Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-04 / 1. szám

A T­A­n. V­I. szám. é­s A szent korona. Az 1918. évi október 31. napjával megindult forradalom őrületének, vagy megtévelyedésének első ténye volt, hogy a magyar címerpajzsról letörte a szent koronát, az egységes, a keresztény Magyarországnak ezt a szent symbolumát. A kettős keresztet a címerpajzsban meghagyták, mert akkor még óvatosak voltak, vakmerő bátorságot nekik csak az 1919. évi március 21-iki merényletnek könnyen megszerzett sikere adott. A koronájától megtépett magyar címer, hű képe volt a fejét vesztett nemzetnek, mely öntudatát, önérzetét eldobva, a capitis diminutio gyalázatával szótlanul és minden ellent­­állás nélkül engedte, hogy a föld mélyéből felszínre tolako­dott bűnös banda járomba fogja őt,­­ erejét, vagyonát, vérét, életét hatalmába kerítse. A szent korona története a magyar nemzetnek története. A szent korona vezette be a nemzetet a kulturállamok sorába. A k­orona ragyogása a nemzet dicsősége volt. A nyugat hódolata ünnepelte Szent László királyt; négy tenger népe csodálta Nagy Lajos uralkodását. Bécs és Byzanc rettegte Hollós Mátyásnak világverő hatalmát. A k­orona megalázása a nemzet gyalázata volt. A mohácsi vereség után II. Szolimán lehozatta rákosi táborába, s udvará­­nak népe próbálgatta, hogy kinek fejére illik az jobban. II. József császár Bécsbe vitette, hadd legyen ott mint sor­számmal ellátott muzeális tárgy a császári kincstárban, az exotikumok között, ahol II. Rudolf császár mandragoráit őrzik. A k­orona gyásza a nemzet gyásza volt. Eltemette Kossuth Lajos 1849 aug. 17-én Orsova mellett, amint eltemette az abszolút erőszak Világos után a magyar államot. Hanem sír­jában eltemetve is élt a korona — és ha össze is törték államiságát «élt nemzet e hazán». . Korona és nemzet egy test, egy lélek. Diadalmenet volt Bécstől Budáig, midőn 1790-ben, II. József császár halálakor Budára érkezett. Az 1790/91. évi IV. t.-c. pedig okulva a szent korona ellen elkövetett merényleten, kimondta, hogy a szent koronát ezentúl mindig Budán őrzik, és onnan azt az országgyűlés beleegyezése nélkül elvinni nem szabad. A magyar korona nem pazar bőkezűséggel ötvözött diadéma, nem reális érték, nincs rajta Orlov gyémántja. Egyszerű ékszer csupán. Talán épen ez volt a szerencsénk, amiért nem adhatta el a proletárdiktatúra, amelyik előtt a Krisztus képnek, az apostolok romáijcképének nem volt varázsa. A szent korona a magyar nemzetnek jelképe, több annál, személyesítője. A szent korona nem személyesíti sem a királyt, sem a magyarokat, hanem a magyar nemzetet, tehát a szerbet, a ruthént, a románt, a németet, a tótot, a horvátot, a magyart, akik együtt, mint a törvény mondja, «egy nemzetet képeznek, az osztatlan egységes magyar nemzetet». A szent korona épúgy kifejezője az élő nemzetnek, mint az élő földnek. Ebben az országban minden állampolgár «membrum sacrae regni coronae», tagja a szent koronának; minden talpalatnyi föld a szent koronáé. Radix omnium pos­­sessionum, a szent korona minden jognak és hatalomnak kut­­forrása. A szent korona őrzi, a szent korona félti mindezt, és ha belőle bármi elveszett, a szent korona hódítja vissza azt. Azt mondja a koronázási eskü: «ami ezen országokhoz bármi jog és címen tartozik, el nem idegenítjük, se meg nem csonkítjuk, sőt amennyire lehet, gyarapítjuk». A király — fején a szent koronával — a koronára eskü­szik, amely csak addig az ő ékessége, az ő felségerejének forrása, mig esküjét betartja. A korona nem a királyé, nem a nemzeté, a korona maga az általa megszemélyesített nemzet. A szent korona fogalmának elmélete visszavezet árpádház­­beli királyaink korszakához. Már IV. Béla nevezi szentnek, V. István pedig azt mondja, hogy a nemesség fogalma magába foglalja a korona iránti hűséget. Mátyás király 1464. évben Pozsony városához intézett meghívó levelében világosan mondja, hogy azért törekszik a szent korona felvételére, mert abban rejlik, abban összpontosul az egész királyi méltóság ereje és összesége. Werbőczy hármaskönyve megalapozza a szent korona elméletét, midőn kijelenti, hogy minden birtok és minden jog magától a szent koronától ered (I. 10), hogy minden nemes a szent korona tagjának tekintendő (I. 4).­­ A szent korona elméletét különösen Timon Ákos fejtette ki mély alapossággal, aki a «Magyar alkotmány és jogtörténet» című könyvében előadja, hogy: «a szent korona közjogi fogalmá­nak, személyiségének kifejlődése hozta létre nálunk a valódi közhatalomnak tiszta fogalmát, mely a nemzetben az állammá szervezett népben látja gyökerét és annak akarata alapján, koronázás útján száll át a királyra. Ehez képest a szent korona személyisége vagy mysteriuma és azzal kapcsolatosan a «totum corpus Sacrae Regni Coronae» fogalma, mely a fő hatalom tulajdonképeni birtokosa, korántsem egyházi eredetű fogalom, nem a középkori mysterium Christi utánzata, azzal közvetlen genetikus kapcsolatba nem hozható, hanem valóságos állam­jogi konstrukció, mely a magyar nép alkotmány fejlődésének legsajátosabb alkotása s mely a magyar közjognak és állam­­szervezetnek jelenleg is kiindulási alapját és középpontját képezi.» A magyar nemzetnek a szent korona elméletében speciális jogalkotó felfogását, melyhez hasonló egyetlen állam közjogi szervezetében sem található, élénken megvitatta a külföld jogászirodalma, így kétségbevonták annak specifikus magyar jellegét. Lehreuer és Kadlee szerint a korona más államoknál is közjogi fogalom. Terner Frigyes «Ausgleichsrecht und Ausgleichspontik» című munkájában azt mondja, hogy a szent korona elmélete nem egyéb, mint az egyházi és világi fel­fogásnak egymásba nőtt mystikus megnyilatkozása; végre Steinacker azt mondja, hogy a szent korona elmélete Wer­­bőczynek legegyénibb alkotása. Megelégedéssel tekinthetünk a külföld tudósainak a ma­gyar felfogással szemben kifejtett tülekedésére. Ők a mi va­runkat támadva, a saját bástyáikat lövöldözik össze. Ha a mi elméletünk a középkor felfogásából ered, akkor az nem lehet Werbőczynek legegyénibb alkotása. A tudomány korifeusai közül tíz. Redslob Róbert a rostocki egyetemen az állam- és népjognak professzora, teljesen azono­sítja felfogását dr. Timon Ákos felfogásával. Ő a magyar alkotmány kialakulásáról írt munkájában a következőket mondja: «Die heilige Krone ist die Corporation, die das öffentliche Leben zu einer Gesammtheit verschmitzt. Sie ist die Quelle des Gesetzes und der Rechtsprechung. Mit einem Wort die souverainen Rechte anstatt die Attribute der königlichen Ma­jestät zu sein, gehören der heiligen Krone. Der König und das Volk sind ihre Organe, ihre Treuhänder, nichts anderes. Der Boden ist die Domäne der heiligen Krone. Die Staats­einkünfte sind ihr Eigentum.» (Vagyis: a szent korona az a megtestesülés, mely a közérdeket egységbe forrasztja össze. Forrása a törvénynek és jogszolgáltatásnak. Egyszóval a seuverain jogok nem a királyi felség attribútumai, hanem a szent koronát illetik. A király és a nép az ő szervei, az ő hű sáfárjai, és nem egyebek. A föld a szent korona domíniuma. Az állam jövedelme az ő tulajdona.­ De a szent korona nemcsak az élő nemzet, nemcsak az élő föld, a szent korona mindezeknél több, a szent korona a nem­zet becsülete. A szent korona nem fogadja be a becstelent, az árulót. Aki ellene vét, megszűnik a korona részes tagja lenni, azt mint becstelent a nemzet átka sújtja. Nincs ennél rettenetesebb igazságszolgáltatás. Pironkodva, szégyenkezve, mint a bibliai tékozló fiú, mene­külünk most a szent koronához. Súlyos, lázas betegséget állot­tunk ki és elgondoljuk, hogy a háború okozta kimerültségünk­ben, hamis tanoknak maszlagával megmérgezett bűnben, annak gyilkos hatalma alá sodortattunk. Midőn már-már a nemzet megnyílt sírja előtt állottunk, a szent korona mysteriumában éledt fel kimerült lelkünk. Ez a mysterium gyújtotta meg milliók szivében a hűségnek izzó lángját, s a pokol serege letűnt és mi fellélekzettünk. Sok szenvedés után, vérezve ezernyi sebből, kimerülve bár, de mégis egy boldogabb jövőben reménykedünk. Várjuk az igazság igéjének megtestesülését. Egy boldogabb korszakot várunk. Mintha a szent korona is kikivánkoznék pántos ládá­jából, várjuk az ő ezeréves múltján kisugárzó ragyogását. Várjuk a szent István kardjának felvillanását, amint suhint kelet felé, észak felé, dél felé és nyugat felé,­­ hogy min­denkivel szemben megoltalmazza dicső ősöknek szentelt örökét. Egy évezrednek története, annak minden küzdése, szenve­dése, diadala bizonyítja azt a csodálatos attrakciót, mely a 2

Next