Magyar Közigazgatás, 1923 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-07 / 1. szám

MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1923 január r i. szám. egyéb emberi cselekvésekkel való szembeállítását. Az emberek ugyanis nagyon sok esetben maguk állapít­ják meg azokat az elveket, amelyek alapján egyes kérdéseket rendezni kívánnak; maguk gondoskodnak ennek a rendezésnek megvalósitásáról és a megvaló­sítás biztosítékairól és maguk állapítják meg azt, hogy őket érdeklő, végbement cselekvések megfelelnek-e azoknak a hallgatólagos vagy kifejezett megállapodá­soknak, amelyek ezeknek a cselekvéseknek alapjául szolgálnak. Az emberi érintkezés természetéből követ­kezik az, hogy az ekként vázolt cselekvéseknél is már a közérdeket legtöbbször figyelembe veszik. Az álla­mok léte és működése azonban épen azon alapul, hogy az ember pusztán konkrét esetben való egyéni elhatá­rozásokon alapuló cselekvések révén nem látja egyfelől életfeltételeit biztosítottaknak, másfelől pedig tudatában van annak, illetőleg megérezte azt, hogy az emberi­ségnek olyan magasabb céljai vannak, amelyeknek megvalósulásához az egyes emberi cselekvés nem elég­séges, hanem önálló lényként fellépő külön hatalomra, az államhatalomra van szükség. Konkrét cselekvéseinél ezért akkor is figyelemmel kiséri az állam alkotta jogot, ha különben nem is veszi közvetlenül igénybe az állam hatalmát. Az állam hatalmának közvetlen igénybevétele, illetőleg e hata­lom érvényesülésének a közjó érdekében való eltűrése továbbá sokszor elkerülhetetlen szükség az egyes emberre, vagy az embereknek közvetlen egyéni elha­tározáson alapuló csoportjára nézve. Ennek az elkerül­hetetlen szükségnek okszerű következménye most már az állami cselekvés, amely mint törvényhozás szere­pel, ha például azoknak az elveknek hátteréről, kiegé­szítéséről van szó, amelyek alapján az emberek egyes kérdéseket rendezni kívánnak és amely — mellőzve most az állam egyéb funkcióit — mint közigazg ft? szerepel, fia az egyes ember vagy az államilag szer­vezetlen embercsoport működése bizonyos eredmény­nek a jog határai közt közvetlenül való létrehozására nem. elégséges. És ezzel a megállapítással érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelynél élesen felismerhetővé válik, hogy a közigazgatás nem önmagáért van, hanem az egész emberiség boldogulásáért történik a közigazgatási cselekvés, a közigazgatás funkcionáriusai tehát az emberiség boldogulásának építő munkásai. Elérkeztünk oda, ahonnan felismerhetővé válik, hogy a közigazgatási funkció épp oly természetes életszük­séglet kielégítése, mint azok az emberi cselekvések, amelyekkel a közhatalom igénybevétele nem kapcsolatos. És itt álljunk meg egy pillanatra. Az egyéui elhatározások szülte cselekvéseknél is rendkívüli jelentősége van nagyon sokszor a cselek­vések helyes előkészítésének, — célszerű bekapcsolásá­nak más cselekvésekbe. Itt is rendkívül fontos az, hogy sikerült-e a cselekvésnek legegyszerűbb mód­ját kiválasztanunk? Az egyéni elhatározások szülte cselekvéseknél is további tevékenységek egész soro­zatát ronthatja el egyetlen rosszul eltalált kezdő cse­lekvés. i Mindez fokozott mértékben áll a közigazgatás funk­cióira, mert hiszen a közigazgatás cselekvései szükségé- pen bonyolultabbak,általában véve, mint az egyéni csele vések. Ha tehát a közigazgatási reformról írunk, gond* kozunk, annak előkészítésén fáradozunk, tennünk kell a azzal a felelősséggel, amely tudatában van annak, hogy emberi életszükségletek helyes kielégítésének mondhatt lauul nagy csoportja függ a reform helyes rendszerét* megalapozottságától, elveinek nemcsak a meglevő kö igazgatási és egyéb állami életviszonyokba bekapcsolásá­tól, hanem a társadalmi és egyéni életviszonyoknak, szokásoknak a közigazgatási reformelvek kitűzése során történő figyelembevételétől is. Nem szólunk ezzel a megállapítással kapcsolatban az egyéb állami funkciók nagy jelentőségéről. Hiszen a terület, amelyre ráléptünk, a közigazgatás problémái­nak területe, egymagában is olyan, amelyet még futó­lag áttekinteni is jóformán lehetetlen. Ezt a területet megmunkálni, felszántani, bevetni, ennek a területnek termését learatni felemelő hivatás, eléggé nem értékelhető nemes misszió. Ezt a hivatást, ezt a missziót szolgálta a «Magyar Közigazgatás» immár negyven esztendőn keresztül. Ennek a hivatásnak betöltésére törekedett e sorok írója is a maga igénytelen munkájával az utóbbi években, mint a «Magyar Közigazgatás»-nak egyik névtelen munkatársa és ezt a hivatást, a magyar köz- igazgatási élet javát, fejlődését kívánja szolgálni ezen­túl is, amikor a «Magyar Közigazgatás» vezéreinek idáig még meg nem érdemelt bizalma, az eddig vég­zett szerény munkát sokszorosan túlbecsülő meghívása következtében, mint szerkesztő lesz tagja e lap érde­mes, régi gárdájának. Erre a bizalomra, erre a meghívásra válaszul a «Magyar Közigazgatás» vezéreihez ugyanazzal a kérés­sel fordul, mint a magyar közigazgatás egész gárdá­jához: erejének, képességeinek fogyatékosságát mérle­geljék együtt a tiszta jószándékkal, mert ekként talán nem lesz az Ítélet ellene feltétlenül marasztaló. Dr. Némethy Imre. Hinnék egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában l Amen, A mi közönségünkhöz. A belügyminister urnák 8464/1921. B. M. ein. sz. a. kelt körrendeleté szerint a «Magyar Közigazgatás» meg­érdemli a legmesszebbmenő hatósági pártfogást, miért is a belügyminister ur nemcsak hogy nem kifogásolja, de helyesli is azt, ha a hatóságok, hivatalok, községi és körjegyzői irodák részére ezt a szaklapot megfelelő számú példányban a vármegyei háztartási alap, illetőleg ' 1 1 ' 1 .............■ iiim—ii a községi (városi) pénztár terhére rendelik meg. Lapunk 1923. évi előfizetési ára: Egész évre .......................... 1600 K F él évre.................................. 800 « Kérjü k lőfízetési dijnak lapunk múlt évi 52. szá- S postatakarékpénztári lap felhasználásá- llön sürgetés bevárása nélkül — mielőbbi ét. A «MAGYAR KÖZIGAZGATÁS» szerkesztősége.

Next

/
Thumbnails
Contents