Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-09-11 / 204. szám
VI. évfolyam 1881. 204. szám. Budapest, vasárnap szeptember 11. r* 1 ~1^! “ „MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egátz évre........20 frt. — Fél évre.............10 „ — Negyed évre.... 6 „ -így hónapra---- 1980 Hirdetések: Egy hatodhasábos petrioor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ; 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beigtatásnál A bélyegdij külön minden beigtatás , > ] után 80 kr. osztr. ért. ( A MAGYAR JOGÁSZ ! hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat megjelen , kg»*------------------JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. --------:—M®l Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9. az. nak el- 11 .»«——^ - A btk. 91. §-a mikor alkalmazható? Föl kell vetnünk ezt a kérdést, mert úgy látszik a 91. § alkalmazása tekintetében bíróságaink még nem jutottak megállapodásra. E nélkül pedig a kérdéses szakasz humánus intézkedése csak illusio marad. A btk. kodifikátorai talán maguk is megdöbbentek a btkönyvnek némely kegyetlen intézkedései fölött, tehát megalkották a 91. §-t, mely a sokszor indokolatlan szigor enyhítésére szolgálna. Ez a §., mint tudva van, azt rendeli, hogy túlnyomó enyhítő körülmények fenforgása esetén a bíróság a btkben kiszabott büntetést a fogházbüntetés minimumára szállíthatja le. Hogy erre az intézkedésre szükség volt, azt nem vonhatja kétségbe senki. Legfőbb ítélőszékünkön is már alkalmazást nyert pár esetben, midőn az alsóbb bíróságok a btk. rideg betűi szerint ítéltek. Azonban még legfőbb ítélőszékünkön sincsenek egészen tisztában arra nézve, hogy mikor alkalmazható a 91. §. Legalább erre mutat a lapunk tegnapi számában közölt 2064/881. b. számú legfőbbítélőszéki határozat. Az ennek alapjául szolgált bűnügyben az első bíróság enyhítő körülményekként sorolta föl vádlott büntetlen előéletén kívül azt is, hogy az általa elsikkasztott összeget többnyire beteges családja nyomorának enyhítésére fordította, mire csekély fizetése nem volt elegendő; továbbá, hogy habár nagyobb összeget sikkasztott el, de azt édesatyja kifizette és igy az államkincstárnak kára nincs; hogy óvadékpénzéből is a hiánynak nagyobb része pótolva lehetett volna és végre, hogy a fegyelmi eljárás folytán a büntetés legnagyobbika, a hivatalvesztés alkalmaztatott ellene. Az elsőbiróság, a felsorolt enyhítő körülményeknél fogva, még a fennállott joggyakorlat szerint a vádbeli cselekményt bűntettnek minősítette ugyan, de a büntetést 3 havi börtönben szabta meg. A budapesti kir. ítélőtábla, elismerve az elsőbírósági ítéletben felsorolt rendkívüli enyhítő okokat, a cselekményt vétségnek minősítvén, a büntetést három havi fogházban állapította meg. Ily körülmények között mégis a legfőbbítélőszék a btkönyvnek csak 462. és 463. §§-ait tartva szem előtt, mindkét alsóbb bíróság ítéleteit részben megváltoztatva, a vádbeli cselekményt bűntetté minősítve, vádlottat a kir. ügyész indítványához képest egy évi börtönre ítélte. Nevezetes és tanulságos a legfőbb ítélőszéknek ez a határozata. A kir. ügyész indítványát ugyanis a törvény fölé helyezi, holott a büntetőtörvénykönyvnek §-a is van, (2. §.) mely az azelőtt fennállott joggyakorlat idejében elkövetett cselekményre az enyhébb intézkedés alkalmazását rendeli. Tehát, ha az azelőtt fennállott joggyakorlat szerint a vádbeli cselekmény bűntetté volt is minősítendő és így szigorúan büntetendő, a kir. ítélőtábla által is elismert rendkívüli enyhítő okok alapján a 91. §-nak enyhébb intézkedése lett volna alkalmazandó. Nevezetes a legfőbb stélőszék említett határozata még azért is, mert a föntebb érintett változtatással a másodbíróság ítéletét helybenhagyta. Tehát az első és másodbírósági ítéletekben felsorolt rendkívüli enyhítő okokat nem hogy megcáfolta volna, amit nem is tehetett, hanem elismerte és a kir. ügyész indítványa kedvéért mégis mellőzte a törvény intézkedését. Nézetünk szerint igen kívánatos volna, hogy a legfőbb szélőszék teljes ülési határozatban mondja ki a 91. §. alkalmazásának kötelezettségét mindenütt, hol rendkívüli enyhítő okok forognak fönn. Máskülönben többször is előfordulna az a visszásság, hogy egyik tanácsban alkalmazzák a 91. §-t, a másikban pedig nem. Ez meg épen nem szolgál a bírói határozatok egyöntetűségének előnyére. A közigazgatási hatóságok köréből. Hatásköri összeütközés közigazgatási hatóságok és kir. bíróságok között. B. József fővárosi bérkocsis S. Pált sebes hajtás következtében elgázolta s ezáltal rajta az orvosi látlelet szerint könnyű testi sértést okozott, a mely hét napig tartó gyógyulást igényelt A budapesti rendőri főkapitány az iratokat további intézkedés végett a budapesti IV—X. ker. kir. büntető járásbírósághoz küldte át, mely bíróság azonban ezen ügyre nézve illetéktelenségét állapította meg. Az ekként felmerült hatásköri öszszeütközési esetet a m. kir. minisztertanács megvizsgálván, következőleg határozott: az érintett ügy elintézése bírói útra tartozik, mert B. József bérkocsisnak látkörében kellett lennie, hogy nyílt utczán sebes hajtásának következménye elgázolás s ennek következtében testi sértés leen, s így bár a szándékosság nem irányoztatok nevezett S. Pál elgázolására, a tett mégis a büntetőjogi beszámítás törvényei szerint szándékosnak tartandó, miután a tett szándékosságához nem kívántatik meg minden esetben, hogy a tettből bekövetkezett eredmény szándékolt, vagyis inkább czélzott lett légyen, de elegendő, ha a nem czélzott eredmény azon tettből rendszerint bekövetkezik , mert a szándék ily megállapíthatása mellett a jelen esetben tekintettel arra, hogy az orvosi látlelet szerint az okozott testi sértés hét napi felgyógyulást igényelt, a könnyű testi sértés vétsége forog fenn, melynek elbírálása az 1880. évi XXXVII. tcz. 40. §-ának 1. pontja értelmében a kir. járásbíróságok hatásköréhez utaltatott; és mert föltéve, hogy a bizonyítási eljárás eredménye a szándékosság beszámítását kizárná, mégis, ha az elgázolásból testi sértés származik, az eljárás bírói hatáskörhöz tartozik, minthogy minden egyes esetben a bíró van hivatva a fölött határozni, forog-e főn büntetőjogi beszámítás alá eső szándékosság vagy nem, miután a rendőri bíráskodás tárgyát csak a mások személyét vagy vagyonát veszélyeztető sebes, vagy vigyázatlan hajtás képezi. (1879. XL. t. czikk 120. §.) téke, a mai viszonyok között, alig lehet 800 frt s ebből még többrendbeli hagyatéki összeg lett volna kifizetendő. Erre kapok ma fizetési meghagyást, hogy fizessek ítéleti illetékben 20, felemelt illetékben pedig 80 irtot, összesen 100 frtot és kapom én a meghagyást, mint ügyvéd és nem a peres felek. Commentárt hozzá írni alig kell, mert szemmel látható, hogy ezen eljárás legalább ötszörösen hibás, sőt könnyelműség vagy épen bűnt követtetett el, mert: 1. midőn az illeték nem közvetlenül, hanem kirovás alapján fizetendő, azért nem az ügyvéd, hanem megbízója felelős. 2. Az ítéleti illeték fizetésére az egyszeres kirovás áll s a peres fél egyszerűen felszólítandó ; tehát itt, az illeték fokozásának nincs is helye. 3. 800 frtot alig, vagy épen meg sem haladó követelés után, mert a per tárgyának tiszta mennyisége, csak a végrehajtás utján állapítható meg s igy 20 forint ítéleti illeték törvénytelen. 4. 1880-ban hozott ítélet után eső illetéknél az 1881. májusban hatályban lépett törvény alkalmaztatik. Az az ország, hol oly közegek működnek, amelyek, akár tudatlanság, akár hanyagság, akár roszakaratból ilyesmit követhetnek el büntetlenül, sőt ily ügyekben önmaguk bíráskodnak , az szerencsétlen ország, mert ha ily eclatáns botlások talán orvosoltathatnának is, mi igen ritkán sikerül: annyi munkát, fáradságot okoznak, nemcsak egészen ártatlan polgároknak, hanem magának az államilag fizetett közegeknek is, hogy az ily hivatalnokot tartani nem érdemes. Esztergom, 9/9. 881. Burián Pál: Pénzügyi közegek a törvény fölött. 1879. évben három felperes nevében végrendelet érvénytelenítése iránt pert kezdtem s kérelmemmel az elsőbiróság által 1880. nov. 17-én, a másodbiróság által pedig 1881. márczius 22-én elutasítottam. Ha a végrendelet érvénytelenittetik, nyertek volna felperesek rosz házat és szőllőt, melyekér- - Szakirodalom. Kránik Lajosnak a csődtörvényről írt kézikönyve. Nevezett szerzőnek csődtörvényünket magyarázó kézikönyve a sajtó alól immár kikerült. Noha egyes állításait nem tehetjük magunkévá, mint például a csődtörvény 36. §-ának kitérő magyarázatát, melynek helytelenségét a „Magyar Jogász“ szeptember 6-ai számában kimutatni iparkodtunk; mindamellett, jogi irodalmunk sivársága közepette, élvezetet nyújtott szerzőnek minden kétséget kizáró és könnyű, meggyőző irálya, melylyel a legelvontabb fogalmakat tisztázza. Jól esett e könyvet elolvasnunk. Mai napság, amidőn oly sok a fiatal óriás, kik minden tehetség és készültség nélkül gyártják a jogi könyveket, a jó könyv kétszeres értékkel bír. Aki a csődtörvényről tiszta fogalmakat akar magának szerezni, tanulmányozza Králik Lajos magyarázatát. E könyvet tiszta szívből ajánlhatjuk jogirodalmunkkal foglalkozó közönségünknek. Minden bíró és ügyvéd, de a lakus is haszonnal lapozgathatja. Králik Lajos minden tekintetben megfelelt nehéz feladatának. Kézikönyve arra van hivatva, hogy csődtörvényünk hézagos rendelkezéseit pótolja és hogy csődügyekben a gyakorlati életnek helyes útmutatója legyen. A szerző bemutatta mélyitészeti tehetségét, a midőn szakavatott tollal ostorozza a törvény