Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-04 / 1. szám

Szerkesztőség: II., Székely-u­. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán), hova a lap szellemi részét illető küldemények czimrendok. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP » H­ír Előfizetési ára: Egész évre _____ 96 korona. Fél évre ................ 48 « ! ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal: II., Székely­ u. 2. sz. A Szilágyi Dezső-tér sarkán , hova a lap anyagi részét illető küldemények czimtendok. Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszabály szerint:­ ­2/1/6 in A mi közönségünkhöz. Lapunk múlt évi utolsó számában «A végzetes esztendő al­konyán» című cikkünkben búcsúpillantást vetve az örökké gyászo­san emlékezetes 1919. esztendőre, egyúttal bepillantani igyekeztünk a magyar jövőbe, ennek emberfeletti tennivalóiba, különösen reá­mutatva a közigazgatás megnövekedett feladatkörére s ennek keretében a mi szerény lapunk hivatására. Minthogy molt számunk nem juthatott el mindazok kezébe, akikhez új évfolyamunk számai eljutnak, szóbanlevő cikkünknek második részét az alábbiakban változatlanul újból közöljük. A közigazgatási világ előtt bővebben magyarázni felesleges hogy a régi Magyarország romjain egy a réginél valamikor hatalmasabb, boldogabb új Magyarország felépítésének szédítvén nagy és nehéz munkájában a közigazgatásra milyen előkelő vezérszerep vár. Minden közigazgatási embert, a falu jegyzőjétől, sőt a községháza minden szerény alkalmazottjától kezdve, fel az ősi vármegyeház és az országos közigazgatást irányító ministériumok minden vezéremberéig át kell hatnia annak a tudatnak, hogy a magyar létektől ihletett, a régi nemes tradíciókat a lázasan lük­tető és haladó modern korszellem indokolt követelményeivel össze­egyeztető, a nemes értelemben vett szociális szellemtől átitatott, jó becsületes, gyors, egyszerű és olcsó közigazgatás, Magyarország megmentésének, felépítésének, boldogulásának conditio sine qua non-ja. hogy ebben a nagy és nehéz munkában — lapunk­ múltjá­hoz, saját közigazgatási egyéni múltúnkhoz és régi eszményeink­hez képest — minden erőnkkel, minden lelkesedésünkkel mi is részt akarunk venni, természetes. Mi, akik közel négy évtizednek jó és rossz napjaiban, legköze­lebb a forradalmi idők viharos forgatagában, az elmúlt borzasztó esztendőnek lapunkra s egyénileg magunkra is ránehezedő minden megpróbáltatása között egy pillanatig sem veszítettük el a jobb jövőbe vetett hitünket, akik önérzettel ismételhetjük — még a minden eszményt eltipró, a régi világrendet eltemetni, a köz­­igazgatásnak még a nevét is kiirtani akaró őrület korszakában is minden egyéni érdektől menten, sőt a legmesszebb menő áldozatkészséggel és félreértések, veszedelmek, üldözések kihívásá­val igyekeztünk — amíg egyáltalán lehetett — menteni, ami menthető s törékeny csónakunkkal a szennyes hullámok tengerén átküzdve magunkat, áthozni a révpartra a ránk bízott, a félté­kenyen őrzött kincseket: valóban nem volnánk méltók múltúnk­hoz, nem volnánk méltók a mi jóban-rosszban együttérző olvasó­­közönségünkhöz, ha most­­— a sok tekintetben még nehezebb fel­adatok­ nagyságától visszarettenve — kislelkűen nem akarnák kivenni részünket a nemzetépítő tevékenységből, az új Magyar­­ország, az új magyar közigazgatás megalkotásának kolosszális munkájából. Mi, akik nem új emberekkel, nem új közönséggel, de a mi régi hűséges, részben velünk, lapunkkal, egyidős olvasóinkkal állunk szemben, akik bennünket jól ismernek erényeinkkel, gyarló­ságainkkal, jó és rossz tulajdonságainkkal együtt, felmentve érez­zük magunkat az új programmadás kötelezettségétől. Különben ki is adhatna ma még részletes és reális közigaz­gatási programmal ? Egy minden tekintetben független szakközlöny régi nívójának fentartása, sőt lehető emelése, olvasóinknak minden irányban lelkiismeretes, tárgyilagos tájékoztatása, a hozzánk intézett szak­kérdések alapos megfejtése, a közigazgatás érdekeinek, a közigaz­gatási tisztviselőknek, különösen a nemzeti életünkben mind nagyobb jelentőségre emelkedő falu közigazgatásának s a mi régi jó barátaink és munkatársaink, a községi jegyzők szellemi, erkölcsi, anyagi érvényesülésének és boldogulásának hű és bátor előmozdí­tása: ez volt elettől fogva, ez lesz jövőre is a mi programmunk. És ha majd elkövetkezik, aminthogy a nemzet újjáépítése közben hamarosan rá kerül a sor, közigazgatásunk sok tekintet­ben gyökeres reformja. —■ ismételjük — a­mint a múltban mindig ott voltunk, jövőre is ott leszünk az első sorban harcolók közt minden tudásunkkal, minden harckészségünkkel, hogy Magyar­­ország újjáépítésének egyik alapkövét — Isten segítségével — elhelyezhessük minél előbb ! * * *% . ■ —^'VT* Nemcsak a közelmúlt nehezítette meg, de a jelen és a közeljövő is rendkívül megnehezíti minden szaklapnak, elsősorban éppen a magunk fajta szaklapnak megélhetését, amelynek fentartásában kizárólag saját erőnkre vagyunk utalva, mert olvasóközönségünkön kívül semmi külső hatalom vagy más segítőfor­rás nem állott és nem áll hátunk mögött. A nyomdai áraknak, egyáltalán a lap összes előállítási költ­ségeinek közismeretű­ óriási emelkedése, a vasúti és postaközle­­kedésnek előbb teljes szünetelése, most is korlátozottsága, az ellen­séges megszállás és hazánk ezeréves földjének egyelőre szétszag­­gatása következtében olvasóink számának jelentékeny megfogyat­kozása­, az előfizetési díjhátralékok folytonos növekedése: mindez majdnem leküzdhetetlen fizikai akadályokat állított lapunknak rendszeres megjelentetése elé. A jobb jövő biztos reményében 1900 január havától kezdve ismét hetenkint rendszeresen megjelenni szándékozunk. Lapunk megélhetésének, illetőleg legalább is a készkiadások­nak lehető biztosítása érdekében — minden napilaphoz és időszaki szaklaphoz hasonlóan — a mostani lehetetlen viszonyok közepette mi is kénytelenek vagyunk, az 1920. évtől kezdve — remélhetőleg csak átmenetileg — jelentékenyen, habár kiadásainkhoz képest aránylag még mindig mérsékelten emelni az előfizetési díjat. Előfizetési ár: Égész évre___________ 96 „ Fél „ ._............ ... 48 „ Negyed „ ...................... 24 „ Az előfizetéseket a lapunk múlt évi — december hó 21-én megjelent — utolsó (37-dik) számához mellékelt postatakarékpénz­tári lap felhasználásával kérjük teljesíteni. . . A szerkesztőség.

Next