Magyar Közigazgatás, 1938 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

1. szám. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 1938 január 2. hatására. Kérjük őket, hívják fel mások figyelmét is szaklapunkra, hogy a Magyar Közigazgatás olvasótábora megnövekedhessék és ennek következ­tében lapunk színvonalát legalább is megtartani, terjedelmét pedig emelni tudjuk. Az 1938. évi előfizetésre szolgáló postatakarék­­pénztári befizetési lapot lapunknak mostani számá­hoz mellékeltük. Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy — az egyéni sürgetéssel járó költség és fárad­ság elkerülése végett — az 1938. évi előfizetési díjat (28 pengőt) a küldött befizetési lap felhasználásával mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A szerkesztőség. Az 1937. évi tárgymutató. Az 1936. évben lapunkban közölt anyagra vonatkozó tárgymutatót tudvalévően jelentősen kibővítettük. A betűrendes mutatóba ugyanis a kérdések és válaszok anyagán felül felvettük a Magyar Közigazgatásban az 1936. év folyamán közzétett minden cikk és minden egyéb közlemény tartamának megjelölését is. Ezzel fokozni kívántuk lapunk évfolyamainak használhatóságát abban az irányban, hogy az érdeklődő lapunk bármely közleményéből könnyen meríthessen tájékozódást az őt érdeklő valamely kérdésben. Az 1936. évben megindult ezt a kezdeményezést lapunknak 1937. évi anyaga tekintetében is folytatjuk. Minthogy azonban a betű­rendes tárgymutatónak ez a kibővítése a szerkesztő­ségre igen nagy munkát ró, kérnünk kell olvasóink szíves türelmét, amiért a tárgymutatót csak lapunk egyik legközelebbi számához csatolhatjuk. A szerkesztőség. Általános közigazgatás. Községi ügyek. Községek megrendeléseinek szabályozása. Tolna vármegye alispánjának 20.582/1937. szám alatt a főszolgabírókhoz, a vármegyei számvevőséghez, valamint a községi és körjegyzőkhöz intézett körirata a következőket rendeli: Jegyzőválasztáskor majdnem minden esetben, sőt azonkívül is gyakori eset, hogy a könyv- és papírke­reskedők papír- és írószerszámlákat mutatnak be, ame­lyeket a községek a megrendelés évében ki nem egyen­lítettek. Az ilyen, néha több ezer pengős hátralékos számláknál sohasem ellenőrizhető, hogy a szállítás tényleg megtörtént-e és így a községek kényszerülnek a felmutatott számlákat szó nélkül, minden esetben ki­fizetni. Minthogy az ily eljárás szabálytalan és törvény­telen, mert a felmerülő összes számlák a költségvetési évben okvetlenül előírandók és kifizetendők, ezért ha­sonló esetek megismétlődését megelőzve, 1938. évi ja­nuár hó 1-től kezdődőleg a következőket rendelem: 1. Tartozik minden község és körjegyzőség egy lap­számozott másoló megrendelési könyvet beszerezni és azt a főszolgabíró által hitesíttetni. A másolókönyv, mint szigorú számadási nyomtatvány, mindenkor a községi és körjegyző által elzárt helyen őrzendő. 2. Fenti időponttól kezdődőleg tartozik a község­­minden megrendelést kizárólag ezen másolókönyv lap­jain egy eredeti és két másolati példányban eszközölni, úgy, hogy a megrendelés eredeti példánya a könyvben marad, míg a két darab másolati példány a cégnek küldendő meg, azzal, hogy a megrendelő ív egyik pél­dányát tartozik eredetben a beadandó számlához mel­lékelni. 3. A megrendelést minden esetben a községi (kör-) jegyző és a községi bíró együttesen tartoznak aláírni s ugyancsak a szállított anyagok átvételét is közösen tartoznak igazolni az érkezett számlán. A számla ér­­keztekor a másolókönyv megfelelő lapja piros ceruzá­val áthúzandó és feljegyzendő a számadási főkönyv megfelelő fejezete, rovata és tétele, amely alatt­­ a számla előiratott. Figyelmeztetem a községi és körjegyző urakat, hogy a másolókönyv mellőzésével rendelt minden szám­— . Mnert minden esetben fegyelmileg és anyagilag is fele­lőssé fogom tenni, miért is felhívom a járási főszolga­bíró urakat és a vármegyei számvevőséget, hogy minden kiszállásuk alkalmával a legszigorúbban ellenőrizzék ezen rendelkezésem pontos végrehajtását és tapasztalt mulasztás esetén — minden esetben — külön felveendő jegyzőkönyvben tegyenek hozzám jelentést. Községek pénztári naplóinak hitelesítése. Tolna vármegye alispánjának 20.583/1937. szám alatt a főszolgabírókhoz, a vármegyei számvevőséghez valamint a községi és közjegyzőkhöz intézett körirata a következőket rendeli: A községi pénztári kezelés és számvitel módjának megállapításánál figyelembe veendő irányelvek tár­gyában kiadott 23.354/1886. B. M. számú körrendelet, illetőleg az ennek alapján megalkotott 42/1889. kg.y. számú vármegyei szabályrendelet 29. §-a előírja, hogy a pénztári naplók lapszámozandók, zsinórral összes­í­­tendők és a járási főszolgabíró, vagy annak helyettese által hitelesítési záradékkal ellátandók. Figyelemmel arra, hogy több községben a naplók még az év végén sem voltak hitelesítve, elrendelem, hogy minden község tartozik a hitelesítésre felküldött összes naplókról kimutatást készíteni, amely kimuta­tásban felsorolja az összes hitelesítés alá kerülő napló­kat, feltüntetve azok lapszámát is és ezen kimuta­tást a naplókkal együtt terjeszti fel hitelesítésre. A főszolgabírók csakis ezen jegyzékben felsorolt naplókat hitelesíthetik és a felküldött kimutatást is záradékolva, a kimutatást a községnek visszaküldik a beküldött naplókkal egyetemben azzal a figyelmez­tetéssel, hogy a községek tartoznak a kimutatást a pénztári helyiségben kifüggeszteni, hogy minden alkalommal az összes hitelesített naplók szántón kér­­hetők legyenek. Amennyiben évközben újabb napló hitelesítése válnék szükségessé, úgy a kimutatás lemásolandó, az új napló folytatólagos tételszám alatt felveendő és a régi kimutatás az új kimutatással együtt felterjesz­tendő, a főszolgabíró az új kimutatás helyességét ellenőrzi, a régi kimutatást íneg­semmisíti, míg az új kimutatást hitelesítve, a beküldött naplóval együtt visszaküldi a községnek. A főszolgabírókat utasítom, hogy kimutatás nél­kül felküldött naplókat semmi körülmények között se hitelesítsenek és minden h­ivatalvizsgálatnál ellen­őrizzék, hogy nem használnak-e a községek hitelesí­tetlen naplókat. KÖZRENDÉSZET: Az eljárás kiegészítése fellebbezéssel megtámadott rendőri büntető ügyben. Közigazgatási szervezetünk átalakulóban van. Ná­lunk is, mint csaknem Európaszerte azt keresik, mi­ként lehet a közigazgatási feladatokat a lehető leg­gyorsabban, legegyszerűbben és a legolcsóbban meg­oldani. Tehát nem csupán az a fontos, hogy a köz­­igazgatás a jogszabályokat végrehajtsa, hanem az is, hogy eredményesen és a lehető legkisebb költséggel, vagyis gazdaságosan tegye ezt. Irányadó szempont lett tehát a közigazgatás eredményessége mellett an­nak gazdaságossága. Ezt a szempontot pedig nemcsak akkor kell érvényesíteni, ha nagy feladatokat oldunk meg, hanem akkor is, ha csupán részletekben akarunk javítani, esetleg egy már jól működő szervet vagy be­­vált eljárási módot kívánunk még tökéletesebbé, jobbá tenni vagy az eljárással járó költségeket szeretnék csökkenteni. A gazdaságosság elvének érvényesítésére kínálkozik alkalom a rendőri büntetőeljárásnak a fel­­lebbviteli szakában. A kihágási ügyek tárgyalása, mint ismeretes, csu­pán az elsőfokú hatóság előtt felel meg a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenség követelményeinek, a má­sod- és harmadfokú hatóságok már csak az iratok alapján döntik el az eléjük kerülő ügyeket, amennyi­ben pedig a fellebbviteli eljárás során ,­az iratok ki­egészítése, a határozatnak valamelyik féllel való köz­lése, a fellebbvitel tartalmára vonatkozó felvilágosítás vagy egyes körülményekre nézve adatok beszerzése vagy kiegészítése mutatkozik szükségesnek a feljebb-

Next