Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1920-05-23 / 21. szám

XXXVIII. évfolyam. — 21. szám. Szerkesztőség: II., Székely­ u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán), hova a lap szellemi részét illető küldemények czimzendők. Előfizetési ára: Egész évre ___.. 96 korona. Fél évre __........... 48 « Megjelenik minden vasárnap. Budapest, 1920 május 23. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal: II., Székely­ u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér sarkán), hova a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszabály szerint. Olvasóinkhoz. Költségeink napról-napra való növekedésére tekintettel, lapunk megélhetésének, illetőleg legalább is a készkiadásoknak lehető biztosítása érdekében­­. olvasóközönségünket nyomatékosan kérnünk kell, hogy úgy a folyó évre esedékes előfizetési díjakat, mint a múltra vonatkozó esetleges díjhátralékokat — akár a megküldött postatakarékpénztári lap felhasználásával, akár postautalvány­­nyal — mielőbb hozzánk juttatni szíveskedjenek. Lapunk előfizetési díját a papíráraknak és nyomdai költsé­geknek előre nem látott szertelen emelkedése mellett sem kíván­nák évközben fokozni, ellenben a hirdetési díjaknak aránylag még mindig mérsékelt emelésétől továbbra el nem zárkózhatunk. A szerkesztőnél­. Földreform. "Rubinek Gyula földmivelésügyi minister földbirtokpolitikai törvényjavaslata, melyet az elmúlt héten az ország legelső pénzügyi, gazdasági és kormányzati szakerői is már behatóan megvitattak, befejezéséhez közeledik. Az ország minden rendű és rangú tényezője a dolog természete szerint felfokozott érdek­lődéssel kíséri ennek a javaslatnak a sorsát, mert mindnyájan érezzük, hogy a földreform problémáján keresztül, ha azt kielé­gítően megoldani nem tudjuk, visszatérhet az egyelőre leszerelt izgalom és nyugtalanság, sőt visszatérhet az anarchia szelleme is. A magyar nemzet nagy életproblémájával állunk itt szem­ben, melynek becsületes és lelkiismeretes megoldásától függ, hogy a háború és két forradalom minden nyomorúságán átment ország talpra áll-e még, avagy nem. A földbirtokpolitika jegyrében indul meg a békés kibonta­kozás az egész világon, illetőleg abban a világban, amely a világháborúban részes. Az angolok köztudomásszerűleg még a háborút megelőzőleg állapították meg új földbirtokreformjukat és éppen ez az új földbirtokpolitika juttatta zseniális meg­teremtőjét, Lloyd George-ot, a mai hatalomhoz. Németország év­tizedek óta folytat részben , gazdasági és szociális, részben nemzeti szempontok által sugallt földbirtokpolitikát. A világ­háború katasztrofális következményei a tempót ott is gyorsí­tották. A csehek, a románok, a szerbek a Magyarország testéből elszakított területeken mindenféle földbirtokpolitikai reform ígéretekkel próbálják magukhoz édesgetni a megszállt területek lakosságát. Tehát a világon mindenütt észrevehetni egy bizo­nyos lázas sürgölődést a földkérdés megoldása körül. Különb­­séget az erre irányuló törekvésekben csak az tesz, hogy némely helyütt a földbirtokreform egy átfogó nemzeti és szociális politika kiindulási pontja, másutt ismét — s ez a túlnyomó többség — nem egyéb jelszópolitikánál, mely egyszerűen a demagógia, a népámitás céljait szolgálja. Nálunk is — egynéhány nagy államférfiú jobb sorsra érdemes kezdeményezését leszámítva — a földreform eddig legtöbbször nem az egyetemes nemzeti politika oszloptartója volt, hanem a napi politika ingoványos fundamentumán próbált magának utat keresni a százezrek és milliók szívéhez. A szerencsétlen emlékű Búza Barna földbirtokreform tör­vényét például egy olyan hallatlan izgatás előzte meg, hogy amikor 1919 február közepe táján törvényét kihirdette, egy mező­­gazdasági termelési káosz képét mutatták az egész ország közép- és nagybirtokai, sőt még kisgazdaságai is. A szó leg­szorosabb értelmében termelési csőd előtt állottunk. Jellemző például, hogy X. községben, ahol egy 500 holdas mintagazdaság volt és lakott a faluban — a Búza Barna-féle terminológia szerint — 1000 «igényjogosult», ott 1000 drb félholdas részre akarták fölsakktáblázni a birtokot. Viszont , ahol 6000 hold nagybirtokhoz volt a községben háromszáz «igényjogosult», ottan mindenki követelt 20 hold földet, sőt lövészárok is készült e birtok szélén, nehogy a szomszéd község lakói — akikre ott a szomszéd községben nem jutott uradalom — itt merészkedjenek valamit követelni. A földbirtokreform így a Búza Barna lehetetlen recipéjét követve fékezés nélkül, lavinaszerűen megoldódott volna 1919 év őszén «sakktábla rendszer szerint». Erre azonban nem került a sor, mert március 21-én már a diktatúra orkánja száguldott végig az országon . .. Az ú. n. tanácsköztársaság éppen ellenkező végletbe csapott, midőn a földbirtok szocializálásával, tehát teljes államosítá­­sával, a régi jobbágyi rendszernek bizonyos fokú visszaállítá­sával kísérletezett. Mert hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy az ú. n. proletárdiktatúra nemcsak a nagybirtokokat akarta szocializálni, hanem az összes birtokokat és csak a kellő hata­lom és a belső morális erő hiánya akadályozta meg abban, hogy kisbirtokokat is szocializáljon. Klasszikus tömörséggel világított rá maga a földmivelés­ügyi minister a most lefolyt birtokpolitikai ankéten arra a körülményre, hogy a szocializálás ezen általánosságának elma­radása kizárólag a kisbirtokos osztálynak ezzel szemben elfog­lalt ellenállásán múlott és ebből folyólag megállapíthatjuk azt is, hogy az egész proletárdiktatúra tulajdonképpen a föld­birtok reformja révén, a szocializálás lehetetlen voltán bu­kott meg. A most előreláthatólag csakhamar tető alá jutó földreform­javaslat az előbbi kettővel szöges ellentétben nem akar alá­támasztása lenni valamelyik politikai rendszernek, valamely a túl jobbra, vagy túlbalra kacsintgató elméletnek sem kíván gya­korlati emanációj­a lenni, hanem egyesegyedül a falu békéjét és ezzel az ország szociális békéjét kívánja biztosítani. Ennél nagyobb és szentebb célt pedig ezekben a válságos napokban nem ismerünk. Mert ugyancsak igaza van a föld­mivelésügyi miniszernek, amikor azt hirdeti, hogy a falu béké­jét csak akkor tudjuk biztosítani, ha a földbirtokreformot most már nem halogatjuk; ha az évtizedeken­ mesterségesen meg­akadályozott evolucionális fejlődést megfelelő törvényes intéz­kedésekkel elősegítjük; ha a földmunkás osztálynak kisgazda­osztállyá és a kisgazdaosztálynak középosztállyá való foko­zatos átalakulását minden rendelkezésre álló eszközzel lehe­tővé tesszük. De biztosítjuk ezzel az ország szociális békéjét is, mert minél több földhöz ragaszkodó exisztenciával gyara­pítjuk a falu népét, minél több független családi otthont léte­sítünk, annál biztosabb alapokon nyugszik az ország szociális békéje. Ami az új birtokpolitika alapelveit illeti, azok tudomásunk szerint három irányban jegecesednek ki. Az új birtokpolitika mindenek előtt egészséges birtokmegoszlásra fog törekedni. Azután vigyáz arra, hogy a magántulajdon szent elve semmi­féle irányban sérelmet ne szenvedjen. Végül abból a funda­mentális alapelvből indul ki, hogy a földosztás ne rontsa, hanem inkább javítsa a mezőgazdaság termelő képességét. Hitünk és meggyőződésünk, hogy ha a kötött birtokok minden nemét korlátlanul, illetőleg egyedül a szükség és keres­let által korlátozva igénybe vesszük; hogy ha a háború alatt vásárolt, továbbá az eladásra kerülő ingatlanokat az állam jogosult a földbirtokpolitika céljaira megszerezni; vagy végül annak idején a vagyonadó kirovásánál az állam kiköti, hogy azt földbirtoknál természetben követelheti, ezen intézkedések

Next