Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-02-14 / 36. szám

miniszter parlamenti felelősségével kellő összhangba hozható. Mire a miniszter válaszában megjegyzi, hogy míg az ily bizottság a bírák függetlenségé­nek megóvására igen jótékony hatással lenne, miután az csak „votum consultativum“-mal lenne felruházva, a parlamenti felelősségbe átalában nem ütköznék s hogy ennélfogva legközelebb eszköz­lésbe veendi a bizottság kinevezését. A törvénykezési szemlében Ter­­novszky Béla­­széki biró a kisebb polgári peres ügyek mezején folytatja sovány böngészetét és Bos­­nyák László árvaszéki ülnök tartozik a gyámi törvény köréből padolt szobában. Utóbbi különösen Dr. Nagy Árpád és Zlinszky Imrével polemi­zálva kisüti, hogy a gondnokságnak szükségképens követelménye, hogy az egyén vagyona zár alá vé­tessék, de valamely vagyon zár alá vétele még nem föltételezi az egyén személyes joggyakorlatá­nak korlátozását, különösen nem akkor, midőn a zárlatnak is csak a vagyon egy részére van helye. Pénzügyi törvényhozásunk. II. Ismerkedjünk meg mindenekelőtt a jelzett törvényjavaslatok lényegével is. A legfontosabbnak, mely a földtehermentesítési kötvények kisorsolásá­ról szól, rövid tartalmú következő: 1. §. A pénzügyminiszter fölhatalmaztatik, hogy a magyar s erdélyi földtehermentesítési köte­lezvények eddigi törlesztési terveinek föntartása mellett az ezen törlesztési tervekben alapul fölvett tőke­összegen túl kibocsátandó, mintegy 23 millió 700 ezer p. forint (osztrák értékben 24.885.000) névértékű földtehermentesitési kötvényeket szintén az emlitett törlesztési tervekben kitűzött idő alatt és pedig a magyarországi kötvényeket, amennyiben az 1867. évi sorsolási záradékkal nincsenek ellátva, 1897. okt. 31-én; amennyiben pedig az 1867-diki záradékkal ellátva vannak, 1907. évi okt. 31-éig, végre az erdélyi kötvényeket 1916-ik junius 30-ig, egyenlő félévi kamat és tőke­ törlesztési járadékok alapján megállapítandó törlesztési póttervek szerint törleszsze. 2. §. A törlesztés módját megállapító eddigi rendeletek, melyeknek értelmében a sorsolási zára­dékkal el nem látott magyarországi kötvények fél­évi sorsolás és teljes névérték szerinti beváltás útján, a magyarországi záradékos és az erdélyi kötvények pedig felerészben félévi sorsolás és teljes névérték szerinti beváltás, felerészben pedig tőzsdei vásárlás útján törlesztendők. Az eddigi törlesztési tervekbe fölvett kötvény­mennyiségekre nézve azon­ban továbbra is érvényben tartatnak oly módosítás­sal, hogy a tőzsdei vásárlásra csak annyi pénz for­­díttassék, amennyi a vásárlás útján törlesztendő kötvénymennyiség beszerzésére szükségeltetik, ille­tőleg még a kibocsátandó mintegy 23.700.000 pg. frt. erejéig. 3. §. Az 1. §-ban említett földtehermentesítési kötvények beszerzése czéljából az évenkint törlesz­tendő földtehermentesítési kötvények névértékesíté­­séből befolyó pénzösszeg évenkint az államköltség­vetésbe, mint bevétel, az államadósságok fejezetébe veendő fel. 4. §. Az első §-ban említett módon nem fe­dezhető tőke­törlesztési részlet, úgy a kötvé­nyek kamatainak, valamint az alsórendű papság ré­szére megállapított tizedkárpótlási járadékoknak, nemkülönben a földtehermentesítési alapok kezelési költségeinek és egyébb kiadásainak fedezetéül a törvény által megállapított földtehermentesítési adó­pótlék szolgál. 5. §. E törvény végrehajtásával a pénzügymi­niszter és belügyminiszter bízatnak meg. Hogy mennyire tarthatatlan a jelen törvényjavaslat, kitetszik abból is, hogy az illető pénzügyminiszter úr, csaknem évszázadot tűz ki a földtehermentesítési kötelezvények tör­lesztésére, mely rémítő hosszú időtartam alatt nem­csak a kármentesítendő s már különben is deran­­geírozott osztály, hanem maga a nemzet is végpusz­tulásra juthat. Nem helyeselhetjük továbbá az ezen törvény­­javaslatban már előzetesen kikötött börzei pénzbe­váltásra vonatkozó indemnyu­t annál kevésbé, mert ez a kötvények árfolyamát nemcsak örökös hullám­zásban fogná tartani, hanem azok értékét csaknem megsemmisíteni. Ez okoknál fogva mi kívánatosnak tartjuk, hogy e szóban levő svatcban nem egésséges alapon nyugvó törvényjavaslat mielőbb a halotti kamarába helyeztessék, amire a pénzügyminiszter úrnak f. é. január 31-én tett nyilatkozata szerint jogosult ki­látásunk is van. Vegyes közlemények. Kinevezés. Kulin Ödön a s. a. újhelyi, R­ó­t­h Gergely a pancsovai tszékhez birákká, Fodor Napo­leon a sztropkói, Tör­ö­k Lajos az abádszalóki jbiró­­sághoz járásbirákká, Augusztics Antal a f­­éöri, Juschitz Károly a verseczi, Tichy Mihály a hód­sági jbirósághoz albirákká, K­­­i­m­k­ó Ede ügyészszé a a beregszászi ügyészséghez, Tribalszky János II. oszt. számtisztté, K­a­m­n­e­r Károly III. oszt. raktári tisztté. Áthelyezés. Illyasevits Elek nyírbátori já­­rásbiró­­a n.-károlyi, Chudovszky József zsolnai­­biró pedig a trencséni­­birósághoz. Az ügyvédi kamarákból. A nagyszebeni ügyvédi kamara W­epri­ch János és Markovich János erzsébetvárosi ügyvédeket lajstromába folytatólag fölvette. Ingók foglalása: Grosz Ignácz és n. e Csernán, Risztics Miklós e. Temesvárit, Weinberger Hermina e. S. Zinán, Hirsch Julia e. T. Becsén, Gott­se halk Victor e. Domonyikom­, Zachariás Ferencz e. N. Enyeden, S­zü­cs­y Ferencz és n. e. Kis- Várdán, P­o­l­t­á­k Vilmos e. Pacsán, N­y­u­j­t­ó Hermina e. Kis-Várdán, L­eit­n­er Ignácz e. Debreczenben, Ki­s János e. Szegeden, Nagy István e. Nyíregyházán, Bu­­dai Béla e. Várpalotán, Hartmann Kain e.­­ Csa­­holyban, S­c­h­w­a­r­t­z Sámuel Breeten (Buda, ország­­utcza). Örökösök idézése. Kosznács József, Takács Katalin és S­z­ö­l­­­ö­s­y János ö. (pozsonyi tszék), Vat­tai Bartha Andor ö (pestvidéki tszék), Györök János és Ürge Katalin, Vojnits (pancsár) Vidák, P­u­r­c­h­a­r­d Antal, Újvári Katalin, Kovács Ka­tona János, Lázár Ágnes, B­i­r­k­á­s István, Molnár Zsuzsánna, Pancsics Máté, Tölgyesi József és Z­e­­­i­t­y Máté, Sinkovits Katalin, Balázs József és Somogyi Anna ö. (szabadkai tszék), Tulok Zsig­­mond, Háry Ádám, I­v­á­n­e­k János, Schreiner András, Bakos István és F­r­a­y­e­r Dániel ö. (szom­bathelyi tszék), Pintye István, G- Nagy Sándor, F­o­r­t­o­s János, N­y­i­k­i­t­a János és id H­u­s­z­t­i Ist­ván ö. (sz.-németi tszék), Szirbován Nik­os n és Luka Koszta ö (temesvári tszék), Szabó Gergelyné ö (kolozsvári tszék), Szabó András ö (zilahi tszék), Ring Rebeka ö. (nyíregyházi tszék), Weisz Karola ö. (lőcsei tszék), Zell Henrik ö. (brassói tszék). Gondnokság Krampf Mária n.-szebeni lakos ell elmebetegség miatt. Idézés: Skuta Elek (kalocsai tszék), Stein­feld Ernő (n.-kikindai tszék), özv. Hofbauer Má­­téné (szabadkai tszék), Illők György ör. (sz.-csehi­­bi­­róság). Csőd. J­ankovics Aladár füri lakos ell. (ko­máromi tszék). bej. márcz. 8. 9. 10. perügyelő s id. tö­meggondnok Szabó György, Berey Gyula rudai ke­­resk. (dévai tszék) csődje megszűnt. Pályázat: Ácspalléri állomás (nagyági bányamű), csendőri állomás (Sopronmegyei, hivataltiszti állomás (kabolapojáni kohóhivatal). (A „Budapesti Köz­lö­n­y“ 35. számából.) Agassiczió. Bírói körökben az a hir van elterjedve, hogy Bónis Samu elhalálozása folytán a legfőbbitélőszéken megürült tanácselnöki helyre Péchy Tamás jelenlegi közlekedési mi­­niszter neveztetnék ki.­­ Pólya József, Barsmegye szeretett alis­pánja, volt országgyűlési képviselő I. 1880. évi február 12-én meghalt. Azon jellemrajzokban, melyeket a semmitőszéki birákról közlöttünk, azt állítottuk, hogy a semmitőszék kitűnő bírája Babos Kálmán ur főispán volt, holott nevezett biró ily állást sohsem foglalt el. Az átalános népszámlálás megbeszélése ügyében a kereskedelemi minisztériumban tanács­­kozmányok tartatnak. „A magyar magánjog mai érvényében az elmélet s gyakorlat igényeire való egyenlő tekintettel“ czímű munka első kö­tete, mely az átalános részt foglalja magában, meg­jelent. Irta Dr. Herczegh Mihály bpesti tud. egyet. ny. rendes jogtanár, köz- s váltó-ügyvéd stb. A munka ára 3 frt. Ajánljuk e kitűnő, párat­lan munkát olvasóink figyelmébe. Kapható minden könyvárus utján. Fegyelmi tárgyalás volt ma d­r. 10 óra­kor a legfőbbitélőszék fegyelmi bírósága előtt. Égető László magyar-csékei körjegyző feljelenté Erdélyi Péter ottani­­bírót a minisztériumnál, hogy durván és sértőleg szidalmazta a minisztere­ket s átalában részéről igen durva bánásmód kö­­vettetik. Ennek folytán a nagyváradi kir. ügyész az előleges nyomozást s vizsgálatot teljesítette is, a vádpontokat formulázta s 7 büntethető cselekményt számlál föl vád­ inditványában. A vádpontok a kö­vetkezők: 1) 1878. decz 31-én szolgabirói határo­zat kíséretében 4 frt. 38 krral terhelt levél átvé­telét durva káromkodással megtagadta és a kézbe­sítőt elutasította. 2) Ezen határozat utólagos át­adása alkalmával Hannó Lajos jegyző­segéd ellen durva magaviseletet tanúsított és a kézbesítendő levelet visszadobta neki. 3) Hogy G y e n e Flore nevezetű vizsgálat alatt álló egyént mellbe lökött. 4) üzeni ez Mitrut vizsgálat alatt arczul ütötte, másik vizsgálat alatt álló egyéni csendlegényével megpofoz­­tatott s hajánál fogva megczibáltatott azért, mivel nem akart kedve szerinti vallomást tenni. 5) Hogy a miniszterelnököt, minisztereket, úgy az összes községhivatalnokokat sértőleg szidalmazta. 6) And­ró Péter 13 éves fiút könnyű testi sértés miatt vesszaütésre ítélte s az ítéletet rajta végre is hajtatta .) Miklós Rába Tógyer nevű egyént a kihallgatásnál pofon ütött s csendlegénye által hajánál fogva megczibáltatott. A kir. tábla, mint elsőbiróság a­z első vádpont alól vádlottat fölmen­tette s az utóbbi 3 pontra nézve találta vétkes­nek s feddésre ítélte. A mai tárgyaláson a m. kir. legfőbbitélőszék fegyelmi bírósága a kir. tábla ítéletét annyiban változtatta meg, hogy vádlottat a 7-ik vádpont alól is fölmentette, s igy csak az 5. és 6 vádpontokra nézve találtatott vétkesnek s rászólásra ítéltetett. A bekebelezett bérleti jog végrehajtásig lefoglalható az osztrák legfőbb stélőszék 6379/879. sz. a. hozott határozata értelmében, mert a p. t. k. 320. §-a szerint az adós minden haszonélvezete s igy az ingatlannak bérletére szóló is, végrehaj­tás tárgyát képezi. Az a merénylő (Otero), ki a spanyol király és királynéta múlt évben pisztolylyal lőtt, halálra ítéltetett a madridi királyi palota törvényszéke által. Otero lelki állapota megvizsgáltatván, az orvosok oda­nyilatkoztak, hogy szellemi képessége teljes birtoká­ban van, habár értelme nincs is egészen kifejlődve. Csak az egyik orvos nyilatkozott oda, hogy a me­rénylő nem képes megkülönböztetni a jót a rosz­­tól, tehát nincs erkölcsi érzéke. Azt hiszik, hogy a királyné, tekintve a bűnös fiatal korát (20 éves), megkegyelmeztetését fogja ajánlani a királynál. Döntvények. Az ügyvédi kamara valamely ügyvéd ellen biróilag megállapított birság behajtása végett végrehajtást eszközöltetvén, az abban fölmerült végrehajtói költség fizetésére nem kötelezhető. (Semmitőszék 20840 879.) A budapesti ügyvédi kamara, Beálló Anastáz ügyvéd ellen 25 frt birság behajtására végrehajtást eszközöltetett. A monoritbiróság 1879. évi 4906. sz. végzésével a foganatosított vég­rehajtást jóváhagyta s a felmerült újabb költséget 3 frt 20 krban állapította meg, utasítván végrehaj­tató kamarát, hogy azon költséget a végrehajtónak végrehajtás terhe mellett fizesse meg. A kamara semmi panaszára, a semmitőszék a neheztelt végzést e részben megsemmisítette, mert az ügyvédi kamara azáltal, hogy a bíróilag ma­rasztalt ügyvédtől beszedendő bírság összegének hováfordítását határozta meg, végrehajtata féllé nem vált, miután azon meghatározás az Ügyv. rendt. 106 §-ban reáruházott mulhatlan kötelességet képez, melynek hivatalos felhívás folytán tett teljesítéséből őt semmi anyagi felelősség sem terheli. Ebből kö­vetkezik, hogy végrehajtó megállapított költségeit csak a végrehajtást szenvedő félen veheti meg. Az, hogy a hitelező egyenes adós örököseit perbe nem idéztette, azokat, kik mint az egye­nes adósért jótállást vállalt, készfizetői kezes örö­kösei vonattak perbe, nem jogosítja arra, hogy az egyenes adós örököseit, mint szava­­tosakat perbe idéztessék. (Sem­miteszék 22164 879) M­i­s­k­o­l­cz­i takarékpénztár, özv Szarka Jánosné és társai e. 178 frt iránt a miskolczi já­rásbíróságnál sommás pert folytatott, melyben alpe­resek, kik mint az egyenes adósért készfizetői ke­zességet magukra vállaló fél örökösei vonattak perbe, az egyenes adós örököseire, mint szavatosakra hi­vatkoztak. A­­ bíróság 1879. ápr. 2- 2001. sz. végzé­sével annak helyt nem adott. Alperesek semmi panaszt adtak be. A semmitőszék azt elvette, mert azon körülmény, miszerint felperes az egyenes adós örököseit perbe nem idézte, érdemleges kifogás alap­jául szolgálhat ugyan, de alpereseket, kik mint az egyenes adósért jótállást vállalt készfizető kezes örökösei vonattak perbe, nem jogosítja arra, hogy az egyenes adós örököseit mint szavazásokat perbe idézzék.

Next