Magyar Közigazgatás, 1923 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-07 / 1. szám
MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1923 januári 1. szám. egyéb emberi cselekvésekkel való szembeállítását. Az emberek ugyanis nagyon sok esetben maguk állapítják meg azokat az elveket, amelyek alapján egyes kérdéseket rendezni kívánnak; maguk gondoskodnak ennek a rendezésnek megvalósításáról és a megvalósítás biztosítékairól és maguk állapítják meg azt, hogy őket érdeklő, végbement cselekvések megfelelnek-e azoknak a hallgatólagos vagy kifejezett megállapodásoknak, amelyek ezeknek a cselekvéseknek alapjául szolgálnak. Az emberi érintkezés természetéből következik az, hogy az ekként vázolt cselekvéseknél is már a közérdeket legtöbbször figyelembe veszik. Az államok léte és működése azonban épen azon alapul, hogy az ember pusztán konkrét esetben való egyéni elhatározásokon alapuló cselekvések révén nem látja egyfelől életfeltételeit biztosítottaknak, másfelől pedig tudatában van annak, illetőleg megérezte azt, hogy az emberiségnek olyan magasabb céljai vannak, amelyeknek megvalósulásához az egyes emberi cselekvés nem elégséges, hanem önálló lényként fellépő külön hatalomra, az államhatalomra van szükség. Konkrét cselekvéseinél ezért akkor is figyelemmel kíséri az állam alkotta jogot, ha különben nem is veszi közvetlenül igénybe az állam hatalmát. Az állam hatalmának közvetlen igénybevétele, illetőleg e hatalom érvényesülésének a közjó érdekében való eltűrése továbbá sokszor elkerülhetetlen szükség az egyes emberre, vagy az embereknek közvetlen egyéni elhatározáson alapuló csoportjára nézve. Ennek az elkerülhetetlen szükségnek okszerű következménye most már az állami cselekvés, amely mint törvényhozás szerepel, ha például azoknak az elveknek hátteréről, kiegészítéséről van szó, amelyek alapján az emberek egyes kérdéseket rendezni kívánnak és amely — mellőzve most az állam egyéb funkcióit — mint közigazgató szerepel, fia az egyes ember vagy az államilag szervezetlen embercsoport működése bizonyos eredménynek a jog határai közt közvetlenül való létrehozására nem elégséges. És ezzel a megállapítással érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelynél élesen felismerhetővé válik, hogy a közigazgatás nem önmagáért van, hanem az egész emberiség boldogulásáért történik a közigazgatási cselekvés, a közigazgatás funkcionáriusai tehát az emberiség boldogulásának építő munkásai. Elérkeztünk oda, ahonnan felismerhetővé válik, hogy a közigazgatási funkció épp oly természetes életszükséglet kielégítése, mint azok az emberi cselekvések, amelyekkel a közhatalom igénybevétele nem kapcsolatos. És itt álljunk meg egy pillanatra. Az egyéni elhatározások szülte cselekvéseknél is rendkívüli jelentősége van nagyon sokszor a cselekvések helyes előkészítésének, célszerű bekapcsolásának más cselekvésekbe. Itt is rendkívül fontos az, hogy sikerült-e a cselekvésnek legegyszerűbb módját kiválasztanunk? Az egyéni elhatározások szülte cselekvéseknél is további tevékenységek egész sorozatát ronthatja el egyetlen rosszul eltalált kezdő cselekvés. Mindez fokozott mértékben áll a közigazgatás funkcióira, mert hiszen a közigazgatás cselekvései szükségében bonyolultabbak,általában véve, mint az egyéni cselekések. Ha tehát a közigazgatási reformról írunk, gondokozunk, annak előkészítésén fáradozunk, tennünk kell a azzal a felelősséggel, amely tudatában van annak, hogy emberi életszükségletek helyes kielégítésének mondhattanul nagy csoportja függ a reform helyes rendszerét, megalapozottságától, elveinek nemcsak a meglevő köigazgatási és egyéb állami életviszonyokba bekapcsolásától, hanem a társadalmi és egyéni életviszonyoknak, szokásoknak a közigazgatási reformelvek kitűzése során történő figyelembevételétől is. Nem szólunk ezzel a megállapítással kapcsolatban az egyéb állami funkciók nagy jelentőségéről. Hiszen a terület, amelyre ráléptünk, a közigazgatás problémáinak területe, egymagában is olyan, amelyet még futólag áttekinteni is jóformán lehetetlen. Ezt a területet megmunkálni, felszántani, bevetni, ennek a területnek termését learatni felemelő hivatás, eléggé nem értékelhető nemes misszió. Ezt a hivatást, ezt a missziót szolgálta a «Magyar Közigazgatás» immár negyven esztendőn keresztül. Ennek a hivatásnak betöltésére törekedett e sorok írója is a maga igénytelen munkájával az utóbbi években, mint a «Magyar Közigazgatás»-nak egyik névtelen munkatársa és ezt a hivatást, a magyar közigazgatási élet javát, fejlődését kívánja szolgálni ezentúl is, amikor a «Magyar Közigazgatás» vezéreinek idáig még meg nem érdemelt bizalma, az eddig végzett szerény munkát sokszorosan túlbecsülő meghívása következtében, mint szerkesztő lesz tagja e lap érdemes, régi gárdájának. Erre a bizalomra, erre a meghívásra válaszul a «Magyar Közigazgatás» vezéreihez ugyanazzal a kéréssel fordul, mint a magyar közigazgatás egész gárdájához: erejének, képességeinek fogyatékosságát mérlegeljék együtt a tiszta jószándékkal, mert ekként talán nem lesz az ítélet ellene feltétlenül marasztaló. Dr. Némethy Imre: Hinnék egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen, A mi közönségünkhöz. A belügyminister urnak 8464/1921. B. M. em. sz. a. kelt körrendelete szerint a «Magyar Közigazgatás» megérdemli a legmesszebbmenő hatósági pártfogást, miért is a belügyminiszer úr nemcsak hogy nem kifogásolja, de helyesli is azt, ha a hatóságok, hivatalok, községi és közjegyzői irodák részére ezt a szaklapot megfelelő számú példányban a vármegyei háztartási alap, illetőleg ' 11 '1 .............■ imán a községi (városi) pénztár terhére rendelik meg. Lapunk 1923. évi előfizetési ára: Egész évre .......................... 1600 K Fél évre.................................. 800 « Kérjük lőfizetési díjnak lapunk múlt évi 52. számú postatakarékpénztári lap felhasználásállen sürgetés bevárása nélkül — mielőbbiét. A «MAGYAR KÖZIGAZGATÁS» szerkesztősége.