Magyar Közigazgatás, 1920 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1920-11-21 / 47. szám

Szerkesztésig: II., Székely u. 2. sz. (Szilágyi Dezső-tér serkin), hőre a lap szellemi részit illető küldemények czemzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési ára: Egész évre _ _ 96 korona. Fél évre_____ 48 « ALAPÍTOTTA: BONCZA MIKLÓS. Kiadóhivatal: II., Székely­ u. 2. sz.­­Szilágyi Dezső­ tér sarkán), hova a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Kéziratokat vissza nem adunk. Hirdetések árszabály szerint. A föld. Történelmi dátumhoz érkezett a magyar törvényhozás. Meg­alkotta a földreform törvényét. Egy évtizedes küzdelemnek, poli­tikai és társadalmi hányattatásnak záró akkordja ez, amely­ből a mai szomorú viszonyok között is egy szebb és jobb jövőnek muzsikáját halljuk kicsendülni. Örömünket még fo­kozza, hogy a törvény javaslata szinte ünnepies fogadtatásra talált a parlamentben, ahol pár éve még csak kevesen voltak, akik beszélni mertek róla. Mert nem mai keletű Magyarországon az a kívánság, hogy egészséges, nemzeti és demokratikus birtokpolitikával kell segíteni a földbirtok megoszlás aránytalanságain. Ott lappan­gott ennek a kérdésnek magva évtizedek óta az összes magyar politikai, társadalmi és gazdasági problémák árnyékában, de az eszme testet ölteni nem tudott. Különösen, mikor a tenge­rentúli kivándorlás erősbödött, másrészről a kétes hirű­ par­cellázó ügynökök és bankok uzsorája egész virágzó vidékeket tett tönkre: a nemzet legjobbjai szinte elementáris erővel sür­gették a birtokpolitika elveinek törvénybe iktatását. Azonban minden erőnket az osztrák közösséggel folytatott meddő harcok tartották lekötve. A régi magyar törvényhozá­sok így alig foglalkozhattak behatóbban az időnkint felbuk­kanó szociális és gazdasági problémákkal és mikor a koalíció alatt Darányi Ignác benyújtotta az első, igazán klasszikusnak nevezhető földbirtok-politikai és telepítési törvényjavaslatot, a közéleti tényezők érdeklődését alig-alig tudta magára vonni. Pedig erős meggyőződésünk, hogy ha előbb fogtunk volna hozzá egy teljesen megfelelő birtokpolitika megala­pozásához , kikerülhettük, de legalább is mérsékelhettük volna mindazokat a zökkenéseket és forradalmi kitöréseket, amelye­ken közéletünk a legutóbbi években átment. Ha a tömeg­­elégületlenség zakatoló gépére előbb tesszük oda azt a bizo­nyos Apponyi Albert gróf által hangoztatott szociális olaj­­csöppet, sok száz és százezer magyar ember nem vette volna kezébe a vándorbotot és nem esett volna uzsorás földügy­ilökök kezébe. Azonban azt tartjuk, hogy jobb későn, mint soha és ezért a magunk részéről benső örömmel üdvözöljük az új idők­nek legnagyobb pozitív alkotását: a földbirtokpolitika törvény­be iktatását. A nagy reformműnek mindenképen szerencsés­nek nevezhető alapgondolata a kisbirtok szaporítása. Ez a gondolat még egyrészt szociális célokat szolgál, más­részt a gazdasági fejlődés és a gazdasági haladás szol­gálatában is áll. A földéhség kielégítését, a társadalmi béke és rend biztosítását, a háború hőseinek, rokkantai­nak, a hadiözvegyeknek, hadiárváknak, közszolgálati alkal­mazottaknak és iparosoknak megélhetését akarja biztosí­tani, vagy legalább is megkönnyíteni. Sokan attól félnek, hogy a túlságos sok kisbirtok statuálása gazdasági destruk­cióra, illetőleg a mezőgazdaság eddigi fejlettségének aláha­­nyatlására vezethet. Megnyugtathatjuk az aggodalmaskodókat, hogy ma már körülbelül az elméleti nemzetgazdaság teljesen eldöntött tétele, amely egy világtapasztalatnak az eredménye, hogy az intenzíven kezelt kisgazdaságok semmivel sem álla­nak a nagy gazdaságok mögött, így különösen az állattartás dolgában a felsőbbség határozottan a kisgazdaságok oldalán áll. A legutóbbi állatszámlálás szerint a kisgazdák négyszer annyi sertést és ötször annyi szarvasmarhát tartottak, mint a nagyok, úgy, hogy állatállományunknak 8/10—9/xo része kisgazda­ságokon tenyészik, pedig ezek a kisbirtokok mezőgazdasági mű­velés alatt álló területünknek alig több, mint felét foglalják el. A kisbirtokok szaporítása, mint említettük, elsőrangú szo­ciális érdek is, mert a kisbirtok legalsóbb osztályai szükséges átmenetet alkotnak a birtoktalanok és a birtokosok között és módot adnak arra a folyamatra, amelyet a nemzetgazdaságtan felfelé menő osztálymozgalomnak nevez. A földbirtokreform ennek a szociális szempontnak figyelembevételével módot ad minden férfimunkásnak 3 holdnyi földbirtok megszerezhetésére. Minthogy Csonkamagyarországon körülbelül 1 millió mezőgaz­dasági munkás és cseléd van, akik legnagyobb részének háza és földje nincs és aki legnagyobb részt férfi, magától értető­dik, hogy a reform ennek a csoportnak földhöz juttatásával érheti el a legnagyobb eredményeket. Százezreket emelhet a birtoktalanok közül azok sorába, akiknek van mit félteniük, és százezreket tesz meg az igazi nemzeti és keresztény gon­dolat megbízható és tántoríthatatlan őreivé. Azonban a reform módot ad a középbirtokos osztály ter­jeszkedésére is és nem ítéli halálra a nagybirtokost sem. Ugyanis, amidőn a megváltás jogát törvénybe iktatja, ezt óva­tos és a nemzeti és gazdasági érdekekre figyelmet fordító mérsékléssel teszi. Ez a mérséklet és egyúttal a tőzsgyökeres magyarságnak kímélete nyilvánul meg abban, hogy a meg­váltás jogát mindenekelőtt a háborús szerzésű ingatlanokra, azután pedig a legutolsó 50 év alatt nem családbeliek között gazdát cserélt ingatlanokra terjeszti ki. A háborús ingatlanok megváltási jogának az igazságosságát olvasóink előtt, azt hé­zük, nem kell bővebben indokolni. A másik említett kate­góriára: az utolsó 50 évben gazdát cserélt földbirtokra pedig úgyis csak akkor kerül sor, ha az állam a földbirtokreform céljaira szükséges ingatlanokat sem szabad kézből, sem elő­vásárlás jogán, sem a háborús ingatlanok megváltási jogán nem tudta megszerezni. Az állam megváltási jogát a törvény 5 évre korlátozza, ami már csak azért is kívánatos, mert a megváltás jogának Damokles kardja bizonyára izgalomban fogja tartani az ingatlan tulajdonosát is, a földet igénylőket is és bizonytalanságokat szül, elveszi a kedvet a befektetés­től és az alapos gazdálkodástól. Szerencsés intézkedésnek tartjuk, hogy a törvénye meg­engedi a megváltási ár megállapításának elhalasztását, sőt az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak megadja a felhatalma­zást, hogy a megváltási ár megállapítását hivatalból elhalaszt­hassa. Ezalatt az idő alatt az ingatlan tulajdonosa pénzben vagy terményben törleszthető évi járadékot vagy bért kap, sőt "méltányos előleget is igényelhet. Az osztályoknak cseréjét, az egészen törpe gazdaságban élők és kihasználásra nem jutó munkáskezeknek tökéletesebb értékesítését, az igyekezet és takarékosság jutalmazását cé­lozza a törvény azzal az intézkedéssel, amely lehetővé teszi, hogy a törpebirtokos birtokát 10 holdra egészítse ki. A magunk részéről nagy fontosságot tulajdonítunk ennek az intézkedés­nek, amely sok elégületlenségnek fogja elejét venni és a törekvő törpebirtokos elé odatartja egy szebb és jobb jövőnek kilátásait. Meg kell még emlékeznünk a reform legklasszikusabb pontjáról, arról, amely az Országos Földbirtokrendező Bíró­ságot statuálja. Meggyőződésünk, hogy ezen a szerven fordul majd meg a földbirtokreform sorsa és ez a szerv fogja bele­­vinni a törvény holt betűjébe az élet lüktetését, azt az eleven erőt, amely e nagy koncepciójú alkotást igazán a nemzeti élet regenerátorává teszi. A nagy reformművel százezrek és milliók vágya és reménye fog teljesedésbe menni. Amikor azt látjuk, hogy körülöttünk ma minden összeomlóban van, a nemzet ezeréves alkotmánya, ezer-

Next