Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)

1879-10-09 / 231. szám

IV. évfolyam 1879. 231 HA. Budapest, csütörtök október 9 --------—— s I ,, J MAG­YAR J03ÁSZ" , megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: ' Égés* évre ... 15 frt. — 1­0 Fél évre .... 7 , 50 ( Negyed évre . . 4 * — ) ; Egy hónapra. 1­9 40 Hirdetések: 1 Egy fcn­tód hasábos petitsor egy­^­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer­­ 16 kr., és többszöri hirdetéséért 5 13 kr., minden beiktatásnál. A­­ bélyegdij külön minden beiktatás­­ után 80 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE, Szerkesztőség kiadó­­­hivatal: : Budapest, V. József tér 3. sz. hová a lap szellemi részét | illető közleményeken kívül, ] | az előfizetési s hirdetési di­­­­jak, nemkülönben a beigta- s­í­tandó hirdetmények is kül- ; dendők. — Kéziratok csak ¡ ? ismert kezektől fogadtat- l || nak eL A gyermekek és szülök között létező jog­viszonyok s kötelmek. II. Ellentétben a szülők kötelmeivel gyer­mekeik iránt, az is a megoldandó kérdések közé tartozik, hogy váljon kötelesek-e a leszármazó örökösök a föl­menő ág­belieket, nevezetesen a szülőket, nagyszülőket, rokonokat sat. szükö­l­­ködés s ínség esetében táplálni, élel­mezni s ápolni? E dologhoz hazai törvényeinkben nagyon kevés alapot s tájékozást találunk, jóllehet, hogy a szülők s fölmenő örökösök elszegénye­dése, tehetetlensége s ínsége, főleg napjainkban, nem a ritka esetek közé tartozik. A római jog azt, hogy e fimagzatok, kü­lönösen ínségben szenvedő szüleiket s rokonai­kat táplálni s élelmezni tartozzanak, világos törvényben rendelte, sőt még azon kedvez­ményt is nyújtotta, hogy az emanczipá­­landó fiú, atyjának, elöregedése s munkatehe­tetlensége esetére, az emanczipaczió tényének mintegy jutalmául, saját keresménye vagy any­jának reá szállott hagyományából ajándé­kot adjon *). Az osztr.­ák­. polg. törvény­­könyv, mely a rómaiaktól számos jogelvet át­­kölcsönzött, a szülök élelmezésének s ápolásá­nak kötelezettségét szintén külön szakaszban meghagyja, mondván: a gyermek nevelésére tett költekezés nem ad igényt a szülőknek, a gyermek által későbben szerzett vagyonra. Ha azonban a szülők nyomorúságra jutnak, a gyer­mekek kötelesek őket illendően eltartani. Törvényeink a szülők s fölmenő örökö­sök tartásáról s élelmezéséről speci­fice nem rendelkeznek s maga Werbőczy is csak annyit mond, hogy magzat hiányában az örökség a nemzőkre s rokonokra száll, viszonosság tekin­tetéből a keresménynyel együtt. **) Elve az: „Quoniam pater filio et e contra filius patri quid­ quid rerum et bonorum paterit, aquirere jure maturati tenetur.“ Eszerint tehát a szü­lők s rokonok a gyermektelen fiúk és leányok minden vagyonában közösek lévén, a magyar jog még bővebb kezűnek mutatkozik, mint az osztrák. Csalódásunk azonban azonnal eloszlik, ha meggondoljuk, hogy e biztosíték csak örökösö­dés esetére vagyis akkorra szól, midőn a fiú vagy leány már elhaltak, arról pedig itt nem lévén provisió, hogy mig élnek, kötelesek-e tartani s táplálni a szülőket és fölmenő rokon örökösöket, tehát sötétségben bolygunk. A code Napoleon világosan s határozot­tan rendelkezik e tárgyban s a 205. és kk. §§-ban azt mondja, hogy a szülők és fölmenő örökösöknek joguk van szükség esetében a le­származó örökösöktől élelmezést, tartást köve­telni. Hanem itt az a kérdés, hogy a gyer­mekek egyetemleg kötelesek-e e terhet vi­selni, avagy ha több gyermek is van, ezek egyen kint, külön s aránylag? E kétely elosz­latására szerintünk elégséges egy szó. A tiszta ész s egyszerű logika előny s teljes kielégí­tést lát itt a kötelezettség egyetemleges­ségében, amennyiben igaz, hogy bi­zony nem igen kellemetes dolog szoron­gatott s éhező szülőkre nézve, midőn táplá­lékuk házról-házra s mintegy az egyesek könyörületének mérve szerint koldus-alamizsna gyanánt szedetik össze s midőn az örökösök épen marakodnak egymás között a reájok szállt vagyon fölött. Ez okból a párisi törvényszék, ugyan­ e tárgyú esetben az örökösöknek egye­­­­temleges kötelezettségét mondta ki s egyforma arányt állapított meg minden egyes kötele­zettre nézve. Ez plausibilis megoldásnak látszik, de va­lóban csakis látszik. Mert lehetnek és van­nak esetek, midőn, ha némely szegény sorsú­­ leszármazott örökös a gazdagabbal egyaránt , teljesítné tartozását, önmagát is megronthatná, s amit pedig a törvény józan intenc­iója épen­­ nem kíván. E körülményt tekintetbe véve, ugyan­csak a franczia bíróságok azon praxist köve­­t­­ik, hogy tekintetbe veszik ugyan a kötelezett­­ vagyoni állapotát, mindazonáltal aránylagos te­­­­herviselésre a szülők s fölmenő örökösök tar­tására nézve csak oly föltétel alatt szorítják, hogy a nagyobb áldozatra kényszerített többi érdektársat a code 1214. §-a értelmében, a leg­­­­első kedvező alkalommal kártalanítsák***). Különösen ajánljuk e tárgyat s jogi moz­zanatot kodifikátoraink figyelmébe is, mert ha erről léteznék is régi jogunk Zendavestajában­­ valami avas disposiczio, az a megváltozott jog­­­­viszonyok s életérdekekkel szemben, az újabb, korszerűbb s európaiabb redakcziót már az ok­ból sem nélkülözheti, mivel kódexünknek is nem annyira a mult, mint a jelen s a jövendő : exigencziáit kell őrszemmel kisérnie. *) Johann. Bodin Andegavensis de Ke­­publica, libri sex. Francofurt 1534. Pag. 39. Alt. polg. Törvkönyv. 154. §. *•) Verböczy Tripart. Libr. I. Tit. 53. A képviselőház mai ülésén kihirdettetett az egyes bizottságok tagjaira tegnap beadott szavaza­tok eredménye. Ezután a miniszterelnök tett elő­terjesztést a ház legközelebbi teendőire, a szegedi ügyekre, az idei rész­termés folytán szükségessé vált kormányintézkedésekre nézve s egyszersmind­­ a magyar állampolgárság megszerzésé­ről és elvesztéséről, valamint a boszniai s egyszersmind herczegovinai közigazgatás szükség­leteiről szóló törvényjavaslatok előzetes tárgyalása végett, két bizottság alakítását indítványozta, mit a ház elfogadott. A miniszt­­elnök, a pénzügy-, föld­­művelési-, közlekedési s igazságügyminiszterek ré­szint új törvényjavaslatokat terjesztettek be, ré­szint a múlt ülésszak alatt visszamaradtak elinté­zését sürgették. Spec­iálisan az igazságügyminisz­­ter részéről be van adva a polgári törvény­kezési rendtartásról szóló törvényjavaslat; be van adva a közjegyzői díjakról szóló törvényjavaslat; beadható azonnal és be fog adatni az o­s­z­t­r­á­k-m­agyar bank némely a földhitelre vonatkozó kiváltságainak a magyar föld­hitelintézetre kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat és igen rövid idő alatt beadható lesz a csődtör­vény. A mai ülés alkalmával figyelemreméltó volt Szilágyi Dezső felszólalása, mely abban kulmi­nál, hogy nem bír tájékozást szerezni az iránt, hogy a beterjesztett javaslatok tömegében mily sor­rend fog követtezni. Nem találja eléggé indo­koltnak a költségvetés benyújtásának elmaradását s ebben a kormány mulasztását látja. Természet­­ellenesnek tartja a véderőről szóló törvényjavaslat szétválasztását, szükségesnek pedig, hogy a magyar állampolgárság megszerzéséről szóló törvényjavaslat a nagy­közönséggel előlegesen közöltessék. Áta­­lában úgy tartja, hogy a kormány semmivel sincs készen. A magyar állampolgárságról beadott tör­vényjavaslat így hangzik: Törvényjavaslat a magyar állampolgárság megszerzésé­ről és elvesztéséről. 1. §. A magyar szent korona összes országai­ban az állampolgárság egy és ugyanaz. 2. §. A magyar állampolgárság csak a követ­kező módon szereztetik meg: 1. leszármazás, 2. tör­­vényesítés, 3. házasság, 4. honosítás által. 3. §. A leszármazás által megszerzik a magyar állampolgár törvényes gyermekei, atyjuk állampol­gárságot, magyar állampolgárnő törvénytelen gyer­mekei pedig anyjukét, mindkét esetben akkor is, ha a születés helye a külföldön van. 4. §. Utóházasság, vagy kir. kegyelem útján való törvényesítés által megszerzik a magyar állam­polgárnak külföldi nőtől született törvénytelen gyer­mekei atyjuk állampolgárságát. 5. §. A házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nő, a­ki magyar ál­lampolgárhoz megy férjhez. 6. §. A honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, a­ki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honosítási okira­tot, vagy ő Felségétől honosítási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt vagy fogadalmat le­teszi. 7. §. A honosított férfi által szerzett magyar állampolgárság kiterjed törvényes nejére és atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 8. §. Honosítási okirattal a magyar állampol­gárok közé csak oly külföldi vehető fel, a­ki: 1. saját hazája törvényei szerint jogcselekvési képességgel bir, vagy ha ennek hiányát atyjának vagy gyámjának beleegyezése pótolja; 2. valamely belföldi község kötelékébe fel van véve, illetőleg felvétele a község által kilátásba helyeztetik; 3. a belföldön öt év óta megszakítás nélkül lakik; 4. feddhetlen előéletű; 5. bir annyi vagyonnal vagy olyan kereset­forrással, a­melyből lakása helyének körülményei­hez képest magát és családját eltarthatja; 6. az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve. 9. §: A magyar állampolgárság adományozása végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon tör­vényhatósághoz, illetőleg a határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanácshoz nyújtandó be, a­mely­nek területén, illetőleg kerületében folyamodó lakik. 10. §. A 9. §.-ban megjelent hatóság a folyamod­ványt és mellékleteit megvizsgálja, esetleg folyamo­dót a hiányzó szükséges okiratok pótlására utasítja s azon esetben, ha az okiratok alakja vagy tartalma ellen aggály merül fel, az illető hatóságoktól felvi­lágosítást kér s az iratokat indokolt vélemény kí­­­séretében a belügyminiszterhez, illetőleg a horvát­­szlavon, dalmát bánhoz vagy a határvidéki orszá­gos hatósághoz felterjeszti. 11. §. A 8., 9. és 10. §§. értelmében eszköz­­lendő honosítás tárgyában azokra nézve, a­kik Magyarország és Fiume területén laknak, a bel­ügyminiszter — azokra nézve, a­kik Horvát-Szla­­vón országok területén laknak, a horvát, szlavón, dalmát bán illetőleg a határvidéki országos ható­ság határoz s azon esetben, ha a kérelemnek helyt ad: az illető részére honosítási okiratot állít ki, minden egyes eset azonban a kellő nyilvántartás végett a miniszterelnök tudomására hozandó. 12 §. A honosítási okiratban kiteendő, hogy az illető a magyar állampolgárok közé felvétetik s a 7. §. esetében a honosított nejének és azok gyer­mekeinek nevei is felemlítendők, a­kikre a honosí­tás kiterjed. 13. §. A honosítási okirat a felterjesztést tevő hatósághoz leküldettén, ez a határozatról folyamo­­ t**) Jurisprudence du code civil Napoleon. Tom. 1. Pag. 119, 254.

Next