Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 148-298. szám)
1879-11-08 / 256. szám
IV. évfolyam 1879. 256. ra, Budapest, szombat november 8. \ „MASTAR JOGÁSZ*^; megjelen minden nap, hitfit kivive, Előfizetési ár: | Egész évre . . . 16 frt — | ; Fél évre .... 7 B 50 j : | Negyed évre . . 4 „ — | Egy hónapra. 1 „40 | Hirdetések: Egy hatod hasábos petitkor egy | S 8«81 hirdetéséért ig kr., kétszer \ 16 kr., és többszöri hirdetéséért is 18 kr., minden beigtatásnál. A « bélyegdij külön minden beigtatáa d jjj után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP ,|--------------------------- - ‹ Szerkesztőség kiadó hivatal: ‹ › ‹ Budapest, IV. Józef tér 9. n, a hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, s az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigza- í tandó hirdetmények is kül- ' dendők. — Kéziratok csak ; ; ismert kezektől fogadtat- ! í rnak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A kereskedelmi ügyek a vidéken. Kereskedelmi törvénykezésünk a vidéken a lehető legroszabb s leglassabb. E tekintetben egyre veszszük a panaszokat. Mily hamar tönkre ment az az illusió, melyet a kormány, a kereskedelmi törvény alapján , az e téren való törvénykezéshez kötött! Azonban nyugtassuk meg magunkat, hogy a dolog nem is mehet máskép, mint ahogy megy, mert tudnunk kell azt, hogy a kereskedelmi bíróságnak csak akkor van értelme, ha mint ilyen, kizárólag kereskedelmi ügyek-kel foglalkozik s működésében semmi más ter-mészetű ügy nem gátolja. A vidéken minden természetű perrel foglalkozik ugyanaz a törvényszék, mely a kereskedelmi ügyeket is ellátja s ennek tulajdonítható aztán, hogy a biróság, a perek minden ágában működve, egyes tagjai nem sajátíthatják el kellő alapossággal a kereskedelmi törvényt, mely egyike a legkomplikáltabbnak s a legterjedtebb kereskedelmi viszonyok szabályozását j öleli fel. E törvény, mondhatni, nem a magyar, hanem egész világ kereskedelmi viszonyainak tekintetbe vételével készült. Az átalános panaszon tehát, a kereske- delmi ügyek lassú menete miatt, nem lehet megütközni. Mert hiában, a vidéki bíróságok-nál, hol közös iktató létezik valamennyi ügyre, nagyon is ragaszkodni szoktak a sorrendhez. Ha a bíróság nem fogja fel vagy nem sérti a kereskedelmi törvény intencióját, a ke-reskedelmi per, a mostani törvénykezési rendtartás alkalmazása mellett, nem különbözik lefolyása tekintetében más perektől. Ily körülmények között mindenesetre lehangoló az a mindennapi tapasztalat, hogy azok a bajok, melyeken elsősorban kellett volna segíteni a kereskedelmi törvénynek, orvosolatlanul maradnak. Magának a kereskedelemnek érdekei, melyek pedig közjólétünk érdekeivel csaknem azonosak, nincsenek tehát megóva a vidéken az eljárás tökéletlensége s lassúsága miatt. A csalódást beláthatta már maga a kor-mány is. Beláthatta, hogy nem elég az üdvösségre vaskos törvénykönyvet készíteni, a fejjlettebb államok törvényeivel szaturálva, hanem a tényleges viszonyok szem előtt tartásával, s gondoskodni kell arról is, hogy a meghozott törvények rendeltetésüknek s czéljuknak meg-felelőleg hajtassanak végre s nyerjenek valósítást. Ámde a kereskedelmi törvény nemcsak azért nem felel meg a vidéken intencziójának, mert a kereskedelmi kérdések gyors lebonyolítása a rendszer tökéletlenségében hajótörést szenved, hanem azért sem, mert előbbeni kereskedelmi törvényünk igen kezdetleges kereskedelmi viszonyoknak adott számot, míg most oly törvénykönyvvel van dolgunk, mely határozottan kellő tájékozottsággal ellátott szakbírókat követel. Hogy pedig a vidéken ily erőkben szükséget szenvedünk, azt a mindennapi tapasztalat eléggé igazolja, min azonban megütközni, a már föntebb jelzett körülményeknél fogva, nincs is okunk. Sőt, mi több, a törvény jellemzésére nézve elég annyit megjegyeznünk, hogy még a speciálisan kereskedelmi ügyekkel foglalkozó budapesti kereskedelmis váltótszék, hol pedig kivétel nélkül igen derék bírák vannak, a kereskedelmi törvény, a viszonyainkat túlszárnyaló rendelkezéseivel, daczára a négy évi gyakorlatnak, nem nyer minden konkret esetben, különösen a peren kívüli kérdésekben, megfelelő alkalmazást. A felmerült panaszokon tehát egyelőre segíteni nem lehet. Nálunk különben is rendszerint az idők szokták orvosolni még a legkiáltóbb törvénykezési mizériákat is. Törvénykezési szemle. A régi birtokviszonyoknak lassankint emléke is elmosódik. S az újabb iskolában képzett jogászok, a hitel s kereskedelmi törvények hősei, mint jogtörténelmi érdekességet fogják még ismerni a honunkban fennállott ősiségi birtokviszonyokat. Azonban eme viszonyokból még mindig merülnek fel kérdések. Ily kérdés a következő: ha a nemesi ingatlan birtok árverésen eladatik, a vevőt illeti-e a birtok mellett a korcsmáltatási jog, minthogy az ár- s verés alapjául szolgáló becslevélben s az árverési feltételekben az nem érintetik, hogy a birtokkal együtt a korcsmáltatási jövedelem is felvétetett s feladás tárgyává tétetett. Ösztönöztetve érezzük tehát magunkat eme kérdésnek néhány sort szentelni, nem azért, mintha a kérdést csak vitásnak is tarthatnánk, hanem azért, mert újabb időből való, különben teljes képességű jogász részéről vettetett az fel. Régibb törvényeink szerint a nemesi birtok után való korcsmáltatási jog, mint kisebb királyi haszonvétel joga, a birtoktulajdonost illeti. Ez a jog mindig a birtokkal együtt, mint ennek törvényes járuléka, adatott s mint a birtoktól külön álló haszonvétel sem adományozásnak, sem más jogczim melletti szerzésnek soha sem volt tárgya. Mint a házbér a háznak jövedelme, a búzatermés a földből származó haszon, úgy a korcsmáltatási jövedelem is csak a birtok után járul. Oly községekben, ahol a közös haszonvételek, u. m. közös legelő, erdő, nádas, még nem összesittettek, úgy az ezen közöi sokból való részesedés aránya, valamint a korcsmáltatásé is arányperrel állapittatik meg s ennek megtörténte után a korcsmáltatási jog összesíthető s az igy bevett egész községbeli közös jövedelem az aránykulcs szerint osztatik el. Mig azonban az aránykulcs megállapítása s a közös birtokok és jövedelmek összesítése meg nem történt, minden birtokosnak szabad a korcsmáltatási tetszés szerint gyakorolni, mérték és határ nélkül s épen ezen aránytalan joggyakorlat megszüntetése végett mát bittatik az arányosítási per. Ebből fély, hogy a mostanig fejlődött jogviszonyok mellett a korcsmáltatási jog elválaszthattatlan oly birtoknál, mely rendezetlen, azaz arányperrel még a közösökre nézve nem szabályozott községben létezik. Ily esetben a korcsmáltatási jogot a birtoktól elválasztva külön eladni nem lehet, sőt nem is szabad. (1655:31—1659:47.). Azonban oly községekben, hol a közjövedelmek már törvényes arány mellett összesítve léteznek, a korcsmáltatási jövedelem oly természetű, miszerint az aránylagos jövedelmet nemcsak a birtok tulajdonosa, hanem bárki más is húzhatja. Jóllehet a telekkönyvi törvény életbeléptetésekor, semmi intézkedés sem létezett aziránt, hogy a korcsmáltatási jövedelem aránykulcsa felvétessék, de azért ez a jövedelem nem szűnhetett meg a birtok járuléka lenni, mert ha a telekkönyv azon haszonvétel létezését s a haszonvételi aránykulcsot, nem tartalmazza is, az e részben még mindig fennálló törvény ezen járulékot biztosítja; s épen abból, mert ezen ingatlan után járuló jog nem telekkönyveztetett, kétségtelen, hogy ennek fennállása csak az ingatlan járulékakép létezhetik. Tehát abból, mert valamely nemesi birtok telekkönyvi ívén a hozzátartozó korcsmáltatási jövedelem is telekkönyvezve nincs, épen nem következik, hogy ezen jog a telekkönyvezett ingatlantól elválasztott s különálló jövedelem lenne, hanem a birtokot törvény szerint megillető törvényes járulékként mindig hozzátartozónak kell azt tekinteni. Másrészről ismét figyelmen kívül nem hagyható, hogy a birtok telekkönyv szerinti jelenlegi birtokosa nincs abban semmi törvény által sem gátolva, hogy a korcsmáltatási jövedelemhez való jogosultságát az ingatlan birtoktól elkülönítetten is másra ne ruházhassa, oly községbeli birtok után, melyben a közjövedelmek már összesítve vannak. És épen azért, mert a korcsmáltatási arányos jövedelem a birtok törvényes járuléka, annak, hogy ezen járulék a birtoktól elkülönítetten adatott el és másra ruháztatott, vagyis, hogy a birtok most már ezt a törvényes járulékot nélkülözi, a telekk.-ben fel kell jegyeztetni. Ha ez nem történt, a birtok eladása mindig ezzel a joggal együtt eladottnak tekintendő, minélfogva, ha a birtok árverésen adatik is el, ugyanazon tekintet alá esik és az sem tehet különbséget, ha a birtok a becslésénél a korcsmáltatási haszonvétel becsű alapjául fel nem vétetett, mert ez csak becslési hiba lehet, de ennek az a következés nem tulajdonítható, hogy a birtok törvényes járuléka nélkül eladottnak tekintethessék. A törvényes járulékelválasztása oly kivétel, melyet minden eladásnál külön ki kell kötni s ha ez elmulasztatik, a törvényes járulékkal együtt történt eladás magától értetődik. Vegyes közlemények. Kinevezés. A töv. pénzügyigazgatóságnál, Miser Sándor kezelési gyakornok, irodasegédtisztté. Áthelyezés. Az aradi m. kir. pénzügyigazgatóság, 1880. évi január hó 1-vel feloszlattatik és ezen naptól kezdve a pénzügyi teendők Aradmegyeterületére nézve a temesvári, Békésmegyére nézve a debreczeni, Csanádmegye területét illetőleg pedig a szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság által fognak végeztetni. Az ügyvédi kamarákból. A szegedi ügyvédi kamara tudatja, hogy Dudás Béla szegedi ügyvéd székhelyét a kamara kerületén belől, Dorozsmára tette át. Ingók foglalása. Reiner Sám. e. N.Bátonyban ; If altered orf G. e. Varasszón Örökösök idézése. Illedics A, Kelemen J, Vargyas A., Suppin M , Lakner A. ör. (soproni tsz.); Krajnovits A. ör. (n.-becskereki tsz.); Balogh Jánosné, Kocsis Pálné, Stoll Mihályné ör. (sz.-fehérvári tsz.) ; Luki A, Höhn J. és Thitl E. ör. (nikikindai tsz.) ; Léderer A., Legény M., Leczki M., Csengeriné, Hasznos Ján., Galambos Ján , Szabó J, Menihert K, Csadó J. s n. Horváth J. ör. (ar.-maróti tsz.); Kis M., Ács I., ör (kaposvári tsz.) ; Tarczal A , Lázár P., Hammer Ádám s n. Kis F., Szabó I. ör. (szegszárdi tsz.) ;Szurman A. ör. (v.-ujhelyi tb.) ; Zsak János ör. (beszterczebányai tsz); Pásztor, Tóth Sára ör. (miskolczi tsz.) ; Varga Pál ör. (kecskeméti tsz.); Orendt M. ör. (n.szebeni tsz.); id. b. Rudics J. ör. (szabadkai tsz ); Griger M , Zubács M. ör. (rimaszombati tsz.) ; özv. Zámfirné ör. (brassói tsz.); Sipos S. ör. (veszprémi tsz.) ; Visnyei J. és Visontai A. ör. (egri tsz.) ; öz. Horinka J. ör. (pestvidéki tsz.) ; Somogyi Zs. ör. (b.gyulai tsz.). Gondnokság. Beregszászi János décsi lakos ; Mocanu Maria lui George szelistyei lakos (n.-szebsi tsz.); elmebetegség miatt. Idézés: Miretics F. sz. (pécsi tb.) ; Schmotzer F. (szepsi jb.) ; Bauer I. s Magd. (m.-óvári jb.) - Borsos J. (komáromi jb ) ; Réteni S., Tikosi J (kőhalmi jb); Lancz P. ör. (r.-szombati jb.) ; Benkovics A. ör. (verebélyi jb.); Gallovics B. s n. (m.óvári jb.); Sziklai Gy. és n. (sz.-németii jb.) ; Sándory A. (lőcsei tsz). Csőd. Czettel Gábor b-gyulai lakos e., bej. decz. 22. 23. 24.; id. tömeggondnok Duttkay Béla ; perügyelő Schröder Kornél. IA „Budapesti Közlöny“ 257. számából.) Enquéte. A balatoni halászat rendezése tárgyában a földmivelési, ipar és keresk. miniszter még e hó végén ott a helyszínen érte-