Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 8. évfolyam (Budapest, 1921)
1-8. szám tartalomjegyzéke - A Magyar Kultúra olvasóihoz
járunk. Komoly, tudományos alapon igyekszünk gyakorlati jelentőségű kérdéseket tisztázni, nagy meggyőződéseket szolgálni, elveket lerögzíteni, világnézeti magaslatokra emelkedést sürgetni, a kor mozgató eszméit s jellemző vonásait a katolikus morál fehérfényében vizsgálni. Magyar kultúrát akarunk teremteni: kultúrát, mely a nemzet lelkének épúgy, mint az egyénekének, legalább oly értékes erőforrása, mint az anyagi javak vagy a fegyveres felkészültség; s ezt a kultúrát a legbeváltabb s legesmagyarabb alapon , a katolikus kereszténység gránitszikláin törekszünk őrizni, növelni, fejleszteni. Meg vagyunk győződve arról, hogy erre ma nagyobb szükség van, mint valaha s a keresztény együttműködés nagy elve, melynek politikai s gazdasági téren talán épen a „Magyar Kultúra" volt egyik legelső s legerőteljesebb sürgetője, nem jelentheti a katolikus gondolat végső elnémulását, a keresztény legitimitás öngyilkosságát. Aki ezt kívánja tőlünk, sohasem is állt őszintén a keresztény koncentráció alapján. Munkatársainkat s olvasóinkat a régi szeretettel várjuk és kérjük zászlónk alá s a régi szeretetre számítunk az ő részükön is. Bár láthatnók ismét együtt a „Magyar Kultúra" valamennyi régi, lelkes hívét ! Sajnos, sok közülük azóta hirtelen támadt, idegen országoknak lett kényszerpolgára. Őket, az elszakított országrészek katolikusait érintheti legszomorúbban az a mi fájdalmas elégtételünk, hogy mi hirdettük legelsőnek évekkel előre a közelgő összeomlást, a szabadkőmíves radikálisok országfelosztó merényletét, mi jósoltuk meg már 1918 júliusában a „magyar bolzseviki forradalmat" (I. Magyar Kultúra, 1918 júl. 5., 69. o.) s az ország végveszedelmét. Sokáig egyedül kongattuk a vészharangot, sokaktól lenézetve s lekicsinyeltetve, mint rémlátó, naiv klerikálisok; sokáig egyedül jelöltük meg a kereszténység krédójától elfordult közéletben nemzeti létünk közeledő katasztrófáját. Ha a magyar társadalmi államélet irányítói nem zárkóznak el oly végzetes vaksággal az elvek és rámutatások elől, amelyeknek szerény folyóiratunk volt legelszántabb, sokáig szinte egyetlen szószólója, bizonyos, hogy nem sülyedünk oda, ahol ma vagyunk. Bár legalább a megmaradt, koldus országcsonk ne haladjon újra tovább a lejtőn, mely a megsemmisülés felé vezet: a gondolattalanság és komolytalanság lejtőjén ! A veszedelmek éber figyelése s a keresztény kultúrprogramm bátor, megértő hangoztatása lesz a „Magyar Kultúra" feladata a jövőben is.