Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 15. évfolyam (Budapest, 1928)
1-12. szám tartalomjegyzéke - TANULMÁNYOK - Bangha Béla S. J.: Kultúrák harca
Pedig úgy látszik, a kereszténység mai fejlődése épen kulturális irányban világszerte bizonyos hegyvonalat mutat. Meglepő, hogy hány vezető, kimagasló szellem találja meg épen napjainkban az utat a katolicizmus oltártüzeihez. A Chestertonok, Papinik, Lavedanok, Bourget-k és Lars Eskelandok századában, a zseni-konverziók napjaiban élünk. Az elméleti istentagadás mintha végleg kijátszotta volna minden ütőkártyáját: nincs egyetlen vezető teoretikusa, nincs egyetlen atheista bölcseleti irány, amelyet ma uralkodónak lehetne nevezni, amelyre, mint egykor a materializmusra vagy hegelizmusra, a katedrák szinte felesküdtek volna. Nincs vezető, divatos, faszcináló tan, amelyet a kereszténységgel szembe lehetne állítani. Még a sokat bitorolt „természettudományos álláspont" hivatott képviselői is, mint most két éve a francia Académie des Sciences megkérdezett tagjai, körülbelül egyértelműleg kijelentik, hogy a tudomány nevében a vallást támadni többé nem lehet. A keresztényellenességnek nincs egyetlen érve, egyetlen helytálló argumentuma, ahogyan van mégis, hogy ő viszi a szót s számtalan esetben ő viszi el a pálmát is a lelkeken? Valósággal az a dolgok színezete, hogy elég ha valami keresztényellenes, már biztos a sikere, s viszont ha keresztény, már ezzel Hamupipőke-szerepre van kárhoztatva. A mexikói Calles roppantul ügyesen számított, amikor politikai atrocitásainak leplezésére heves katolikusüldözést indított meg, emiatt nyugton hagyják őt a külföld liberális sajtóorgánumai s melléje áll az egész világ szocialista, szabadgondolkozó, sőt protestáns tábora. Nem elképesztő jelensége, hogy minden keresztényellenes jogtiprás, minden áltudomány, minden fércirodalom, minden pogány divat, minden társadalmat s erkölcsöt romboló irány azonnal bőséges pártolókra, támogatókra s védelmezőkre talál, gyakran fel a legmagasabb közéleti helyekig, s viszont az igazi etikai és kulturális értékeknek úgy kell a megtűretésükért koldulniok? Nem sokatjelentő helyzet-e, amikor Európa vezető lapjai 80 százalékig zsidóliberális kézben vannak s még a „keresztény Magyarországon" is 400.000 zsidó napilapszám fogy el naponta 100.000 kereszténnyel szemben ? Nem elcsüggesztően furcsa-e, hogy a könyvpiac, a színpad, a mozi, legtöbb országban a rádió is, kifejezetten a keresztényellenes gondolkozás és pogány erkölcstelenség szolgálatában áll, s ezzel szemben a keresztény erőfeszítések a sajtó, színház, mozi stb. terén legtöbb esetben csak negyed eredményű próbálkozások? Egyetlen amerikai nemkeresztény mozi-koncertbe csak nemrég is 2 milliárd dollárt fektettek be; a filmgyártás amerikai királyai közt ott van a magyar-zsidó Cukor Adolf s a Fuchsból Fox-szá angolosodott egykori tolcsvai zsidógyerek. Ezeknek a zsidóknak, akik mögött nem állt sem tudomány, sem etikai érték, kezdetben tőke sem, sikerült világhatalmassággá növekedniök, sikerül esténkint öt világrészen tízmilliók gondolkozását, ízlését, erkölcsét irányítaniok ; ezek játszva lettek a modern keresztényellenes kultúra góliátjaivá — míg a mi oldalunkon évtizedes cikkezés, gyűjtés, agitálás és ankétezés után születik meg.