Magyar Közigazgatás, 1901 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

1901 január 6. MAGYAR KÖZIGAZGAT­ÁS 1-fő szám. E sorok írója a Szegeden megjelenő Szegedi Híradó 1872. évfolyamának 10. számában szállt legelőször síkra a névmagya­rosítás tömeges terjesztése érdekében és felhívását főkép azok­hoz intézte, kik nemzetiség szerint igaz magyarok, csak meg név szerint nem azok. A felhivás országszerte visszhangra talált ugyan, de gyakorlati kivitele még akadályokba ütközött. Azonban a mag el volt hintve és a névmagyarosítások száma ettől fogva bár lassú, de folytonosan emelkedést mutatott. Az 1879. év vége felé ismét felvettem az elejtett fonalat és most már a névmagyarosítás gyakorlati res­ztülvitelére sikerült másokat is megnyerni és ezekkel együtt 1881. évi április hó 18-án megalkottuk a m kir. belügyministeriumtól az 1881. évi április hó 6-án láttamozott alapszabályok alapján a Központi névmagyarositó társaságot». Telkes Simon: FELSŐBB HATÓSÁGOK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. — A közutnak szekérrel elállása és az urmesternek meg­sértése miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A ra. kir. mainistertanács 1900. évi november 29-én hozott határozata. A kir. ministerium B. Márton krasznai lakos ellen hatóság elleni kihágás és út rendőri kihágás miatt indított ügy­ben a szilágy-somlói kir. járásbíróság és Szilágy vármegye krasznai járásának főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközi esetet 1900. évi julius hó 11. napján tartott taná­csában megvizsgálván, következőleg határozott. Jelen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indo­kok: G. Lajos a csúcsa-h.-károlyi állami közúton alkalmazott kir. urmester a szilágymegyei krasznai járási főszolgabíró­ hiva­talnál 1899. évi november hó 1- én, majd kihallgatása alkal­mával november hó 29-én azt a feljelentést tette, hogy azon hó 6-án este Racsolczon az állami közúton, a korcsma előtt két szekér egymás mellett állva, az utat elfogta. Az egyik szekér tulajdonosa a korcsmában időzvén: az utmester — mivel a korcsmárossal különben is dolga volt — oda ment be s a szekér tulajdonosát neve bemondására hívta fel, a mit ez meg­tagadott Majd figyelmeztette G. Lajos utmester az illetőt, hogy a közlekedést az után ne akadályozza a mire a szekér tulaj­donosa lármázni kezdett s azt kiabálta, «hogy vele az Isten utbiztosa sem rendelkezik, s hogy az Istenét az utmesternek, az Istenét az utmester szemének, elférhetett volna a mellett a szekér mellett». A lármára a másik szekér künn levő tulajdo­nosa útnak indult, mire a felügyelet nélkül hagyott szekérbe fogott lovak is megindultak s a községen éjjel, gazdátlanul mentek keresztül. G. Lajos urmester, az 1890. évi I. t.-czikk 110. §-ába ütköző útrendőri kihágás, valamint a személye ellen elkövetett sértés miatt kérte a később név szerint kipuhatolt B Márton krasznai lakost megbüntetni. A főszolgabírói hiva­tal, miután a sértett G. Lajos kir. armester, állami tisztviselő, az 1899 évi deczember hó 29-én 636. sz. határozatával, a fen­­forogni látszó hatóság elleni kihágás elbírálása végett az ira­tokat a szilágy-somlói kir. járásbírósághoz tette át. A kir. járás­­bíróság az 1899. évi deczember hó 30-án 638. B. sz. végzésé­vel az iratokat a nevezett főszolgabírói hivatalnak visszaküldődé azzal az indokolással, hogy a kbtk. 46. § ába ütköző kihágás közigazgatási hivatalnok ellen követtetvén el, az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ezen tényállás alap­ján , tekintve, hogy az 1897. évi XXXIV. t­ cz. 19. §. 2. pontja értelmében a kbtk. 46. §-ában körülírt kihágás, ha az közigaz­gatási hatóság, hivatalnok vagy közeg ellen volt elkövetve, a közigazgatási hatóság elé tartozik, a btk. 164. §. értelmében pedig a közigazgatási hatóság elnevezés alatt a bíróságok kivé­telével minden állami, törvényhatósági és községi hatóság értendő, ennélfogva a G. Lajos kir. úrmester ellen elkövetett cselekménynek, valamint a panaszolt ut rendőri kihágásnak elbírálását a közigazgatási hatóság hatáskörébe kellett utalni. (39,623/900. I. M.) — A kéjelgési ügy felett való felügyeletre és intézke­désre hivatott hatóságok. A m. kir. belügyminister 1900. évi 111,700. sz. határozata. A. sz. kir. város közönségéhez. P. Dávidné bordély engedé­lyezési ügyének alkalmából tudomásomra jutott, hogy az 54184/880. sz. itteni rendelettel megerősített törvényhatósági prostitutionális szabályrendelet 1. és 18. § a értelmében a bordélynyitásra szükséges törvény a kapitányi hivatal javaslata után a közgyűlés kebeléből prostitútió feletti ügyelet czéljából alakított bizottság által adatik meg. A 3. §. szerint a törvény a bizottság által bármikor kártérítés nélkül visszavonható. Az 5. §. értelmében a bordélyokra kötelező házirend kidolgozása, valamint a bordélytulajdonosnők által alkotott házi szabályok jóvá­hagyása a bizottság hatáskörébe tartozik. A 18. §. 11. pontja értel­mében a bordélyházak és két nők felett a rendőrhatóság által gya­korolt felügyelet tekintetében netán szükségesnek talált kiterjed­tebb intézkedés a bizottság által rendeltetik el. Ugyanezen szakasz 13. pontja szerint pedig a főkapitány a bizottság irányában felelős­séggel tartozik. Végül a 19. §. értelmében a bizottságnak hivatása a prostitutionális ügyben a kellő ellenőrködést gyakorolni, a mtalánt visszaélések vagy szükséges intézkedések iránt a rend­őrségnek utasítást adni, annak minden tagját felelősségre vonni s általában felügyelni arra, hogy a szabályrendelet egész ter­jedelmében pontosan megtartassék. Minthogy a szabályrendelet fentebb felsorolt intézkedései fennálló törvényekbe ütköznek, mert a bordélyengedély megadására s általában a kéjelgési ügy felett való felügyeletre és intézkedésre csak az 1876. évi XIV. t.-czikkben megjelölt hatóságok vannak hivatva, a sza­bályrendelet értelmében alkotott prostitutionális bizottságnak pedig csak véleményező — nem pedig intézkedő — hatás­köre lehet; mert továbbá a főkapitány és a rendőrség közegei csak a felettes hatóságoknak tartoznak felelősséggel s a rend­őrségnek csak a felettes hatóságok adhatnak utasításokat; minthogy továbbá az 1. §-nak az az intézkedése sem állhat meg, hogy a bordély­törvény megadásához még a szomszéd ház­tulajdonosok beleegyezése is nélkülözhetetlen feltétel, mind­ezeknél fogva az elől említett prostitutionális rendszabályoknak fentebb felsorolt, s általában mindazon intézkedéseit, melyek a prostitutionális bizottságnak intézkedési jogot adnak, mint törvényelleneseket ezennel hatályon kívül helyezem s fellövöm a város közönségét, hogy a többször említett szabályrendelet­nek a fennálló törvényeknek megfelelő átdolgozása iránt sür­gősen intézkedjék.­­ Egyleti tagok sorából történt kizáratás tárgyában hozott egyleti közgyűlési határozat felülvizsgálására elsősorban nem a járási főszolgabíró, hanem a vármegye alispánja az illetékes. Az egyleti választmány által valamely tag rendreutasítása iránt hozott határozat az egyleti közgyűléshez felebbezhető. A m. kir. belügyminiszer 1900. évi 30,317. sz. határozata. B. vármegye közönségének, A járás főszolgabírójának 6435. és a vármegye alispánjának 22,977. számok alatt hozott határo­zatait, melyek szerint B. Leó a d­ai kaszinó-egyesület választ­mányának 1899. évi február hó 6-án nevezett kizárását kimondó, továbbá ugyanazon egyesület múlt évi márczius hó 25-én tar­tott közgyűlésén ezen kizárást megerősítő határozatai ellen közbetett felebbezéseivel elutasíttatott és nevezett egyénnek az említett egyletből való kizáratása helybenhagyatott, B. Leó által benyújtott felebbezés folytán felülvizsgálván, a főszolga­bírói határozatot illetékesség hiánya miatt, az alispáni határo­zatot pedig mivel ezen ügyet másodfokban bírálta el, meg­semmisítem és a vármegye alispánját az egylet közgyűlése által a kizárás tárgyában hozott határozat felülvizsgálására utasítom. Mindkét alsóbbfokú határozat megsemmisítendő volt, mert az 1873. évi 1394/el­. szám belügyministeri rendelet sze­rint az egyletek feletti törvényes felügyelet és ellenőrzés joga első­sorban a törvényhatóságot illetvén, a járási főszolgabíró ezen ügyben egyáltalában nem volt, a vármegye alispánja pedig elsőfokban lett volna illetékes határozatot hozni. Meg­jegyeztetik egyszersmind, hogy az egyleti választmány által a rendreutasítás tárgyában hozott határozat szintén felebbezés tárgyát képezheti az egyleti közgyűléshez, továbbá nem helye- 3 .*

Next