Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-01-13 / 9. szám
V. évfolyam 1880.9. 91. ^ „MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre........15 frt. — Fél évre................ 7 „ 50 Negyed évre .... 4 . — Egy hónapra .... 7 „ 40 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétezer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatásügy után 30 kr. osztr. ért. & megjelen Budapest, kedd január 13. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, F. József tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési , hirdetési díjak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatdák el MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. A váltó-eljárás 30. §-a. A „M. Jogász* I. hó 10-kén megjelent 7. számában a fennti czím alatt közlemény jelent meg, mely a váltó-eljárás 30. §-át magyarázni szándékozik és ezzel foglalkozva, a törvény szövegének világos tartalma ellenére erőszakolt módon oly valamit akar belőle kihozni, mi abban nincsen és e mellett oly ferde jogi nézeteket nyilvánít, hogy ezeket észrevétel nélkül hagyni nem lehet; engedje meg. szerkesztő úr, hogy ellennézetemet a következőkben kifejtsem. Mindenekelőtt meg akarom jegyezni, hogy ott, ahol érvényes törvényről, (lex lata) van szó, ennek értelmezésénél és alkalmazásánál mindaddig, míg el nem törültetik, azon körülmény, váljon egyesek a kérdéses törvény czélszerűségét felfogni tudják-e vagy sem, figyelembe nem jöhet, a törvény helyessége ellen szóló momentumok legfelebb a lexferendánál szem előtt tarthatók. Ebből kiindulva a váltó-eljárás 30. §-a, még ha czikkező a Dr. Reiner Ede úr által közlött értelmezés elfogadásából „nagy zavarok“ bekövetkeztét a jogi életben jósolja is, semmi esetre máskép nem értelmezhető, mint ahogy ezt szószerkezete gramatikailag és a törvényhozó szándéka megengedi, t. i. a czikkező nézetétől eltérőleg; különben a váltó-eljárás 30. §-ának czikkező által inkriminált értelmezése nemcsak hogy zavarokat nem képes előidézni, sőt ellenkezőleg nagyon is czélszerű, praktikus és helyes eredményekre vezet. A váltó-eljárás 30. §-ának azon szövegezése: „az eskü letételére azon naptól számítandó három nap alatt kell jelentkezni, melyen az ítélet az esküvel bizonyító fél részére jogerejűvé vált“ semmi kétséget nem hagy fenn az iránt, hogy a törvény az esküvel bizonyító félnek kötelességévé teszi, tekintet nélkül arra, váljon ellenfele részére az ítélet jogerejűvé vált, az eskületételre jelentkezni; az eskületételre való jelentkezés tekintetében tehát nem az absolut jogérvényességet kell és szabad bevárni, hanem a relatív, az esküt teendő fél részére vonatkozó jogérvényesség mérvadó. Ezen felfogást igazolja, mint mondom, a törvény szava, mert különben azon kitételnek: „az esküvel bizonyító fél részére“ semmi értelme nem lenne, ezt igazolja továbbá azon körülmény, hogy a váltóeljárásban amaz intézkedés különösen kiemeltetett, mi nem történt volna, ha ezzel a perrendtartás idevágó intézkedései módosítása nem czéloztatott volna, ezt bizonyítják a váltó-eljárás szerkesztésében eljárt bizottság tanácskozási jegyzőkönyvei és ezek alapján ezen bizottság jegyzője Németh Péter úr által kiadott, a váltó-eljárást és magyarázatát tartalmazó kézikönyve. Czikkező azon megjegyzése, hogy a váltó eljárás 30. §-ának nem lehet más értelme, mint hogy az esetben, ha az ítéletben két fél között a peres jogviszony eldöntésére az eskü ítéltetik meg és az ítélet mindkét félre nézve jogerőre emelkedik, ha még más felekre nézve is történt volna az ítéletben más intézkedés, „az esküvel bizonyító fél ne legyen kénytelve várni, míg az egész ítélet jogerejűvé válik“ az eszmék erőszakos összezavarását tartalmazza, mert ha a törvény az ítélet jogérvényéről az egyik fél, tehát személyre nézve szól, ezzel nem akarja az ítélet partiális igérvényességét a tárgyra nézve kifejezni ; czikkezőnek a tekintetben felhozott példája csak ő maga ellen bizonyít és anomáliákra és képtelenségekre vezetne, mert ha A felperes B. és C. alpereseket perli, B-nek az eskü megítéltetik és felmentetik, felperes pedig felebbezést ad be, mit ugyan az iktató hivatalban megtud, de a három nap alatt a felebbezés szövegét meg nem tekintheti, bizonytalanságban lenne az iránt, váljon az eskületéti kérvényt beadja-e vagy sem, mivel nem tudhatja, váljon az ellenfél az ítéletnek reá vonatkozó részét is felebbezte; ezen bizonytalanságnak épen a 30. § vet véget, mert e szerinte csak ahhoz képest tartozik eljárni, amint az ítéletet, ő maga nem felebbezi, ez tehát reá nézve jogerejűvé válik. Jóllehet , hogy a czikkező a 30. §-nak egyedül képzelhető értelmét, mint képtelenséget tünteti fel, ezek szerint saját magyarázata sikerültnek épen nem mondható; ő azt mondja, hogy egyoldalú jogérvényességet nem ismer; nagyon sajnálom, de ez, mit „egyoldalú jogérvényesség“gel kifejezni akar, annak daczára mégis létezik és ama fogalom nemcsak nálunk, hanem mindenütt a jogi világban meghonosult, azon fél, ki a hozott ítéletben megnyugszik, ezt perorvoslattal meg nem támadja, arra nézve az ítélet jogerejű, minek az a corollariuma, hogy a nem felebbező javára a felső bíróság az ítéletet meg nem másíthatja. Ha A B-t 200 frt fizetésére perli, alperes 100 írtban marasztaltatik, 100 frt alul pedig felmentetik, ha felperes az ítéletet felebbezi is, alperesre nézve az ítélet máris jogerejű, a felső bíróság csak súlyosbíthatja, de nem könnyebbítheti kötelezettségét és ő maga részéről az ítéletnek, a felső bírósági ítélet hozatala előtt a neki kiszabott teljesítési határidőn belül eleget tenni tartozik. Különben az eskületételre való jelentkezés tekintetében a p. t. r. 239. §-a a legfőbb ítélőszéki ítéletekre nézve is azt határozza, hogy a kézbesítés után akár élt az ellenfél semmiségi panaszszal, akár nem, kell az eskületételre jelentkezni; az ebben rejlő elvet a váltóeljárásnál igényelt gyorsaság szempontjából az 1876. XXVII. tcz. 118. és 119. §§-ai alapján kibocsátott igazságügy miniszteri rendelet a váltóperekben hozott alsó bírósági ítéletekre is kiterjesztette és pedig nagyon helyesen, mert a feleket a sok utánnézéstől fölmenti és ha a felső bíróság az ítéletet megváltoztatja, legroszabb esetben 95 kv ment veszendőbe. Végre a bíróságaink gyakorlatára vonatkozó állításokra azon észrevételt teszem, hogy azok a váltóeljárás 30. §-át csakis az általam mondott értelemben alkalmazzák és másképen el sem járhatnak. Nyitrán, 1880. jan. 11. Dr. Weisz Vilmos ügyvéd. Házmotozás sajtóügyben. Merénylet a sajtószabadság ellen czimü közlemény járta be pár nap előtt a legtekintélyesebb magyar s német politikai lapokat. A vonzó czim alatt ugyanis az íratott, hogy a „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztőjénél sajtó-ügyben házmotozás tartatott az inkriminált czikk kéziratának felfedezése miatt s erősen megtámadtatott az intézkedő vizsgálóbíró is. Mi nem akartunk meddő munkát végezni s nem szólottunk a dologhoz mindaddig, mig az eset valóságáról s annak a lapokban közleni elmulasztott részleteiről biztos tájékozást nem kapunk, nehogy a közvélemény félrevezetésében szintén résztvegyünk. Mindenekelőtt azt akarjuk megcáfolni, mit a lapok nagy megütközéssel variáltak, t. i. hogy sajtóügyben egyátalában nem volna helye a házmotozásnak. Elégségesnek tartjuk e tekintetben a sajtóügyi vizsgálóbirák hatáskörének szabályozása tárgyában 1868. febr. 22-kén 19. szám alatt kell igazságügyminiszteri rendeletre hivatkoznunk, melynek kilenczedik bekezdésében ez áll: „ami pedig a sajtó-vétség elkövetőjét illeti, erre nézve, rendkívüli esetek kivételével, elég a felelős szerkesztő s a kiadó megkérdeztetése, szükség esetén pedig a szerkesztői s kiadói helyiség átkutatása.“ Sőt tovább megyünk s határozottan állítjuk, mikép a sajtóvizsgálóbirónak, ki a 151/867 számú igazságügyminiszteri rendelet ötödik bekezdése értelmében a bűnvizsgáló birákkal egyenlő hatáskörrel ruháztatik fel, jogosítva van még letartóztatásokat is eszközölni, miként már történtek is, nemcsak nálunk, hanem a Lajtán túl is; kitetszik különösen az utóbbi körülmény az ottani sajtóbíróságok bűnügyi eseteit tartalmazó felsőbírósági döntvény-gyűjteményekből. Áttérünk ezek után a „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztőjének esetére. A szerkesztő felszólittatván, hogy adja ki a lap ellen folyamatban levő sajtó-ügyben az inkriminált czikket s nevezze meg annak íróját, odanyilatkozott jegyzőkönyvileg, mikép nála van a czikk kézirata, de nem adja át, azonban felel érte. Eltekintve attól, hogy ily nyilatkozat egyenes kihívást fejez ki a bírósággal szemben, vizsgáljuk meg a dolgot tárgyilagosan s ítéljük meg elfogulatlanul a hosszú évi közszolgálatban correct jelleménél és eljárásánál fogva védelmünkre nem szorult vizsgálóbíró annyira neheztelt lépését. A sajtó-vizsgálóbírónak, tudva levő dolog, hogy nincs semmi köze a bűnösség kérdéséhez, s egyedüli feladata az alanyi tényálladék kiderítése. Kötelessége tehát a sajtó-vizsgálóbírónak tisztába hozni azt, hogy ki követte el a sajtó-vétséget. Sajtó-ügyekben, ha csak gyanítható is, hogy más vállalja magára a felelősséget, mint aki a vétséget elkövette, inquisitorius eljárásnak van helye; kitetszik ez a sajtótörvény 33. §-ából is, melyben az mondatik, hogy minden czikkért, melyek valamely lapban megjelennek, ha a szerző felelősségre nem vonathatnék, az ugyanazon törvény 13. §-ában említett személyek tartoznak felelősséggel. Könnyű belátni tehát azt, hogy a sajtó vizsgálóbíró nem mellőzheti annak kutatását, hogy ki a tettes, különösen akkor, midőn erre, miként a föntebbi esetből is kitűnik, alapos oka van, amenynyiben a „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztője nem azt állította, hogy ő írta a czikket, hanem, hogy annak kézirata nála van és ennek írójáért elvállalja a felelősséget. Már most, miután a 13. § szerint a felelősség a szerző, továbbá a szerkesztő és kiadót fokról-fokra éri, köteles a vizsgáló -biró, tekintettel az igazságügyminiszteriumának 1867. május 17-én kiadott rendelete 18. §-ára, kimeríteni az anyagi tényálladék tekintetében a vizsgálatot, nehogy más érdekek sérelmének megóvására pótvizsgálat szüksége forogjon fenn. Ezekből látszik tehát, hogy a lapok felszólalása alaptalan volt, de mindenesetre jellemzi azt