Magyar Közigazgatás, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

X. évfolyam — 37. szám. Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1892 szeptember 11. mű MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyén-tér 6., hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési ára: Egész évre 8 frt, félévre 4 írt. Hirdetések árszabály szerint. Kiadóhivatal: Sebestyén­ tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. A belügyi igazgatás feladatainak exekutív szervezete. Ha végig tekintünk az országos kormányzati szerveze­tünk re­ndelkezésére szolgáló exekutív közegeken, első tekin­tetre azon benyomást nyerjük, mintha a belügyi kormány­zat lenne a többi kormányzati szervek között előnyben. Hiszen úgy látszik, mintha a belügyi kormányzat ren­delkeznék első­sorban a helyhatósági szervezetnek végre­hajtásra hivatott közegei felett. Ezen impresszió behatása alatt tehát azt kellene hinnünk, hogy a belügyi igazgatás feladatainak végrehajtásához bízunk Magyarországon leginkább exekutív szerveket. Hogy mily nagy csalódás vár a gyakorlati életben arra, a­ki ezen impresszió behatása alatt, közelebbről meg­figyelés alá vonja közigazgatási szervezetünk gyakorlati működését, azt ma talán nem szükség bővebben bizonyít­gatnánk. Hiszen nézzük csak végig az országban működő exeku­tív szerveket, azonnal meg fogunk győződni a fenti tétel­ben kifejezett észlelet alaposságáról. Az ország lakosságát közvetlenül magában foglaló közszervezeti keretekben két főosztályt kell megkülön-­­ böztetnünk, u. m.: a városokat és a községeket. Köztudomású dolog, hogy Magyarország lakosságának csak igen kis töredéke él a városokban. Alig tehetjük Budapest fővárost is beleszámítva 3.000,000 lélekre Magyarország városi lakosságát. Az ország lakosságának 7o°/0-ka a községi szervezet­­ keretei között él. Nevezetesen kerek összegben 13 millió lakos él 12,000 községben. Ezen 12,000 községből is csak 2000 község emelkedik körülbelül önálló községi szerve­zet színvonalára, míg a többi 10.000 község csakis a való önállóságot nélkülöző kisközségi szervezet keretei között tengődik. A helyhatósági élet ezen szervezetei nyújtják az igazgatás számára az exekutív közegeket. A városok helyhatósági szervezetei annyira kifejlődött viszonyokat mutatnak, hogy azok bőven képesek az igaz­gatás rendelkezésére exekutív közegeket bocsátani. Egészen más azonban a helyzet a községek helyható­sági szervezeteinél. Községeink óriási többségének szervezeti fejlődése még annyira hátramaradt, miszerint azok csak igen csekély létszámú exekutív közegeket képesek az állami igazgatás rendelkezésére bocsátani. Köztudomású dolog, miszerint a 2000 kerekszámot el sem érő nagyközségeink vannak csak annyira előhaladott fejlődési viszonyok között, hogy elegendő exekutív szer­vet bocsáthatnak a kormányzat rendelkezésére az állami igazgatás exekutív feladatainak elvégzéséhez. Mindazon­által azt is tudjuk, hogy még a nagyközségek között is igen sok van az országban, mely a községjegyzőn kívül alig lesz más, komoly számba vehető exekutív közeggel. Hogy a körjegyzőségekbe csoportosított 10.000 kis­község területén micsoda kezdetleges szervezeti viszonyok uralkodnak, azt bizonyára mindenki tudja, a­ki csak vala­mely ponton gyakorlatilag érintkezésbe került közigazga­tási szervezetünkkel. Ha most ezen kérdést teszszük fel, hogy az országos kormányzat mely ága van azon relatíve legkedvezőbb helyzetben, miszerint a helyhatósági szervezet által az állami igazgatás rendelkezésére bocsátott exekutív köze­geket leginkább veheti igénybe, azon választ fogjuk a gyakorlati élettől nyerni, hogy a kormányzati ágak közt nem a belügyi, hanem a pénzügyi kormányzat részesül azon előnyben. Hát mi nem vonjuk kétségbe azt, hogy a pénzügy alapvető fontossággal bíró kormányzati ág, hiszen az van arra hivatva, hogy az összes kormányzati ágak fentartásá­­hoz szükséges gazdászati eszközök megszerzéséről gondos­kodjék. De arról is meg vagyunk győződve, hogy a társadalmi és álladalmi közfejlődés feltételeinek megterem­tésére irányuló állami végrehajtó hatalmat kezelő belügyi kormányzat mégis csak felülmúlja úgy elvi, mint gyakor­lati horderőben a pénzügyi kormányzatot. Hogy triviális hasonlattal éljünk, egy uradalomban a felügyelő vagy tiszttartó mégis csak fontosabb, mint a számtartó, bár az utóbbi alapvető fontossággal bír a nagy­ban űzött mezőgazdaság modern fejlődési viszonyai között, midőn messze kiterjedő számítások, a termelési és szállí­tási költségek legszigorúbb számbavétele nélkül, egy uradal­mat sikerrel kezelni nem lehet. Micsoda felfordult világ lenne az a domaniális admi­­nisztrác­ióban, ha nem a felügyelő vagy tiszttartó, hanem a számtartó rendelkeznék az ispánokkal! Pedig — hogy a hasonlatnál maradjunk — a modern pénzügyminiszterek nem is teljesítenek talán oly mélyre­ható missziót az állam közgazdászai életében, mint a szám­tartók a modern domaniális adminisztrác­ióban. Ugyanis, míg a modern számtartók az összes terme­lési költségeket tartják egy felette bonyolódott könyvvitel mellett nyilvántartásban, a modern pénzügyminiszterek csak az adókezelési költségeket tartják — mint termelési költséget — nyilvántartásban. A nemzet összes produktív erőforrásainak nyilvántartására még eddig nem vállalkozott pénzügyminiszter. Legfeljebb a földadókatasztert lehet némileg hasonló irányú intézménynek tekintenünk. S mégis azt kell tapasztalnunk, hogy nálunk Magyar­­országon nem a végrehajtó hatalom gyakorlásának veze­tésével megbízott belügyminiszter, hanem az ország szám­tartója a pénzügyminiszter rendelkezik községi szervezetünk által az állami igazgatás rendelkezésére bocsátott exekutív közegekkel! Az ország 10.000 kisközségének egyetlen komoly számba menő exekutív közegét, a körjegyzőt, teljesen a

Next