Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 15. évfolyam (Budapest, 1928)
1-12. szám tartalomjegyzéke - TANULMÁNYOK - Bangha Béla S. J.: Kultúrák harca
ha megszületik, egy-egy kisebb arányú modernebb kezdeményezés, esetleg az is csak azért, hogy agyonkritizálják a saját fegyvertársaink, vagy hogy élhetetlenség vagy részvétlenség folytán hamarosan csődbe kerüljön. Mi ennek a lassúságnak, eredménytelenségnek oka ? Még a felsoroltpéldáknál is szemetszúróbb aztán, hogy amint a keresztényellenesség a kereszténységgel szemben, ugyanoly könnyedséggel nyer társadalmi előnyöket a katolicizmussal szemben a protestantizmus. Valami érthetetlen hajlandóság mutatkozik mai társadalmunk lelkületében, néha még a katolikusokéban is, hogy minden katolikus gondolatot, szempontot, embert és intézményt ellenséges szemmel nézzenek s lehetőleg balul bíráljanak el, viszont a végletekig konciliánsak, udvariasak és hajladozók legyenek a protestáns gondolat irányában. Nem lehet logikai s történelmi szempontból gyöngébb és sebezhetőbb szisztémát elképzelni, mint a protestantizmust; alapítóiban, terjesztőiben, legfőbb képviselőiben, tanaiban, erkölcsi elveiben, — amennyiben vannak — történelmében, hatásaiban, szétszakadozottságában, ellenmondásaiban annyi a támadható, a legszigorúbb bírálatot kihívó pont. És mégis, ez a szisztéma nemcsak tartja magát, nemcsak szenvedélyes védelmezőket s támadókat termel ki magából, hanem még a katolikusok nagy részének szemében is szalonképesebbnek látszik a katolicizmusnál. Nem jellemző-e, hogy míg protestáns író vagy politikus egy sincs, aki felekezetét ne védelmezné, addig katolikus bőven akad, aki az Urmánczyakkal és „katolikus" Légrádyakkal vadul támadja Rómát? Nem jellemző-e, hogy Rákosi Viktorban katolikus ember írta meg a „legszebb protestáns regényt", az Elnémult harangokat? Nem jellemző-e, hogy Voltaire katolikus volt, Renan is, Cavour is, Garibaldi is, Martinovics is, Zichy Mihály is? Hogy a magyar egyházpolitikai törvényeket a protestáns Szilágyi Dezső mellett a katolikus Csáky Albin sürgette keresztül? Hogyan vált az átlagos európai közönség történelemszemlélete, Magyarországon nem kevésbbé mint Angliában vagy Németországban, kilenctizedrészben protestánssá? Hogyan esett, hogy az inkvizíció regéit minden susztergyerek szajkózza, ellenben pia VII. Gergelyek és II. Gyulák érdemeit még a tanult katolikusok közt is csak kevesen ismerik? A pápa s a katolicizmus ellen mindenki a legdurvább kifakadásokban törhet ki, — ezért még kevés katolikus küldte vissza a Pesti Hírlapot vagy hagyott ott egy gyűlést — azonban jaj, ha egy katolikus higgadt, történelmi bírálatban részesíti azokat a nagyságokat, akik népszerűségük jókora hányadát a protestáns és radikális propagandának köszönik. Ez tabu, ez index ; aki ezt megsérti, annak modern inkvizíció jár! Egy-egy felekezeti főagitátor elkövethet minden gyalázatosságot, hatszor változtathat színt egy évben, ölelkezhetik zsidó radikálisokkal, oláhokkal és szabadkőmívesekkel, azért tovább is orákulum maradhat s előkelő embereket nem aláz meg a vele való barátkozás; viszont a katolikus író vagy szónok vagy szervező, ha még oly feddhetetlen, érdemes és *1 30V