Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)

1881-09-11 / 204. szám

VI. évfolyam 1881. 204­. szám. Budapest, vasárnap szeptember 11. r* 1 ~1^! “ „MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egátz évre........20 frt. — Fél évre.............10 „ — Negyed évre.... 6 „ -így hónapra---- 1­9­80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petrioor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ; 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beigtatásnál A bélyegdij külön minden beigtatás , >­­ ] után 80 kr. osztr. ért. ( A MAGYAR JOGÁSZ ! hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­ megjelen , kg»*------------------­JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. --------:—M®l Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Budapest, F. József tér 9. az. nak el- 11 .»«——^ - A btk. 91. §-a mikor alkalmazható? Föl kell vetnünk ezt a kérdést, mert úgy látszik a 91. § alkalmazása tekintetében bíró­ságaink még nem jutottak megállapodásra. E nélkül pedig a kérdéses szakasz humánus in­tézkedése csak illusio marad. A btk. kodifikátorai talán maguk is meg­döbbentek a btkönyvnek némely kegyetlen intézkedései fölött, tehát megalkották a 91. §-t, mely a sokszor indokolatlan szigor enyhí­tésére szolgálna. Ez a §., mint tudva van, azt rendeli, hogy túlnyomó enyhítő körülmények fenforgása ese­tén a bíróság a btkben kiszabott büntetést a fogházbüntetés minimu­mára szállíthatja le. Hogy erre az intézkedésre szükség volt, azt nem vonhatja kétségbe senki. Legfőbb ítélő­­székünkön is már alkalmazást nyert pár eset­ben, midőn az alsóbb bíróságok a btk. rideg betűi szerint ítéltek. Azonban még legfőbb ítélőszékünkön sin­csenek egészen tisztában arra nézve, hogy mikor alkalmazható a 91. §. Legalább erre mutat a lapunk tegnapi számában közölt 2064/881. b. számú legfőbb­­ítélőszéki határozat. Az ennek alapjául szolgált bűnügyben az első bíróság enyhítő körülményekként sorolta föl vádlott büntetlen előéletén kívül azt is, hogy az általa elsikkasztott összeget többnyire bete­ges családja nyomorának enyhítésére fordította, mire csekély fizetése nem volt elegendő; to­vábbá, hogy habár nagyobb összeget sik­kasztott el, de azt édes­atyja kifizette és igy az államkincstárnak kára nincs­; hogy óvadék­­pénzéből is a hiánynak nagyobb része pótolva lehetett volna és végre, hogy a fegyelmi eljá­rás folytán a büntetés legnagyobbika, a hiva­talvesztés alkalmaztatott ellene. Az elsőbiróság, a felsorolt enyhítő körül­ményeknél fogva, még a fennállott joggyakorlat szerint a vádbeli cselekményt bűntettnek minő­sítette ugyan, de a büntetést 3 havi börtönben szabta meg. A budapesti kir. ítélőtábla, elismerve az elsőbírósági ítéletben felsorolt rendkívüli eny­hítő okokat, a cselekményt vétségnek minősít­vén, a büntetést három havi fogházban álla­pította meg. Ily körülmények között mégis a legfőbb­­ítélőszék a btkönyvnek csak 462. és 463. §§-ait tartva szem előtt, mindkét alsóbb bíróság íté­leteit részben megváltoztatva, a vádbeli cselek­ményt bűntetté minősítve, vádlottat a kir. ügyész indítványához képest egy évi börtönre ítélte. Nevezetes és tanulságos a legfőbb ítélőszék­­nek ez a határozata. A kir. ügyész indítványát ugyanis a tör­vény fölé helyezi, holott a büntetőtörvénykönyv­nek §-a is van, (2. §.) mely az azelőtt fennállott joggyakorlat idejében elkövetett cselekményre az enyhébb intézkedés alkalmazását rendeli. Tehát, ha az azelőtt fennállott joggyakor­lat szerint a vádbeli cselekmény bűntetté volt is minősítendő és így szigorúan büntetendő, a kir. ítélőtábla által is elismert rendkívüli enyhítő okok alapján a 91. §-nak enyhébb intézkedése lett volna alkalmazandó. Nevezetes a legfőbb stélőszék említett ha­tározata még azért is, mert a föntebb érintett vál­toztatással a másodbíróság ítéletét helyben­hagyta. Tehát az első és másodbírósági íté­letekben felsorolt rendkívüli enyhítő okokat nem hogy megc­áfolta volna, amit nem is tehe­tett, hanem elismerte és a kir. ügyész indítvá­nya kedvéért mégis mellőzte a törvény intéz­kedését. Nézetünk szerint igen kívánatos volna, hogy a legfőbb szélőszék teljes ülési határozat­ban mondja ki a 91. §. alkalmazásának köte­lezettségét mindenütt, hol rendkívüli enyhítő okok forognak fönn. Máskülönben többször is előfordulna az a visszásság, hogy egyik tanácsban alkalmazzák a 91. §-t, a másikban pedig nem. Ez meg épen nem szolgál a bírói hatá­rozatok egyöntetűségének előnyére. A közigazgatási hatóságok köréből. H­a­tásköri összeütközés közigaz­gatási hatóságok és kir. bírósá­gok között. B. József fővárosi bérkocsis S. Pált sebes hajtás következtében elgázolta s ezáltal rajta az orvosi látlelet szerint könnyű testi sér­tést okozott, a mely hét napig tartó gyógyulást igényelt A budapesti rendőri főkapitány az irato­kat további intézkedés végett a budapesti IV—X. ker. kir. büntető járásbírósághoz küldte át, mely bíróság azonban ezen ügyre nézve illetéktelenségét állapította meg. Az ekként felmerült hatásköri ösz­­szeütközési esetet a m. kir. minisztertanács meg­vizsgálván, következőleg határozott: az érintett ügy elintézése bírói útra tartozik, mert B. József bér­kocsisnak látkörében kellett lennie, hogy nyílt utczán sebes hajtásának következménye elgázolás s ennek következtében testi sértés leen, s így bár a szándékosság nem irányoztatok nevezett S. Pál elgázolására, a tett mégis a büntetőjogi beszámítás törvényei szerint szándékosnak tartandó, miután a tett szándékosságához nem kívántatik meg minden esetben, hogy a tettből bekövetkezett eredmény szándékolt, vagyis inkább czélzott lett légyen, de elegendő, ha a nem czélzott eredmény azon tettből rendszerint bekövetkezik , mert a szándék ily meg­­állapíthatása mellett a jelen esetben tekintettel arra, hogy az orvosi látlelet szerint az okozott testi sértés hét napi felgyógyulást igényelt, a könnyű testi sértés vétsége forog fenn, melynek elbírálása az 1880. évi XXXVII. tcz. 40. §-ának 1. pontja értelmében a kir. járásbíróságok hatáskö­réhez utaltatott; és mert föltéve, hogy a bizonyí­tási eljárás eredménye a szándékosság beszámítását kizárná, mégis, ha az elgázolásból testi sértés származik, az eljárás bírói hatáskörhöz tartozik, minthogy minden egyes esetben a bíró van hivatva a fölött határozni, forog-e főn büntetőjogi beszá­mítás alá eső szándékosság vagy nem, miután a rendőri bíráskodás tárgyát csak a mások szemé­lyét vagy vagyonát veszélyeztető sebes, vagy vi­gyázatlan hajtás képezi. (1879. XL. t. czikk 120. §.) téke, a mai viszonyok között, alig lehet 800 frt s ebből még többrendbeli hagyatéki összeg lett volna kifizetendő. Erre kapok ma fizetési meghagyást, hogy fizessek ítéleti illetékben 20, felemelt illetékben pedig 80 irtot, összesen 100 frtot és kapom én a meg­hagyást, mint ügyvéd és nem a peres felek. Com­­mentárt hozzá írni alig kell, mert szemmel lát­ható, hogy ezen eljárás legalább ötszörösen hibás, sőt könnyelműség vagy épen bűnt követtetett el, mert: 1. midőn az illeték nem közvetlenül, hanem kirovás alapján fizetendő, azért nem az ügyvéd, hanem megbízója felelős. 2. Az ítéleti illeték fizetésére az egyszeres kirovás áll s a peres fél egyszerűen felszólítandó ; tehát itt, az illeték fokozásának nincs is helye. 3. 800 frtot alig, vagy épen meg sem ha­ladó követelés után, mert a per tárgyának tiszta mennyisége, csak a végrehajtás utján állapítható meg s igy 20 forint ítéleti illeték törvény­telen. 4. 1880-ban hozott ítélet után eső illeték­nél az 1881. májusban hatályban lépett törvény alkalmaztatik. Az az ország, hol oly közegek működnek, a­melyek, akár tudatlanság, akár hanyagság, akár rosz­akaratból ilyesmit követhetnek el büntetlenül, sőt ily ügyekben önmaguk bíráskodnak , az sze­rencsétlen ország, mert ha ily eclatáns botlások talán orvosoltathatnának is, mi igen ritkán sikerül: annyi munkát, fáradságot okoznak, nemcsak egé­szen ártatlan polgároknak, hanem magának az államilag fizetett közegeknek is, hogy az ily hiva­talnokot tartani nem érdemes. Esztergom, 9/9. 881. Burián Pál: Pénzügyi közegek a törvény fölött. 1879. évben három felperes nevében végren­delet érvénytelenítése iránt pert kezdtem s kérel­memmel az elsőbiróság által 1880. nov. 17-én, a másodbiróság által pedig 1881. márczius 22-én el­utasítottam. Ha a végrendelet érvénytelenittetik, nyertek volna felperesek rosz házat és szőllőt, melyek­ér- - Szakirodalom. K­r­á­n­i­k Lajosnak a csődtörvényről írt kézi­könyve. Nevezett szerzőnek csődtörvényünket ma­gyarázó kézikönyve a sajtó alól immár kikerült. Noha egyes állításait nem tehetjük magun­kévá, mint például a csődtörvény 36. §-ának kitérő magyarázatát, melynek helytelenségét a „Magyar Jogász“ szeptember 6-ai számában kimutatni ipar­kodtunk; mindamellett, jogi irodalmunk sivársága közepette, élvezetet nyújtott szerzőnek minden két­séget kizáró és könnyű, meggyőző irálya, melylyel a legelvontabb fogalmakat tisztázza. Jól esett e könyvet elolvasnunk. Mai napság, a­midőn oly sok a fiatal óriás, kik minden tehetség és készültség nélkül gyártják a jogi könyveket, a jó könyv kétszeres értékkel bír. A­ki a csődtörvényről tiszta fogalmakat akar magának szerezni, tanulmányozza Králik Lajos magyarázatát. E könyvet tiszta szívből ajánlhatjuk jogirodalmunkkal foglalkozó közönségünknek. Min­den bíró és ügyvéd, de a lak­us is haszonnal lapoz­gathatja. Králik Lajos minden tekintetben megfelelt nehéz feladatának. Kézikönyve arra van hivatva, hogy csődtör­vényünk hézagos rendelkezéseit pótolja és hogy csődügyekben a gyakorlati életnek helyes útmutatója legyen. A szerző bemutatta mély­itészeti tehetségét, a midőn szakavatott tollal ostorozza a törvény

Next