyar földhitelintézetre kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat és igen rövid idő alatt beadható lesz a csődtörvény. A mai ülés alkalmával figyelemreméltó volt Szilágyi Dezső felszólalása, mely abban kulminál, hogy nem bír tájékozást szerezni az iránt, hogy a beterjesztett javaslatok tömegében mily sorrend fog követtezni. Nem találja eléggé indokoltnak a költségvetés benyújtásának elmaradását s ebben a kormány mulasztását látja. Természetellenesnek tartja a véderőről szóló törvényjavaslat szétválasztását, szükségesnek pedig, hogy a magyar állampolgárság megszerzéséről szóló törvényjavaslat a nagyközönséggel előlegesen közöltessék. Átalában úgy tartja, hogy a kormány semmivel sincs készen. A magyar állampolgárságról beadott törvényjavaslat így hangzik: Törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről. 1. §. A magyar szent korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz. 2. §. A magyar állampolgárság csak a következő módon szereztetik meg: 1. leszármazás, 2. törvényesítés, 3. házasság, 4. honosítás által. 3. §. A leszármazás által megszerzik a magyar állampolgár törvényes gyermekei, atyjuk állampolgárságot, magyar állampolgárnő törvénytelen gyermekei pedig anyjukét, mindkét esetben akkor is, ha a születés helye a külföldön van. 4. §. Utóházasság, vagy kir. kegyelem útján való törvényesítés által megszerzik a magyar állampolgárnak külföldi nőtől született törvénytelen gyermekei atyjuk állampolgárságát. 5. §. A házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nő, aki magyar állampolgárhoz megy férjhez. 6. §. A honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, aki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honosítási okiratot, vagy ő Felségétől honosítási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt vagy fogadalmat leteszi. 7. §. A honosított férfi által szerzett magyar állampolgárság kiterjed törvényes nejére és atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 8. §. Honosítási okirattal a magyar állampolgárok közé csak oly külföldi vehető fel, aki: 1. saját hazája törvényei szerint jogcselekvési képességgel bir, vagy ha ennek hiányát atyjának vagy gyámjának beleegyezése pótolja; 2. valamely belföldi község kötelékébe fel van véve, illetőleg felvétele a község által kilátásba helyeztetik; 3. a belföldön öt év óta megszakítás nélkül lakik; 4. feddhetlen előéletű; 5. bir annyi vagyonnal vagy olyan keresetforrással, amelyből lakása helyének körülményeihez képest magát és családját eltarthatja; 6. az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve. 9. §: A magyar állampolgárság adományozása végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon törvényhatósághoz, illetőleg a határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanácshoz nyújtandó be, amelynek területén, illetőleg kerületében folyamodó lakik. 10. §. A 9. §.-ban megjelent hatóság a folyamodványt és mellékleteit megvizsgálja, esetleg folyamodót a hiányzó szükséges okiratok pótlására utasítja s azon esetben, ha az okiratok alakja vagy tartalma ellen aggály merül fel, az illető hatóságoktól felvilágosítást kér s az iratokat indokolt vélemény kíséretében a belügyminiszterhez, illetőleg a horvátszlavon, dalmát bánhoz vagy a határvidéki országos hatósághoz felterjeszti. 11. §. A 8., 9. és 10. §§. értelmében eszközlendő honosítás tárgyában azokra nézve, akik Magyarország és Fiume területén laknak, a belügyminiszter — azokra nézve, akik Horvát-Szlavón országok területén laknak, a horvát, szlavón, dalmát bán illetőleg a határvidéki országos hatóság határoz s azon esetben, ha a kérelemnek helyt ad: az illető részére honosítási okiratot állít ki, minden egyes eset azonban a kellő nyilvántartás végett a miniszterelnök tudomására hozandó. 12 §. A honosítási okiratban kiteendő, hogy az illető a magyar állampolgárok közé felvétetik s a 7. §. esetében a honosított nejének és azok gyermekeinek nevei is felemlítendők, akikre a honosítás kiterjed. 13. §. A honosítási okirat a felterjesztést tevő hatósághoz leküldettén, ez a határozatról folyamo t**) Jurisprudence du code civil Napoleon. Tom. 1. Pag. 119, 254.